Én amondó vagyok, legyen kinti macska. De nem vagyok egy szakértő, csak próbálom megoldani a gondot. A szobában neked gond (szőr, becsinál), a pincében elalhat. S kevesebb kárt okoz a becsinálással.
Vazze, az ilyen embernek is letörném a kezét... Akkor inkább altassák el a macskát, de más kertjébe dobálni... Ja, hogy az altatás pénzbe kerül....
Tényleg nem tudom, mi lehet a macskád baja, mitől van megzakkanva, de szerintem tartsd meg udvari macseknak. A szőr is probléma, írod, az, hogy kedvesen néz, istenem. Hizelegni, kedvesen nézni az udvaron is tud, amikor ott vagy.
Hála az égnek, nem volt problémám a macsekokkal, mármint szobatisztaság terén (kivéve a vizelőset). Mihelyt hozzám kerültek, csináltam almot, s sasszemmel figyeltem őket az első pár órában. Mihelyt lekuporodtak, azonnal az alomba tettem, aztán nagy simogatás, dicsérgetés, ha volt eredmény. Többre nem volt szükség. Kijárós korukban pedig az alom már csak dísznek volt, mert kibírták az éjszakát, nyáron pedig nyitva volt résnyire egy-két ajtó, amint távozhattak az udvar felé, ha mégis menni akartak. Mondjuk, olyan volt a lakás, hogy ez megoldható volt.
Lehet, hogy csak mázlim volt?
Nem képzeltem, hogy véresre vered a macskát, nem vagyok álszent, mert én is vertem (a kutyám) seggére, amikor szétszedte a műnyag cserepeket, de azért ne gyapáld. Nem mész vele semmire. Tapasztalat! :-)
A ti macskáitok egyébként kibírja az éjszakát úgy, hogy nem kell nekik? Vagy nem tudjátok, mert alomba csinálnak éjszaka is. Az enyém sajna nem bírja ki és mivel előfordul, hogy nem használja az almot, ezért alszik a pincében. Régebben megcsináltam azt, hogy 2-3 óránként beállítottam az ébresztőt és felkeltem hozzá kivinni, be azt én nem bírtam. Ha meg elaludtam, általában a kaparászás hangjára ébredtem, ahogy próbálta eltüntetni a nyomokat. Persze a járólapon nem sikerült neki. Kint általában két helyet használ wc-nek: egy rózsabokor tövét (szegény rózsa, ha így folytatódik, nem sokáig fogja bírni), de leggyakrabban a terasz melletti fenyőfa alját. Amikor kicsi volt, és kiraktam, hogy intézze el a dolgát, lement a fenyő alá, elintézte és általában lefeküdt a halma mellé. Akárhogy hívtam nem jött. Kint hagyni nem mertem, ezért 3-kor pizsamában mindig mászhattam be érte a bozótosba. Most már azért jön ha hívom, vagy legalábbis pár percig könyörgök neki, hogy jöjjön már.
A túladásról nekem is hasonló a véleményem. Az állat magamhoz vételéről meg tudni kell egy dolgot: Ha rajtam múlott volna, soha nem lett volna macskám. Eddig is elvoltam saját macska nélkül és eddig is el lettem volna. Kb. fél éve, úgy november eleje tájékán egy "kedves" ember meg akart szabadulni a macskájától és bedobott hozzánk a kerítésen keresztül egy pár hetes kismacskát. Abból gondolom, hogy bedobták, mert nem hiszem, hogy egy maximum egy hónapos kismacska kilóméterekre elmenne egyedül az anyjától. Azt meg pláne nem hinném, hogy egy olyan macska, amelyik még szopik és járni alig tud, magától átugrana egy olyan kerítést, aminek 1m-es kő lábazata van körbe. Tehát két lehetőségem volt. Vagy hagytam volna a megdöglendeni a macsekot a kertben (esetleg én is "dobálózhattam" volna vele mások kertjébe), vagy megpróbálom valahogy az anyja nélkül is életben tartani. Én az utóbbit választottam.
Természetesen mikor jól viselkedik, vagy sikerül neki valamit megtanítani, megdicsérem és megjutalmazom. De vannak olyan helyzetek, amikor muszáj tudatni vele, hogy rosszat csinált. A kutyáimat is mindig így neveltem. A verést pedig nem úgy kell elképzelni, hogy véresre verem a macskát és eltöröm a csontjait. Egyszerűen csak rápaskolok a seggére. Ebből azt remélem, hogy leesik neki, hogy nem tetszik az, amit csinált előtte.
Általában ez szokott lenni kizárom. De egy-két nap múlva mindig megesik rajta a szívem, mert olyan ártatlanul néz és jön kedveskedni és látszik rajta, hogy be akar jönni. Mostanában egyébként azért sem szívesen engedem be, mert borzalmasan hullik a szőre. A szőr beletapad úgy a szőnyegbe, hogy kiporszívózni is alíg lehet. Közben meg lebeg a levegőben is a sok macskaszőr. Borzasztó! Remélem nem tart sokáig ez az időszak.
Mondtam, hogy ha egyszer elkapom, elviszem az állatorvoshoz, és kimiskároltatom. De annyira nem bizalmas, hogy hagyná magát megfogni. Jó fej, én csípem. Mostanában már ritkábban látom.
A munkahelyemen volt, hogy nyolckor megjelent egy macska, dédelgettük, etettük (nagyon nem volt éhes), aztán háromkor hazament, valószínűleg akkor jöttek meg a gazdái a munkából. Volt olyan is, amelyik ott született, ott nevelkedett, aztán átköltözött a harmadik szomszédba. Valóban kicsit titokzatosak, kiszámíthatatlanok, sokan ezt tévesztik össze a hűtlenséggel. Szerintem meg pont ettől lesznek érdekesek.
Én befogadnám :-) bár a spriccelés elég zavaró, ugye.
Vagy a kandúrodnak jelez. Hiába van a tiéd kiherélve...
Barátnőm könyvesboltjába beköltözött egy macska. Reggel nyitáskor megjelent, egész nap hagyta, hogy a vevők babusgassák a könyvhalmok tetején, kapott enni-inni... este záráskor kirakták. Elnök úr volt a neve. Aztán egyszer csak, ahogy jött, el is tűnt.
Ezen gondolkodom én is. De itt a kandúrom, meg a kutyám, azoktól félnie kéne. Ha hinnék a reinkarnációban, azt mondanám, hogy valamelyik elpusztult maccsom lelke.
Nekem most egy vad idegen kandúr jár be a lakásba a nyitott ablakon. Még akkor is próbálkozik, ha itt ülök a szobában. Már nem merek szellőztetni, csak ha ott vagyok, mert ha bejön, akkor jelöl is. Ha meg nem tud bejönni, akkor az ablakot kívülről. Hogy mit akar tőlem, el nem tudom képzelni, nincs anyamacska a háznál.
Igen, ha idősödnek, akkor már gyakoribb kiengedést igényelnek. Öregedő ebünkkel is így volt, esténként egyre később és reggel egyre korábban kellett kiengedni, mert már nem bírta tartani, szegény.
(A paplanra vizelős macsekommal amúgy nem tudtam mit kezdeni. Volt alom, ki is járhatott, csak éjjelre jött be, mégis heti rendszerességgel lepisilt éjjel. Életemben nem mostam még annyit paplant! Végül a pincébe telepítettem át az almot, oda járt aludni, s csak nappal jöhetett be. Nappal nem volt gond vele a szobában. Ki érti.)
Ó, azok a tavaszi esték, mikor az ember gyanútlanul belebiciklizik egy-egy ilyen kandúrspricc felhőbe...! Vagy amikor a kocsi kerekét jelölik meg... ajaj.
Nekem ivartalanított kandúrom van, teljesen szobatiszta volt eddig, de már idősecskedik, előfordult egyszer-kétszer, hogy ha bezárva maradt a lakásban, valahova odapiszkolt. Ezért nem is haragszom rá, ha én be lennék zárva, valahogy én is csak így oldanám meg.
Viszont nemrég egy ideig nálam volt egy másik macska. Pár kisérlet után feladtam, hogy összeresszem őket, oltári cirkuszt rendeztek, ezért az egyiket az egyik helyiségbe zártam, másikat a másikba, és csak zsilipen keresztül lehetett közlekedni. Néha azért óhatatlanul előfordult, hogy az én kandúrom meglátta a másik macskát, akkor viszont 10 percen belül jött a megtorlás: valamit lepisilt, lehetőleg az én személyes holmijaim közül. Nem vizelt, csak mint a kandúrok, odaspriccelt valahova. A szerencse az, hogy mivel ivartalanított, nem olyan fertelmesen bűzös. Miután elkerült a háztól a vendégmaccs, ez teljesen megszünt.
Na ne már! Hogy lehet egy élőlényen túladni, amint az első kényelmetlenség megmutatkozik a tartásában? Tán elöbb kellene gondolkodni, mielött magadhoz veszel egy állatot.
Talán be kéne engedni, nevelni kéne, tanítani, jutalmazni, ha jól viselkedik, nem verni és büntetni. Azzal, hogy bosszúból becsinál, éppen azt bizonyítja, hogy értelmes, érzékeny, szeretere vágyódó lény.
Akkor a megoldás: ne engedd be. Veréssel nem mész semmire, btw. Ha macskázni akarsz, menj te ki hozzá. Legyen kinti macska, és kész. Vagy adj túl rajta.
1. Ezt kizárhatjuk, mert ha kintről engedem be, akkor is megcsinálja. 2. Lány csamim van. 3. Ez a megoldás! Most, hogy belegondolok, mindig akkor szokott "megajándékozni", ha előtte valamiért megvertem. Ha betojt, utána újra megvertem, ezért újra a szobába csinált. A kis dög! :) Verés után ezentúl egy napig nem jöhet be a lakásba. Remélem annyi elég lesz neki, hogy elfelejtse a kis bosszúját.
A mcsakavécé nem megoldás. Éjszaka a pincében alszik a macsek, ott van neki kirakva alom, mert nem bírja ki reggelig wc-zés nélkül. Ott is előfordult már, hogy az alom mellé, vagy csak úgy akárhova csinálta. Olyan is volt, hogy reggel mentem kiengedni és a szemem láttára lecsapta a seggét ahol éppen volt és láttam, ahogy szépen növekszik alatta a tócsa. Ezt meg szokta csinálni a szobában is folyékony és szilárd dolgokkal egyaránt. Szerintem direkt csinálja, mert mindig jól látható helyre rakja, hogy vegyem észre.
A kandúrok markíroznak. Ez nem vizelés, csak egy spricc, ami rohadt büdös, ezzel jelöli a területét. Ivartalanított kandurnál, anyamacskánál nem fordul elő.
Bosszúból, ha a gazdája valamit rosszul csinál, és igy akarja tudomására hozni, hogy haragszik.
Előzd meg a bajt, s rakj oda neki egy macskavécét. Fura, mert nem szoktak amúgy csak úgy ide-oda kakálni szobában. Legalábbis számos utálnivaló macsekom közül csak egynek volt ilyen ágybavizelős dolga. De kakálni egysem kakált a szobában... valami nem stimmelhet ott.
Nekem is eddig csak kutyám volt. Mi tagadás, a kutyákat jobban szerettem. Amúgy az én macskám még soha nem ment el itthonról, vagyis a kerítésen kívülre. Igaz, még csak 6-7 hónapos.
Isten ments, hogy beengedjem azt a koszos macskát az ágyamba! A szobába is csak felügyelet mellett mehet be, mégis amikor pont egy pillanatra nem figyelek rá, mindig odawc-zik valahova. Mindig csak azt látom, hogy gugyul és mereszti a farkát. Baromi gusztustalan! Olyankor általában rögtön felkapom és az ablakon vágom ki, mert az a legrövidebb út.
Ja, meg nem lehet bízni az ilyen álnokokban. Ezért is utálom őket... Munka után az enyém is hálátlankodva jött elém a kapuig, hogy a házig kísérjen. Néha annyira rájött a hálátlanság, hogy csak az ablakban ülve várt. Nem is bocsátom meg neki soha.
Ezért vagy hát a macskalélek ilyen tökéletes ismerője...
Sosem felejtem el, mikor anyukámat megműtötték gerincsérvvel és feküdni kellett neki legalább egy hónapig, ördögi, gonosz és önző Guszti cicánk (aki korábban a fenyőfák árnyékát részesítette előnyben, nem a puha ágyat) gyakorlatilag csak wc-zni meg enni hagyta ott anyukámat, ott őrizte, szorosan hozzá bújva, míg ő fel nem tudott kelni. Pedig még csak nem is anyu volt a kedvence a családban... Hálátlan dögök.
