Most ideirok ujra a masik 4 kalapot, kb.(pl. nem mindenhol egyezik az 1.2 a fent leirtakkal, alaposabban at kene gondolni ahhoz, hogy 6-szor ne 6 kulonbozo sorrend jojjon ki : ) : ) ) rangsorolva, kezdve a leginkabb vagyott ellenfellel.
A
belga,torok,nemet,sved,roman,cseh,ir,fra,spanyol,olasz
B
lengyel,szloven,ukran,orosz,dan,jugo,horvat,skot,angol,holland
D
feherorosz,eszt,ciprus,litvan,lett,gruz,macedon,bosnyak,wales,e-ir
E
san mar.,andorra,liecht.,feroer,malta,lux.,ormeny,moldav,azeri,alban
No szoval azert ez csak egy osszecsapott sorrend.
De barki is keruljon az utunkba, meg kell nyerni a csoportot!
Sikerült benne neki a magyar foci utóbbi 50 esztendejének nem csekély mennyiségű szereplőjét jól lebunkóznia.
Amúgy szeretheti az ocsmány szót, mert monológjának volt egy olyan része, amikor kb. 20-szor alkalmazta. Szerintem egy kissé elmebeteg a pali...
Én is végigolvastam a cikket, nem rossz. :-)
Csak egy rövid részt idéznék:
---
Vagy a magyar jégkorong. Ez a béka feneke. De van normális ember, aki utálja a magyar jégkorongot, csak azért, mert a C csoportban játszanak? Nyilvánvaló, hogy nincs! Különben is, voltak már a B csoportban is. Szóval tökmindegy. A magyar vívás is el-eltünedezett, de most utálja valaki a magyar vívókat? A kurva anyád, milyen tehetségtelen vagy?! Ugye, hogy nem?! Ez valahogy csak a futballra érvényes. Van itt valami, hogy csak a futballt lehet gyűlölni. Pedig szeretni lehetett más sportot is. De gyűlölni csak ezt az egyet.
---
----
A magyar válogatott a kiemeltek között
NB1.hu
Budapest, január 18., 14.00
A magyar U-17-es válogatottnak nem kell részt vennie a jövő évi portugáliai Eb-selejtező első körében.
Tavaly Budapesten döntött az UEFA Utánpótlás-konferenciája arról, hogy átszervezik a korosztályos válogatottak versenyrendszerét Európában. Ennek köszönhetően a magyar U-17-es válogatott csak a kontinens legjobb 28 válogatottja között kapcsolódik be a küzdelmekbe. Ehhez kellett, hogy az elmúlt három évben a magyar U-17-es válogatott az EB döntők folyamatos résztvevője legyen. Az UEFA U-17-es válogatottakra vonatkozó ranglistáján egyébként Magyarország a harmadik helyen áll holtversenyben Finnországgal és Lengyelországgal. Az első két helyen Spanyolország és Oroszország található, rajtuk kívül még Anglia kiemelt. Az U-17-es Eb-nek jövőre Portugália ad otthont.
Az eggyel idősebb korosztályban Magyarországot a 27. helyre rangsorolta az UEFA, így bár selejtezőt kell játszani a 2003-as liechtensteini Eb-döntőre az első kalapból, tehát elvileg a legjobbak közül húzzák ki a magyar gárdát.
(Forrás: www.mlsz.hu)
----
"az elmúlt három évben a magyar U-17-es válogatott az EB döntők folyamatos résztvevője"
Ez azért nem rossz, de mi történik utána egy év alatt, hogy már csak a 27-edikek vagyunk?
A sajtorol roviden annyit, hogy igen, mashol is kritizalnak (ott is soxor kritikan aluli modon), es nem mindenhol erezni annyira ennek hatasat.
Persze szo sincs arrol, hogy csak ok a hibasak a veresegekert v. a rossz jatekert, de en azokkal ertek egyet, akik 0-nal nagyobb szazalekban oket is a kudarcok reszeseinek tartjak.
Szerintem komoly szerepuk van, de errol mar irtam is asszem tobbszor, tartom.
Egyebkent az is igaz, hogy a komolyabb futballhagyomanyokkal rendelkezo orszagokban nagyobbak az elvarasok, elesebb a media.
(Braziliarol meg annyit, hogy szerintem azert ott a focival valo kiugrasi lehetoseg sokkal inkabb jellemzo. S ott a foci azert joval nagyobb nepszerusegnek orvend, sokkal inkabb a kozeppontban van.)
Egyebkent nekem is termeszetes, hogy a sajat orszagom valogatottjanak drukkolok, s nalam is osszekapcsolodik a magyarsag erzesevel, de nem volt ez mindig igy szerintem, s elfogadom, ha masoknal maskepp alakult, pl. a Professzor úrnal kialakult kotodes-nemkotodes is teljesen normalis, meg ha olykor furcsa is szamomra, hogy valaki magyarkent az olaszoknak drukkol ellenunk. Ismerek olyat, aki meg az angolokert rajong, s valogatott meccsen neki is termeszetes, hogy az angoloknak drukkol. Nekem amugy pl. mindket valogatott nagyon szimpatikus, szoktam is nekik szurkolni gyakran, de a magyarok ellen nem (de meg olyankor is rosszul esik belul, ha egy kulfoldi kedvenc benazik, meg ha egyben jol is esik : ).
Nekem meg a kovetkezo fokozat se lenne elfogafhatatlan, ha valaki rajongojukkent beallna az ellenfel szurkoloi koze, ezzel nem feltetlen akarna magyarsagat felaldozni.
Es amugy az meg teljesen termeszetes, hogy a sokaknal a magyarsag es a sport egyaltalan nem kapcsolodik ossze, az eletnek amugy is van epp eleg terulete meg.
A kozossegek boncolgatasa erdekes volt.
Minden embernel kialakulnak ilyen kotodesek felnottkent is, es foleg gyerekkent.
Egyebkent ez valtozhat is, de a korabbiak tobbnyire megmaradnak.
Valtozhat a kozossegi erzes.
Most mondok egy idetlen, de azert vmennyire ideillo peldat.
En pl. regen nagyon nem szerettem a Fradit (bocs az erintettektol, dehat vagy nagyon igen v. nagyon nem lehet, ahogy szoktak mondani, bar ld. kesobb) es az Ajax volt az egyik kulfoldi kedvencem. A BL.meccs idejen is igy volt ez meg, s nem volt kerdes, hogy a holland kedvenceknek drukkoltam.
Ma mar a nemzetkozi kupakban egyertelmuen a magyar csapatoknak szurkolok elsodlegesen.
A tovabbi sorrend mar nehezkesebben alakult ki, de ugy vagyok vele, hogy
1. magyar csapatok (azon belul, ha a kedvenc is ott van, mindenekelott o)
2.kulfoldi kedvenc csapatok
3. magyar jatekosok kulfoldi csapatai (igen oket is igyexem figyelemmel kovetni, es drukkolok nekik, amugy a bajnoksagokban is, de ott is csak a kulfoldi kedvencek utan : )
4. egyeb szimpi csapatok...pl. kedvenc csapataim imadott exkulcsjatekosainak jelenlegi csapatai
Ma mar nem igazan utalok 1 magyar csapatot se, bar idonkent azert elojon belolem nemi ellenerzes, de tenyleg nem akarok utalni senkit : )
Ha pedig kulfoldi csapattal jatszanak, nagyon drukkolok a magyar csapatok barmelyikenek.
A forum felett mindig megy egy hirdetés,hogy
"100 év válogatott meccsei, bajnokságai"
"Válogatott játékosok listája"
Ez már több hónapja megy, de az anyag nagy része
még nincs fenn.
Fu, elolvastam a replikas cikket es kicsit meg kaba vagyok.
Szoval az urge kicsit beteg, ahogy azt o maga is mondja. Tele van gyulolettel, csalodassal.
Egyebkent ir humoros, ill. jo dolgokat is.
De alapvetoen egy intellektualisan frocsogo elmebeteg : )
Node meg 1-2 dolgot a topicban olvasottakhoz is hozzafuznek - kesobb.
Most pihennem kell, eskuszom.
"Gellei Imre az Eb-sorsolás előtt nem jósol, de hisz abban, hogy utolsó utáni pillanatig megmarad az esély
Nem félünk a csehektől
Vincze András
Jelentem, a kapitány felkészült. Hiába minden fondorlat, csapda felé vezető kérdés, Gellei Imre figyel, és ügyel a részletekre. És ez így van jól. Igen, az a jó, ha a mindenkori szövetségi kapitány ura a helyzetnek, megingathatatlan, hisz valamiben, vannak céljai, és a mondandója nem felszínes. Az interjúra készülő újságíró például azt gondolná, hogy a magyar futball első számú edzőjét kezdésként sarokba lehet szorítani azzal, hogy a népszerűséget firtató kérdésekkel bombázza, ám ekkor Gellei Imre egy pillanatra elnézést kér, átsétál a szomszéd szobába, és csinos, ám roppant molett dossziéval tér vissza, amelyben az elmúlt negyedév újságkivágásai találhatók... De, mint a kapitány mondja, nem ez a fontos. És tényleg nem, a magyar fociban nem feltétlenül a hiúság az, ami számít, de azt mégis jó tudni: a kapitány tettre és munkára kész, annál is inkább, mert lesz dolga elég a következő fél évben. Jövő pénteken sorsolás az ősszel kezdődő Eb-selejtezőre, február 12-én a ciprusi tornán Európa egyik legjobb csapata, Csehország, majd májusban a vb-bronzérmes Horvátország az ellenfél. Nem lesz könnyű menet...
- Kevés kapitány mondhatja el magáról, hogy vesztes meccs miatt dicsérték. Önnel azonban megesett ez a csoda, hiszen a vizsgafeladatát, a tavaly októberi Olaszország elleni világbajnoki selejtezőt egy-nullára elveszítette a válogatott, ám a hozzáállás, a játékosok akarása szimpátiát keltett. Ám, gondolom, tudja azt is, hogy az a meccs kivétel volt, és januártól már új időszámítás kezdődött.
- Tudom, és ahogyan mondta, utólag magam is úgy éreztem, hogy az Olaszország elleni világbajnoki selejtező vizsgafeladat volt, bár hozzáteszem, a meccs előtt amúgy is arra készültem: a csapattal együtt az a kötelességünk, hogy a válogatott tisztességes eredményt produkálva, mindenki által elfogadható játékot nyújtva fejezze be a sorozatot. És bár nem győztünk, azért sikerült az elvárásnak megfelelni, és azt hiszem, hogy megbízott kapitányból akkor lettem potenciális jelölt. Fontos volt az a mérkőzés, mert akkor került fókuszba mindaz, ami számomra az edzősködés szépségét jelenti. A csapatot sikerült fizikálisan, mentálisan és taktikailag úgy felkészíteni, hogy az rokonszenvet, avagy elismerést válthasson ki.
- A kapitánykodás azonban nem feltétlenül mindig az edzői szakma szépségéről szól, és böngészve a válogatott 2002-es programját, leginkább a vállalás kockázata tűnik fel. Ugyanakkor az is igaz, hogy érezhető egyfajta vibrálás is, mert a magyar futballrajongók alig várják, hogy a csapatot olyan minőségi ellenfelekkel szemben láthassák küzdeni, mint Horvátország vagy majd augusztusban Spanyolország. Nincs önben szorongás, ha a soron következő meccsekre gondol?
- Nincs. Az a feladatom, hogy építsek, és ahhoz, hogy a feladatomat sikerrel véghezvigyem, muszáj vállalkozni. Nem bántásként mondom, csupán a tényt említem, hogy a kívülálló a nagycsapatok elleni meccseket kezeli minőségi mérceként, ám edzőként én azt is megemlítem, hogy az év végi Omán elleni ligaválogatott mérkőzések is legalább ennyire fontosak voltak. Nekem a kispad mellett állva akkor is rá kellett döbbennem arra, hogy ennek a játéknak vannak kiszámíthatatlan faktorai. Ez ügyben csak két példát említek: ellenfelünk erősebb volt annál, mint arról a világban köröző statisztikák, elemzések árulkodnak, továbbá meg kellett szenvednünk azzal, hogy a mínusz öt Celsius-fokból kánikulába érkeztünk. Mindezt csak azért mondom, mert a futball kiszámíthatatlansága ugyanúgy tetten érhető, ha egy csapat gyengébbnek mondott ellenféllel szemben küzd, mint akkor, amikor erősebb csapatot fogad. A törekvés a győzelemre azonban mindenütt létezik, vagyis egyetlenegy ország válogatottja sem úgy fut ki a pályára, hogy úgyis kikap. Ilyen nincs. Azonban nem tartom magam spekulatív edzőnek, és vallom, hogy játszani kell, mégpedig olyan ellenfelekkel szemben, akik ellen valóban építkezhetünk, ha nyerünk, ha kikapunk, ha döntetlenre játszunk. Nekünk nem csak kilencven percekre elegendő muníciót kell szereznünk, az ősztől már másképpen kell bizonyítani, és addigra a csapatnak már készen kell lennie.
- Önnel szemben az ősszel az volt az elvárás, hogy a grúziai vereség után összezuhant csapatot mentálisan rázza fel. Az ilyesmi inkább pedagógiai kihívás, és ennek a feladatnak a már említett olaszok elleni vb-selejtezőn, valamint a macedónok elleni gálameccsen megfelelt. Most következhet a szakmai bizonyítás, ami azért komolyabb kihívás. Más elképzelései vannak, mint az elődjének, Bicskei Bertalannak?
- Nézze, minden edzőnek más elképzelései vannak, még ha a válogatott esetében a legjobb játékosokból álló keret nagyjából standard is. A szakmából többen óvtak attól, hogy a nemzeti csapat szintjén a területvédekezésre alapozzak, ám most is úgy látom, hogy a játékosok az együtt eltöltött rövid felkészülések során is vevők voltak erre az elképzelésre. Persze a dolgomat könnyíti, hogy a válogatottnál sok a jó proficsapatban foglalkoztatott játékos, így az egyes taktikai variációkhoz megfelelő módon, jól reagálva alkalmazkodnak. Azt korábban is hangsúlyoztam, hogy olyan futballistákra számítok, akik állandó játéklehetőséget kapnak a klubjukban, és ez a fajta igény szorosan kapcsolódik a szakmai megvalósításhoz. A következő mondat lehet, hogy túl száraz lesz, de a területszűkítésen alapuló futballunk egyben azt is jelenti, hogy a labdát szerző labdarúgó lesz az irányító. Azaz fontos szempont, hogy egy játékos sokoldalú legyen. A világ labdarúgásában is sok példa bizonyítja, egy csapat attól jó és eredményes, hogy valóban csapatként működik. Ilyen válogatott a szlovénoké, amely többek között attól működik jól, hogy a csapat sikeressége érdekében kiegyenlítődnek a képességek, és úgy tűnik, mintha csupa jó játékos futballozna az együttesben.
- Ez jó példa, hiszen a szlovénok kinn vannak a vb-n, tehát példaképeknek is megfelelnek. Mi azonban - ahogyan tizenhat éve immár minden nagy torna előtt - csak irigykedhetünk, és abban reménykedhetünk, hogy talán a következő sorozatban sikerül valóra váltani az álmainkat. Önnek a soros Eb-selejtező lesz a nagy feladata, így érdekelne, hogy milyen ellenfeleket látna szívesen a jövő pénteki sorsolás után.
- Nem mondanék csapatneveket, főleg, hogy mára megváltoztak az erőviszonyok. Az utóbbi években nem egy meccs bizonyította, hogy az úgymond ötödik kalapba sorolt csapatok is képesek meglepetésre. Kapitányként felelőtlenül nem ígérgethetek, a reménykedő latolgatást átengedem azoknak a szurkolóknak, akik az utóbbi időben bizonyították azt, hogy mennyire szeretik a válogatottat, és akik a nehéz meccseken is kitartottak a válogatott mellett. A drukkereink nagyon fontosak, és éppenséggel miattuk nagyon szeretném elérni azt, hogy az Eb-selejtezőkön együttesünknek az utolsó utáni pillanatban is legyen esélye a kétezer-nyolcas döntőbe jutásra.
- Ön szerint akár mentálisan, akár képzettségben mennyire alkalmas egy magyar futballista arra, hogy - úgy, mint a szlovénok - minden egyes kiélezett meccsen a csapatérdeket szolgálja?
- Kollégáimmal a már említett, olaszok elleni mérkőzés előtt és után is sort kerítettünk olyan egyéni beszélgetésekre, amelyek sokat elárultak a felkészültségről, hozzáállásról, ambícióról. Volt olyan játékos, akinek őszintén el kellett mondanom, hogy sok mindenben változnia kell, azért is, hogy elsősorban a futballproduktuma miatt legyen értékes a szurkolók szemében. És persze volt és van olyan játékos, aki eztán mutathatja meg azt, hogy milyen jó képességekkel megáldott labdarúgó. A lényeg, hogy a különböző mentalitású emberek a tétmeccsekből álló sorozat alatt egységes és a csapat eredményességét szolgáló produktumra legyenek képesek. Miután profikról van szó, úgy gondolom, aligha megvalósíthatatlan ez az elvárás. Sőt ez csupán az alap. Az idei, folyamatos megmérettetéseket is azért várom, hogy elmondhassam, a játékosállomány krémjét kipróbáltam, felkészültünk, és van egy csapat, amelyik képes lehet az elvárható jó teljesítményt nyújtani.
- Akkor már februárban Cipruson kezdődhet a próba, és feltételezem, hogy az év első válogatott meccsén, Csehország ellen a legjobb csapatot szeretné kiállítani.
- Valóban számítok a hazai bajnokságban játszókra és a válogatottban meghatározó légiósokra is. A helyezetet megkönnyíti, hogy február közepén több magyar gárda is Cipruson edzőtáborozik, sőt azt már tudom, hogy a Dinamo Kijevnél játszó Bodnár László is a szigeten lesz a csapatával. A válogatottal tizedikétől készülünk majd Larnacában, tizenkettedikén játszunk a csehek ellen, majd pedig vagy a svájciak, vagy a házigazdák elleni összecsapás következik.
- Miután az utánpótlástól került a nagyválogatott élére, sokan biztosra veszik, hogy az idén elkezdődik a fiatalítás is. Nos, valóban érdekesnek tűnik az, hogy a jövő építésénél mennyiben számít az ön múltja?
- Huszonöt esztendeje vagyok edző, majd' négyszáz élvonalbeli bajnoki mérkőzésen ültem kispadon, van tehát mire emlékeznem, ám tagadhatatlanul az utánpótlás-válogatottnál eltöltött két év volt igazán emlékezetes. Tehetségeket fedezhettem fel, olyan játékosok lettek meghatározó tagjai a klubcsapatuknak, mint mondjuk - és itt a felsorolás értelemszerűen nem lesz teljes - Lőw Zsolt, Szélesi Zoltán, Gera Zoltán, avagy Gyepes Gábor, és ők az utánpótlás-válogatottban bizonyították, hogy figyelmet érdemelnek. A jövő valóban az övék, de számukra az elkövetkezendő időszak azért lesz meghatározó, mert még tovább kell lépniük, és a játékukkal felnőttszinten is meg kell erősíteniük azt, hogy tehetségesek. Ez számukra is kihívás, így azt tudom mondani, hogy a mai válogatottban a főszereplők többsége változatlanul megmarad. Azonban küzdeni kell, legfőképpen egymásért, éppen ezért én a tehetséges csapatemberekre számítok...
Nehéz meccsek előtt
A válogatott első idei fellépésére egy ciprusi nemzetközi torna keretében kerül sor. A magyar csapat először február 12-én Csehországgal mérkőzik, majd az eredménytől függően másnap a Ciprus-Svájc találkozó győztesével vagy vesztesével csap össze. Március 27-én Moldovában vendégeskedik Gellei Imre együttese, ezen a napon megmérkőzik a két ország utánpótlásgárdája is. Április 17-én a fehéroroszok látogatnak Budapestre, majd május 14-én Pécsett a világbajnokságra készülő horvát válogatottat fogadja a magyar együttes. A korábbi hírek szerint augusztusban a spanyol válogatott lehet Budapest vendége."
Azért ilyen a sajtó (és az emberek nagy része is), mert nálunk hagyománya van (volt?) a focinak, ellentétben pl Izraellel. Mindig arról álmodunk, hogy majd egyszer újra minket bámulnak... Ez természetesen irreális, de nem lehet megtiltani az embereknek, szóval szerintem a sajtó felelőssége 0% ebben a dologban. A probléma viszont tényleg összetettebb annál, hogy csak a játékosokra kenjük az egészet
Üdv mindenkinek! Nagyon érdekes ez a vita. Akinek van ideje, nagyon ajánlom: a REPLIKA c. szociologiai folyóirat egyik tavalyi, vagy 2000 végi számában hosszú interju egy magyar futballt gyűlölő (de nem a magyarokat gyűlölő) drukkerrel, aki hosszú évtizedek futball-becsapottsága és nagy-nagy csalódásai után már rég "izzó gyűlöletet" érez minden iránt, ami kapcsolatos a magyar futballal. A REPLIKA fent van az interneten is. Az interju cime "Izzó gyűlölettel". Dühöngő elmebeteg? vagy megalázott töprengő? ---Mindenkinek ajánlom ebben a topicban.
Nem kéne, hogy a 22-es csapdája legyen. Csak mint már sokszor leírtam nem kéne szélsőségekbe esnie a sajtónak. Nem kéne megaláznia játékosokat, edzőket,csapatokat, hanem igazságosan kritizálni nem elintézni azzal, hogy az egész bagázs tehetségtelen...
"a megfelelő hangulat kialakításával(amiben szerintem a média döntő szerepet játszhatna) a válogatott előbb utóbb eredményesebb lenne"
Ez így van, csak az a 22-es csapdája, hogy addig biztosan nem lesz megfelelő hangulat, amíg nem jön valami eredmény...
Én sem azt akartam ezzel kihozni, hogy a média a fő okozója mindennek(mármint, hogy miért is vagyunk gyengék nemzetközi porondon), de szerintem azért legalább annyi köze van a dologhoz mint az edzőknek, játékosoknak. Félreértés ne essék, nem ők készítik fel a válogatottat, de a válogatott körüli hangulatot azt hiszem döntően befolyásolja. Nagyon egyszerű lenne csak a játékosokra rákenni, hogy milyen szarok, menjenek dolgozni stb. Szerintem a megfelelő hangulat kialakításával(amiben szerintem a média döntő szerepet játszhatna) a válogatott előbb utóbb eredményesebb lenne. És azt hiszem, hogy azt senki sem vitatja, hogy Magyarországon alapvetően futballellenes hangulat van(lásd TV2-Napló-amatőr foci kell), amiben nagyon nehéz jól teljesíteni.
Érdekes módon, azokban az országokban, melyekben a futball körüli hangulat megfelelő, nem ellenséges(lásd Izrael) , lehet, hogy nem jobbak a játékosok, mégis eredményesebb a válogatott mint a magyar.
Persze nem ettől várnám a megváltást(nem VB cimben gondolkodom), de szerintem a jelenkori magyar válogatottban is több van mint amit elért a selejtezők során.
Engem az is zavar egy kicsit, hogy ezt leginkább népszerűség-hajhászásból teszik, mert mindennek ellenére nagyon sok embert érdekel a foci Magyarországon. De ebbe tényleg ne menjünk bele, mert nem a politika-fórumon vagyunk.
Ezt tényleg jól kifejtetted. Csak annyit fűznék hozzá, hogy a focit kedvelők nagy részénél természetes, hogy a saját országuk válogatottjának szurkolnak leginkább, ez leginkább annak hatására változhat meg, hogy sokszor csalódnak bennük. Ezért gondoltam, hogy egy teljes csapat-cserével (elfelejtve most a kontinuitást, ha egy ideig nem figyeled a magyar focit) és játék-javulással hátha válhatna még a kedvenceddé a magyar válogatott.
Nem mérhető, ezt nem is mondtam (és távolról sem állítottam olyasmit, hogy a média miatt nincs jó foci...), de hatással van. Persze nem kell ráfogni semmit, tényleg van más országban is média és egy megfelelő önbizalommal rendelkező sportolónak tudnia kell függetleníteni magát. A legtöbb magyar játékosnál viszont pont ez hiányzik, nem tudja komolyan elhinni magában, hogy "na most megverünk mindenkit", mint pl. egy brazil, így jobban befolyásolhatják a külső tényezők.
A választ megtalálod az "esszém" végén.
Hidd el,belőlem már nem vált ki sem negatív,sem pozitív érzelmi reakciót a magyar válogatott teljesítménye!Már csak az szokott felbosszantani,hogy hülyének nézik az embereket.Azért is haragszom,hogy Viktor királyék pénznyelő automataként kezelik a labdarúgást.Ez már azonban egy másik történet...
Igen, erre gondoltam, nagyon jól kifejtetted a problémát!
Egyetlen kötözködés:
Ha a magyar válogatott feljavulna (aminek gondolom Te is örülnél), akkor fellépne abba a dimenzióba, amelyikben a kedvenced is van, és amelyik érdekel. Ezzel bonyolultabbá válik a kérdés, nem?
Erre a kérdésre egy éjszaka alatt szóban sem tudnék válaszolni,mivel egy komplex problémáról van szó.
Nem azért szurkolok az olaszoknak,mert jobbak,mint a magyarok.
1.Az egész úgy kezdődött,hogy megszerettem a focit.
2.Felfedeztem,hogy két külön dimenzióban űzik ezt a sportágat:nemzetközi szinten és magyar szinten.
3.Rájöttem,hogy engem csak a nemzetközi dimenzió érdekel.
4.Mezszín alapján lett egy kedvenc csapatom,az olasz.
5.Néha ütközik a két dimenzió (lásd még:Freddy Krueger az álomban és a valóságban!),ilyenkor természetes,hogy továbbra is azoknak szurkolok,akikhez kötődöm érzelmileg.
Kérdés:Miért hozzájuk kötődöm érzelmileg?
Nem azért,mert olaszok,és nem is azért,mert jól vagy szépen(ez utóbbi általában nem is igaz) játszanának.
A válasz nagyon egyszerű:Megszoktam őket,hozzám nőttek,mint gazdihoz a kutya.
Tudom banális a magyarázat,de ilyen keretek között csak így tudom érthetően kifejezni magam.
Mondok egy másik példát:Az emberi kapcsolatokat több szinten vizsgálhatjuk:
1.családtagok
2.barátok,haverok,ismerősök
3.városbeliek,falubeliek,honfitársak stb.
4."egyéb" emberek (itt is lehet differenciálni)
Ez sorrend.Teljesen elfogadott,hogy valaki jobban kötődik a más nemzetiségű feleségéhez/férjéhez vagy barátjához,mint a számára ismeretlen,de azonos nemzetiségű egyénhez.
Itt most felmerülhet a kérdés:Nekem Maldini a családtagom vagy a haverom?
A szó klasszikus értelmében egyik sem.Ugyanakkor egyoldalú barátságról beszélhetünk,ami a sztár-rajongó kapcsolatok sajátossága.
Világos,hogy nem csinálok nemzetiségi kérdést barátságból,vagy ha úgy tetszik,kvázi-barátságból.
A példánál maradva:Az ember képes lenne a saját nemzetével szembefordulni,hogy kiálljon családtagja,barátai mellett.Mint az elején jeleztem,összetett témáról van szó,tehát foci ügyben nem lehet egyszerűen azt válaszolni,hogy nyugodtan beállhat ez ember az olaszok közé szurkolni a magyarok ellen,mivel a "barátai" szaladgálank a pályán.(Ugyanakkor helytálló ez gondalatmenet a "Bendek Tibor és felesége" c. probléma kapcsán.)
Marad a kompromisszum,tehát nem áldozom fel egyik közösségi tudatomat sem a másik oltárán.Nem adom fel a magyarságomat,mivel nem vállalok sorsközösséget olasz emberekkel,és nem fordulok szembe magyarokkal.Nem nyilvánítok ki semmi olyan cselekedet,amellyel igazolnám,hogy identitászavarban szenvednék.Az,hogy belül az olaszok sikerét kívánom,az már teljesen más kérdés:nem gyengíti a magyarok közötti kohéziós erőt,nem veszélyezteti a közösség fennmaradását.
Most jön a különbség,és most válaszolok a konkrét kérdésedre:
A kerékpáros visszavonul,viszont egy csapat(válogatott) megmarad.Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a kontinuitásról,azaz arról,hogy az ember fokozatosan szokja meg az úja embereket.Ezért alapvetően az a válaszom,hogy akkor is az olaszoknak szurkolnék,ha jobb lenne a magyar válogatott,és a mostani kedvenc (olasz) játékosaimat felváltanák újak.Az indokot pedig már közöltem fentebb:a kötődés.(Magyar bajnokit sosem nézek,válogatottat mérkőzést még akkor sem mindig,ha nem ütközik az időpont a taljánok meccsével.)
Ha 40 évig nem látnék focit,akkor természetesen már nem beszélhetnék semmilyen más kötődésről,csak a nemzeti jellegűről,tehát akkor már valószínűleg a magyarok sikerét kívánnám az olaszok ellen.Más kérdés,hogy a 40 éves pauza önmagában az jelentené,hogy már nem érdekel a foci...
