A Hausruckviertel térségéből, pontosabban Gunskirchenből és környékéről is érkeztek őseim a 18. sz. második felében, így ehhez a dielaktushoz van némi kötődésem. :-)
Ha már volt Westmittelbairisch, akkor legyen egy kis Ostmittelbairisch mintaszöveg is, azon belül Hausruckvierteli dialektus:
"S Wessobruna Schöpfungsgedicht, maunchmoi a Wessobruna Gebed (engl. Wessobrunn Prayer) gnend, is oana fu de ödasn Text aus oid-hochdeitscha Ziad, dea ungefea um s Joa 790 im owaboarischn Glosda Wessobrun gschrim woan is und oane fu de ödastn Beleg fia d oid-boarische Schbroch is. Da Text Aufaung fu dem Manuskript is owa in Oid-Segsisch, bzw. auf Oid-Englisch gschrim. Desweng is des a a wichdigs Dokument fia englische Schbrochfoascha."
A másik ilyen a freisingi Paternoster, amely a 9. sz. elején keletkezett a freisingi püspökségben.
A Miatyánk latin nyelvű mondataihoz fűzött a szerző óbajor nyelvű fordításokat, ill. rövid teológiai magyarázatokat:
Pater noster qui es in celis.
Fater unser, du pist in himilum.Mihhil gotlich ist, daz der man den almahtigun truhtin sinan fater uuesan quidit.karisit denne, daz allero manno uuelih sih selpan des uuirdican gatoe, cotes sun ze uuesan.
Sanctificetur nomen tuum.
Kauihit si namo din.Nist uns des duruft, daz uuir des dikkem, daz der sin namo kauihit uuerda, der eo uuas uuih enti eo ist;uzzan des dikkames, daz der sin namo in uns kauihit uuerda, enti de uuihnassi,de uuir in deru taufi fona imo intfengun, daz uuir de ze demu suonotakin furi inan kahaltana pringan muozin.
Adveniat regnum tuum.
Piqhueme rihhi din. sin richi uuas eo enti eo ist:uzzan des dikkames, daz daz sin richi uns piqhueme enti er in uns richisoia,nalles der tiuual, enti sin uuillo in uns uualte, nalles des tiuuales kaspanst.
Fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Uuesa din uuillo, sama so in himile est,sama in erdu, daz nu so unpilipono enti so erlicho soso de engila in demu himile dinan uuillun arfullant,des mezzes uuir inan arfullan muozzin.
Panem nostrum cotidianum da nobis hodie.
Pilipi unsraz emizzigaz kip uns eogauanna.In desem uuortum sint allo unsro licmiscun durufti pifankan.Nu auar, euuigo, forkip uns, truhtin, den dinan lichamun enti din pIuot,daz uuir fona demu altare intfahames, daz iz uns za euuigera heili enti za euuikemo lipe piqhueme,nalles za uuizze; enti din anst enti dino minna in uns follicho kahalt.
Et dimitte nobis debita nostra, sicut et nos dimittimus debitoribus nostris.
Enti flaz uns unsro sculdi, sama so uuir flazzames unsrem scolom.makannotduruft allero manno uuelihhemo, sih selpan desem uuortum za pidenchennæ,daz allero manno uuelih sinemu kanoz enti sinemu proder er allemu hugiu enti hercin sino missitati flazze,daz imu der truhtin sama deo sino flaze. danna er demu sinemu kanozze flazan ni uuili,dana ni flazzit imu sama der truhtin, danna er qhuidit: 'flaz uns sama so uuir flazammes'.
Et ne nos inducas in temptationem.
Enti ni princ unsih in chorunka.ni flaz unsic, truhtin, den tiuual so fram gachoron soso sin uuillo si,uzzan soso uuir mit dinera anst enti mi dinem ganadon ubaruuehan mekin.
Sed libera nos a malo.
Uzzan kaneri unsih fona allem sunton,kalitanem enti antuuartem enti cumftichem.
„Das erfuhr ich unter den Menschen als der Wunder größtes, Dass die Erde nicht war, noch der Himmel über ihr, Noch Baum noch Berg, Noch [...] irgend etwas,[1] noch die Sonne nicht schien, Noch der Mond nicht leuchtete, noch das herrliche Meer.
als da nichts war von Enden und Grenzen, da war der eine allmächtige Gott, der Männer mildester, da waren auch viele göttliche Geister mit ihm. Und der heilige Gott [...]
Gott, Allmächtiger, der Du Himmel und Erde erschaffen hast und den Menschen so viele gute Gaben gegeben hast, gib mir in Deiner Gnade rechten Glauben und guten Willen, Weisheit und Klugheit und Kraft, dem Teufel zu widerstehen, und das Böse zu meiden und Deinen Willen zu verwirklichen.“
Az ófelnémet nyelv legrégibb nyelvemlékei közé tartozik a wessobrunni imádság, amely 790 körül keletkezett a bajorországi Wessobrunn kolostorában.
Az eredeti szövege mai betűtípusokkal átírva:
„Dat gafregin ih mit firahim firiuuizzo meista Dat ero ni uuas noh ufhimil noh paum noh pereg ni uuas ni [...] nohheinig noh sunna ni scein noh mano ni liuhta noh der mareo seo
Do dar niuuiht ni uuas enteo ni uuenteo enti do uuas der eino almahtico cot manno miltisto enti dar uuarun auh manake mit inan cootlihhe geista enti cot heilac [...]
Cot almahtico, du himil enti erda gauuorahtos enti du mannun so manac coot forgapi forgip mir in dina ganada rehta galaupa enti cotan uuilleon uuistom enti spahida enti craft tiuflun za uuidarstantanne enti arc za piuuisanne enti dinan uuilleon za gauurchanne“
OFF: Szerintem ez abszolut nem függ a nyelvtől vagy a nyelvjárástól, de az ember általában azt tudja a legjobban átérezni, amelyet a saját anyanyelvén, a saját nyelvjárásában mond.
Átkozodni nem szeretek, az visszaszáll arra aki átkot mond. De a különböző nyelven, föleg ősi nyelveken, elmondott imák hatásosságának összehasonlitására nagyon kiváncsi lennék!
Tegnap volt Szent Walburga apátnő ünnepe, akiről a rejtélyes Walpurgis-éj (Walpurgisnacht) a nevét kapta.
Ő és a bátyjai, Willibald és Wunibald fontos szerepet játszottak az akkor még részben pogány germánok térítésében, a katolikus egyházszervezet kiépítésében a mai Bajorország északi régióiban.
A svábok és a bajorok közötti egyensúly biztosítása céljából álljon itt egy bajor verzió is, történetesen egy Westmittelbairisch változat Altbayern (Ó-Bajorország) egyik középső vidkéről:
Vadda unsa im Himme,
gheiligt soi wern dei Nama.
Dei Reich soi kemma.
Dei Wejn soi gscheng,
wia im Himme so aa auf Eadn.
Unsa Dogbroad gib uns heit.
Und vagib uns unsre Schuid,
wia a mia vagem unsarn Schuidigean.
Und fia uns ned in Vasuachung,
sundarn erläs uns vo dem Bäsn.
Denn dei is des Reich und de Kroftund de Herrlekeit in Ewígkeit.
Ha elzászi őseid is voltak, itt van egy elzászi alsóalemann verzió:
Vàter unser ém Hémmel, Gheiligt sei dine Nàmme di Rich soll komme Dine Wille soll gschah, wie ém Hémmel, so uf d'r Arde. Unser alltajlige Brot géb uns hét, un vergéb uns unsri Schuld wie oi mér én dane vergann, wo àn uns gschuldigt hän. Un fiehr uns nét én d'Versüechung, àwer erlees uns vom Beese.
Ezt Ulm és a Bodensee közötti térségben beszélték.
Hozzáteszem, hogy nem egy könnyű dialektus, sőt kifejezetten nehéz.
Németek elbeszélése szerint még maguknak a más tartományokból származó németeknek is meggyűlik a bajuk a württembergi svábokkal, ha azok a saját dialektusukban beszélnek....
Bár neked kívülről kellene fújni a majnafrank, luxemburgi és felsősváb verziókat is, mint ahogy nekem a kraichgauit, a felsőstájert és a karintiait. :-)
Akkor a mi kettőnk kedvéért egy württembergi sváb verzió, egész pontosan az ulmi dialektusban íródott változat:
Onser Vadr em Hemmel,
du bischt haelig,
älle Menscha sollet dir d’Ehr geba.
Dei Kenigreich soll zo ons komma.
Was du willschd muas g’scheah em Hemmel ond auf dr Erde.
Friedrich Wilhelm Ostwald (1853 - 1932) balti német származású természettudós és filozófus volt az első, aki javaslatot tett az ún. Weltdeutsch ("világnémet"), a német alapú mesterséges közvetítőnyelv kidolgozására 1915-ben.
Még ebben az évben Adalbert Baumann (1870 - 1943) bajor reálfőiskolai tanár, később politikus a gyakorlatban is megvalósította Ostwald javaslatát és létrehozta a Weltdeusch (röviden Wede) mesterséges nyelvet.
Átütő sikert nem ért el vele, főleg hogy 1918-ban Németország és a Monarchia elveszítették a világháborút, német alapú világnyelvet senki sem akart elfogadni.
Unterheinriet faluban élt a 17. században Andreas Lachenmayer kőművesmester.
Az első házasságában mind a felesége, mind két gyermeke meghalt, így 1675. május 2-án újra megnősült.
Második felesége Maria Barbara, egy unterheinrieti polgár, Hans Binder leánya.
Ebből a házasságból 3 gyermek született, köztük Johann Michael.
Johann Michael Lachenmayer 1678. április 9-én született Unterheinrietben.
Ő is a kőműves mesterséget tanulta ki.
1714. október 2-án kötött házasságot a Fichtenberg városkából való Maria Barbara Täuberrel.
Hat gyermekük közül az elsőszülött, Johann Michael vitte tovább a családi vonalat.
Ifj. Johann Michael Lachenmayer 1718. július 21-én született Unterheinrietben.
1746. június 2-án, a szomszédos Abstatt városában kötött házasságot Anna Maria Röhrich-hel (sz. 1719 körül - meghalt 1779. szeptember 25-én a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Ikladon).
Johann Michael 1780. december 21.én halt meg Ikladon.
Foglalkozása ács volt, Ikladon a zsellérek közé számított.
Házasságukból 3 fiú született, mindhárom még Németországban.
A két idősebbről a nevükön és a születési idejükön kívül semmit nem tudunk.
A harmadik fiú, Johann 1751. február 11-én született Abstattban.
Egyéves totyogó kisgyermek volt, amikor a szülei úgy döntöttek, hogy kivándorolnak a Magyar Királyságba.
Még jó, hogy be nem esett az Ulmerschachtel fedélzetéről a Dunába...
1773. november 15-én vette feleségül Ikladon Juhász Zsuzsannát.
Zsellérsorban éltek, de egy 1787-es felmérés szerint 919 négyszögöl szőlőjük volt, ami azért ebben a szúk határú faluban elég szép földnek számított.
Az 1807-es összeírás szerint házatlan zsellér.
1812. decemberében hunyt el Ikladon.
Gyermekük sajnos nem született, csak egy örökbe fogadott gyermekük volt, Katharina.
Ezzel az ikladi Lachenmayer-ág 1812. decemberében kihalt.
Hát annyira szerintem azért nem, de a német nyelvnek egyébként is az a különleges szépsége, hogy rengeteg különböző dialektusa és szubdialektusa van.
A mi falunkban végül is túlnyomórészt az osztrák tartományokból érkezett telepesek Ostmittelbairisch - Südbairisch típusú dialektusa lett a mértékadó, a kraichgauiak Südrheinfränkisch típusú dialektusa eltűnt, bár éppenséggel nyelvész legyen a talpán, aki a dunai sváb falvak vegyes dialektusaiból ki tudja bogozni, hogy melyik óhazai dialektus milyen mértékben hatott rá.
A mi falunk dialektusát sem dolgozta fel szakavatott nyelvész, csak amatőrök, meg szakdolgozat-írók. :-)
Az bizonyosnak tűnik, hogy a sublót (Schublad) szót a Németország délnyugati részeiről érkezett telepesek hozták be magukkal, mert ez a szó az osztrák paraszti dialektusokban akkoriban állítólag még ismeretlen volt.
