És ilyen amikor a Hamvas-habitüé fülünkbe zümmög szép okosságokat:
"de Hamvas levelei csak folyóiratban voltak eddig olvashatók, várhatóan az év végén jelennek meg kötetben. Végigolvashattam és egymás mellé helyeztem őket. Remélem, ha hamarosan megjelentetik a Hamvas-naplók után a Leveleket is, akkor erre mindenkinek lesz lehetősége. Egyébként Weöres leveleinek gondozott kiadása is várat még magára, és lehetséges, hogy a legutóbb az Egybegyűjtött prózai írásokat előbb-utóbb ez is követni fogja. Hogy mennyire kulcsfontosságú és revelációszerű egy-egy ilyen levelezés egybeolvasása, az éppen ebből a rekonstrukciós kísérletből derült ki számomra. Az első levél Hamvastól maradt fenn. Csak részleteket idézhetek"
Jaj, hát semmi gond, az alább idézett mondat teljesen 'az összefüggéseibôl kiragadva' fogott meg! A versfordításod megítéléséhez pedig nem tudok eléggé németül (csupán a dán alapján sejtegetek;-)
A hozzá fûzött magyarázatra nem vótam fogékony ippeg; nyugi!!! :D
Köszönet; noha itt elakadtam:)"... s bár mondod: TE, ő nem mond sosem ÉN-t." A többi, mintha magos matematika lenne - pillanatnyilag... nekem;-) Ölellek!
Rilke kockája. Így nevezem azt a játékszert, fekete alapon aranysárga pöttyök, amelyen bármelyik dobás látható és asztalon nyugvó (árnyékban maradt) lapjának értéke 7-est mutat. Maga a kocka nem vett részt, elszenvedője volt az értékelésnek, illetve az oldalak jelölésének.
A kocka hitéhez akarva-akaratlan hozzátartozik, illetve feltétel is az oldalak jelölése, az értékkel való felruházása. A legmagasabb érték (pl. 6-os) szemünk elé kerülve győzelmet jelent. Az értékek említett rögzítése során tetszőlegesen jelölhetjük a kocka lapjait, ám a legmagasabb és az oppozízióban (árnyékban) levő két érték a megjelöléstől függ. Rilke kockája, noha a költő nem erre célzott, de a játék során mindig hét az összeg. Az egymással párhuzamos oldalak értékének összege. Végül is játszmát olyan szabály szerint is lehet bonyolítani, hogy az árnyékban, fedésben, föld felé fordultságban maradt dobás értéke érvényes.
Két érték köti össze a földet az éggel; a nálam Rilke kockájának nevezett fadarab szerint ez a 7.
Hier ist ein Spiel von Frag und Antwort, das, alt wie es ist, uns nicht mehr kümmern sollte. Ein kleiner Liebes-Würfel fiel und rollte und zeigte eine Zahl..... Man wurde blaß
und warf ihn wieder und noch einmal aus..... Da fiel der kleine Würfel durch die Platte des Tisches durch und fiel durchs ganze Haus der Schwerkraft zu, die ihn gezogen hatte.
Daß wir dem Fallen etwas unterschieben, macht seinen Niederfall erst leserlich. Glaub an den Tisch, so zeigt der Würfel: SIEBEN.
Glaub an ihn selbst, weil ihn das Schicksal heiligt. Nimm doppelt teil: denn er ist unbeteiligt, und sagst du DU, so sagt er niemals ICH.
Ez régen is így ment, csak éppen Hamvasék gyomra fordult fel az ilyesmitől? Weöres Sándor levele:
Nagyságos Ida Úrnőnek
Pécs
Ferenciek u. 4.
Édes Ida!
Köszönöm levelét és a visszajuttatott dedikált könyveket. Jólesik, hogy gondol még rám. Hogy verseskötetéről kritikák jelenjenek meg, ezt a következőképpen intézzük:
Ma írok Keresztury Dezsőnek, a Magyar Csillag társszerkesztőjének, bejelentem neki, hogy a napokban kap Magától verseskötetet és kérem őt, hogy a Csillagban irasson róla valakivel.
Maga pedig sürgősen adjon postára Keresztury címére két példányt a könyvéből, egyiket dedikálva Kereszturynak. Külön borítékban küldjön neki pársoros levelet is, amiben megírja, hogy Maga az új pécsi költőnő, akit én említettem és Maga is kérje, hogy a Csillagban irasson a könyvéről. – A cím: Nagyságos dr. Keresztury Dezső úrnak, a Magyar Csillag társszerkesztőjének, Budapest XI., Irinyi János u. 12.
A Diárium szerkesztőségébe küldjön egy dedikált példányt Kenyeres Imrének, egy másikat pedig szintén dedikálva, Kulcsár Adorjánnak. Kulcsárnak küldjön levelet is, amiben kritika írására kéri őt. A Diárium címe: Budapest VIII., József körút 6.
Küldjön levelet Végh Györgynek és Hegedűs Zoltánnak. A kettő közül valamelyiket levélben kérje meg, hogy írjon a könyvéről a Vigiliában.
Küldjön könyvet és levelet a következő címre: Ngs. Kiss Jenő szerkesztő úrnak, Kolozsvár, a Termés szerkesztősége. A levélben arra kérje őt, hogy az „Erdélyi Helikon”-ban és a „Pásztortűzben” írjon vagy irasson a könyvről. Jó lenne, ha levélben affélét is írna, hogy Kiss verseit ismeri és szereti és hogy véleményére nagyon kíváncsi.
Ha megvan Magánál Kósa János címe, neki is küldjön könyvet és levelet; kérje őt, hogy írjon a könyvéről akárhová. Bárdosi Németh János címe: Szombathely, Városháza. Küldjön neki könyvet és levelet, kérje őt, hogy írjon a kötetről az Irottkőbe.
Küldjön könyvet a következő címre: Ngs. Dudás Kálmáníró, gyógyszerész úrnak, Csáktornya. Kérjen tőle levélben véleményt és kérje őt, hogy mint délvidéki költőnő művéről, írjon a kötetről a zombori: „Kalangya” folyóiratba. Pesti író-ismerőseit kérje meg levélben, hogy valamelyik folyóiratban, napilapban írjanak a könyvéről. Hát egyelőre ezeket ajánlhatom; majd meglássuk az eredményt. – A kötetet mindenkinek dedikálva küldje.
Mi újság Pécsett? Sajnálom, hogy a lakásából sivatagot csinált. Ámbár ha Pestre költözik, akkor talán nem is kár. Hát én csak megvagyok, igyekszem hízni és nem dolgozom egyelőre semmit.
A rádiónak meg kell csinálnom egy régi német vígjáték fordítását, ezt fogom gyúrni és kalapálni.
Aznap, mikor Maga Pestre utazott, én éjfélkor tértem haza a lakásomra. Háziasszponyom mondta, hogy vártál rám, de akkor már késő volt, körülbelül akkor indulhatott a vonat.
Etáról mi hír? – Könyvéből hányat adott el már? A Sorsunban ki ír róla?
Persze, ha kérsz ötéves korodban egy szelet csokoládét magadtól, húsz évesen egy pohár bort, azért még NE FURDALJON a lelkiismeret, hogy "Csokira bor, Uramisten!"... :)
Sodortassa.... Persze, ha kérsz ötéves korodban egy szelet csokoládét magadtól, húsz évesen egy pohár bort, azért még furdaljon a lelkiismeret, hogy "Csokira bor, Uramisten!"... :)
Igen, de ugyanakkor és legalább annyira fontos a magunk 'helyes belátásába' vetett odaadó bizalom, és a kitartás is. Na ezt megin jól megaszontam... hajjjaj;-)
Kiegészíteném ezt azzal, hogy a sodortatás a folyóra, az pedig kicsit az időbeliséget szimbolizálja. A lopakodó időbeliséghez kapcsolódik a mersz is. Hamvas azonban több helyen utal a pillanatra. Ez a Waldenben is. Arra akarok kilyukadni, hogy a Felhőnyitogató gondolatához hozzáragasztanám, hogy ez mindez akkor élvényes ha teljesen beleállsz a jelen pillanatodba.
Ó igen... 'sodortassa', ha van mersze hozzá, mint egy vándor remete, vagy micsoda, a tarot bolondja...
'A mindenség mindenütt, mindíg, mindenkinek aktuális!' (Szabadon Hamvas nyomán;-)
No persze elv ide, vagy oda valamilyen 'alapállásnak' ugye mégiscsak kell lennie, ahhoz, hogy ezt a szabadságot praktizálhassa az... ember, csak persze ezt nem ajánlott sem magunk, sem más fejbevágására használni. Báaaaa... leírhatatlan ez is, mint minden, ami igazán fontos :D Puszzzz...
Az elvekről való leszokás radikális módja, hogy az ember kineveti őket. Kivétel nélkül minden elvet, minden elvhű embert, saját magát is. Az elvek mindent kibírnak, még a kínzókamrát is. Nemcsak kibírják, az elv győzelme éppen a máglya. Egyedül a nevetéstöl fél, de attól aztán nagyon. Ezért ha valaki valamit nagyon komolyan állít, a legjobb a szeme közé nevetni. Minden egyéb módszer csak félmegoldás.
Szerencsére odáig már eljutottam, hogy tudok nevetni magamon, és az elveimen is. :) Ugyanakkor szerinted mi tartja az embert "egyenes" úton, ha semmi elve sincs, amihez igazodna? Merre menjen, sorodtassa magát a széllel?
Hát ez gyönyörû volt, köszönet, igazán felvidított, még itt a szürke, hideg, esôs 'nyári' Kappanhágóban is! Végre tudom, mi is hibádzott a sétáim során olykor... azt a szent lôdörgésit neki! :D
No és ez: "Hogyan ismeri fel az ember az elvet? Ruhájáról. Az elv, kérem, fekete ruhában jár, papi talárban, méltóságteljesen mozog, kenetteljes hangja van, és mindig hirdet. Itt van például ez az elv, amelynek neve: "A munkás emberiség tartja fenn a világot." Tegyen a fejére gyermekláncfű koszorút, a nyakába akasszon csengőt, kezébe tegyen játékbabát, húzogassa meg a talár gombjait, és kiáltson rá: Kukucs! Te vagy a munkás emberiség? Meg fogja látni, hogy az elv a méregtől el fog vörösödni. Tiltakozom az ellen, szól majd, hogy ilyen komoly urat kigúnyoljanak. Mire, kérem, nyugodtan fogjon krétát, a fekete talár hátára pedig szép olvasható betűkkel írja fel: Ez a szamár eladó! Az elv dühös lesz és ordítani fog. Ne ijedjen meg tőle. Tegyen ajánlatot neki, hogy játsszanak egy kicsit piros pecsenyét.
De hiszen ez nihilizmus! Nem, kérem, fogja mondani Thoreau, a nihilizmus is elv. .D
Valami könyvben utaltak rá, csak ezért kezdtem nézegetni Thoreau Waldenjét. Kíváncsiságból rákerestem mit is írt róla Hamvas. Mert emlékeztem, hogy valamit. Most még szebbnek látom, amit a Walden kapcsán kanyarított.
És nem is indokolják...?.... De ez az eljárás semmi indokot nem tűr el....
Én sem vagyok keleti ember. Nem is törekszem rá. Utálom a kínaikat, mert megszállták Tibetet (nem mindegyiket, mert fárasztó néhány milliárd embert utálni, és egyáltalán utálni 1-et is... :( )
Ha a novicius jön az piros műanyag pohárral, hogy Padre, megposhadt a szenteltvíz, akkor lehet azt mondani, hogy öntsd ki a virágokra, de akkor azt én nem fogom föl valami távol-keleti mélyértélműségnek... Mert ez nem koan...... Friss víz kell, azt pedig újraszentelni, aztán mehet a katolikus rítus.... Neheztelek a birodalmukra, mert tesznek az őseikre.... mert bóvlival kereskednek... , mert fegyverkeznek.... -- és ezeregy más ok....
Csak nem vetted észre. Irtó sok törlés volt innen, csak azóta, hogy én itt vagyok (5 év?). Egyszerűen nem került be a képbe valahogy neked.
Te olyan aranyos vagy, Nereusz. :))) Mint aki a Holdról jött, ezek a földi dolgok valahogy olyan távoliak, érintőlegesek, mintha nem is lenne közük a lényeges dolgokhoz. :)
