Hegyi Iván bácsi tökéletesen rámutat a lényegre a mai cikkében:
"Egészen jól – sőt önmagához képest egyenesen kiválóan – játszott Pármában a magyar válogatott, ez azonban semmit sem változtat azon, hogy a megszerezhető pontok alig harmadának „elérésével” ismét csak negyedik lett selejtezőcsoportjában a csapat.
Ismét csak, mondom, mert – egyetlen kivétellel – így megy ez 1986 óta, akár az Eb, akár a vb kvalifikációs szakaszáról van szó. Ami egyedül figyelemre méltó, az a nekibuzdulás, na persze semmi másban, csupán a nyilatkozatokban. A mindenkori hazai futballvezetés és a sportsajtó nem csekély hányada valamennyi széria kezdete előtt a továbbjutásról értekezik, noha nyilvánvaló, a modern idők magyar válogatottjai elé kizárólag az a cél tűzhető ki megfelelő megalapozottsággal, hogy a gárda kerülje el az utolsó helyet.
Ez az utóbbi bő – egyszersmind hallatlanul szűk – másfél évtizedben mindig sikerült.
Más szinte sohasem.
Ebben a periódusban a csoport második helyét csupán az 1998-as vb-selejtezőkön tudta megszerezni a csapat – abban sem volt sok köszönet, mert a jugoszlávok elleni 1-7 meg 0-5 lett belőle... –, és harmadikként is csupán egyszer, az 1990-es világbajnokság kvalifikációs kvintettjéből került ki az együttes. A további hat Eb-, illetve vb-selejtezőcsoportban Magyarország számára rendre csak a negyedik hely maradt, és a pontszámok is hűen tükrözik a lapos kiegyensúlyozottságot. Íme, az érthetőség kedvéért a győzelmeket három ponttal számolva:
1986–87 (Eb): 24-ből 8 pont;
1988–89 (vb): 24-ből 10;
1990–91 (Eb): 24-ből 9;
1992–93 (vb): 24-ből 7;
1994–95 (Eb): 24-ből 8;
1996–97 (vb): 24-ből 11 (a pótselejtezőkkel együtt 30-ból 11);
1998–99 (Eb): 30-ból 12;
2000–2001 (vb): 24-ből 8.
Ennek ismeretében kiváltképp érdekes, hogy néhány hónappal ezelőtt nem kevesen kalkuláltak úgy idehaza: a mostani sorozat utolsó három találkozóján hét pontra van szükség a második helyhez. Mondanom sem kell, ezek az emberek nem számoltak semmivel... Mint látható, általában nyolc tétmeccsen is alig-alig gyűjtött hét pontnál többet a csapat (egyszer pedig éppen hétnél rekedt meg), de ez nem zavarta a derűlátás álszent bajnokait, akik közül most sokan a legszigorúbb kritikusokká váltak. A szereplés – különös tekintettel az itáliai vendégjátékra – nem annyira röhejes, mint a végtelen optimizmus és a pálfordulás, pedig a beharangozott hét pontból nulla lett, ráadásul a grúz, román, olasz hármasugrás alkalmával gólt is csak egyet ért el a csapat. (A bravúr Mátyusé, aki Tbilisziben juttatta a hálóba a labdát.)
Mondanám, hogy ott vagyunk, ahol voltunk, de nem vagyunk még ott sem. A szombaton befejeződött selejtezők többségén Bicskei Bertalan irányította a válogatottat, csakúgy, mint az 1990-es vb-selejtezők túlnyomó részén. Az eredmények akkor sem voltak sokkal szebbek, viszont jobban mutatott a csapat. Mert annak idején B. B. olyan játékosokat küldhetett a pályára, mint Bognár György, Détári, Disztl László, Hajszán, Kovács Kálmán; álkérdés, ugyebár, hogy ma vannak-e ilyen labdarúgóink. És már velük is csak asszisztáltunk...
Azért akad, amit a színvonal tekintetében a mai magyar válogatott felülmúl. Az pedig az NB I nívója. Ha a hazai ligát vesszük alapul, akkor a nemzeti együttes nyolc pontja valóságos csúcsteljesítmény. Egyébként összehasonlítás nélkül is az, hiszen hosszú esztendőkre visszamenőleg fehéren feketén bebizonyítható, hogy a maximumot hozza ki magából a csapat. Ennyi van benne, már majdnem azt írtam, örökösen. De elérkezik a következő Eb-selejtezők sorsolása, s meglátják: elöljárók, valamint „elemzők” sora kezd majd újfent elmélkedni legalább a második helyről.
A jelenkor magyar futballja akkor hordoz esélyt, amikor nem kell játszani. A mi labdarúgó-forradalmunk abból áll, hogy az első és a második félidő hosszú ideje nem megy, a szünet viszont a miénk.
Lefociztuk az olaszokat, akik levegohoz sem jutottak.
Csak hogy Professzor Ur szerintem szelsoseges velemenyenek ellenpontja legyek.
Igen, voltak olasz helyzetek, es voltak magyar helyzetek is, nem 1, nem 2.
A minimalis cel csak annyiban volt dontetlen, hogy ez ert tovabbjutast, de ettol a palyan mindent megtettek a minel nagyobb aranyu gyozelem elereseert az olaszok.
Ez a kozmetikailag szep eredmeny sajnos 0 pontot er, viszont helyenkent eleg jo jatekkal is parosult, ami szamomra igenis ertekes.
Ez az eredmeny pedig nagyon sok embernek pozitivum, akik nem olyan "depressziosak", mint Professzor Ur.
A francia vagy a portugal valogatott az olaszoknak talan lohetne 6-ot, de a magyaroknak NEM.
Ezzel a szervezett játékkal csak a nagy zakókat lehet megúszni,de pontot szerezni semmiképpen.
Sőt,a francia vagy a portugál válogatott 6-ost lőne a szombaton látott magyar csapatnak...
"ez a- kozmetikai értelemben vett- szép eredmény még nem jelent semmi jót a magyar válogatott szempontjából.Ettől még sansza sem lesz a csapatnak kijutni az EB-re."
Az eredmény tényleg nem. Az viszont igen, hogy szervezetten játszottunk és a labdát is sokkal jobban tartottuk, mint a kinti román-, vagy grúz-meccsen, de ezt már nem először írom. Ettől persze, hogy nem jutunk ki, de ha ilyen szervezett munka folyik + érkezik néhány posztra új ember + bátrabban játszunk + mázlink lesz, akkor talán. :-)
"Ez az eredmény csak azoknak pozitívum,akik az elmúlt időszak depressziós hangulatától befolyásoltan kiütéses vereségre számítottak."
Igen, de ők nem voltak kevesen... Lásd pl. "Tippbajnokság" topic, vagy "Vb,vb-selejtezok" topic, hemzsegnek a 4-5:0-któl (én 2:1-es olasz győzelmet tippeltem).
1.Én olvastam Trap olasznnyelvű nyilatkozatát is,amelyben rengeteg kihagyott gólhelyzetről beszél.Valószínűleg udvarias volt Gelleivel szemben,de senki nem vitatja (Trap sem),hogy 1-0-ás vezetésénél bármikor egyenlíthet az ellenfél...
2.Senki sem állította,hogy döntetlenre játszottak,ám tény,hogy ez volt a minimális céljuk.Del Piero nyilatkozata Maldini hétközi szavaira rímel,hiszen a csapatkapitány arról beszélt,hogy minél hamarabb meg kell szerezni a vezetést,nehogy az idegesség legyen úrrá a gárdán.
Továbbra is csak azt tudom mondani,hogy ez a- kozmetikai értelemben vett- szép eredmény még nem jelent semmi jót a magyar válogatott szempontjából.Ettől még sansza sem lesz a csapatnak kijutni az EB-re.
Mi történt? Az olaszok addig támadtak,dolgozták ki a helyzeteket,amíg meg nem szerezték a vezetést.A második félidő elején megpróbálták bebiztosítani a győzelmet,majd az idő múlásával lassították a mérkőzés tempóját,és nem szégyelltek biztonsági játékkal kitöltenia hátralévő időt.
A magyar válogatott abban a tudatban léphetett pályára a második félidőben,hogy semmit sem veszíthet,tehát támadnia kell.Egy épkézláb helyzetet sikerült csak kidolgozni(ld még:vaktyúk is talál szemet),az eredmény őrzésére törekvő ellenféllel szemben.A vége az lett,hogy sikerült megúszni egy zakót,a minimális győzelemre törekvő olaszokkal szemben...
Ez az eredmény csak azoknak pozitívum,akik az elmúlt időszak depressziós hangulatától befolyásoltan kiütéses vereségre számítottak.
www.nemzetisport.hu-n van egy hosszú cikk, amiből
Professzor úr kedvéért kiemelnék 2 dolgot:
---
Giovanni Trapattoni sietett vissza az olasz csapat öltözőjébe, ám amikor meglátta a folyosón beszélgető Gellei Imrét, odament hozzá, és megkérte a tolmácsot, fordítsa: „Gratulálok önnek, mert fantasztikusan megszervezte a csapatát, a második félidő közepén pedig azt hittem, nem is nyerjük meg a meccset, és a döntetlen sem lett volna igazságtalan. Ragyogó volt a csapata, most már csak néhány klasszis futballistát kell beletennie..."
---
Ez nem a hivatalos nyilatkozat volt és az "azt hittem, nem is nyerjük meg a meccset" nem csak udvariaskodás.
A másik:
---
A gólszerző Del Piero szavai: „Nem esett jól, hogy a közönség egy része az első félidőben Roby Baggiót kezdte el éltetni. Szerencsére a gólom helyre tette a dolgokat, még akkor is, ha azt terveztük, hogy nekirontunk a magyaroknak, és minél hamarabb megszerezzük a vezetést."
---
Vagyis nem játszottak döntetlenre, ami hazai pályán ellenünk az olaszoknak elég égő is lenne.
Interjú Gelleivel:
(origo.hu/sport)
-----
A sportág jelenlegi állapotát tekintve úgy ki lehet kapni, ahogy tette azt a magyar labdarúgó-válogatott szombaton este Parmában, ahol a vb-selejtező 8. csoportjából veretlenül továbbjutó olasz együttes 1-0-ra legyőzte Gellei Imre legénységét. A magyar csapat a korábbiakhoz képest feltűnően fegyelmezetten, felkészülten futballozott, igaz, ez a produkció is vereséget, a csoportban pedig a negyedik helyet jelentette. Gelleivel, az ideiglenesen kinevezett kapitánnyal, akinek éppen Parmában járt le a mandátuma az A-válogatottnál, vasárnap délután beszélgettünk, amikor is Balatonalmádiban, családi körben értük utol. Ugyancsak beszéltünk Kuttor Attilával, aki kulcsfigura volt a nemzeti11 védelmében.
A parmai produkciótól természetesen nem szabad elájulni, a kapuralövések hatékonysága például gyalázatosra sikeredett, ám annyit azért feltétlenül jelzett, hogy a magyar csapatban az elmúlt hónapokban mutatottnál lényegesen több elképzelés van.
Bodnár üldözi Del Pierót - a kijevi védő remekelt
- Nem félt a területvédelem alkalmazásától a villámgyors olasz csapat ellen?
- Én nem, ám sokan tették fel nekem ezt a kérdést a kinn lévő szakemberek közül is, hiszen bennük is felmerült, hogy ezzel a taktikával csúnya verésbe is beleszaladhatunk. Nem tagadom, ósdinak tartom a söprögetővel és szoros emberfogással való védekezési formát, a magyar játékosok ugyanis kreatívak, azaz némi szabadságot kell biztosítani nekik a pályán. Örömömre a csapat a rövid idő alatt begyakorolt és megbeszélt taktikát maximálisan betartotta.
- Ideiglenes kapitánysága alatt ugyan két vereséget könyvelhet el, ám a parmai találkozón hosszú idő után valóban csúsztak-másztak egymásért a játékosok. Miként érte el ezt az egységet a tatai egy hét alatt?
- Nincs ebben semmi extra, sokat kell velük foglalkozni mentálisan is. Vallom, a futballban mindennek az az alapja, hogy összetartó közösséget kell létrehozni.
- Kikkel volt különösen elégedett a Stadio Tardiniben?
- Szinte mindenkivel, a magunk mércéje alapján hatosnál rosszabb érdemjegyet senkinek sem adnék. A játékosok óriási futómunkát végeztek, sok energia elment a labdaszerzésre. De ha már ki kell emelni néhányukat, akkor Király Gabi magabiztos védései, Dárdai hatalmas mezőnymunkája, a Kuttor, Juhár duó hatékony védőjátéka mindenképpen elismerést élrdemel, akárcsak az, hogy Miriuta szellemi vezér volt a középpályán, pedig Albertini személyében kellemetlen ellenfélre akadt, Sebők Vili ugyanebben a sorban nagyot küzdött Tottival, továbbá Bodnár és Pető Tamás is remekül bírta azt a nyomást, amit az olaszok kényszerítettek ránk a 90 perc folyamán. A problémát abban láttam, hogy nem sikerültek az utoló passzaink.
- A közelgő kapitányválasztás miatt most különösen érdekes, mit mondtak Önnek az MLSZ vezetői a lefújást követően?
- Gratuláltak, valamint megköszönték nekem és a csapatnak is a hozáállást. A szombaton lezárult sorozat sok tanulsággal szolgált.
- S mit szólt a magyar csapat teljesítményéhez olasz kollégája, Giovanni Trapattoni?
- Úriemberként nyilvánult meg, elsőként gratulált csapatunk fegyelmezett és szervezett játékához, majd hozátette, kívánja, hogy a jövőben legyen 1-2 olyan labdarúgónk, aki képes a mérkőzés eldöntésére.
- Nagyon csalódott lenne, s nem érezné méltánytalannak, ha jövőbeni kapitányként nem Önre esne a szövetség elnökségének választása?
- Nem érezném méltánytalannak,és bosszús se lennék, hiszen sok örömöm telt eddig is az utánpótlás válogatottban. Mondhatnám úgy is, ez szolgálat, de leginkább kihívás, aminek illik eleget tennem.
Ezek után megkerestük Kuttor Attilát, a Debrecen védőjét is, aki hosszú idő után lett újra válogatott, s hasonlóan a kapitányhoz, ő is családi körben pihente ki az olaszországi fáradalmakat. A "Kutya" becenévre hallgató játékos ekképp elevenítette fel az olaszok elleni fellépést: "Szencációs hangulat uralkodik az olasz futballban. A városban az emberek rendre megszólítottak bennünket, a stadionban a nézők és a hazai játékosok egy percig se néztek le bennünket, sőt, feltűnt, hogy Tottiék a kézfogáskor a szemünkbe néztek. Tapasztalatból mondom, nem mindig van így a nemzetközi világban. A taktikánkban ugyan megvolt a kockázat, hiszen mindössze egy hetünk volt arra, hogy a területvédekezést közösen gyakoroljuk, s noha akad még javítanivaló ez ügyben, azért alapjaiban jól sikerült a parmai fellépésünk. Az olaszok fegyelmezett célfutballt vezettek elő, Del Piero óriási klasszis, amikor hozzá került a labda, nagyon kellett vigyázni. Csapatunkban mindenki megtette a magáét, a legnagyobb erényünk az volt, hogy mindig kisegítettük egymást. Mi a jövőben is csak az egységünkben bízhatunk, hiszen nálunk nincsenek olyan futballisták, mint az olaszoknál, akik egyedül képesek lennének eldöntetni mérkőzéseket."
-----
ha valamivel vegzunk akkor avval utanna altalaban nem foglalkozunk... jah es amit nem erzel a magadenak arra meg szot se vesztegessunk, kit erdekel a szomszed tehene ?
Ez igaz, legalább végre hagytak rendesen dolgozni egy szövetségi kapitányt évekig, most Bicskei értékelésébe és a szerződése körüli esetleges egyéb megfontolásokba (de szépen írtam...) inkább ne menjünk bele.
"Te nem végeztél a magyar focival, elég sokat foglalkozol vele... Legfeljebb végleg lemondtál róla"
Igen,valószínűleg ez a helyes megfogalmazás.Elítélem az egész magyar "focit",de főleg azokat az embereket,akik ebből csinálnak piszkos pénzeket,miközben hülyítik az egyszerű szurkolókat.
"Igen,ott és akkor az Üllői úton végeztem örökre a magyar "futballal"."
Te nem végeztél a magyar focival, elég sokat foglalkozol vele... Legfeljebb végleg lemondtál róla.
"Amúgy valami tényleg változott utána..."
OK, sokminden, pl. beszállt Torgyán és Szabadi és már 12 csapatos az NB1, de Te konkrétan mire gondolsz?
"Csodálatos, nem? Ezt akkor is vegyük figyelembe, amikor mi kapjuk."
De. Nem is állítottam azt sem, hogy nem érdemeltek győzelmet az olaszok és azt sem, hogy nem volt szép a szabadrúgás.
"(Mitől lettek volna az első meccsen motiválatlanabbak, mint tegnap, az olaszok?)"
Nem voltak motiválatlanabbak, csak nyaralás után, _idegenben_ játszottak és nem becsültek le minket túlzottan, így a döntetlen sem volt olyan rossz nekik (mint a csoport végeredménye is mutatja).
Persze, hogy jobbak voltunk most, de sokkal több védővel sokkal motiválatlanabb csapat ellen. Ezt a szabadrúgás dolgot ne erőltessük. Milyen érzés volt, amikor Hrutka betalált a románoknak, angoloknak? Csodálatos, nem? Ezt akkor is vegyük figyelembe, amikor mi kapjuk.
Természetesen nem eszetlen támadást akarok, nem 3 védőt, de ezt a defenzív játékot tétnélküli meccsen nem tudom elfogadni, akkor pedig a magyar foci elleni HALÁLOS BŰN, ha a jövőbeli sorsolás múlik rajta. Lehet, hogy nem a rendszer rossz, csak a személyek, de csak Lisztes volt jó a támadójátékban.
(Mitől lettek volna az első meccsen motiválatlanabbak, mint tegnap, az olaszok?)
"Mindig arra vágytam,hogy egyszer tömjék ki a válogatottat,különben semmi sem változik meg"
Az 1:7 + 0:5 a jugók ellen pl. nem felelt meg? És megváltozott valami? Nem ennyin múlik sajnos.
"Ebben a soroztaban már égtek Litvánia ellen pl."
Értelmezés kérdése, úgy is mondhatjuk, hogy a litvánok ugyanúgy beálltak védekezni, mint ellenünk és az olaszok ugyanúgy nem tudták áttörni rajtuk.
"Hidd el,ha elfogadod a magyar válogatott tegnapi produkcióját"
Nem fogadom el azt, hogy nem játszottunk elég bátran, de azt igen, hogy határozottan jobbak voltunk, mint az előző két selejtezőn (grúz, román).
Nincs is okod rá,hiszen teljesen objektív véleményt alkottam egy kérdéssel kapcsolatban.A prekoncepcióidnak nincs helye e témában.Láttam tegnap esti provokációdat is a meccsel foglalkozó topicban,de nem reagáltam rá,hogy észrevedd,Te próbálsz fölöslegesen feszültséget kelteni.
Ha az általam leírtakkal nem értesz egyet,és érvekkel alá is tudod támasztani,akkor várom reagálásodat.A mocskolódásnak viszont nincs helye,hiszen a magyar labdarúgó válogatott a téma,és nem az,hogy ki kinek szurkol.
Nem szeretnék "ünneprontó" lenni,de gondold át a következő dolgokat:
1.Az utolsó fordulóban összesen három olyan meccset játszottak,ahol a világ/Európa krémjéhez tartozó csapatok az európai középmezőny aljához tartozó riválisokat fogadtak hazai pályán.A három nagy számára egyenként a japán repülőjegy volt a tét.Ellenfeleik-korábban elszálltak ui.-viszont felszabadultan focizhattak.
Eredmények:
Anglia-Görögország 2-2
Németország-Finnország 0-0
Olaszország-Magyarország 1-0
Hülyeség lenne azzal-a különben helytálló-érvvel előhozakodni,hogy az olaszok ennyivel jobbak a másik két erős csapatnál,illetve a magyarok ennyivel gyengébbek a másik két gyenge válogatottnál.
Teljesen világos,hogy ebben a helyzetben a nagyhatalmak nem rendezhetnek futballgálát a roppant nagy tét miatt.Biztonsági futballt játszanak,hiszen a vb-részvétel mindennél fontosabb.A szép játék senkit nem érdekel,csak a selejtezőcsoőport végeredménye.
2.Az olasz gól szabadrúgásból esett.(Megjegyzem,a játékvezető helyesen döntött ebben a szituációban.)Ugyanakkor tényleg 4-5 ziccere volt a taljánoknak,és csak a csatárok kellő összpontosításának hiányában nem kellett Királynak többször is kapitulálnia.
3.Az olaszok -szinte-sosem pörögnek fel kiscsapatok ellen.Ebben a soroztaban már égtek Litvánia ellen pl.Említhetném az anconai grúzok elleni 2-0-ás győzelmet is,ahol Toldo volt a meccs legjobbja.
A '90-es évek elején-amikor még engem is érdekelt a magyar válogatott sorsa-nagyon bosszantott a számtalan 1 gólos vereség.Mindig arra vágytam,hogy egyszer tömjék ki a válogatottat,különben semmi sem változik meg.Hidd el,ha elfogadod a magyar válogatott tegnapi produkcióját,akkor hallgatólagosan osztod az "egyet előre,kettőt hátra" nézetet is!
"Szvsz pedig hajtottak a zsíroshajúak és mi is lőhettünk volna hármat."
Hajtottak, nem volt sétálós meccs, de messze nem adtak ki magukból mindent, sokkal jobban fel tudtak volna pörögni, ha szükség lett volna rá.
Mi pedig nem nagyon lőhettünk volna 3-at, mert annyi helyzetünk összesen alig volt, csak _hatalmas_ mázlival.
