Nem éppen egy nj, de gyönyörűűűű. Ilyen tutyi kell majd egyszer nekem! Szóval, ha nem lesz az öreglányom, és saját lakásom lesz akkor lehet majd csak kiskutyám, és akkor ilyet szeretnék.
Na, igen, ez még oké is volna, de mint ahogy a kutyám küldetése az én lelki védelmem, úgy az én küldetésem a barátom védelme (amíg hagyja). :O) Azért a gondolat nem rossz! De ahhoz túlságosan szeretem! Inkább önmagam álmát áldozom fel szerelmem oltárán (persze nem véglegesen, csak időlegesen, csak ő ezt még nem tudja).
(Az időleges azért nem ideiglenes, mert az rövid táv, de én hosszabb távú terveket szövögetek)
Ó, ha tudnád, önbizalmam határtalan. Anno elvállaltam, egy rosszul szocializált sárhegyit, na az valóban gáz volt. Azóta tudom, hogy ilyen territoriális fajtába még egyszer nem vágom a fejszét. Amúgy ez még nem is nagy fa! Először két kutyát akartam: egy kan dobit, meg egy ordas(munka)nj szukát, és mindkettővel örző-védőzni. Na, az már valami, de egy kutya nem kutya, csak hát a barátom nem ennyire megalomániás, úgyhogy marad mégiscsak egykutya.
Mármint ilyen csak kicsiben (mondjuk 8 hetesben). Ugye, milyen gyönyörű? Eleinte a black and ten (azaz fekete-cser) tetszett, de egyre jobban tetszik ez a blue-merle színváltozat is.
