A mai nap került a kezembe a Hihetetlen legújabb száma. A hetedik oldalon van egy aprócska cikk.
Egy kétlábú, leginkább egy hüllőhöz hasonlító titokzatos állatot láttak a Kínában található Jinan-folyóban. A két méter magas (szerintem inkább két méter hosszú) ismeretlen lényt többen is látták, miközben a part mellett dolgoztak. Az egyik szemtanú szerint a pikkelyes állat többször kibukkant a vízből, és ekkor jól látható volt a hosszú nyakán ülő kis feje és az apró szemei is. A térségben mind ez idáig nem tapasztaltak ehhez hasonló jelenséget, ám a tudósok szerint nem kizárt, hogy egy még ismeretlen élőlényt láttak a szemtanúk.
Mellékelve egy fénykép, de a rajta látható izé szerintem bármi lehet a fényképezés feltalálása óta.
Ugyanebben az újságban esik szó egy Irakban talált. százméteres ragadozó dino-csontvázról is. Ezt valahogy nem nagyon akaródzik elhinnem.
Jut eszembe, a tatzelwurm-ra hasonlító ábrát láttam egy, már sajnos kidobott újságban, ott egy disznót táadott meg. Az is vagy a Hihetetlen, vagy az UFO-magazin, vagy valami ilyesféle szakfolyóirat volt.
Íme azok a fajok, melyekről úgy vélik, esetleg megmagyarázhatnák a tatzelféreg relytéjét.
Páncélos seltopuzik (Ophisaurus apodus) és elterjedési területe Európában;
Gila (Heloderma suspectum) és elt. területe Észak-Amerikában;
Japán óriás szalamandra (Andrias japonicus), (az óriás szalamandrák három képviselője él Földünkön, a japánin kívül az Andriasdavidianus Kínában, míg a Cryptobranchus alleganiensis Észak-Amerikában.)
1954-ben Szicíliában a helybeli parasztok látták, amint egy macskafejű, kígyótestű, csak két mellső lábbal rendelkező lény disznókat támadott meg, elképzelhető, hogy a tatzelféreg-szerű lény Dél-Európában is él.
1924-ben hajszál híja volt, hogy a tudomány földeríthette volna a tatzelféreg mibenlétét, ekkor ugyanis két kiránduló a Mura völgyében rábukkant egy töredékes csontvázra, amely mintha egy körülbelül 120 cm-es gyíké lett volna. Egy állatorvos-hallgató is látta a leletet, és azt a véleményt nyilvánította, hogy egy elhullott őz maradványa, ezt azonban a két megtaláló erősen vitatta, mert óriási különbségeket láttak az őz testalkata és a csontvázé között. Sajnos a csontvázat később kidobták, anélkül, hogy bárki más megvizsgálta volna (ez jellemző...). Érdekes, hogy alig két évvel ezután egy 12 éves pásztorfiú egy óriás gyíkkal találkozott pontosan azon a helyen, ahol a vitatott csontvázra rábukkantak. A fiú annyira megrémült, hogy azon a nyáron nem volt hajlandó a jószágot arra a környékre hajtani.
Mi is lehet ez az állat? A leírások egy dologban térnek el jelentősen, mégpedig abban, hogy egyesek szerint csak két pár mellső lába van, míg mások négylábúnak írták le, és vannak olyan beszámolók is, melyek szerint egyátalán nincs lába.
A tudomány képviselői szerint a szóba jöhető állatok:
Páncélos seltopuzik (Ophisaurus apodus) ez egy dél-európai, nagytestű lábatlan gyík;
Gila (Heloderma suspectrum) elléggé valószínűtlen, tekintve, hogy észak-amerikai faj, ő egyébként egy mérgesgyík;
Óriás szalamandra (Megalobatrachus maximus) Ez a faj sem él Európában, úgyhogy nem túl valószínű. Én továbbra is egy eleddig ismeretlen hüllő-fajra szavazok.
köszi az infókat. Az egyik könyvemben ezt írják a tatzelféregről:
1921 nyarán Dél-Ausztriában egy orvvadász és egy kanász vadászni indult a Hochfilzenalm nevű hegyre, és egy bizarr külsejű állatra lettek figyelmesek, amely egy sziklán hevert, és őket figyelte. Szürke féregre hasonlított, 60-90 cm hosszú lehetett, és olyan vastag volt, mint egy férfi karja. Az orvvadász le akarta lőni, de alig vette célba puskávával, az állat feléjük ugrott, teste széles ívet írt le a levegőben, s ekkor kiderült, hogy két kurta mellső lába is van. Mondani sem kell, hogy a két férfi azonnal elmenekült onnan, messze maguk mögött hagyva ijesztő ellenfelüket. Ez csupán egy a számtalan jelentés közül, amely egy eddig ismeretlen hüllő- vagy kétéltű fajról szól; az észlelések Európa közepén, az Alpok svájci, bajor és osztrák területein történtek, ahol a helybeliek Tatzelwurmnak (karmos féreg) nevezik.
Az 1920-as években számtalan eset történt az Alpok hegyi erdeiben főleg Svájc, Bajorország és Ausztria területén. A legkorábbi beszámolók az 1700-as évekből valók.
Az egyetlen nem túl meggyőző bizonyíték a Megalania létezésére néhány lábnyom, amit Ausztráliában találtak még 1979-ben, és Rex Gilroy kriptozoológus szerint minden kétséget kizáróan egy Megalania hagyott hátra, azóta viszont nem került elő újabb nyom. Kár, hogy nem láttam az AP-n a filmet, biztos a legújabb fejleményekről volt benne szó. A tudomány szerint a Goanna kb. 40 000 évvel ezelőtt, a pleisztocén korban halt ki.
Ezt nem is tudtam! Azért én óvatos lennék ezzel, hiszen egy laikus akár egy nagyobb varánuszfajt is a Goannának nézhet; mindenesetre elgondolkodtató ez a 600-as szám! Azok számára, akik esetleg nem hallottak még róla, a Megalana prisca egy, a pleisztocén korszakban élt hatalmas, kb 7m hosszú ragadozó gyíkfaj volt. Teljes csontvázat eddig még nem találtak, a különböző lelőhelyeken talált darabokból állították össze az állat vázát. A lelőhelyek Új-Dél-Wales, Queensland és Dél-Ausztrália területeire korlátozódnak.
Sajnos a kép annyira homályos, hogy tkp. akármi is lehet rajta, és igazából a méreteit sem tudom mihez viszonyítani. Nekem inkább tűnik egy Kiwi-méretű madárnak, persze ez lehet, hogy badarság. A Moa vagy pontosabban Moák, hiszen tudtommal több, különböző fajuk volt, már az 1500-as években kihaltak. Ennek ellenére nem tartom kizártnak - legyen ez bármennyire is áltudományos megfogalmazás - hogy a Moa egyik faja valamelyik érintetlen erdős területen fennmaradt volna.
"...Izrael középső részén, Tel Aviv közelében kőbányászok a fúrásaik során egy különleges ökoszisztémára bukkantak. A föld alatti barlang és a külvilág kapcsolata több millió éve szakadt meg. Mikor a kutatók bejutottak a barlangba, nyolc ősi eredetű, eddig nem látott állatfajra leltek. Az utóbb Ayalon Cave-nek elnevezett, a 100 méter mélyen, 2,5 km hosszan húzódó barlang Izrael második legnagyobb mészkőbarlangja..."
Az új fajok közül négy vízi életmódot folytató rákfaj, négy pedig szárazföldi gerinctelen, az egyikük egy elcsökevényesedett szemű, vak skorpió.
Az állat csíkosságát, a hosszú farkát, agárszerű fejét összerakva egy, már kipusztult állat képe ugrik be nekem: tudom, hogy lehetetlen, de a tasmán tigrisre klappol a legjobban a leírás. (Térben és méretben nem stimmel, valószínűleg a viselkedése sem) Nem tudom, hogy esetleg egy indiai vagy bengális (stb) tigris akkor ismeretlen lény lehetett-e Nyugat-Európában.
Igen, Indiaban valoban voltak ilyen esetek 1995-ben. A babonas parasztok annyira megremultek a farkasok szokatlan viselkedesetol, hogy pakisztani terroristak muvenek tudtak be a farkastamadasokat. Jo egynehany embert meg is lincseltek a panikhangulatban, mert farkasembernek, pakisztani ugynoknek vagy valami effelenek veltek oket. Azt hiszem, a gevaudani remrol szolo fantasztikusabb leirasok egy resze is igy keletkezett, mert az emberek a vegen mar a sajat szemuknek sem hittek. Valamelyik indiai farkastamadasnak pl. szemtanuja is volt, aki utana kijelentette, hogy a tamado eloszor negy labon jott, aztan ket labra allt, vallara vetette az aldozatat es ugy tavozott. Mi tobb, fekete kabatot es napszemuveget is viselt. Furcsa egy farkas lehetett... A tsavoi emberevokrol is mindenfele fantasztikus legendak keringtek az indiai vasuti munkasok koreben, halott torzsfonokok bosszuallo szellemeinek veltek oket.
Van egy helybeli mítosz a faddi holtágban élő hálószaggató halról. Mondjuk a kocsmákban gyosított evolúción mennek át az ilyen történetek, de egy óriási harcsa is lehet, vagy tokféle. Kicsi ország vagyunk, csak ennyire fussa a témában.
Ha már Ausztrália, akkor talán Új-Zéland is lehet érdekes: Láttam egy képet, ami talán egy ma is élő moáról készült! A szkeptikusok szerint egy szarvas vagy őz, de őszintén szólva én személy szerint inkább a moához hasonlónak tartom.
A párducokról annyit, hogy többen látnak (mostanában is) fekete nagymacskákat Angliában. Különböző szakértőket kértek fel ezeknek a macsekoknak a háziállatok rovására intézett támadásainak megvizsgálására. Az lett a végkövetkeztetés, hogy kóbor kutyák voltak, és ezt a harapásnyomok alapján állították. (A kutya hasít, a macska pontszerűen harap. Vagy fordítva...???) Lényeg az, hogy ezt én innen cáfolom, mert engem harapott meg kutya, nem is egyszer (amikor a dobermannjaim összevesznek, puszta kézzel szoktam szétválasztani őket és időnként én is kapok...), láttam más kutyaharapásokat is, és azt állítani, hogy csak így vagy csak úgy harap, az butaság (a bal csuklómon több, hasított heg van, a jobb kézfejemen meg két szemfog lyukszerű lenyomata...) Az az érdekes, hogy Ausztráliában is láttak. Illetékes:-hivatalosan cáfoljuk! -nem hivatalosan : én is láttam... Az angliai esetekről is van amatőr video, de különböző indokokkal nem fogadták el...
Igen, ezt el tudom fogadni, de továbbra is fenntartom, hogy a hiéna csak falkába verődve veszélyes, egy magányos hiéna - még ha kiéhezett is - ilyen brutális vérfürdőt rendezne? Aligha. Az ottani erdőkben bőségesen talált volna táplálékot magának. Tehát az rendben van, hogy valahogy odakeveredett, behurcolták stb. de szerintem nem hiénáról van szó, persze ez csak az én véleményem. A fenti eszmefuttatás persze kizárólag a Foltos hiénára vonatkozik, a másik három hiénafaj szerintem szóba sem jöhet.
Az angliai fekete párducok legendáját nem ismerem eléggé, bár már hallottam róla.
A Farkasok szövetsége pedig nagyon jó film, ajánlom mindenkinek, én eredeti francia nyelven láttam, persze feliratozva.
Utazók mindig voltak-vannak-lesznek. Franciaország meg tengeri nagyhatalom volt. Ki tudhatja, miket hoznak haza... Ismered az angliai fekete párducok legendáját?
No igen, de mit keresne egy Indiai farkas vagy egy Foltos hiéna Franciaországban? Ráadásul a Foltos hiéna, noha a legerősebb állkapoccsal rendelkezik az állatvilágban, (pusztán satnya hátsó lábai miatt nem érdemli meg az állatok királya címet, no meg talán a rút kinézete miatt) kizárólag falkákba verődve lehet veszélyes az emberre. Én továbbra is egy lükantrópiás elmebajosra szavazok.
Nem láttam a "Farkasok szövetségét", mostanában tervezem kikölcsönözni. (Ha valaha munkaidőben eljutok a tékába...) A sorozatgyilkos+dögevők varáció is jó ötlet. Az indiai farkasokról láttam nem túl rég (vagyis kb. az utóbbi 1 évben) egy filmet az NGC-n, szó volt róla, hogy manapság is embereket ölnek meg, valamint, ha egy hím farkas két lábra áll, magasabb egy férfinél! Ez a történet hasonlít a gevaudanira, mert itt is hatalmas sötét alakokról beszéltek, amit az ablakon át láttak (farkas két lábon). Később, miután az alfa hímet kilőtték, a farkasok megritkultak, majd eltűntek a környékről. (Az utolsó mondatban nem vagyok 100% biztos, de így emlékszem)
A Tyl Ulenspiegel-filmet alighanem Charles de Coster regenye ihlette meg. Annak is ugyanez a cime, es abban reszletesen le volt irva a farkasember-sztori (magyarra is le lett forditva a konyv, de csak eros idegzetu olvasonak ajanlom).
A gevaudani remrol azt irjak a beszamolok, hogy evett a legtobb aldozata husabol. Ez egy kicsit ellentmond a sorozatgyilkos-elmeletnek (kiveve ha valami Hannibal Lecter-szeru figurat feltetelezunk a gyilkossagok mogott), viszont megerositeni latszik a ragadozo-verziot.
Az ember-allat kombinaciot en egy kicsit valoszinutlennek erzem. A "Farkasok szovetsege"-ben mi volt az emberi elkovetok motivacioja, miert uszitottak ra a bestiat a parasztokra?
