>>...amit talán először Michael Praetorius dolgozott fel.
>Ezt tudod vagy gondolod?
Az biztos, hogy Michael Praetorius (1571-1621) feldolgozta, mert megvan lp-n, az nem kizárt, hogy nem elsőként, pláne hogy majd kétszáz évvel későbbi az ő feldolgozása.
PS: Örömmel láttam nicked felbukkani egy másik "zenés" topicban: lehet, hogy ott is eszmét cserélünk? :o)
>Feltúrtam a Bach BWV-jegyzéket, Bach kottákat és csak nem leltem.
Elképesztô az alaposságod. Jó tudni, hogy ebben a mi kis világunkban, ahol az ember hajlamos néha azt hinni, hogy mindent elural a felszínesség és felületesség, vannak még olyanok, akik számára fontos a megalapozottság, a mélység.
>...amit talán először Michael Praetorius dolgozott fel.
Ezt tudod vagy gondolod?
>PS: Lehet, hogy rám vezethető vissza a '>'-jelzéses mail-eredetű stílusú
> válaszolás! Egyre több embernél látom! :o))
Én speciel az Eudora levelezô programból vettem át, de úgy látom tényleg sokan használják.
>...Álom...
Megerősíthetem NIX állítását: az Álom hangzott el. Vagy legalábbis Csaba annak
konferálta fel. :o)
>A hétvégén éppen láttam is egy Kocsis-lemezt, amelyen az elsô darab a fent
>említett Schubert-mű volt (azt nem tudom, hogy a lemez az általad említettel
>azonos-e, mintha nem koncertfelvétel lett volna), kis híján meg is vettem.
Szinte biztosnak gondolom, hogy azt láttad, mert valóban első track. Egyébként
elöl is hátul is látszik, hogy In Concert 1973-1986. Esküszöm, hogy nem vagyok
se Kocsis, se a Hungaroton managere, de nem bírom megállni, hogy egy
jellegzetességet ne említsek. Általában vagy stúdió-felvételek bármilyen
válogatása vagy teljes koncert jelenik meg hanghordozón komolyzenét illetően.
Ez az album válogatott és koncert felvételeket tartalmaz, stúdiómanipulálás
nélkül azt hiszem, ebben rejlik a különlegesség. A 'majdnemedet' maximálisan
megértem amúgy, én biztos teljesen másképp válogattam volna. :o) De a 7-perces
scherzo-meghallgatás mondjuk a Fotexben áthidaló megoldás lehet. :o)
>Ezzel kapcsolatban ajánlom figyelmedbe pingvin 18-as hozzászólását, amelyben
>nagyon pontosan rámutat, hol bukkannak elô a CD-n az egyébként a Körmenet
>Korállal c. szám fô motívumát képezô dallam töredékei.
Ezt is meg azt a pingvin-jelzést is olvastam korábban, hogy a korál-motivum a
Es ist ein Ros'enstprungen, de mindkét hozzászólás kiszitálódott az agyamból.
Ami az elsőt illeti, úgy veszem észre, hogy "konform" voltam látatlanban is
pingvinnel, ami azért örömmel tölt el. Ami a másodikat illeti, nem hiszed el
mit görcsöltem a korálmotivum beazonosításával. Mindig a "Mennyből az angyal"
ugrott be az agyamba, pedig tudtam hogy nem az. Feltúrtam a Bach BWV-jegyzéket,
Bach kottákat és csak nem leltem. Utólag bevallhatom pingvin rávezetése nélkül
nem is sikerülhetett volna. Egyrészt, mert mintha ezt a korált Bach semmilyen
formában nem dolgozta volna fel, másrészt mintha ismeretlen eredetű -
reformáció elötti - német dallam lenne, amit talán először Michael Praetorius
dolgozott fel.
>Mégsem vagyok benne biztos, hogy pont ezek a "tételhatárok" (Rockszonáta).
Hát a nyakamat én se tettem rá, meg nem is tenném rá. Csaba tudna talán csak
(feltételezhetően) pontosabbat mondani. :o)
PS: Lehet, hogy rám vezethető vissza a '>'-jelzéses mail-eredetű stílusú
válaszolás! Egyre több embernél látom! :o))
Kedves NIX, a precízséged mindenkit lemos a pályáról. Tényleg az "Álom" hangzott el a "Levelek" között? Én végighallgattam a "Mesék, levelek"-et, hogy rájöjjek, mit hagytam ki a felsorolásból, de - bár volt 1-2 erôs tippem (pl. 8. mese) - mégsem bírtam egyértelműen visszaidézni!
>12.,21:11:35 Blues-fantázia ('unplugged') 4.40
>Nem tudom, mi a bajotok ezzel a számmal... nekem így nagyon tetszik... enyhe bárhangulat.
Azt nem mondtam, hogy soha nem fog tetszeni, csak talán még keveset hallottam, hogy ráhangolódjak.
mya_tom:
>Tehát amit én G-dúr szkepszisnek gondoltam az tényleg a Blues-fantázia volt.
Erre vonatkoztatva tényleg érthetôbbek a megjegyzéseid (dekadencia, mélabú), talán csak a nagyromantikát nem igazán érzem bele.
>Hogy megpróbáljam valamelyest jóvátenni a hibám...
Szó sincs hibáról, mindössze egy félreértést tisztáztunk.:)
>sikerült beazonosítani a Rockszonáta egy nagyszerű motivumát CD-n 7:48-7:53...
>Szerintem ez Schubert op.142/4-es f-moll impromptujének majdnem legvégén levő ritmusával
>és dallamával "korrelál".
Ilyen "jóvátétel"-lel viszont bármikor örömünkre szolgálsz! :-) A hétvégén éppen láttam is egy Kocsis-lemezt, amelyen az elsô darab a fent említett Schubert-mű volt (azt nem tudom, hogy a lemez az általad említettel azonos-e, mintha nem koncertfelvétel lett volna), kis híján meg is vettem.
>Olyan boldog voltam, hogy beugrott.
Az ilyesmi tényleg jólesô érzéssel tölti el az embert.
>Sikerült beazonosítani az általam (magyar)népies íznek gondolt motivumot szintén a >Rockszonátából (nekem nagyon Bartókosnak hangzott pl.:Gyermekeknek
Sajnos (szégyen ide, szégyen oda) Bartókban nem nagyon vagyok otthon, de mintha tényleg lenne benne valami.
>A szakasz vége meg nagyon korálos jellegű volt (ami a későbbiekben is mintha felbukkanna)
Ezzel kapcsolatban ajánlom figyelmedbe pingvin 18-as hozzászólását, amelyben nagyon pontosan rámutat, hol bukkannak elô a CD-n az egyébként a Körmenet Korállal c. szám fô motívumát képezô dallam töredékei.
>Szerintem meg van a négytételes bontása is a tételnek:
>4:38-ban, 9:07-ben és 10:15-ben lévő szünetekkel!
Itt valóban vannak szünetek, mégsem vagyok benne biztos, hogy pont ezek a "tételhatárok". 9:07-nél pl. olyan nekem az egész, mintha elôbb kérdések tolulnának fel, amire egy nagy sóhajtás (ez a "szünet") után erôgyűjtés következne, hogy minél frappánsabb választ sikerüljön ezekre adni. Valahogy itt a zenei gondolat része a szünet, és ami elôtte és utána van, az nemigen választható el egymástól.
Eléggé megkoptak már sajnos az emlékeim, ezért nem biztos, hogy igaz, amit írok, de én úgy emlékszem, hogy a Townscream c. darab elsô verziója egy hosszabb zongoradarab volt (sôt ekkor még a magyar Város-sikoly címmel ment), és egyfajta klausztrofóbiás érzést volt hivatva megszólaltatni, amely pl. a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön utazó városi embert jellemzi, és amelybôl kitörni vágyik, legalábbis valami ilyesmi kmmentárt fűzött hozzá VCS valamelyik koncertjén. A mű valóban sok átalakuláson ment át, míg a CD-n hallható formáját elnyerte.
Nem tudom, hallottátok e régen a Nagyvárosi Ikonok kompozíció eredeti verzióját, ami a Townscream nevet viselte, (amiről aztán a zenekar a nevét kapta). Az eredeti kompozició, bár alapvetően azonos szerkezetű volt a mostanival, valójában kicsit másmilyen jellegű darab volt. Úgy emlékszem, hogy sokkal inkább dominált benne az a "klasszikus összhangzattanilag" zseniálisan megszerkesztett téma az első tételben, amit aztán olyan progresszívrock hangzásra tördeltek szét, mint ami a lemezen is hallható. Eredetileg zongorán + Korg trinityn szólalt meg a darab, angol szöveggel, talán 1995 végefele valamikor. Már akkor is négy tételes volt, azt gondolom, hogy ez a fajta szerkezet már a Rockszonátánál ismeretett törekvéseket előlegezte meg. Az eredeti verzió végig a klasszikus és rock zene ötvözetéből építkezett, azok kontrasztjait, "harcát" magánviselve. Az első tételben sokkal inkább dominált a zongora, és úgy emlékszem, hogy nagyzenekari kíséret volt hozzá + basszusgitár+dob. A harmadik tétel mindig szabad improvizáció volt, általában zongora, néha szinti. Az utolsó tételben a zárlat pedig a Rockszonátához hasonló módon a rock és a klasszikuszene harcára rakott pontot az én értelmezésem szerint, és ezt még orgonával is megtámogatta VCS.
Én személyszerint jobban szerettem a régi verziót, lehet, hogy csak azért, mert azt hallottam először. Nincs meg valakinek az kazettán?
A Townscreamnek egyetlen lemeze jelent meg hivatalosan, a Nagyvárosi Ikonok, ez viszonylag sok helyen kapható (Stereo bolt)
Aztán a 3 Vedres lemez sorban:
1. Mesék, Levelek
2. Lélektánc, ezek pécsi kiadású lemezek
3. Zongorazene
Nem hivatalosan megjelent kazetták:
1. Vedres koncert
2. Vedres improvizációk
3. Vedres misék
Ezek szerzői kiadásban jelenetek meg, egyetlen egy koncerten árulták őket valamikor 1996-ban.
A honlapomon egy nem hivatalos Townscream anyag van, amit CD minőségben rögzitettek egy 1999-es koncerten (a lemezborító nem eredeti).
Tudtommal létezik egy komplett Demo is, amit a Townscream rögzitett amatőr körülmények között, amin van trombita és hegedű is, ez úgy volt, hogy meg fog jelenni hivatalosan is, de aztán mégsem jelent meg:-( Ezt egyébként szívesen meghallgatnám.
Más: valakinek még tavasszal kölcsönadtam a Vedres koncert kazettámat, de sajnos nem emlékszem, hogy néz ki, mi a telefonszáma. Örülnék, ha visszaadná, cserébe én is visszaadom a Townscream videóját:-)
Azonnam kiserletet kell tennem az osszes elérhető VCS hangfelvétel megszerzésére hallgatás céljából! Kerlek segítsetek! Egy kis diszkográfiát rögtönözzetek nekem, kérlek titeket!
Mi az a négy lemez amirol valahol itt szó volt? A Townscream 1-et ismerem. Elérhető a 2-es is? A Kempelen_Farkason mi az a koncert, lemezborító, stb. És onnan semmi sem letölthető!!
Volt valami pecsi zeneműkiadó, az adta ki minden anyagát? Vagy a Boszme? Hol lehet kapni őket, honnan lehetne szerezni mp3-at?
Na, végre... a koncert óta nem sikerült írnom ide... péntek volt, tizenharmadika és telihold... Sajnos már mindent leírtak előttem, amit én akartam, de azért én is "iderakom a magamét" 8-)
Szóval:
Vedres Csaba, 2000. október 12. 20:00, Fonó Budai Zeneház
Érdekes, a Trafó-beli koncert egészn másképp hatott, mint ez. Ott csak a zenére lehetett figyelni, semmi másra (na jó, talán néha a fotósokra... 8-/ ). Ott tényleg teljesen átjárta minden porcikámat a zene, afféle "lelki nagymosás" volt. A Fonó viszont... talán, mint amikor újratöltenek egy elemet, olyan érzés volt... (Miért nem tudom kifejezni magam? Na, inkább abba is hagyom. 8-/ )
A koncert (Vedres managere kérésére) egy darabban, szünet nélkül zajlott.
I. blokk 1., 20:13:50II. levél 3.30
2., 20:17:35Álom 1.35
3., 20:19:00III. levél 2.45
4., 20:21:45V. levél 1.25
Jó kezdés, de nem nagyon érthető...
II. blokk 5., 20:24:10Késő 1.25
6., 20:25:35Valaki sír 6.00
III. blokk a Hívójel c. darab bemutatása Mikor lesz egy olyan koncert, ahol az összes számot bemutatja a Csaba?...
7., 20:37körül (elmambultam...)Hívójel 1.30
Hát igen, a "Ki nyer ma?" nekem se tűnt fel... eddig.
8., 20:38:30Cisz-dór koncertetűd 3.05
IV. blokk 9., 20:42:40Számadás a tálentumról 6.00
10.,20:48:45Improvizáció a 'Körmenet korállal' korál-témájára 3.10
V. blokk A 'Rock-szonáta ciklus'...
11.,20:55:35Rock-szonáta 14.40
12.,21:11:35Blues-fantázia ('unplugged') 4.40
Nem tudom, mi a bajotok ezzel a számmal... nekem így nagyon tetszik... enyhe bárhangulat.
13.,21:17:15G-dúr szkepszis 1.45
ua. Mióta csak először hallottam, az egyik kedvencem. Reményt adott, hogy vége a 'techno-korszaknak'... és tényleg
14.,21:19:10Fekete hangulat 3.55
Na ja, aTrafóban tényleg jobb volt, de ott valahogy minden másképp hatott...
Felraktam a honlapomra a Vedres interjúnak (amit szati rögzített a rádióból) az első felét Real Audióban. Sok érdekes dologról ejt szót, remélem lehet érteni, mert elég lowtech kódoltam. A zenék nincsenek rajta, mert többnyire AC felvételekből rakták össze a műsort.
Majd még írok róla valamikor, de most megyek nézni a Kokót.:-)
"A mai koncert után kezdem kapisgálni mi az ami Csaba Istenkeresésének
verbális megnyilvánulásában közelebb áll a Vedres-rajongók szívéhez az AC
hasonló megnyilvánulásaival szemben. Ez persze hosszabb kifejtést igényel;
talán majd egyszer." És eljött az alkalom; az After Cryingos topicba
illesztettem, mert jobban odapasszolónak éreztem (437-441.hozzászólás):
After Crying, az igényes zene .
Hát igen! Utánajártam a dolognak, és tényleg pingvinnek meg szatinak van
igaza (ahogy ez meglehetősen valószínüsíthető is volt, amilyen kezdő vagyok én
még a témában :o). Én azt hittem, hogy a szonáta félidejében tehát a második
és harmadik tétel között volt az erőtlen-elhalt tapskísérlet. Tévedtem! Az
1.tétel valamint a 2-3-4.tétel blokk között volt a vízválasztó. Tehát amit én
G-dúr szkepszisnek gondoltam az tényleg a Blues-fantázia volt.
A G-dúr szkepszis - meghallgatva - tényleg remek scherzo és mint fanyar
humorú tétel (és NEM mint cinikus szkepticizmus, legalábbis számomra!)
teljességgel az őt megillető helyére került bennem is, még hangnemileg is. :o)
Itt tehát teljesen gömbölyű a világ számomra.
Az elöbbiek következményeként tehát a lassú tételnek szánt Blues-fantáziával
nem vagyok kibékülve (amire igyekeztem utalni a koncert-élménybeszámolómban),
még album szinten sem (bár az albumon egy fokkal mintha jobban élveztem volna,
vagy csak az idő "érlelése" játszik velem? :o)
Ha ez a tétel még szatin is "kifog", akkor rajtam tényleg nincs mit
csodálkozni. :o). Ezzel kapcsolatban a depresszió meg társai amiket írtam
továbbra is véleményem szerves részét képezik, persze nem megingathatatlanul
és nem örökre, csak MOST ... :o)
Hogy megpróbáljam valamelyest jóvátenni a hibám, sikerült beazonosítani a
Rockszonáta egy nagyszerű motivumát CD-n 7:48-7:53. Már a koncerten feltünt,
de úgy ítéltem meg esélyem sincs kideríteni, pedig rémismerős volt, és ezért
nem is ragoztam korábban. Szerintem ez Schubert op.142/4-es f-moll
impromptujének majdnem legvégén levő ritmusával és dallamával "korrelál".
Amúgy ez utóbbi számomra nagyon fontos zongoradarab, legalább 10 előadói
változatát ismerem Schifftől-Brendelig, de nekem csak egyetlen felvétel tudja
visszaadni tökéletesen: Kocsis Zoltán cd-n is megjelent tökéletes
koncertfelvétele (HCD 31679). Olyan boldog voltam, hogy beugrott.
Sikerült beazonosítani az általam (magyar)népies íznek gondolt motivumot
szintén a Rockszonátából (nekem nagyon Bartókosnak hangzott pl.:Gyermekeknek
zongoraciklus alapján) 2:50-4:40-ig terjedően, meglehetősen hosszan. A szakasz
vége meg nagyon korálos jellegű volt (ami a későbbiekben is mintha felbukkanna)
és érdekes módon mintha egy elég hosszú szünet választaná el a továbbiaktól.
Sőt! Szerintem meg van a négytételes bontása is a tételnek: 4:38-ban, 9:07-ben
és 10:15-ben lévő szünetekkel!
Befejezésül számomra a Rockszonáta "rockja", nem az Elvis-féle rockot, hanem
az eredeti kőszikla jelentést jelenti elsősorban.
PS: Küzdöttem egy kicsit az Aranjuezi Concerto idézésének beazonosításával -
Riesz Feri ötlete alapján -, de csődöt mondtam. Te Feri! Legalább annyit
segíts, hogy a concerto lassú vagy gyors (esetleg melyik gyors) tételének
részletét vélted felismerni, mert az nagyban könnyítene a beazonosításon.
pingvin:
>>A Vedres Szonáta 3. tételeként a gyorsabb, scherzo télel szerepét tölti be, a
>>fanyar, cinikus szkepticizmus pedig szerintem teljesen át jön a
>>kompozícióból.
mya_tom:
>Ezt viszont én nem értem, pedig nagyon jó lenne tisztán látni. Az első
>problémám, hogy a (többnyire négytételes) szonátákban általában - az én
>hiányos ismereteim szerint - ha van scherzo; az nem a lassú tételeket
>helyettesíti (Beethovenből kiindulva). Mint az elnevezés is mondja zenei
>tréfáról szól a történet, ami kevésbé ábrázolható lassú zenével, szerintem.
>Van ellenpélda: Haydn Búcsúszimfóniája, ahol a "poén" a lassú tételben van.
Na akkor tisztázzuk: G-dúr szkepszis = 3. tétel = scherzo. Szerintem így értette
pingvin és ez teljesen logikus is, hiszen a G-dúr szkepszis tényleg a 3. tétel,
nem lassú darab (tehát mondjuk felfogható scherzo-nak) és ha van scherzo, akkor
az tényleg 3. tétel szokott lenni egy 4 tételes műben.
Most meg már lelövöm magam, mert egy kicsit túltengtem, de nem rossz hogy pezsegnek egy kicsit a dolgok! :-)
pingvin:
>...szinte rossz volt, hogy nem lehet tapsolni a feszültséget a Rockszonáta után.
Érdekes, hogy most volt egy kis taps. Talán túl hosszan vett levegôt Csaba. :-)
Nekem a múltkor a Trafóban volt olyan érzésem, hogy a Rock-szonáta mindent elsöprô zárlata után szinte nem lehet nem tapsolni. Mégis néma csend és jön a következô tétel!
Emlékszem a Roxonáta elsô koncertszerű elôadására, ahol óriási megkönnyebbült sóhaj szakadt ki Csabából az "Ez volt életem legnehezebb darabja" megjegyzés kíséretében. És persze vastaps.
>Jópofa volt, ahogy a Fekete Hangulat végét teljes komolysággal a "Kislány, kezeket fel..."
Nem ez a TV-torna?
>A G-dúr szepszis szerintem nem dekandens mélabúba hajló nagyromantika...
Most látom csak, hogy erre redundánsan reagáltam...
>Fekete hangulat... kétségtelenül illik rá a címe:-)
A Trafóbeli körítés meg végképp ment hozzá. (Fekete színpad, fekete függöny, feketekávé a büfében...:-).)
Valójában egyébként én nem annyira érzem a darab "feketeségét", de tetszik az biztos!
>szati: szuper az interjú, nagyon köszönöm
Nagyon szívesen. Ha részletesebb mondanivalód is van, kíváncsi lennék rá.
mya_tom-nak: VCS-nak egy rádióban elhangzott interjújáról van szó, amelyet volt szerencsém fölvenni.
mya_tom:
>>Ilyen emlegetésre nem emlékszem, de tény, hogy tud "mennydörögni".
>Egy bizonyos szati - ha ismerős a nick :o)
Hol is hallottam ezt a nevet? :-)
>"Most megint felemlegessem Vedres zongorajátékát a leheletfinom pöttyentésektôl a >mennydörgô basszusokig?"
Kösz, hogy a fejemre olvastad a beszólásomat! Én úgy látszik már csak a mennydörgésre emlékeztem! De igazad van! Basszus! :-))
>És van majdnem biztosan még egy utalás, csak azt nem leltem hirtelen. Igaz a "sokat"
>emlegetéstől a kettő tényleg messze van. :o)
De most már talán átléptük az emlegetési küszöbértéket! :-)
NIX:
>Egyébként meg nem a műsorújság hibája volt, valószínüleg a Fonó nem/késve küldte meg >nekik a programot.
Hát ez lehet, de azért a Fonó programja innen-onnan tudható, és egy ilyen összefoglaló műsorfüzet célja szerintem pont az, hogy ezeket az információkat összegyűjtve tálalja az olvasónak. Na mindegy, bocs az offért.
>>Riesz Ferenc (41):
>> Igen, Csaba a személyes élményeiről, a saját útjáról mesél, ez a mélyen átélt
>>személyesség teszi hitelessé, még azok számára is, akiktől a vallásos hit távol áll. Az AC
>>pedig mintha csak egy adott ideológiát sulykolna, néha túl direkten és szájbarágósan.
NIX:
>EZ az! Ezt próbálom már vagy egy hete megfogalmazni magamnak (a ZA óta), de eddig nem
>sikerült... de legalább mostmár értem, miért tetszik egyre kevésbbé az AC, és miért tetszik
>egyre jobban az, ahogy Vedres látja-közli a dolgokat.
Ezekkel a mondatokkal csak egyetérteni tudok!
>Ilyen emlegetésre nem emlékszem, de tény, hogy tud "mennydörögni".
Egy bizonyos szati - ha ismerős a nick :o) - az After Crying topic 41-dik hozzászólásában ezt írta:
"Most megint felemlegessem Vedres zongorajátékát a leheletfinom pöttyentésektôl a mennydörgô basszusokig?"
És van majdnem biztosan még egy utalás, csak azt nem leltem hirtelen. Igaz a "sokat" emlegetéstől a kettő tényleg messze van. :o)
mya_tom:
>Csabában lehet hogy elválaszthatatlan módon egyszerre van benne együtt a
>markáns titáni... és a gyengéd poéta
Igen, és a rendkívűli sokszínűség mégis kirajzol valamit, ami összetéveszthetetlenül ô maga.
>...még határozottabban kezd körvonalazódni számomra, mi is az a
>sokat emlegetett "Vedres-basszus".
Ilyen emlegetésre nem emlékszem, de tény, hogy tud "mennydörögni".
>...Számadás a talentumról... Zseniális kompozició!
Az.
>Az lett volna igazán extra, ha a Rockszonáta tétel maga is egy négytételes
>darabot foglalt volna magába:
Tudtommal ezt VCS eredetileg önálló darabként is szigorú szonáta-formájúnak titulálta, rockzenei gesztusokkal. Bár igaz, hogy nehéz lenne elkülöníteni az egyes "tételeket".
>A hallgatóságnak nagyszerű ajándékot/meglepetést készített elő Csaba a
>Körmenet Korállal szám helyén
Szép szó az ajándék. Többször is úgy éreztem, hogy ajándékot kaptam Csabától.
>engem zavart az aládudolás a szám közepén...
Nekem kifejezetten tetszett!
>G-dúr szkepszis volt... az ilyen dekadensen mélabúba hajló nagyromantikát idéző zenétől
>tiszta depressziós leszek.
Én ezt a darabot se dekadensnek, se mélabúsnak, se nagyromantikusnak nem érzem. Szerintem inkább játékos és valamiféle bizonytalanságot kifejezô. A "Valaki sír", no az aztán mélabús.
>Én egy sokkal nagyvonalúbb drámaibb/küzdelmesebb lassú tételt képzelnék el a G-dúr >szkepszis helyén
De hisz nem ez a lassú tétel, hanem a blues-fantázia.
>Fekete hangulat... hatásos; különösen a vége a glisszandókkal: ez az albumon is így
>van, vagy csak a mi kedvünkért élt a "poénnal" Csaba?
A "glisszandós" lezárás ott van, de az ezt megelôzô kombinácíók mások.
>...az első ráadás improvizációjának végén egy olyan akkord választása, ami egyszerre lehetett
>utolsó vagy éppen utolsó elötti akkord is: Csaba utolsónak választotta egy
>jellegzetes "Vedreses"? kézmozdulat kíséretében.
Igen, valami ilyesmit sugallt a mozdulat:"Lezárjam szabályosan? Á, jó ez így is." Tényleg nagyon ült.
Úgy látszik, a varázslat megismételhetô. A tegnap esti koncert hasonló módon
elkápráztatott, mint a múltkori Trafó-beli, bár az talán egy árnyalattal jobban
tetszett, annyira egyedi és tökéletes volt. Valójában nem is nagyon van értelme
összehasonlítani, mivel ez kissé más jellegű môsor volt. Különben meg az arany-
és az ezüstérem között is sokszor csak hajszálnyi a különbség. Szóval le a
kalappal Vedres Csaba elôtt. Ha mindenáron kekeckedni akarnék, akkor legföljebb
annyit jegyezhetnék meg, hogy - különösen a műsor elsô felében - az átlagosnál
talán több hibával játszott. Persze ezek csak amolyan apró ujj-félrecsúszások,
jelentôségük igazán eltörpül az óriási művészi élmény mellett, amit kaptunk.
Különben is, mutassatok olyat zongoristát, aki egy ilyen nehézségű műsort
abszolút hibátlanul végigjátszana.
Úgy látom, most már egyre több embert érint meg VCS elôadóművészetének személyes
varázsa. :-) Most már végképp azt hiszem, hogy jelen kell lenni legalább egy
koncertjén, hogy ez igazán bűvkörébe vonja az embert. Amirôl az AC topikban
korábban is említést tettem, hogy se az AC se VCS lemezfelvételei nem adják meg
azt a katartikus élményt, amit 1-1 koncert adott/ad. És most már tudom, hogy
ennek az a varázslatos kisugárzás az oka, amely ezeken a koncerteken nagyon
megérinti az embert.
No, akkor néhány konkrétum:
20.14. A bemondás szerint a 2., 3. és 5. levél hangzott el a Levelek
ciklusból, valójában 4 darabot hallottunk. Ezek VCS édes-bús, romantikus oldalát
mutatták be.
Két lassú, szomorú dal:
20.24. Késô (Egervári Gábor szövege)
20.26. Valaki sír. (Görgényi Tamás szövege) Ennek kupolás szerkezete egy
kicsit emlékeztet valamivel monumentálisabb testvérpárjára a "Csak mész"-re.
20.33. A befelé fordulást váratlanul hosszas "műelemzés" töri meg.
Sajátos, hogy VCS éppen azt a 2 perces darabocskát vesézi ki a végletekig,
amelyiken az új (Zongorazene) CD-t hallgatván az ember hajlamos átsiklani,
mondván, hogy ez csak egy rövidke "felvezetés" a brilliáns "Cisz-dór
koncertetűd"-höz. Mindenesetre a szellemes magyarázat teljesen új megvilágításba
helyezte a darabot. Este még újra meghallgattam a CD-t is, és TÉNYLEG ott van a
"Jailhouse Rock", és TÉNYLEG ott van a "Ki nyer ma?". Este még nem fogtam föl,
de reggelre leesett a tantusz, hogy: Ki nyer ma? Isten vagy ember? Jellemzô
Csabára az is, hogy ezt az egészet nem sulykolás-szerűen adta elô, hogy ezt a
darabot így és így KELL érteni, hanem, hogy ez az ô számára mit jelent,
megengedve, hogy aki tavaszi rétet, vagy éppen ôszi estéket akar beleképzelni,
nyugodtan tegye. Ez számomra NAGYON szimpatikus!
20.36. Ezután tényleg a Hívójel, majd attacca a Cisz-dór
koncertetűd következett, ami már virtuozitás a javából.
20.41. Számadás a tálentumról. Ez a mű mintapéldája annak, hogy nagyon
kevés eszközzel (nem sablonosan) hogyan lehet nagyon sokat mondani. Végletekig
letiszult hangzású, és nagyon mélyen megrendítô. Művészet a legmagasabb fokon.
20.49. Korál-variációk. Csaba improvizáló képessége került itt elôtérbe.
Nekem tetszett az improvizált zongora-dúdolás unisono.
20.55. Rock-szonáta. Ez Csaba eddigi életművének egyik kiemelkedô
jelentôségű (és talán technikailag a legnehezebb) darabja. Annyira tömény, sűrű
zeneanyag van összezsúfolva ebben a kb. negyedórában, hogy a sokadik
meghallgatás után is új és új felfedeznivalót nyújt. Fajsúlyos alkotás.
Úgy tűnik, Csaba a Rock-szonátát most már az ezt követô 3 darabbal együtt
tekinti egységes egésznek:
21.10. Blues-fantázia. Ez számomra, azt hiszem, még a felfedezendô
szépségek közé tartozik. Eddig nagyon mélyen nem érintett meg. Eleinte nem is
tűnt blues-szerűnek, aztán rájöttem, hogy nagyon finoman, de markánsan
beleérezhetô az a fajta blues-os lüktetés, ami inkább a jazz-zenészekre
jellemzô. Szinte hallani vélem a dob finom seprűzését. Sôt, mintha a ritmust
szinte a szünetek adnák, de ebben nem vagyok biztos. Még többször meg kell
hallgatnom.
21.16. G-dúr szkepszis. Ez sokkal blues-osabbnak tűnt elsôre, mint az
elôzô szám. S bár elsô hallásra könnyebben befogadhatónak tűnik, az ember újra
és újra zavarba jön a folyamatos tempóváltásoktól. Ez rendkívül érdekessé teszi
a darabot. Amikor már éppen megkapaszkodhatnék valamiben, akkor egy újabb
lassulás vagy gyorsulás teljesen elbizonytalanít. Talán ettôl "szkepszis" a
címe? Hogy egyfajta állandó kételkedést sugall? Kétségbeesetten keresi a
megcsontosodásból való kiutat? A darabot lezáró Sors-szimfónia motívum, amely a
lemezen is jól hallható, a Trafóbeli koncerten pedig különösen hangsúlyos volt,
most valahogy egy kicsit elsikkadt.
21.20. Fekete hangulat. A darab elsô verziója még VCS kamaszkorában
íródott, és felvételi vizsgadarabként is funkcionált. Azóta számtalan
módosuláson ment keresztül (többek között a Townscream-es full-orchestra
változat), kicsit lázadó szellemű, ravasz ritmusokkal teletűzdelt nehéz darab.
Szerintem a rocky-s része kísértetiesen emlékeztet az ELP "Benny, The
Bouncer"-ére.
Most a lemez alapján a Barnabást várta az ember. Ehelyett:
21.25. Ahoi. (Ahoy?) Itt egy kicsit túl visszhangosra, és alulkevertre
sikeredett az ének, egyébként kellemes dal, rég hallottam.
Ráadás: Azt hittem, most már tényleg a Barnabás jön. Ezzel szemben:
21.29. Az Ébredek c. dal a Townscream-es idôkbôl ismerôs. Érdekesek az
ábrándos részeket nyersen megszakító, monoton basszusú gépies részek. Aztán
egyszer csak egy fergeteges improvizációs részbe beleszôve egymás után jöttek
elô az ismerôs témák a Rock-szonátából, a Tálentumból, alig gyôztem a fülem
kapkodni. Szenzációs rész volt. Végül mielôtt még ebbôl felocsúdhattam volna az
improvizáció átvezetett a játékos Barnabás-témába, és végre tényleg elhangzott a
Barnabás. Az AC-korszakban is szerettem ezt a darabot, most még több szellemesen
váratlan, fantáziadús stílus-kilengéssel szólal meg. Egy kicsit máris
összefolytak az emlékeim, segítsetek már! Az egykori tévétorna-szignál ("Egy
kicsi mozgás mindenkinek kell...") ebbe, vagy a Fekete hangulatba lett
belekombinálva? Mindenesetre irtó aranyos volt!
21.36. Végül a Szelíd szél c. szerzemény dobogtatta meg azok szívét, akik
már régen nem hallották ezt a szintén AC-korszakbeli darabot. Meg talán azokét
is, akik most hallották elôször. Én mindig belehallom a Vedres-Pejtsik-Winkler
kánont a "Puha, fekete az éj..." és "Üde tavaszi esô" részekbe. Kíváncsi lennék,
Winkler milyen szemmel nézte a koncertet. Mellette nem Görgényit láttam?
Ezek az én személyes benyomásaim. Soha rosszabb koncertet!
Engem zavar ez a névtelenség, arctalanság. Nem kéne valami fényképalbum vagy valami ismertetőjel (jelvény, amit a Vedres-koncerteken hordunk :)? Szatit személyesen ismerem (természetesen egy Vedres-koncerten találkoztunk először :), ő bemutatott pingvinnek, de a többiek...? mya_tom, Te nem az vagy, aki a Fonoba menet megszólított, aztán együtt mentünk?
>Ezt nem egészen értem:-) A G-dúr szepszis szerintem nem dekandens mélabúba
>hajló nagyromantika, lehet, hogy a Blues fantáziával keverted össze?
Szerintem nem kevertem össze a két tételt, de semmi sem kizárt. :o)
>A Vedres Szonáta 3. tételeként a gyorsabb, scherzo télel szerepét tölti be, a
>fanyar, cinikus szkepticizmus pedig szerintem teljesen át jön a
>kompozícióból.
Ezt viszont én nem értem, pedig nagyon jó lenne tisztán látni. Az első
problémám, hogy a (többnyire négytételes) szonátákban általában - az én
hiányos ismereteim szerint - ha van scherzo; az nem a lassú tételeket
helyettesíti (Beethovenből kiindulva). Mint az elnevezés is mondja zenei
tréfáról szól a történet, ami kevésbé ábrázolható lassú zenével, szerintem.
Van ellenpélda: Haydn Búcsúszimfóniája, ahol a "poén" a lassú tételben van.
Második problémám, hogy az én érzékelésem szerint A-B-Av típusú volt a G-dúr
szkepszis, ahol a közepén tényleg egy gyorsabb rész volt, az elmondottakkal
semmiképp nem ellentmondásban, de attól még ez nem a "gyorsabb" közbülső
tétel - nem győzőm hangsúlyozni az én (meglehet téves) elképzelésem szerint.
Harmadik problémám, én is hozzád hasonlóan értékeltem => "fanyar, cinikus
szkepticizmus pedig szerintem teljesen át jön" mondatodra szerintem rímel a
"Igaz ugyan, hogy a darab tökéletesen fejezte ki amit "igért" a címével"
mondatom.
Negyedik problémám, pont az általad emlegetett - nálamnál sokkal jobban
megfogalmazott - "fanyar, cinikus szkepticizmus"! Na, ezt nem szeretem
semmilyen művész megközelítésben, lehet, hogy ostoba módon... :o)
Bár a kérdésedre pingvin tudna autentikus választ adni, de úgy látszik elfoglaltsága van. Nem hinném, hogy titkos a honlapja, hiszen az After Crying topicban közzétette a címet: www.extra.hu/Kempelen_Farkas. Én is innen emlékeztem vissza.
Én se tudtam éjjel fellépni az indexre, szerintem nem ment a szerverük.
A Koncert viszont tényleg zseniális volt, mint mindig:-)
Sajnos az elején szolíd fejfájással küszködtem, de a Hivójeltől már belibegett a katarzis.
Nagyon bájos volt a magyarázat hozzá, ki gondolta volna, hogy ez az egyszerű darabocska ilyen "játékosan mélly" dolgokról szól...
JailhouseRock, hát persze, most hogy visszahallgattam, egyértelmű:-), a Vedres fantasztikusan tudja beilleszteni ezeket a híres-hirhedt pop-rock és más motívumokat.
Aztán a Ciszdór koncertetüd ragyogása után a Számadás és a Korál improvizáció, nagyon jól esett.
A négy nagy zongoradarab nagyon a helyén volt, szinte rossz volt, hogy nem lehet tapsolni a feszültséget a Rockszonáta után.
Jópofa volt, ahogy a Fekete Hangulat végét teljes komolysággal a "Kislány, kezeket fel..." 30-as évekbeli filmbetétdalra cserélte fel.
Aztán a ráadásban az Ébredek végén (ahol az ének kicsit pinceeffektbe fulladt helyenként) a kis zongora játékban, ahogy
felbukkantak a koncertsorán elhangzott darabok, a Rockszonáta kötekedő hangjai pár oktávval feljebb különösen abszurdul hangzottak:-)
A Szelídszélt pedig nagyon-nagyon jól esett újra hallani.
mya_tom:"az ilyen dekadensen mélabúba hajló nagyromantikát idéző zenétől tiszta depressziós leszek, és ezért még intellektuális megfontolásból is ritkán engedem magamhoz az ilyen zenéket, érzelmileg meg teljesen távol áll
tőlem"
Ezt nem egészen értem:-) A G-dúr szepszis szerintem nem dekandens mélabúba hajló nagyromantika, lehet, hogy a Blues fantáziával keverted össze?
A Vedres Szonáta 3. tételeként a gyorsabb, scherzo télel szerepét tölti be, a fanyar, cinikus szkepticizmus pedig szerintem teljesen át jön a kompozícióból.
"A Fekete hangulat koncepcióját egyáltalán nem értettem"
Én sem tudnék most semmilyen magyarázattal, koncepcióval szolgálni, pedig az egyik régi nagy kedvenc Vedres zongoradarab. Bár kétségtelenül illik rá a címe:-)
Reisz Ferenc:"Egy néhány év előtti szentendrei koncertjén Csaba egy készülő zongoraciklusából játszott, a címe egy Weöres-vers címe volt, Mindig két este van vagy ilyesmi"
Emlékszem rá, egyszer kétszer játszotta őket, ebből a ciklusból került ki aztán a Bluesfantázia és a Gdúr szkepszis is.
A többi kis kompozició valahogy kicsit szétesőek voltak, bár lehet, hogy csak kevésszer hallottam ahhoz, hogy be tudjam őket fogadni.
mya_tom: nem működik a link? Mindjárt megnézem, bár lehet, hogy felrakom újból, mert kicsit
zajosra kódolódott az mp3 változat. A cím: www.extra.hu/Kempelen_Farkas
szati (37):
Azért valahol szomorú, hogy az egyik legnagyobb múltú programajánló médium, a Pesti Műsor 1 árva sort sem bírt szentelni a ma esti koncertnek. Sôt magáról a Fonóról is mélyen hallgatnak. Bezzeg a... na mindegy!
Mintha a PM egy kissé háttérbe szorult volna a PestiEst-hez képest, de ez nem feltétlenül baj...
Egyébként meg nem a műsorújság hibája volt, valószínüleg a Fonó nem/késve küldte meg nekik a programot.
mya_tom (38):
PS1: Káprázott a szemem vagy tényleg nagyon hasonlított az egyik néző Winkler Balázsra és egy másik néző Endrődy Tamás GDF-tanárra?? Nem, Winkler tényleg ott volt, Endrődyt nem ismerem.
PS2: Fele királyságomat odaadnám, ha második ráadás számot tetszőleges számban hallgathatnám :o)) Nincs kifejezés, mennyire megérintett... Hát igen, a Szelíd szél... de nem ez az egyetlen...
PS3: Ugye megismétlitek a pontos paramétereket a következő Vedres koncertet illetően, semmiképpen sem szeretnék lemaradni róla... Legközelebbi koncert: Városmajori templom, október 22., 15:30
Ezen a Lélektánc c. lemezt fogja főként játszani orgonán, hegedűn kíséri és énekel: Gyermán Júlia, a felesége.
Legközelebbi zongorás koncert: Még nem tudni pontosan, valószínüleg csak november elején-közepén, de akkor már a legújabb CD (tehát nem a Zene...) bemutatója lesz!
Riesz Ferenc (41):
Igen, Csaba a személyes élményeiről, a saját útjáról mesél, ez a mélyen átélt személyesség teszi hitelessé, még azok számára is, akiktől a vallásos hit távol áll. Az AC pedig mintha csak egy adott ideológiát sulykolna, néha túl direkten és szájbarágósan.
EZ az! Ezt próbálom már vagy egy hete megfogalmazni magamnak (a ZA óta), de eddig nem sikerült... de legalább mostmár értem, miért tetszik egyre kevésbbé az AC, és miért tetszik egyre jobban az, ahogy Vedres látja-közli a dolgokat.
