A végén író lesz az ügyvéd úrból . :))
Dr. Szabó V. László ügyvéd :
Évértékelő (csak szerényen).
Ahogy közeledik az év vége érdemes levonni a devizahiteles perek ez évi mérlegét.
Legalábbis ahogy én tapasztaltam.
Változatlanul nagyon sok a bajba jutott vagy már bajban lévő család.
A követeléskezelők, végrehajtók hatalmas erőfeszítéssel facsarják ki az utolsó fillért is az adósokból.
Annak ellenére, hogy az uniós joggyakorlat – de még a kúriai is- jelentősen megkönnyítette a perben való nyerést mégis sokan haboznak ,hogy ledobják az igát magukról.
Inkább szótlanul fejet hajtanak sorsuk előtt és fizetik a semmis szerződés után a részleteket.
Sokan akarnak „jól járni” és a megfeszített munkát végző ügyvéden spórolni.
Sokan hivatkoznak sanyarú anyagi helyzetükre, a betegségükre és így akarják alacsony áron dolgoztatni az ügyvédet.
Azonban a bankok elleni harc tudást és lelki felkészültséget igényel és ennek ára van.
A szakemberen nem érdemes spórolni.
A tárgyalótermekben nagyon változatos hozzáállást tapasztalhatunk.
Van bíró aki normális , gyors észjárású és van amelyik buta, lusta és rosszindulatú.
Van akit nem érdekel a bank háttere és szemrebbenés nélkül elmeszeli a bankot, de van aki szolgai módon hajbókol neki.
A banki ügyvédek – kevés kivétellel – nem alkotó elmék.
Nem gondolkodnak, nem következtetnek, nem keresik a réseket hanem csak szolgaian bemásolják a kúriai határozatok szövegét a beadványaikba.
Szóbeli érvelésük is szegényes, nincs benne dörzsöltség, trükk, semmi szikra, semmi ötlet, semmi egyéni látásmód.
Pláne nem tudnak több egymásra épülő jogszabályt összefüggéseikben értékelni és egy szilárd megdönthetetlen érvelést előadni.
A banki ügyvédekben nincs meg az a „szabadságharc” mint az adósi ügyvédben (már amelyikben).
A bírák között különbséget lehet tenni a mindent részleteiben feltáró, éles eszű, korrekt és jellemes bíró és az ügyet gyorsan lezárni (lerázni) akaró, felszínes, gondolkodásra képtelen bíró között.
Vannak olyan bírák (sajnos) akik csoda, hogy egyáltalán bírói székben ülhetnek mert egyéni képességeik még a józan paraszti ész szintjét sem érik el.
Ezek a bírák a legveszélyesebbek mert az ilyenek bábfiguraként mozgathatók vagyis aki könnyen áthelyezhető, elmozdítható az úgy táncol ahogy fütyülnek neki.
Azonban elmondható, hogy főleg az uniós jogfejlődésnek köszönhetően bezárulnak a kiskapuk még a rosszindulatú, bankpárti bírák előtt is és olyan kényszerpályára kerülnek amely alapján már nem dönthetnek másképp csak az adós javára.
De természetesen a perben az adósnak is fontos szerepe van hiszen hiába a felkészült ügyvéd ha az adós rosszul nyilatkozik és elront mindent.
Olyanra is van példa, hogy az adós a megbeszéltek ellenére homlokegyenest mást mond a tárgyalóteremben.
A megmagyarázhatatlan leblokkolások, összeomlások is jelen voltak ebben az évben.
Ilyenkor az ügyvéd tehetetlen.
De ez csak az esetek elenyésző százalékában fordul elő, az adósok többsége karakán, helyén van a szíve és az esze.
Másodfokon sokkal nyitottabbak a bírók az önálló gondolkodásra, lehet közösen előre haladni, megértik még a bonyolult levezetéseket is, átlátják az elsőfokú bíróság hibáit.
Úgy látom, hogy egy robbanás előtt állunk az uniós jog térnyerése kapcsán mert a Fővárosi Ítélőtábla novemberi végzése arra kötelezte az alsóbb fokú bíróságot (Fővárosi Törvényszék) hogy részletesen vizsgálja meg azt, hogy nem ellentétes-e a DH1 törvény által behelyettesített 256Ft-os árfolyam a fogyasztói irányelvben foglaltakkal.
Mivel ebben a kérdésben az uniós joggyakorlat már kimondta, hogy tilos a behelyettesítés ezért a magyar bíróság sem dönthet majd másképp.
Ez pedig azt fogja maga után vonni, hogy minden egyes szerződés gyógyíthatatlanul semmis lesz amelyben árfolyamrést alkalmaztak vagyis elég lesz az árfolyamrésre hivatkozni és az elszámolás körében megvárni mit mond a C705/21.
Tehát széles lehetőségek előtt állunk valamennyi devizahitel szerződés érvénytelenítésére és a kicsalt pénzek – elévülés nélküli – visszanyerésére. Ez persze kihat a folyamatban lévő végrehajtásokra is, de az elárverezett ingatlanok esetében is a túlfizetés visszakövetelésére.
Mindez azonban perindítás nélkül nem fog menni.
A perindításra lelkileg, anyagilag fel kell készülni.
A bank sohasem fogja elismerni, hogy semmis a szerződése és nem viszi vissza az adósnak a kicsalt pénzt.
A politika már régen lefeküdt a bankoknak ezért nem fog általánosan mindenkire kiterjedő megoldást hozni.
Fontos szempont, hogy az uniós pénzek folyósításának egyik feltétele a bírósági rendszer függetlenségének biztosítása és ennek is kihatása lesz az ítélkezésre.
Végül az adósok mellett álló ügyvédekről.
Sok ügyvéd szánja rá magát a devizaadósok képviseletére megfelelő tudás és tárgyalótermi tapasztalat nélkül.
Ez mind a két fél részére szenvedéssel és kudarcokkal teli út lesz. Nem tisztességes dolog pusztán megélhetési célból felvállalni egy ügyet amit nem tud ellátni az ügyvéd.
Ilyenkor kiteszi az ügyfelét a bankok és a bíróságok kénye-kedvének.
Olyan ez mint a háló nélküli artista mutatványa.
Ráadásul felesleges pluszköltségeket okoz az egyébként is bajban lévő adósnak.
Az egyből egyezségre törekvő ügyvéd nem ügyvéd.
Előbb meg kell teremteni egy értelmes egyezség alapját , azt pedig csak a perbeli jó pozícióval lehet megteremteni.
Amíg a bank nem fél addig nem enged.
Összességében elmondható, hogy nehéz év áll mögöttünk az új még keményebb lesz.
Aki perben áll a kedvező uniós jogi változások idején az lesz a fő nyertese ennek a százéves háborúnak.
Ki tudja milyen adminisztratív intézkedéseket fog hozni a Kormány ha az uniós jog egyértelmű lesz és az emberek tömegesen akarnak majd perelni.
Mert ne feledjük már nem csak az a tét, hogy ne tartozzunk azzal amit a bank követel vagy éppen a folyamatban lévő végrehajtás megszűnjön.
Ennél már sokkal nagyobb a tét.
Már a kicsalt pénzek (túlfizetések) visszafizetése is reális lehetőség.
Aki most a többlet kifizetését perben követeli vissza azt már ettől a jogától megfosztani nem lehet.
Ha a sokezer milliárdnyi kicsalt pénzt egyszerre akarja a nép visszakövetelni akkor a kormányzatnak közbe kell majd lépni, hogy a bankrendszer ne menjen csődbe mert akkor az állam is csődbe megy.
Ez viszont politikai változással kell ,hogy járjon, tehát a bankrendszert emiatt sem lehet csődbe juttatni.
Ez azt jelenti, hogy az esetlegesen tömegesen jelentkező visszafizetési igényeket „ki kell lőni”.
Hogyan lehet ezt megtenni?
Úgy hogy törvénnyel leszűkítik azoknak a körét akik pert indíthatnak vagy olyan döntéseket kényszeríthetnek ki a Kúriától amely alapján okafogyottá válik majd a perindítás.
Sosem szabad megvárni, hogy egy igény tömegesen jelentkezzen mert annak a kormányzat megálljt fog parancsolni.
Tehát harcra fel, mindenkinek kívánok kellő bölcsességet az összefüggések meglátásához, az ügyvédválasztáshoz és lelkierőt, kitartást az út végig járásához.
Mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánok!
Csapataink harcban állnak.
Én ezzel a poszttal most több ponton sem értek egyet! (Bankvezér)
