A Képes Krónika 677-re teszi a hungarusok második beköltözését a Kárpát-medencébe…
Chronicon Pictum Vindobonense:
„Anno ab incarnatione Domini sexcentesimo LXX-o VII-o, a morte vero Atyle regis Hungarorum anno centesimo quarto, tempore Constantini imperatoris tertii et Zacharie pape, sicut scribitur in chronica Romanorum, Hungari de Scytia secundo egressi sunt hoc modo, quod Eleud filius Vgeg ex filia Eunodbilia in Scytia genuit filium, qui nominatur Almus ab eventu, quia mater eius in sompno innotuerat avis quasi in forma aturis veniens, dum esset gravida, et quod de utero eius egrederetur torrens a cin terra non sua multiplicaretur. Ideoque factum fuit, quod de lumbis eius gloriosi reges propagarentur. Quia vero sompnium in lingua nostra dicitur alm, et illius ortus per sompnium fuit prenoscitatus, ideo ipse vocatus est Almus …”
Szentpétery Imre szerk.: SS. Rer. Hung. vol. I.; MTA, Bp., 1937, 284. o.
Mátyás Flórián szerk.:; in:Hist. Hung. font. dom. vol. II.; szerkesztői kiadás, Lipcse, 1883, 122. o.
Az őrzési helyéről régebben Bécsinek is nevezett krónikaszerkesztmény vonatkozó sorai magyarul:
„Az Úr megtestesülésétől számított hatszázhetvenhetedik évben, száznégy esztendővel a hunogur király, Attila halála után, III. Konstantin császár és Zakariás pápa idejében – mint az meg van írva a rómaiak krónikájában – a hungarusok másodízben jöttek ki Szittyaországból, ilyeténképpen: Ögyek fia Előd Szittyaföldön Eunodbilia leánytól fiat nemzett, kinek neve lőn Álmos, annak okáért, mert anyjának álmában keselyűforma madár jelent meg, amikor terhes állapotban volt; méhéből rohanó patak fakadt, meggyarapodott, de nem a maga földjén, ebből azt jósolták, hogy ágyékából dicső királyok származnak. Miután a sompnium a nyelvünkön álom, s ama fiú származását álom jövendölte meg, ezért nevezték Álmosnak …”
Nadányi János (1643–1707) Florus Hungaricusa (1663) Baján kagán 568 körüli pannóniai hódítását a „hunok második, avar néven ismeretes beköltözése” címmel látta el, míg a 744-re datált foglalást a „magyarok második beérkezte” alatt tárgyalja. A Bonfini óta nem idézett Liutprand mellé először itt sorakozik fel a Fuldai Évkönyv és Aventinus, de még a bizánci Georgiosz Kedrénosz és Ióannész Zonarasz adatai is fellelhetők Nadányinál.
Természetesen nem szászánida előképekről kellene beszélni a 2. sz. nagyszentmiklósi korsó és a 7. sz. kancsó esetében, hanem csupán szászánida kapcsolatról
A nagyszentmiklósi kincs 7. sz. kancsója elölről...
... és oldalnézetben
Wir wollen nun den Fund von Sînnicolaul Mare an Hand von gut datierten Parallelen aus dem awarischen Fundmaterial selbst diskutieren und beschäftigen uns im Folgenden mit den sieben Objekten, zu denen Parallelen vorliegen, und zwar den Gefäßen Nummer 2, 7, 8, 15, 16, 17, 22 und 23. Über den Krug Numme 2(und damit auch über den möglicherweise etwas später anzusetzenden Krug 7) ist bisher sicher das meiste geschrieben worden. Die Gefäßform weist auf sassanidische Vorbilder hin, die vom Ende des 6. bis in die Mitte des 7. Jahrhunderts datieren, z. B. von Kalar Dascht. Allerdings ist bei den sassanidischen Krügen, die fast ausschließlich aus Silber gefertigt sind, ein anderes Spektrum bildlicher Darstellungen vorherrschend. Dazu gehören vor allem Silberkrüge mit Tierdarstellungen (Greif, der eine Hirschkuh reißt u. a.) aber auch die sogenannten Frauenkrüge. Die Krüge stammen vor allem aus den ehemaligen sassanidischen Randgebieten, heute in Rußland (Kvasipileeva, Kurilov, Dagestan etc.).
A Kurilova falunál, a Permi kormányzóságban 1897-ben talált, állatküzdelmi jelenetet ábrázoló, középperzsa felirattal ellátott aranyozott ezüstkorsó
Kr. u. VI–VII. század
Magassága: 18,5 cm
Pétervár, Ermitázs
Ennek a szászánida korsónak az oldalnézetét az elölnézetével összevetve látszik, hogy a nagyszentmiklósi 7. kancsóhoz hasonlóan ellipszis alapú
Gogorz: Árpád-kori személynév a Kárpát-medencéből. 1202.1203/cr 1500: Villa ecclesie que dicitur Sencural … Vinitorum nomina … Vtled cum uno, Fener cum uno, Gogorz, Simak (LK 1962: 213).
Huzlo, Huzlou, Hozlo: Árpád-kori személynév a Kárpát-medencéből.1301: Stephanus filius Bank iobagio castri Borsensis … consanguinei dicti Stephani … Gyula et Andreas filii Huzlou, Teech filius Staysa (RDES I: 50; Gy I: 487); 1302: t. Bayka, que est iob-um castri Borsiensis . . . Gula f. Huzlo (Hozlo) pro … suis fr-bus Morouth … et Endech iob-es castri Borsiensis (RDES I: 86; Gy I: 426).
Waridan magyar személynév a dömösi adománylevélben is előfordul, egyebek mellett Huru és Subram társaságában.
Vö.: Urûd, Oródész, Vartan, Vardanész, Heródes.
Lásd: Szabó Dénes: A dömösi prépostság adománylevele; in: Magyar Nyelv 1936, 56–57., 130–135., 203–206. o. Uő: A dömösi adománylevél hely- és víznevei 1138–1329. (Az itt felsorolt településeket III. Béla íratta össze.)
Urod: Árpád-kori személynév a Kárpát-medencéből. 1201: tredecim mansionibus seruorum … Wollod cum duobus filys et Fornos, item Vrod (HO V: 4; Gy II: 404); 1211: In villa Fotud … sunt aratores … filii! Dudor, Vrod cum filio suo Zica (PRT X: 511)
Urodi, Uroudi, Uradi: Árpád-kori személynév a Kárpát-medencéből. +1086: homines … Osli, Vrodi, Michael (DHA I: 254; ChAHT 25); 1138/1329: mansiones servorum … In villa Kunda: Soulum, Stephan, Martin, Dienis, Bagan, Vradi, Vitalis; In villa Tamach … Tosu, Tuke, Vradi, Behu, Vdelen, Perluke … hec villa cum terra sua data est (MNy 1936: 130, 133); 1138/1329: In villa Geu … nomina servorum … Lengen, Arunt, Vrovdi, Ianusti, Heimu; In villa Enderedi: Lapudi, Firedi, Vrodi, Keseudi, Feledi; In villa Hedekcut: Vrodi; In villa Vduornic … Vrodi, Muncas, Isaac; In villa Setkelu … mansiones Kiliani … Sudu (MNy 1936: 132, 134, 205; Gy I: 896).
Forrás:
Fehértói Katalin: Onomasticon Hungaricum – Árpád-kori magyar személynévtár (1000–1301); Akadémiai, Bp., 2004, 782. o.
Régen olvastam L. Gy. erről szóló könyvét, de emlékeim szerint megkérdezett egy Győri György nevű nőgyógyászt, és az azt mondta, hogy a kancsón látható nőalak áldott állapotban van, azaz terhes
Így győzte le tehát szép sorjában a méd uralkodó 997-tel kezdődően a VIII. század végén felbomlott Hun-avar Kaganátus utódállamainak királyait, s egyesítette végül saját fősége alatt az egész Kárpát-medencét. Ebben nemhogy semmi fantasztikus vagy erőltetett vonás nincsen, hanem szerény meglátásunk szerint teljesen kézenfekvően megmagyarázza az "avarok" kihalásának legendáját, azonkívül további történeti "nehézségeket" is felold.
Mint láttuk, lehet, hogy a kincset épp Ajtony felmenői kuporgatták össze, erre utalna legalábbis, hogy a lelőhely alig 10 km-re fekszik Marosvártól, Ajtony székhelyétől.
Ajtonyhoz hasonlóan egy hun-avar "részfejedelem" lehetett Koppány is, a személynevét akadémikusaink az onogur kapkan méltóságnévvel azonosítják. De ugyanez állapítható meg Vajk egy harmadik ellenfeléről, Keánról is: az ő nevében feltehetően a kán, kagán titulus rejlik.
"Az edénytípusok, az ornamentika, az ötvösszerszámok elemzése alapján egy 7–8. sz.-i avar (rész)fejedelmi család folyamatosan gyűjtött kincsének tartható. Perdöntő az ötvös által készített rovásírásos feliratok ABC-jének egy 8. sz-i avar csont tűtartó (Szarvas) feliratáéval való szinte teljes egyezése. Elrejtésének ideje, oka valószínűleg mindörökre ismeretlen marad; történetileg legkézenfekvőbb a 8. sz. végi avar belháborúra gondolni."
Ha tagadhatja is tehát Bálint Csanád a szászánida hatásokat a nagyszentmiklósi kincs esetében (e tekintetben különben egyet is értenénk vele), a kapcsolatokat már bajosan hallgathatja el, ami egyúttal azt jelentheti, hogy a szászánidák az égberagadási motívumot vagy az avaroktól vették át, vagy pedig közös volt a nagyszentmiklósi és az anyikovszkajai motívumok forrása
Egyébként itt látható jobb felbontásban a korábban bemutatott, a nagyszentmiklósi korsóéhoz már-már a megtévesztésig hasonló jelenetet ábrázoló aranyozott szászánida ezüsttál
A Kr. u. VI. században készíthették
22 cm az átmérője
1936-ban találták a Perm tartománybeli Anyikovszkaja falunál más edények, így pl. egy VII. századi, Közép-ázsiából származó kupa társaságában
Ily arany pecséttel ellátott oklevelek aranybulláknak neveztetnek; bár rendszerint II. Endrének 1222-diki törvénykönyve szokott per eminentiam arany bullának neveztetni. Ennek hét példánya közül egy sem maradt fenn …Az esztergomi érsekség levéltára kettőt bír; egyet II. Endrétől 1233-ból…
Szűkebb értelemben természetesen magát az aranypecsétet nevezzük aranybullának (chrysobulla)
"Khoszrau órája"
Szászánida ezüsttál
Kr. u. VII. század
Átmérője: 21,6 cm
1907-ben találták a Permi tartományban, Klimova falunál más szászánida és bizánci ezüstedényekkel egyetemben
II. Gotarzész parthus nagykirály drachmájának előlapja
Jav.: leszögezi, hogy a középperzsa művészet „legkorábbi alkotásai közvetlenül kapcsolódnak a párthus művészet alapvetően iráni jellegű utolsó korszakához”.
Egész pontosan: „A szászánida művészet legkorábbi alkotásai közvetlenül kapcsolódnak a párthus művészet alapvetően iráni jellegű utolsó korszakához.”
Ghirshman viszont szászánida hatást lát a nagyszentmiklósi korsó ominózus jelenetében1, miután leszögezi, hogy az újperzsa művészet „legkorábbi alkotásai közvetlenül kapcsolódnak a párthus művészet alapvetően iráni jellegű utolsó korszakához”2. Végül aztán közli is az égberagadást bemutató onogur aranyedénynek a képét3.
Még egyszer az anyikovszkajai szászánida ezüsttál...
... és a jelenet egy modern kori másolata
Türkizzel bevont parthus terrakotta amfóra
Türkizzel bevont parthus terrakotta ivókürt (rhütón)
A 2. sz. nagyszentmiklósi korsó
Madarakat és szenmurvot ábrázoló aranyozott ezüst korsó Dagesztánból
Gyöngykarikákkal és madarakkal díszített, középperzsa felirattal ellátott aranyozott ezüst korsó Koselevo faluból, a Permi Kormányzóság területéről
Kürtöst és griffeket ábrázoló szászánida bronz kancsó Dagesztánból
A 7. sz. nagyszentmiklósi kancsó fülének kiképzése
A nagyszentmiklósi kincs 7. sz. kancsója elölről...
... és oldalnézetben
A Kurilova falunál, a Permi kormányzóságban 1897-ben talált, állatküzdelmi jelenetet ábrázoló, középperzsa felirattal ellátott aranyozott ezüstkorsó
Ennek a szászánida korsónak az oldalnézetét az elölnézetével összevetve látszik, hogy a nagyszentmiklósi 7. kancsóhoz hasonlóan ellipszis alapú
Kudzsula Kaszasza kusán jabgu (Kr. u. kb. 30–80)
I. Godarz (Kr. e. kb. 95–90)
II. Godarz (Kr. u. kb. 40–51)
Gogorz: Árpád-kori személynév a Kárpát-medencéből. 1202.1203/cr 1500: Villa ecclesie que dicitur Sencural … Vinitorum nomina … Vtled cum uno, Fener cum uno, Gogorz, Simak (LK 1962: 213).
I. Huszrau (Kr. u. kb. 109–129)
II. Huszrau (Kr. u. 190 körül)
Hoffmann István szerk.
Egy hun-avar páncélos lovag (kataphraktosz) alakja tűnik elibénk a 2. korsó soron következő jelenetén
A 2. sz. korsó jelenete
A nagyszentmiklósi kincs 7. kancsója...
...és a rajta látható égberagadási jelenet
Egyébként itt látható jobb felbontásban a korábban bemutatott, a nagyszentmiklósi korsóéhoz már-már a megtévesztésig hasonló jelenetet ábrázoló aranyozott szászánida ezüsttál
Ehhez párhuzamként kínálkoznak egy V–VI. századi aranyozott szászánida ezüstkorsó ábrázolásai
II. András 1222. évi aranybullája, melyről a nevezetes okmány (történeti alkotmányunk része) a nevét kapta
II. Huszrau Szászánida nagykirály drachmája
Szumír pecséthenger lenyomata
Napot és holdat kezében tartó emberalak (mások szerint istenség, sőt anyaistennő) egy baktriai-szogdiai ezüst tányérról
II. Endre magyar király 1233. évi aranybullája
"Khoszrau órája"
II. Gotarzész parthus nagykirály drachmájának előlapja
