Keresés

Én is hoztam egy régebbi beszámolómat, megköszönve a tiedet:
Már régóta készültem erre a vidékre, de valahogy mindig kimaradt. Szerencsére februárban rábukkantam az Őriszentpéteren működő teleház honlapjára, ahonnan továbblépve megtaláltam a tavalyi Hétrétország fesztivál honlapját. Alapos tanulmányozás után eldöntöttük, hogy ezévben egyik nyaralási helyszínünk Szalafő lesz, nevezetesen a Ferencz-portát választottuk. E-mailben rendeztük a szállásfoglalást Krisztával a háziasszonnyal, kétszobás, kádas fürdőszobás, és full felszerelt konyhából állt az apartman, a Templomszeren. Egymás mellett három apartman van a főépületben, két darab kétszobás,és egy egyszobás. A porta másik oldalán is van egy , de azt nem tudom mekkora. A portán két kisebb játszóterecske van, hinta, hátul, homokozó számos játék a gyerekeknek, tűzrakóhely, tókák ( Őrségre jellemző, az agyagos talaj vízzáró tulajdonságát kihasználó csapadékvíz felfogó tavacskák eredetileg, ma már inkább dísztavak)malacok, kacsák, kecskék, borjúk, Madzag ( ő a kutya) macskák, és óriási szabad terek.
A családban 6 gyerek van, nagyon kedvesek, és ami nagyon tetszett, mindegyikük, még a két apró is tudja a feladatát. Kell is tudni,hiszen az állatok rengeteg munkát adnak, mellette még sajtot, vajat készít Kriszta. Nagyon finomak. Szóval nagyszerű helyen, valóban olcsó, de színvonalas szállásra találtunk. Egyébként az apartmanokban mosógép, bili, WC-szűkítő is van a kicsiknek. A konyhában pedig fritőz, kenyérpirító, filteres és rendes kávéfőző, palacsintasütő, mikro, meg egy csomó más konyhai gép, de nem használtuk.
Augusztus 18.-án érkeztünk, odafelé megnéztük a szoknyás haranglábat Pankaszon, és megebédeltünk a büszke Nagyrákoson az Alsószeri csárdában. Maga a csárda nagyon csinos, a belső termeiben "kiállított " bútorok, kemence, régi használati tárgyak élményszámba mennek, de a konyháját én közepesnek ítélem, és drágállom is.
Szóval egy próbára jó, de nem érdemes visszamenni.
Délután 3-kor értünk a portára, kipakolás, majd irány Őriszentpéter.
Először Orbán Lajos bácsi portájára tértünk be, ahol a kópickötést tanulmányoztuk. A kópic háncsból készített eredetileg méhkas, szakajtó, ma már inkább szennyestartónak , gyümölcs, krumpli, hagymatárolónak használt fonott edény.
Innen a Teleházba vitt az utunk,ahol megvettük a Mentés Másként Trió, és a Técsői Banda 20.-i koncertjére a jegyeket, majd az egyik kedves teleházas hölgy elkalauzolt bennünket Piroska portájára, ahol a lányom langallót, magyarul kenyérlángost sütött kemencében. Alaposan megszórta szalonnával, lilahagymával, borssal, és jól megettük. Visszaútban Szalafőre benéztünk Zsohár Gyula fazekasmester műhelyébe is. Ő az egyik legrégebbi fazekasdinasztia képviselője az Őrségben.
Megérkezvén a szálláshelyre Johanna körbefutotta a portát, segített az állatok ellátásában, majd beleesett egy gödörbe, vagy hová, és tiszta agyagos sáros gyerek került elő. Nem baj, kaptunk egy kis mosóport ( nem vittünk, mert nem tudtuk,hogy van mosógép) kimostuk Johannát is, vacsora,alvás. Ez volt az első nap.
Holnap írok a Hétrétről is. Ja ne várjatok részletes felsorolást a látnivalóról, nézzétek meg a neten, mit érdemes felkeresni, majd rájöttök,hogy úgysincs idő egyszerre megnézni mindent, és a felét jövőre halasztjátok. Mi is ezt tettük.
2.nap szerda aug.19.
Még Pestről megbeszéltem telefonon Buzás Attila úrral, hogy a mai napon lehetőségünk lesz a Magyarszombatfán működő Ínyes Manufaktúra ( kecskesajt-üzem) megtekintésére, és egy kis sajtkóstolóra.
Így felkerekedtünk,és irány Magyarszombatfa, majd onnan Velemér, aztán Kriszta ajánlására Szentgyörgyvölgy.
Magyarszombatfa a gerencsérek földje. Itt szinte minden az agyagról, a fazekasságról szól. Mi azonban mégsem ezért jöttünk, hanem a magánkézben lévő,Vadászkiállítást néztük meg, melyet Varga Géza így méltat :
"Az Õrség egyik kis községében, Magyarszombatfán 2003. májusában nyitotta meg kapuit az Õrségi Vadászati Kiállítás. A Kiállítás természetközeli témájához maradéktalanul illõ környezetben, az õrségi dombság lankái között, az erdõszélen helyezkedik el.
Az Õrségben pihenõknek, különösen a falusi turizmus kedvelõinek a Vadászati Kiállítás megtekintése remekül illeszkedik egy õrségi körútba.
A Kiállítás megálmodója és kivitelezoje egy személyben Gömbös Mátyás, aki több mint három és fél évtizedes vadászpályafutása során majd huszonöt éve az Õriszentpéteri Széchenyi Zsigmond vadásztársaság vadászmestere, és a Vas megyei vadásztársadalom aktív képviseloje. A Kiállítás anyagának alapját a kiállítás házigazdája által az Õrségben elejtett vadak trófeái teszik ki, amelyek között egyaránt megtalálhatóak a kapitális szarvasagancsok és vadkanagyarak, az érdekes õzagancsok, és a nem megfelelõ genetikai tulajdonságaik miatt elejtett trófeás vadak.
A Kiállítás azonban nemcsak a vadászoknak és a vadászat iránt érdeklõdõknek kínál látnivalót, hanem mindazoknak, akik szeretik a természetet. A Kiállításon ugyanis a Magyarországon élõ vadászható állatfajok trófeái mellett láthatóak az Õrség faunájában honos madarak és nem vadászható kisemlosök egész sorának preparátumai, így remek lehetoség nyílik a természet és az ember szinte háborítatlan összhangjáról méltán híres Õrség élovilágába történõ bepillantásra."
A kiállítás mellett egy elkerített területen éli mindennapjait a vaddisznócsalád, jelenleg 5-6 csíkoshátú kismalacával, a gyerekek örömére, illetve két kedves kis vizslakölyök is lakik itt.
A kállítás után a sajtüzem következett, ahol a gyártási folyamat megismerése után sajtkóstoló,és vásárlás következett. Nekünk a borsos ízesítésű tetszett a legjobban.
Innen Velemérre mentünk,ahol először Dávid Éva portáján megnéztük a habán kerámia festésével foglalkozó művész munkáit, és kedves ismertetésben volt részünk a habánok eredetéről, magyarországi letelepedésükről, kerámia munkáik jellegzetességeiről.www.haban.hu
Innen Szentgyörgyvölgybe vettük az irányt, ahol Csótár Rezső bácsi portájára tértünk be. Régi, boglyakemence áll a műhelyében, amelynek az a sajátossága, hogy az agyagkiégetése egy szénaboglyához hasonló, szabad füstjáratú kemencében történik, amelynek oldalát az égetéskor betapasztják, majd amikor elkészül, lebontják,és így veszik ki a kiégetett félkész tárgyakat,melyekre a máz kerül. Rezső bácsi nagyon kedves, vidám, kicsit pikáns humorral megáldott bácsi, aki szívesen ülteti le a gyerekeket a koronghoz, hogy segítségével az ifjú "művészek" is megalkossák a saját kis munkáikat,melyet hazavihetnek. Szíves vendéglátóként a betérőt pálinkával kínálja, és vidám adomázás, viccelődés közepette mesél szakmájáról.
Johanna is készített 3 kis tálacskát, és vásároltunk egy szép gyümölcsöstálat is, ami azért szép, mert nagyon egyszerű.
Visszaútban Veleméren betértünk volna a méltán híres Árpád-kori templomba, de sajnos zárva találtuk. Talán jövőre több szerencsénk lesz.Visszamentünk még Dávid Éva portájára, hogy elhozzuk a bögréket, cukortartót, amiket nem lett volna szabad otthagyni. Tényleg gyönyörűek. Ebédünket Veleméren a Cipó-Művekben költöttük el, rakott krumpli formájában. Rendesen megrakták szalonnával, hagymával is, a tojáson,kolbászon kívül, 2 adagból mindhárman telejsen jóllaktunk, mindezért 1.600,- forintot fizettem. ( Ez csak egy kis adalék )
Megérezvén a szállásunkra, lányom balra el, körülnézett az állatokat vette számba, majd közölte, hogy ő bizony Botonddal ( vendéglátóink középső kisfia, 7 éves) tart, és megy kihajtani a teheneket. Először én is velük tartottam. Kiérvén a legelőre ugráltak kicsit a lajtoskocsiról, amely a tehenek vízellátását biztosítja, majd visszatértünk, vacsora, lefekvés. Jó kis nap volt:)))
3.nap aug.20. csütörtök
Na ez a nap nem jól kezdődött. Rájöttünk, hogy hopp, ünnep van, így nincs bolt. De kenyér is minimális. No mindegy, ma biztos étterem lesz, vagy redukáljuk a kenyérfogyasztást, hogy kitartson reggelig.
Szóval, úgy 10 óra körül elbattyogtunk a szomszédos Papszerre, Németh Dénes portjára. Azért csak 10-kor, mert Johannának ki kellet hajtani a teheneket a reggeli fejés után. Mókás egy menet volt. Elől a két tehén libasorban, utánuk Johanna és Botond teljes 130 cm-es valójukban, majd a menetet Madzag zárta a 30 cm.-es szálkásszőrű tacsi keverék.Most egyedül mentek csak. Ja ha megkérdezitek, hogy merem kiengedni, az a válaszom. az Őrségben vagyunk. Aki volt ,az megérti, aki nem az menjen el , hogy megértse,
Na kedves olvasóm Németh Dénes portája maga volt az édenkert az én gyerekemnek. Rövid lista:
1 db spaniel ( nekünk is az van) Bruno
2 db kaukázusi Farkas, és a másik nem jut eszembe
3 db ló, az egyik Jessica
2 db póni
2 db kecske
sok nyúl , és tengerimalac.
Továbbá: tökmagolaj, és akácmézes almapálinka, valamint birsalmasajt és egy különösen érdekekes dolog:
A gazda a betérőt tökmagolajos hagymáskrumplival kínálja, és finom birsalmasajttal.
Vettünk az olajból, ( erről picit később) meg egy kis pálinkát is, hátha elrontjuk a gyomrunk:)))
Közben Johanna lovagolt, lovat etetett, nyulat gyomrozott, tengerimalacot és macskát dajkált, majd megjegyezte, hogy Bruno jó lenne férjnek a mi kutyánknak.
Elidőztünk jócskán, úgy egy óra körül értünk Pityerszerre.
Pityerszer Szalafő hét szere közül az egyik, a pacsirtáról ( pityer) kapta a nevét. Tulajdonképpen skanzennek is hívhatnánk, de nem az, mert egyetlenegy ház kivételével, mindegyik épülete az eredeti helyén áll, nincs áttelepítve, mint a skanzenek általában. A látnivalót illetően, időrendi sorrendben követhetjük végig az őrségi építkezés fejlődését kezdve az 1700-as évek vége táján felépített boronafalú ( fagerendák, vesszők a tartószerkezet, tapasztott fallal)kisházzal, majd a kerített házzal ( a teljes porta be van kerítve, számos menekülési lehetőséggel tűz esetén,illetve fedett "folyosón" körbejárható, végül a téglából épített mai kornak megfelelő épületek kerülnek sorra. Érdekessége az emeletes kástu, amely építmény a háztól 15 m-nyi távolságra épült, élelmet, pénzt, régi papírokat, és minden olyant őriztek benne, amelyet megóvni kívántak akár tűzvésztől, vagy a nemkívánatos betolakodótól.
Pityerszerről kiválóan tanulmányozható a szeres települések jellege, lévén maga is magaslaton terül el, belátható a közeli Papszer, Templomszer.
A sétát követően üdítő,kávé a "Pityer kocsmában" 1200,- ( ez picit drága)
Innen ismét Őriszentpéter felé vettük az irányt, ahol megnéztük az Árpád-kori templomot, amely szintén kiváló állapotban maradt fenn, bár belseje nem olyan megkapó, mint a velemérié. Betértünk egy korongozásra Róka Lajosné, Róka Kati és Evelin portájára, ahol nagyon szép őrségi kerámiákat lehet vásárolni. Vettünk is egy csinos kis májsütő , és egy vajtartó edényt, illetve 6 db peremes tányért. Ez utóbbiakat azért, mert ha hiszitek, ha nem, jólesik belőle enni.
A portán lehetőség van korongozni, 500,-/ db, kicsi kerámia tárgyakat festeni a gyerekeknek, 150,-/db, illetve ha megéhezel hajdinás vargányalevessel, szilvalekváros máléval ütheted el az éhedet, házi bodzaszörppel olthatod a szomjad.A vargányalevesről még írok:)))
Esti programunk a Mentést Másként trió, akik kobozzal,hegedűvel kísért moldvai népdalokat,megzenésített Nagy László verseket adnak elő valóban színvonalasan, illetve a Técsői Banda "Körbe
hív a kolomejka" című koncertje volt az őriszentpéteri pajtaszínházban.Ezúton is köszönöm a Teleház munkatársainak a rendezvényt, nagyon színvonalas volt.

Augusztus 21.péntek:
A mai napon viszonylag kevés program volt,mert későn is keltünk. Délre értünk Pityerszerre, ahol ezen a napon az Őrségi Nemzeti Park lovaskocsizási lehetőséget biztosított a nemzeti park területén a szlovén határig. Délután 2 órára foglaltuk le a fogatot 5.000,-forint volt egy órára, amit egy másik családdal együtt álltunk,így megoszlott a költség.
Előtte azonban gyors ebéd a Bognár étteremben Őriben, őrségi gombaleves ( krumpli, zöldség, sok gomba) hajdinás ( gersli, burizs,árpagyöngy ki hogy ismeri) vargányaleves ( kellemes savanykás ízű leves rengeteg gombával) dödölle ( krumpligánca) zsíron pirított hagymával és fokhagymás tejföllel, húsleves, palacsinta, üdítők, sör összesen: 4500,- Nagyon nagy , ízletes adagok.
A fogatolás nagyszerűen sikerült, a gyerekek hajthatták is, ez külön élmény volt, kis erdei utakon jutottunk el szlovén-magyar határhoz, ahol egy régi tábla emlékeztet az államhatárra, illetve egy újabb a határnyitásra.
Este a az őriszentpéteri teleház elől vadlesre mentünk a környékbeli erdőbe.Felkászálódtunk a lesre, vártuk a vadakat. Nem jöttek, csak vadszúnyogok. 9-körül vonultunk be, a vadászok kíséretében. Érdekes volt az esti erdő hangjait figyelni.

Augusztus 22.szombat
Reggel ismét elmentünk Németh Dénes portájára,hogy búcsút vegyünk a négylábú hadseregtől.
Déli 1 óráig játék, kecskeetetés a Ferencz-portán, majd ebéd a Bognár étteremben. Nagyon szimpatikus dolog volt, hogy rákérdeztek, elértük-e a tegnapi kocsikázós programot, illetve, átmeneti kakaóhiányuk volt, de megoldották, és a lányom ismét megkapta a két kakaós palacsintát. Kiváló ebédet ettünk, az Őrségi falatkák viszont nem falatka méretű, hanem kétemberes adag, ahogy a sültcsülök pirított gombával is.
Megbeszéltük, hogy jövőre befizetünk menüre, ami kb.700 Ft.-ba kerül, kétfogásos ebéd, el is lehet vinni.
Délután Jakosa Aranka néni portáján, a Csörgőszeren néztük meg a régi olajütő berendezést, amely a 30-as években készült, és számos,egyéb régi mezőgazdasági eszköz is megtalálható a portán. A háza egy nagyon szép régi "kódisállásos" épület. A kódisállás egy kis esővédett, tornácos beálló a bejárati ajtó előtt , ahol a szegények, vándorok, bármikor megpihenhettek, de a küszöböt nem léphették át.
Estére eleredt az eső, de ez nem zavarta meg a gyerekeket, és híven követték Boglárkát a nagylányt, és a legelőről behajtották a két fejésre váró tehenet. Johanna még egy varangyost is fogott, el akarta hozni, de az kiugrott a kezéből.

Augusztus 23. vasárnap: reggeli, pakolás, hazaindulás sajnos.

Tudom,hogy még rengeteg minden van amit meg kell nézni, ezen a nyaraláson azonban a nyitott portákat részesítettem előnyben a többi látnivalóval szemben. Lefoglaltuk jövőre is a szállást, az teljes Hétrétország időtartamára, 12 napra. Lehet az is , hogy két hét lesz. Megnézzük majd a Vendvidéket,a közeli szlovén várakat, Szentgotthárdot,a nemzeti parkban túrázunk, elmegyünk Ausztriába a Dinóparkba, és a 60 km-re lévő Szombathelyen a Savaria karnevált ismételten felkeressük.
Szép volt ez a pár nap, ajánlom mindenkinek, aki szereti BARÁTSÁGOS , EGYSZERŰ EMBEREKET, a lankás domboldalakat, a hagyományos tájjelegű ételeket, és persze Vas-megyét, az Őrséget.

"Szalafőn megkerestük a kecskések tanyáját. A kiírás szerint kecske sajtot, túrót árusítanak. Sajnos a vásárlásról lemaradtunk, de nagyon aranyos kecskegidák ugráltak az egyik kifutóban, a másikban több fekete színű csüngőhasú malac röfögött."

Ők a Zaicz Krisztáék, a Ferencz portán, mi náluk szálltunk meg tavaly 5 napot, idén 10 napot a Hétrétország idején:)))

Jakosa -porta: Mi is láttuk,akkor Aranka néni mutatta végig a portát:)

Bognár: A legjobb étterem a környéken:))) Isteni a hajdinás vargánya levesük,és a szarvaspörkölt dödöllével:))) Jó fejek nagyon a felszolgálók, másodjára már megismertek minket, ami nagyon kedves gesztus:))

Hársas-tóŐriszentpéter templomPityerszerGatter fogadóGatter fogadó 2.

 Újra próbálkozom néhány képpel is, de ez valahogy eddig nem sikerült.

 

Pillanatok az Őrségben/3. nap

 

Vasárnap az „Őrizők útja”tanösvény került sorra. Ez egybe esik az országos kék túra egy részével. A már ismert játszótér mellett indultunk a turistajelzésen, az erdő irányába. Jó szolgálatot tettek az állat és növényvilág helyi ritkaságait ismertető táblák. A fák alját – ahol, ha, csak egy kis szabad területre be tudott sütni a nap - a máshol is látható, még mindig ismeretlen nevű fehér virágok szőnyege borította. Az út a Szala- patak mentén, annak hol a jobb, hol a bal oldalán folytatódott. Így többször kellett átugrani, mit átugrani! Átmásznom a csörgedező víz felett. A kicsik jókat szórakoztak rajtam, amikor nagy bátran ráléptem a két part közé borult fára, az megadta magát a „kis” súlyomnak, és beszakadt a vízbe. Még jó, hogy a vejem olyan jó erőben van, és át tudott ráncigálni. A jó levegőt a madarak csicsergése színesítette. Sokat törtük a fejünket, hogy vajon mi célból helyeztek a csendes erdőbe napelemes szerkentyűket. Végül arra jutottunk, hogy az új telepítések köré emelt villanypásztorokat üzemeltetik, azzal riasztva a vadakat az új hajtások lerágásától. Ilyen kerítésen mi is kénytelenek voltunk átbújni, ugyanis egy idő után az útjelzés egy hatalmas legelőre mutatott. Közben arra lettünk figyelmesek, hogy nem is olyan messze, a domb oldalán is zöld füvű legelő van. Békésen legelésztek a jól kihizlalt, nagy szarvú, magyar szürke marhák. Több kis borjút is láthattunk. Izgalmas lehetett volna, ha meghajt bennünket egy jól megtermett bika. Végül csak annak a veszélye állt fenn, hogy figyelmetlenül belelépünk egy jó nagy tehénlepénybe, amivel az egész rét tele volt. Riadtan láttunk meg egy néhány napja kimúlt vaddisznó tetemet. Talán másfél - két órát sétálhattunk, amikor az első, szembejövő, turistáskodó családdal találkoztunk. Tőlük tudtuk meg, hogy kb. ugyanannyit kell még mennünk az út végéig. A kis gyerekekre tekintettel visszafordultunk. Szalafőn megkerestük a kecskések tanyáját. A kiírás szerint kecske sajtot, túrót árusítanak. Sajnos a vásárlásról lemaradtunk, de nagyon aranyos kecskegidák ugráltak az egyik kifutóban, a másikban több fekete színű csüngőhasú malac röfögött. Nagy kerülővel, a környék, és az ibolya, valamint a száratlan kankalin telepeiben gyönyörködve érkeztünk a szállásra. Épp akkor telefonált a fiatal Jakossa úr, hogy ígéretéhez híven megmutatja a tökmag olajütést. Elmagyarázta és mutatta, hogy a héj nélküli magot először ledarálják, hozzáadnak egy kis forró vizet, majd egy erre használt edényben felfőzik. Nagyon kell vigyázni, nehogy oda égjen. Amikor egy kissé meghűlt, akkor helyezik a présbe. Ez a szerkezet nagyon hasonlít a szőlőpréseléshez használt bálványpréshez, csak ez vízszintes. Alul egy edénybe csöpög a kellemes illatú, sötét, zöld színű olaj. Bíztunk abban, hogy Pityerszeren valamilyen húsvéti látnivalót találhatunk, ezért újra oda látogattunk. Csak egy farönköt festhettek volna nyuszivá a gyerekek. A vasárnapi misére igyekvő falusiakon kívül mást sehol sem láttunk, pedig arra számítottam, hogy valamilyen különleges helyi húsvéti szokást ismerhetünk meg.

Másnap reggel zuhogó esőre ébredtünk, ami minden további felfedezési kedvünket elvette. Az ömlő esőben inkább haza indultunk.

Még visszatérek az őriszentpéteri Bognár étteremre. Zalalövő felől érkezve jobbra, Csákánydoroszló felé kell kanyarodni, de bárki (feltéve, hogy épp van valaki az utcán) szívesen ad tájékoztatást. Népszerű, sok vendég tér be. Nem csoda, hiszen nagyon ízletesen főznek, nagy adagokat adnak, gyors a kiszolgálás, kellemes hangulatú hely, udvarias a személyzet. Az árak elfogadhatóak, arányban állnak a felszolgált étkekkel. Minden nap ott ebédeltünk, így a helyi specialitásokat is megismerhettük. Érdemes megkóstolni a rántott vargányát, a szarvas pörköltet dödöllével, a harcsa pörköltet túrós csuszával, vagy a libamáj szeleteket roston. Sokat veszíthet az, aki arra jár, és kihagyja            

 

Kíváncsian várom a folytatást:)))

 

 Pillanatok az Őrségben / 2 . nap

Kiadós reggeli után indultunk szombaton Máriaújfalu felé, hogy megnézzük a Hársas- tavat. Közben, néhány sör vásárlása ürügyén megálltunk az egyik üzletnél. Én kapásból a kocsma ajtót nyitottam meg, ahonnan a szomszédos Coop üzletbe irányítottak azzal, hogy az eladó is jön rögtön, hátul éppen tápot ad ki. A főváros közeli betörések, lopások ismeretében megdöbbenve láttam, hogy az üzletben két vásárló volt a nyitott pénztár mellett, míg az eladó az épületen kívül egyéb ügyeit intézte. Irigykedve konstatáltam, hogy errefelé az emberek közötti bizalom még fennáll, és azzal nem élnek vissza.  Egy darabig ezen morfondírozva vezettem az erdő ölelte úton. Hamarosan elértük Farkasfa házait. Ha nem látom meg a fák között a meteorológiai mérések épületeit, sosem jövök rá, hogy honnan ismerős ez a település név. A híradásokban gyakran emlegették, hogy Farkasfán mérték a leghidegebbet, a legtöbb hóesést stb. A kanyargós út egyre gyakoribb zökkenőit ellensúlyozta a látvány. A kocsiból kitekintve tölgy, fenyő, és más fák sűrűjében, vízmosások, és horhosok sötétjében gyönyörködhettünk. Rövid idő után, a célunkhoz érve leparkoltunk, hogy gyalog közelíthessünk a tóhoz. Máriaújfalut (ahogy később olvastam) gyakran elöntötte a Hársas patak, sok kárt és bosszúságot okozva a falu lakóinak. Az 1980-as években a falu fölött építettek egy gátat 10 méter körüli magasságban. Így szűnt meg az áradástól való állandó rettegés, és kialakult a tó, amit részben idegenforgalmi célokra, részben a helyben lakók szórakozására alakítgattak. A környék élővilágát bemutató tanösvényt, horgászó helyeket, strandot építettek ki jó ízléssel,a környezet védelmét az egész terület tisztaságát is szem előtt tartva. Jut eszembe: az általunk bejárt őrségi területeken példamutató a tisztaság. A felénk megszokott erdőalji szeméthegyek ott ismeretlenek. Érdekes, hogy ott a hulladékot csak az arra kijelölt tárolókba helyezik. Nem mellé, nem a tetejére, nem szana - szét!  Keskeny kavicsos úton járhattuk szép lassan körbe a tavat, csodálva néztük a tavaszt jelző, rügyező fákat, bokrokat, az erdő alját borító üde zöld mohát. Sajnos csak találgatni tudtuk az itt-ott hatalmas foltokban nyíló fehér virág nevét. Azóta sem derült ki, hogy mi lehet ez a növény. A levele leginkább a zellerére, virága a boglárkára hajaz. A vízen néhány vadkacsa , és egy magányos hattyú úszkált. Élveztem a csendet, a fák susogását, amit csak az unokáim ugra-bugrálása, nevetgélése töltött fel élettel. Az első osztályos nagyobbik nagyon szépen olvasta a tájékoztató táblákat. A barátságos pecások mindegyike köszöntött, szomorúan tájékoztattak aznapi fogási kudarcukról. Feltöltődve a természet szépségével, visszafelé Pityerszernek vettük az irányt. Én már jártam itt régebben, így sok újdonságot nem jelentett, de így is érdekes volt. A gyerekeknek elmagyaráztuk az épületek rendeltetését, a Tóka, a Kástu feladatát. Jól szórakoztam, amikor a lakóház helyiségeit soroltuk. Ez itt a szoba, ez a konyha, és mielőtt a harmadik helyiséget is bemutattuk volna, a kisokos unokám rávágta, hogy az meg a fürdőszoba. Jó időbe telt, amíg sikerült elhitetni vele, hogy régen az, nem volt. A kisebbiket az ibolyák, csibevirágok sokkal jobban érdekelték. Őriszentpéteren ebéd után, ajándék vásárlása miatt megálltunk a „Fazekasnő” vendégházánál. Nézegetni lehet az üzletnek, műhelynek átalakított szuterénben. A cserepek zöldje, mintái nagyon ismerősnek tűntek. Kiderült, hogy tavaly tőle vásároltam az etyeki fesztiválon egy kerámia tepsit. Megnéztünk egy árpád-kori templomot. A kórusról belátható a szépen renovált templombelső, hófehér falait freskómaradványok díszítik. Innen Csörgőszerre a Jakossa portára vezettünk, remélve, hogy megláthatjuk a tökmagolaj készítését. A legfiatalabb Jakossával találkoztunk, aki a következő napra ígérte az olajütést, de közben nagy lelkesen mesélt a dédapja által bevezetett szakmáról, mutogatta a felszereléseket, gépeket. A tökmagolajat salátákra lehet használni, illetve kenyérrel tunkolni reggelente. Főzésre alacsony forráspontja miatt nem alkalmas. Ma már héjatlan magú tököt termesztenek – vigyázni kell, mert ha a közelben más fajta van, elfajzik – de régen az asszonyok, mindig más portáján, kalákában tisztították a magot. Ismerkedhettek a fiatalok is. Gyöngyös szeren át megpróbáltunk visszamenni Pityerszerre az erdőn keresztül. A táj megkapó volt, de a felázott, kátyús úton végül vissza kellett fordulnunk a

 Lehet, hogy egy kicsit hosszú lesz, remélem sikerül ötleteket adni másoknak is.

 

Pillanatok az Őrségben./ első nap

 

Szokásaimtól eltérően, nem készültem előre a mostani utazásra. Nem kutattam semmit, nem kerestem az úti beszámolókat, ajánlott látnivalókat.(Csupán a Gatter fogadó honlapjára pillantottam, de azt is inkább a pontos cím miatt.) Teljesen ráhagytam magunkat a lányomékra, ők az ősszel bejárták ezt a környéket, megnéztek minden megnézni valót. Nem bántam meg, nagyon jól szórakoztam!

 

Pénteken délelőtt indultunk, megbeszélve, hogy az eddigi közös utazásinktól eltekintünk, és nem együtt, hanem mindenki a saját üteme szerint vezet, majd a lefoglalt szálláson találkozunk. Útvonaltervem: a „0”- on az M7 leágazásáig, a 76-osra Balaton- újlaknál, Bagod után balra fordulni. Zalalövőn és Őriszentpéteren át Szalafőre a Gatter fogadóba. Sajnos a leágazást jelző táblák, bár háromszor is mutatták a Zalaegerszeg – 76 –os lehajtót, Balaton-újlakot egyszer sem. Szerintem a tervek azért vannak, hogy betartsuk azokat, így csak kb. 15 km.után fordultam vissza, és a legutolsó zalaegerszegi lehajtótól már minden gond nélkül teljesítettem a távot. Öriszentpéteren a Bognár étteremben (erről később) vártak ebédelni a gyerekek. Innen talán 4-5 km-re található a fogadó. Amikor először megláttam, szemem – szám elállt. Valamikor egy fűrészüzem volt, amit nagyon ízlésesen, igényesen alakítottak át fogadóvá, minden szükséges felszereléssel ellátva. Az első emeleti társalgóban kicsit kipofozva meghagyták a gattert, a szobák többségéhez innen nyíló kis galériákon, lépcsőkön lehet feljutni. Az egész épületet – a tetőtéri helyiség kivételével – hordozható, vagy beépített cserépkályhák fűtenek. A társalgóban a kályha elromlott, így ott egyelőre jégverem hidegség fogadott. Még jó, hogy a földszinti étkezőben működött, a sutban nagyon jól melegítette a hátat. Nagyon hangulatos lenne, ha a vendégek érkezése előtt legalább 1-2 nappal befűtenének. Lehet, hogy a korai nyitás az oka, de végig olyan érzésem volt, hogy a kialakítást meghazudtolva, sokkal kevesebb gondot fordítanak a fenntartásra. Csak délután gyújtottak be a hálókba, ezért éjszaka kibírhatatlan volt a hőség. Ha jól emlékszem 59 vendéget fogadhatnak. Ahol ilyen sok ember fordul meg, ott gyakrabban kellene ellenőrizni a meghibásodásra hajlamos dolgokat. Az ajtózár hibája miatt majdnem bennragadtunk a szobánkban. A kukacoskodásnak is tűnő negatívumok ellenére, az alig egy éve megnyitott szállóhely nagyon hangulatos, szép, nekem nagyon tetszett. A hatalmas udvar dísze egy akkora tölgyfa, melynek a törzsét 4 felnőtt karja sem érné körbe. A telek végén csordogál a Szala patak, melyről csak később derült ki, hogy az nem más, mint az innen 3-4 km-re eredő Zala folyó. Már első nap feltűnt, hogy minden füves részt, meredélyt beterít a halványsárga száratlan kankalin. Az itteniek találóan csibevirágnak nevezik. Úgy néz ki, mintha egy pár sárga kiscsibe összebújna a fűben. Elhatároztuk, hogy ha nem védett virág, akkor emlékbe hozunk a kertünkbe. Végül erre, nem került sor. Kis pihenés után elsétáltunk a falu központjába. Szalafő 7 szerből (Alsó, Templom, Gyöngyös, Csörgő, Pap, Felső, és Pityer) áll, központi része a Templomszer. Itt a főút mellett újítottak fel egy jégvermet, kőszoborral emlékeznek a világháborús hősökre, felállították a fából faragott, életfát. Az út ellenkező oldalán egy pici parkban áll Árpád vezér, és Szt. István fába vésett alakja. Továbbmenve a kék jelzésen, hamarosan elértük a football pályát, mellette egy kis játszóteret. Itt láttam életemben először igazi mérleghintát. Egy darabig a patakparton haladva, lassan visszatértünk a szállásra. A lakó, és melléképületek szépen rendben tartottak. Nagy a tisztaság a portákon, és az utak mentén is. Sehol sem látni - mint felénk - eldobott papírt, műanyagot. Feltűnő a nyugalom. Alig tudtam elaludni, olyan nagy a csend, még a kutyák ugatását sem hallani.

 

 

Veleméri pillanat.

mm

Szívesen, kellemes kirándulást kívánok, a rakott krumpli nagyon jó a Cipóban:)))

Megtaláltam, fent van. Érdekes, a gugli nem adta ki. Mégegyszer köszi.

Köszönöm, megteszem.

Szia,
www.orsegitelehaz.hu honlapon kutakodj. Lehet fent van a szállások között, ha nem,akkor a teleházasok tudnak segíteni,hívd fel őket.

Üdvözletem. Érdeklődni szeretnék, meg tudja-e adni a Cipó Művek valamilyen elérhetőségét, szeretnék beszélni Kenyér Istvánnal szállás ügyben. 1-2 személynek kellene csak 1-2 éjszakára, ettünk náluk a nyáron egyszer-kétszer, úgy rémlik, már volt kiadó szobájuk.

Köszönettel

A veleméri Cserépmadár szállás (www.cserepmadar.hu) portáján megnyílt a Sindümúzeum

Sikerült eltölten 10 napot az Őrségben, lassan rakok föl képeket, iztt találhatók:Őrség 2008 ősz

Regede = Bad Radkersburg
A várost az I. vh. után kettéosztották, a déli része Szlovéniáé lett.

a fotókat kicsit átszerkesztettem itt láthatjátok, és még a többi több ezer nincs is...

első helyen az Őrségi Vallomások:
http://indafoto.hu/kage/orsegi_vallomasok/slideshow

Őrségi hétköznapok:
http://indafoto.hu/kage/orsegi_hetkoznapok/slideshow

2007 őszi képek:
http://indafoto.hu/kage/orseg_es_vendvidek_friss_2007_/slideshow

egy tavaszi válogatás:
http://indafoto.hu/kage/orseg_tavasz/slideshow

és idén a Húsvéti tél
http://indafoto.hu/kage/orseg_vendvidek_0803_husvet/slideshow

kedves gralla pokobra, elő szokott fordulni dobolás is, de inkább a fotó, miért kérded? Ritkán járok errefelé, a forumon... kg

Köszönöm a segítséget, útbaigazítást!

Magyarszombatfa végén a határ előtt megy be jobbra az edőbe egy szűk aszfaltút, az pont az elhagyott hör laktanyáig visz.

Üdvözlet!

 

Érdeklődöm, mit az Őrségben ismeretlen, hogy nincs arrafelé valahol a szlovén határon egy elhagyott határőr épület, nemzetiszín csíkozott betonoszloppal, szögesdrót kerítéssel, stb? Szívesen lefényképeznék egy ilyet.

Ha valaki tud segíteni, előre is köszönöm!

 

Üdv:

Gábor 

A Kondorfán lévő Vadkörte panziót ajánlom. Ott van egy étterem is. Jól főznek, a szállás is kifogástalan. Ha a (nem túl nagy) forgalom nem zavar.

A veleméri Cipó Műveket én is ajánlom. Ez azonban nem valamelyik veleméri szálláshely közvetlen közelében van, hanem csak ugyanabban a faluban.

Ha a googleban rákeresel a "veleméri kúriasor"-ra, akkor megtalálod őket.

Nem lehet, hogy eltúlzod a dolgot?

A jó gazda érdeklődni szokott, hogy a vendégei jól érzik-e magukat, pl. hogy nem fáznak-e.

S persze joggal kérdez rá az igénybevett szolgáltatásra is. Minden szállodában ez a szokás. Valamiképpen fel kell mérni, hogy a vendég ivott-e a hűtőszekrényben e célra tárolt italokból. Vagy megszámolja az italokat a szobaasszony, vagy megkérdezi a recepciós a távozáskor. Ebben én nem látok semmi különöset. Ez nem anyagiasság, csupán a szerződéses feltételek betartása. Inkább az különös, hogy te ezt szóvá teszed.

S ha a távozásod után észrevették, hogy egy ágytakaró eltűnt a szobából, akkor a legkevesebb egy udvarias kérdés, hogy nem találkoztál-e vele, nem tudsz-e róla. Sok helyen lehet az az ágytakaró, sok ember adhat rá választ - ezért egy ilyen kérdést nem kell mellreszívni. S egy ilyen 80-100 éves ágytakarót, egy műemlék jellegű ház berendezéséből eltűnt tárgyat nem könnyű pótolni. A gazdának pedig az a dolga, hogy törődjön a berendezési tárgyakkal. Vagy inkább szó nélkül küldjék utánad a párját, meg a hozzá tartozó asztalterítőt is?

Sajnos nagyot csalódtunk a cserépmadár vendégházban, illetve inkább a tulajban Varga Gézában. Nagyon vártuk a hétvégét, szép volt a ház,környék, stb.
Csalódásunk oka Varga Géza volt, aki szombat dél előtt felhívott azért, hogy fűtünk, vagy nem, ha fűtünk akkor mivel, mert ez meg, amaz ennyi, meg annyiba kerül. Mindezt nagyon jól tudtuk mert részletezve volt a honlapon és érkezésünkkor is elmondta a gazda, Varga Géza. Ma reggel másfél héttel azután, hogy ott jártunk ismét felhívott, hogy nincs meg egy 80-100 éves ágytakaró... szóhoz sem jutok
Nagyon szép az Őrség, szép a cserépmadár szállás, csak túlságosan anyagias a tulajdonos, és ezzel elrontott mindent. Nagyon sajnálom, hogy ilyen élményekkel gazdagodtam.
Csak dicsérni tudom a "cipó műveket" és házigazdáját, nem kevésbé háziasszonyát.
Tisztelettel Nagy Zoltán