Úgy gondolom, érdemes volna megemlékezni történelmünk eme darabjáról, hiszen egyáltalán nincs úgy "népszerűsítve", mint 1848-49.
Szóval miért is felejtődött el (ha elfelejtődött), milyen is volt ez a nyolc év?
Továbbá mennyiségi problémái voltak, nevezetesen éppen csak túl volt az ország a török kiűzésén (Temesköz csak később jött vissza) és a korai kuruc mozgalmakkal járó hadakozáson, ráadásul az ország legsűrűbben lakott vidékeinek jelentős része végig, vagy jórészt a király kezén volt, illetve a nemzetiségeknek kb. a felére számíthatott + járványok - - tehát nem volt mai kifejezéssel humánerőforrása nagy reguláris hadsereghez (ezért is rászorult a külföldi zsoldosokra, nem csak a képzettségük miatt), akiket jórészt a francia hadisegélyből fizetett (ennek jelentőségét szokás elhallgatni).
Sikerre akkor lett volna esélye, ha sokkal több pénzt és tisztet kap a franciáktól, vagy közvetlen, nagy létszámú szövetséges haderő jön be az országba, mint a török vagy orosz. Mind két irányba puhatolózott.
A hadseregről még annyit tennék hozzá, hogy látható Rákócziék szándéka a hadsereg regularizálására, de végülis ebben sem jártak sikerrel, ennek okairól írtam. Az udvari hadakat minenképpen egy magnak szánta, ami köré folyamatosan felépülve létre jöhet a reguláris haderő. De ezt az ország gazdasági teherbíró-képessége nem bírta el. Sok jó kezdeményezése volt Rákóczinak ezen e téren, ezek közül a képzett külföldiek alkalmazása z egyik, de a katonai képzés terén is próbálkozott. Azonban a magyar haderő végvári varőr és könnyűlovas prtyázó volt, természetszerűleg alakult így.
Annyi kiegészítés, hogy a románok talán fele-fele körül oszlottak meg
illetve ne feledjük, messze nem volt 48-as méretű nemzeti összefogás Rákóczi idején, a magyarok többsége ugyan Rákóczi oldalán állt, de nagyon sokan a labancokén, illetve jelentős ingadozó réteg egyszer ide, másszor oda.
A támogatottságát úgy fogalmaznám meg, hogy Északkelet-Magyarország volt a kuruc magterület, Abaúj, Zemplén, Ung, Bereg, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Máramaros (Abaújban és Zemplénben volt a Rákóczi birtokok többsége) és minél inkább távoludunk ettől annál kisebb a népszerűsége. Vallási tekintetben a református kisnemesség és a jobbágyok, bányavárosok. Katolikus mágnások és a klérus pedig néhány kivételtől eltekintve királypárti.
Földi, Nemere, Zichermann stb. az utóbbi évek többi olcsó történelemgyárosai annyit is érnek, mint amennyit a nyomtatásra felhasznált papír.
Ne, de visszatérve Rákóczi hadaihoz:
1705 tavaszán a francia király számára adott tájékoztatás szerint a magyar konföderációnak 32 lovas- és 13 gyalogezrede van; ezekhez a fizetett ezredekhez 15 ezer főnyi mezei had, 4 ezer főnyi megyei katonaság és mintegy 20 ezer főnyi erdélyi hadsereg járul.
A minőség nagyon szórt.
A legjobban kiképzett reguláris ezredek a fejedelem udvari hadai voltak. Egy lovas- és egy gyalogos gránátos ezred, egy karabélyos és egy székely kopjás lovas testőr-, valamint egy palotás gyalogos testőrezred; főparancsnokuk nem a reguláris ezredek főparancsnoka, hanem Vay Ádám udvari főkapitány, más néven marsall volt. Olyasmi volt ez, mint Napoleonnál a gárda, kb. annyira óvakodott is Rákóczi harcba vetni őket.
Forgách mellett volt több jó magyar tiszt, s ne feledkezzünk meg a francia tanácsadókról (pl. tüzérség, hadmérnökök), a már említett Vay Ádám Thököly idején katonáskodott, várkapitány is volt, Rákóczi idején valójában hivatalvezető, amit jól csinált, katonai rangja, beosztása (udvari marsall + Munkács várkapitánya) csak szép cím.
Rákóczi szolgálatában a kezdetektől voltak külföldi, főleg lengyel és román, tatár, német zsoldosok. de Poltava után több száz svéd is.
A hazai nemzetiségek közül nagy számban voltak ruszinok, szlovákok és románok
Kisebb számban németek (felvidéki zipserek a bányavárosokból)
A magyarok ellen voltak teljes számban a rácok (szerbek), és többségében a németek (főleg Buda és környéke, erdélyi szászok), részben románok és a szlovákok kisebb része (pl. Juraj Janosik is kurucból labanc lett, aztán rabló akit felkötöttek).
Földi Pált felejtsd el. Mintaképe a mekkelek laikus pojácának. Borzasztó, iszonyatos. Messze kerüld el, ha teheted, csak akkor olvass tőle valamit is, ha pisztolyt fognak a fejedhez!
Jelzett állítása sem igaz. Egy sor magyar parancsnoknak volt katonai tapasztalata a korszerű hadviselésben, próbálkoztak is meghonosításával, de egyrészt a tapasztalt tisztek hiánya, a magyar katonai hagyományok (pl. arra sem nagyon volt elég emberanyag, hogy a várőrségeket rendesen feltöltsék, részben emiatt a mezei hadakba kevés magyar jutott) és a pénzügyi gyengeségek nem tették lehetővé, így maradt a könnyűlovas harcmód, a reguláris kuruc sereg meg sem minőségben, sem mennyiségben nem volt elegendő.
Földi Pálnál azt olvastam, hogy a kuruc hadvezéreknek az egy Forgách Simont leszámítva halvány lila gőzük nem volt a korszerű nyugat-európai hadviselésről, hadászati és harcászati elvekről és gyakorlatról, így nem is csoda, hogy a kurucok a szabadságharc minden nagyobb csatáját elveszítették.
Apropó, Forgách, arról lehet tudni valamit, hogy 1706. novembere és 1710. novembere között miért volt bebörtönözve (várfogságban), főleg, hogy a kurucok ilyen gyöngén álltak jó képességű hadvezérekből?
Svsz. Rákóczi anélkül ugrott bele a felkelésbe, hogy kikristályosodott céljai lettek volna. Szerintem szeretett volna ő erősebb központi hatalmat, de gyenge volt hozzá,
A központi hatalom pont elég erős volt ahhoz, h legyőzze a muszlim hordákat, újraszervezze és integrálja Európába a hódoltságot és Erélyt.
És ahhoz is, ne engedje+ a nemességnek, h az ország akkori legnépesebb (mező)városai ismét nemesi státuszba kényszerítse a Pozsoni Országgyűlésen.
Svsz. Rákóczi anélkül ugrott bele a felkelésbe, hogy kikristályosodott céljai lettek volna. Szerintem szeretett volna ő erősebb központi hatalmat, de gyenge volt hozzá, hogy keresztülvigye akaratát, illetve muszáj volt engedményt tennie, hogy a nemességnek legalább egy része támogassa. Mert bár szépen hangzik Rákos mezejének kacsintása (mondhatnám illúziója), de azért az már mégsem lehetett gilt egy magyar (különösen fő)nemesnek, hogy saját vére uralkodjon fölötte, amikor akár ennyi erővel ő maga is uralkodhatna a többieken. Arról nyilván Rákóczi személyében nem tehetett, hogy úgy buktatták ki, hogy egy olyan kompromisszum született az uralkodó és a magyar vezetők többsége között, hogy a nemesség jogai erősek maradjanak, az adómentességet és a nemesi szabadságot megerősítik, ami egyenesen a kettős vámhatárhoz, a fajlagosan alacsony magyar adózáshoz és gyenge iparhoz, a vállakozókedv alacsony szintjéhez vezetett, a magyar nemesség pedig maradt olyan erős, hogy végül ezt a status quot II. József ellenében meg tudta védeni. Az meg végül a történelem kegyetlen fintora, hogy éppen egy korlátozott tehetségű uralkodó akadályozta meg a status quo felbontását, amikor már a magyar nemesség lassacskán hajlandó lett volna rá.
Nos, azért gondoljunk bele, h Rákóczi nem rendelkezett azokkal az ismeretekkel, mint mi....
Nála - szemben tökölivel - tudjuk , h nem a személyes ambíciói hajtották (ezt az életútja igazolja).
Abban a korban még csak kevesen értettékl+ (márha 1általán bárki is), h a stabil központi hatalom nélkül lehetetlen csatlakozni a jövendő Ipari Átalakuláshoz.
Szvszt Rákóczi indítékai tisztességesek voltak - mégha utólag nem is bizonyultak pozitívnak.....lásd Lengyelo. sorsa ......
"4részre szakította az országot" amely ugye már előtte is 3 részre volt, és ugye a felkelést sem ő kezdte, csak menet közben átvette a parancsnokságot
"Tatár hordákat szabadított Erdélyre" az addig eltelt 700 évből azért dereng jópár trónkövetelő, aki a legkülönbféle nációkat szabadította az országra, sőt maga Rákóczi sem zárkózott el a török segítségtől, ezt ki is kirárgyaltuk már a Mohács topikban:
Vatai Gábor: Út az irrealitásba (Rákóczi török diplomáciája a szabadságharc idején)
"A január 5-én kiadott dokumentumban a fejedelem a Porta katonai támogatásáért cserébe felajánlotta a Dráva–Száva közét, a Szerémséget, Eszéket és Péterváradot; Magyarországért 100.000, Erdélyért pedig évi 50.000 forint adót. Amennyiben a szultán ezeket kevesellte volna, a fejedelem odaígérte a Duna–Tisza közét is egészen Titelig és Kalocsáig, de Budát nem volt hajlandó átadni, mert ez a keresztény hatalmak összefogásával fenyegetett. Ha a Porta mégis ragaszkodott volna Budához, azt kérte Pápaitól, hogy azonnal értesítsék a további tárgyalások végett. Ez utóbbi kitétellel tehát azt jelezte, hogy akár ezt a kérést is hajlandó lett volna teljesíteni, amennyiben a kért segítséget megkapja."
"Amúgy Rákóczi sem véletlenül írt +vetéssel a mostohaapjáról....." ennek ellenére a szbh. első felében neki szánta az erdélyi trónt...
Mondjuk a török felvetés nem áll, mert Thököly és az öreg kurucok is ott húzódtak meg, valamint Rákóczi kurucai is jópárszor, amikor éppen Erdélyben meleg volt a pite és kiszaladtak valamelyik hágón egy kicsit pihenni, rendezni a sorokat.
A Délvidéken a szerbek betámadták a magyarokat, a kurucok meg kb. hasonló módszerrel viszonozták a Duna mentén és a Dunántúlon kedvességüket. Viszont, ha nincsenek Habsburgok a hátuk mögött lesöprik őket Újvidékig, mint, ahogy történt 48-49-ben is, amikor nem álltak a császári csapatok mellettük, egy két kisebb részt leszámítva...
Az erdélyi románok inkább Rákóczi mellett álltak, mint ellene, Máramarosban ma is van olyan ősi ortodox fatemplom, ahol őrzik Rákóczi zászlaját, miközben a magyarokat (már) utálják... a nagy Románia eszme pedig az adott korban nem létezett, már csak azért sem, mivel Moldva államisága erősebb hagyományokra tekintett vissza, mint Havasalföld (Bukarest).
Az orosz meg igen messze volt és éppen elég rendesen el volt foglalva a svédekkel.
Ha nincs... mint tudjuk, viszont borítékolható, ha a franciák nyernek höchstadti csatát, akkor a spanyol örökösödési háborúban a magyarok visszanyerik a függetlenséget ( a Habsburg szövetséges angolok és hollandok, mint két protestáns hatalom egyébként szövetségesük kiesése esetén ezt szívesen vették volna, az angolok tisztában is voltak a magyar közállapotokkal).
Hogy mire mentünk volna a nemzeti - vagy szövetséges főherceg meghívását követő - királysággal? Ez az, amit nem tudhatunk, azt viszont igen, hogy Rákóczi a semmiből működőképes államot teremtett a felszabadított részeken, illetve több társadalmi reformot is végrehajtott, másokat kilátásba helyezett a győzelem esetére.
Lehetett volna annal rosszabb, mint ami tortent? Ha tenyleg mukodeskeptelen, akkor ujra lenyeli az osztrak es keszen is vagyunk. Najo Erdelyt nem az osztrak, hanem az orosz es igy 1750-re osszeall a Roman Nagyhercegseg vagy mi a rosseb, a Delvidek meg ujra torok lesz es 1830-ban Szerbia neven fuggetlenedik. Igy a mai magyar-roman es a magyar-szerb hatar ugyanott lenne, ahol amugy most is van. ;)
Ha meg a nagyhatalmak ugy erzik, hogy egy hasznos puffer, akkor akar tul is elhette volna.
Amugy mennyivel futott be Lengyelorszag rosszabb palyat, mint Magyarorszag? Nekunk 1526 ota nem volt allamisagunk, nekik 1795 ota. Mind a ketten 1918-ban kaptuk vissza es nem igazan az eredeti formaban.
A segítségeteket szeretném kérni. Tudom, hogy nem kapcsolódik közvetlenül a szabadságharc témájához, de Rákóczihoz annál inkább. Tehát: azt hallottam, hogy Rákóczinak és a feleségének volt egy harmadik fia, aki pár éves korában meghalt. Sosem hallottam róla, de ez nem jelenti azt, hogy nem is volt így. Abban a korban elég magas volt a gyerekhaladóság, ezért elképzelhető. Érdekelne, mi tudható erről. Köszönöm, ha segíteni tudtok.
"Rákóczi Ferenc szabadságharcában egy pillanatig megjelenik vagy inkább csak megcsillan a fejedelem, köznemesség és parasztság közös politikájának az a lehetősége, amely utoljára Mátyás alatt volt valóság. (...)A döntő pillanatokban azonban a Habsburg-hatalomnak és a magyar fő- és középnemességnek a harcai valahol szükségképpen holtpontra jutnak: kiderül, hogy a Habsburg királyok Magyarországon, ebben a számukra idegen országban termékeny és alapvető társadalomszervező munkát nem végezhetnek, ugyanakkor kiderül az is, hogy a nagybirtokos földesúri réteg végül is király nélkül nem képes szembenézni az ország bel- és külpolitikai problémáival. Ezekben a kritikus pillanatokban, szatmári békékben és kiegyezésekben mindig újból helyreállítják azt a szolidaritást, mely négyszáz esztendőn keresztül az egész magyar társadalmi és politikai fejlődés alapja és egyben minden bajának okozója volt, az idegen király és a hazai főnemesség érdekközösségét s e mögött a főnemesség és köznemesség érdekközösségét a szabad polgári és paraszti fejlődés rovására."
Újabb utánaolvasás után javítom magam, Erdődy Miklós nem hódolt be a törököknek és Thökölynek, Batthyány Kristóf, Czobor Ádám és Draskovich Miklós már igen, a Rákóczi-szabadságharc történetét nézve nem érdektelen, hogy a Zrínyiek eltűnése után utóbbi vált Horvátország talán legjelentősebb főurává.
Egyszemélyes uralmat Rákóczi nem tudott megvalósítani, de aligha van jel arra, hogy bármi ilyen célja lett volna. Azt írod, 'személyesen hiába akart volna mást', a támogatás hiánya miatt, pedig ahhoz pénz, fegyver, paripa is kellett, amivel az általános elszegényedés idején Rákóczi hívei csak módjával rendelkeztek. Főleg emiatt nem voltak a magyar főurak Wiśniowieckiek, Sobieskik, azt a barokk felszínt és életformát, életszemléletet, amit a szarmatizmus megvalósított, leginkább csak Rákóczi (és Esterházy...) udvarában lehetett meglelni, Mányoki Ádám portréképeinek is ez volt az ihletője.
A lényeges az, hogy a fejedelmi hatalom kiemelkedett a többi közül és ha bírták a nemesi, városi földek a török háborúban kivetett irtózatos hadiadókat, csak kifújhatták magukat a konföderáció időszakában. Abszolutista rendszer, kőbe vésett francia szövetséggel, mezővárosi és hajdúvárosi kiváltságok tömeges megadásával, ez lehetett volna később a jövő zenéje, de ennek a valószerűségéről sokat mond, hogy már alapjaiban bajos volt a kiépítése. Ebben a Dózsa-felkelés és a török idők öröksége szvsz egyaránt benne volt, így csak a Rákóczi utáni időkben dőlhetett el, mekkora mértéket ölt majd a röghöz kötöttség.
