Ismét szeretnék segítséget kérni. Ezúttal szépszüleim házassági bejegyzését nem sikerül felkutatni. Ükapám, ifjabb Mihály keresztelési bejegyzésében, megjegyzésként a következő van beírva: " Házasság által legitimálva 1866-ban Ibafán". Erre a dátumra az adott településen és a környékén sem találni semmit.. Tabot és környékét is átnéztem, ott sem találni a kivonatot. Családi történetek alapján a Tarjányi vonal valahonnan Tatabánya környékéről érkezett Tabra, majd Ibafára.
Néhány év eltérés gyakori volt; mint már mások is írták, a sok gyerek közül könnyen összetévesztették a születésnapokat. Nem is kellett hozzá írástudatlanság: Kossuth Lajos sem tudta saját születésnapját, és mivel a vonatkozó tállyai evangélikus anyakönyv elégett, nem tudták utólag megállapítani.
persze ugye nem csak ebből indulsz ki, hogy milyen év van beírva.
Házasságnál megadott szülőknek érdemes feltérképezni az összes gyerekét, mert simán lehet, hogy a keresztnév is egyezik az év is, de az a gyerek meghalt és következő évben újra ugyanazt a nevet adták, és az év eltérés kicsi, és mint írtam lehet, hogy az első gyerek szül évére emlékeztek. Családfa szempontból nem nagy tévedés, mert ugyanazok a szülők és az év is hasonló, de persze jobb az igazit megtalálni :)
pláne 10 gyerek után, akiknek nagy része meghalt, már lehet keverni, és akkoriban, gondolom lelki önvédelemből, a gyerek nem ennyire a család központja volt...
többször találkoztam, hogy valamely testvér születési éve lett megadva, mert gondolom arra emlékeztek. Akkoriban elég jelentős volt az írástudatlanság, így ne várd el, hogy a szülők felírjanak ilyen fontos infókat.
Egyébként is ez nem annyira "hivatalos" irat volt, mint mostanában, kicsit lazább pap, és még az életkor sem került bele... :)
Az lenne a kérdésem, hogy a házassági anyakönyvekben mennyire pontosan írták be a pár életkorát?
Gondolok itt arra, hogy valaki 1830 augusztusában született,és 1851 márciusában házasodott, elképzelhető, hogy 21 évet írtak be neki amikor még nem töltötte be?
Azért régen praktikusabban gondolkoztak az emberek, a paraszti gazdasághoz és a gyerekek neveléséhez kellett az új házastárs, sok ősöm néhány hét vagy hónap után újra házasodott. Amúgy ez a jogi szabályozás nem tisztességes a férfiakkal szemben.
Az egyházjog a gyászévet kötelezően sosem írta elő. Célja nem elsősorban a házastárs meggyászolása, s egyéb kegyeleti okok voltak, hanem polgárjogi fogalom a római jogból, a férjet védte attól, hogy a felesége nehogy 1 éven belül újra szülhessen, hogy ezáltal a férj örökösei körül kétely merüljön föl. Emiatt 10 hónapot kellett várni a férj halála után. Fordítva nem állt fent. Ma is létezik, a születendő gyermek jogait védve, hogy nehogy kötelezhető apa nélkül szülessen, ezért a bontóper hatálya mnapjától számított 300 napig (ami ugye = kb.10 hónap) a volt férj a vélelmezett apa. Az ő nevére anyakönyvezik a születendő gyereket, s tőle kell, vagy neki kell elperelni az apaságot. A gyerek védve van.
