Elkepesztonek tartom, hogy ma 1 TB befizetore 1 db nyugdijas jut, s ma a nyugdijak 1/4-et hitelekbol fizetik. Hihetetlen, de a nagy partok az aberralt 13. havi nyugdijon egyeznek, mint garancian kozben a nyugdijasok nemcsak a mat, hanem a jovot is felzabaljak!
Kovetelem a nyugdijak radikalis csokkenteset addig, amig arra a befizetesek fedezetet nyujtanak, es a nyugdijak teljesen uj munkaido- es gyermekaranyos elosztasat!
Vedjuk meg a jovonket es a jelenunket a partok kepmutato es hazug garanciajatol!
Van egy szint ami alá azért nem megyünk. Mondjuk éves szinten X gyerek születik. Ennél ugye nem lehet kevesebb. Az idősek ugye a természet utján távoznak.
Mivel állandó a születések száma, beáll egy egyensúly hogy annyian halnak meg mint amennyien születnek.
Ugye most két demográfiai hullámról beszélhetünk.
A Ratkó gyerekekről ill. az 1970-74-es demográfiai robbanásról.
Ezen kívül azt hiszem egyensúlyba vagyunk. Most a Ratkó gyerkőcök a nyugdijasok, mi pedig 30 év múlva leszünk, feltéve ha még lesz nyugdíj.
Ha hihetünk a statisztikáknak manapság már kevesebb gyerek születik mint amennyi idős ember kiveszi a 1X2-es öröklakását. Vagyis fogyunk. Ez eleinte azzal jár, hogy ahogyan a topcnyitóban irva vagyon 1 aktívra 1.X nyugdijas jut. Viszont ez nem tart azért örökké. Előbb-utóbb egyensúlyba kerül, mert elfogyni azért nem fogunk.
Az meg már megint más kérdés egyáltalán megérjük e.....
Nemrég hoztam a norvég alap példáját..... csak attól tartok ott állami cég termeli ki a cuccot, és nem 12% bányajáradék marad az államnál, hanem pont 100%.....
Ennek ellentmond, hogy máris gőzerővel mennek a következő pontra.
30 éve már megállapították, hogy nem lehet tovább gazdaságosan többet kitermelni. Aztán jöttek az újabb technológiák és láss csodát már megéri. Ez majdnem olyan gyorsan fejlődik, mint a számítástechnika.
Azon felül a felügyelők közt elég sok az amerikai. Csak tudják már mit csinálnak.
Abban viszont igazad van, hogy ha minden összejön bizonyára ezer szakértő és felelős ilyen olyan szervezet tartja majd a markát érte.
Remélem nem fogják széthordani, mert bizony ha csak 20 évre is de elég sok dolgot megoldana.Aztán ugye 20 év múlva már lehet jósolnak neki újabb 20-at.
Alapjába véve bizakodó tipus vagyok, ne gondoljunk egyből a legrosszabbra.
És ismét:ha ettől kicsit jobb lesz a gazdaság és nem a nyugdij lesz az első ami szúrja az emberek szemét már megérte!
Van okom rá szted? a 3 . annak szól, hogy iszonyú hosszasan lehetne sorolni, hogy eddig miben voltunk bolondok. Remélem igazad lesz, de még ha ezen cikk és más becslések alapján sok okunk nincs is bizakodni, tegyük. Viszont, ha minden jól is alakul, az elherdálásával kapcsolatban már nincsenek illúzióim.
"A központi költségvetés hozzájárulása a nyugdíjkiadásokhoz 1998-2005. között a jelentéktelen 28 milliárd forintról 420 milliárd forintra duzzadt. A deficitből Antal szerint egyébként az a legkevésbé veszélyes, amire a leginkább hivatkozni szokás: a második - a tőkefedezeti - pillérbe történő befizetések miatt előálló többlethiány még sok évig nem fenyeget az egyensúlyhiányt azonnal növelő pótlólagos kereslettel - állapítja meg.
A közgazdász szerint elgondolkodtató, hogy a nyugdíjrendszerben megtestesülő implicit államadósság, az állam által a nyugdíjrendszerben vállalt jövőbeni kötelezettségek jelenértéke, amely 1998-ban még mindössze a GDP 60 százaléka volt, ma már 220-240 százalékra dagadt.
Ez Antal szerint döntően a sorozatos járulékcsökkentésekkel valamint a 13. havi nyugdíj bevezetésével függ össze, az előbbinek 100 százaléknyi (vagyis egy teljes évi GDP-nek megfelelő), az utóbbinak "csak" 50 százaléknyi adósságnövekmény köszönhető.
A gazdaságpolitikai döntések mellett közvetve más okok is közrejátszottak abban, hogy a nyugdíjrendszer a tartós fiskális deficit egyik meghatározó faktorává lépett elő. Ilyen az alacsony aktivitási ráta, amely a transzformációs válság során alakult ki (ebben az aránylag rövid időszakban egyharmadával csökkent a munkahelyek száma). Másik külső okként a potyautas problémát említi az elemzés.
A nyugdíjrendszer "belügyei" is szerepet játszottak a mostani helyzet kialakulásában. Köztudott, hogy a magyar rendszer nemzetközi összehasonlításban is igen bőkezű: nálunk alacsonyabb a nyugdíjkorhatár, kisebb a munkában eltöltött idő aránya, és kiemelkedően magas (az utóbbi években látványosan emelkedő) a helyettesítési ráta.
Az induló nyugdíjak és az átlagkereseti szint aránya az utóbbi években 56-ról 64 százalékra nőtt, noha az emberek túlnyomó többsége a hivatalos korhatár előtt másfél-két évvel igyekszik nyugdíjba. A nemzetközi gyakorlatban nagyvonalúnak számít a nyugdíjindexálás módszere is."