A mellékelt angol nyelvű cikkben, amely az eredeti 1977-es híradás, szintén taglalják, hogy lehetett-e fóka vagy cet, de egyetlen tengeri emlős sem rendelkezik 1,5 méteres nyakkal...
1802. Alexander MacDonald többször is látott egy különös lényt a tóban, amely leginkább szalamandrára emlékeztette.
1871-72 körül D. Mackenzie gyerekkorában, déli 12 óra tájban látott egy hatalmas, vízben hánykolódó lényt.
1880. Duncan MacDonald egy elsüllyedt hajó roncsa után kutatott, amikor a roncs közelében egy nagyon furcsa bestiát látott, és többé nem volt hajlandó lemerülni a tóba.
1930. Három invernessi fiatal látott egy hatalmas testet a vízben, amely erős hullámzást keltett a csónakjuk körül.
1933. John és Donaldina Mackay a tó északi partján vezető úton haladva egy percen át meg tudott figyelni egy bálnaszerű lényt a vízben. Csak ebben az évben még vagy 50 észlelés történt. Júniusban F.T.G. Spicer és neje a hajnali órákban autózott a tó mentén, amikor 180 méternyire előttük egy kb. kilenc méter hosszú, szürke élőlény hömpölygött át az úton. A teremtmény a páfrányokon átgázolva a vízbe vetette magát. Nessie-t a szárazföldön többen is megfigyelték ezidőtájt, például Margaret Munro, aki szerint zsiráfszerű nyaka volt, aránytalanul kicsi feje, rövid mellső uszonyai és két nagy púp a hátán. Augusztusban egy mérnök a parttól körülbelül 100 méternyire figyelte meg a lény vízen nyugvó fejét, amelynek két oldalán a csiga szarvához hasonló kinövéseket látott. Novemberben Hugh Gray fotót is készített a szörnyről. Még ugyanennek az évnek a decemberében Malcolm Irving elkészítette az első mozgófilmet, amelyen Nessie két felbukkanó púpja is látszik.
1934 áprilisában Robert Kenneth Wilson két percen belül négy fényképet is készített a titokzatos lényről. Egy hónappal később egy vízi rendőr a Hawick folyó torkolatánál látta. Testének hosszát kb. 9 méterre becsülte, feje és nyaka 2 méter magasan volt a víz felett. A lény két halászhajó közelségétől pánikba esve elmenekült. Az év ugyanebben a szakában egy helybéli állatorvostan hallgató éjféltájban hazamotorozva csaknem elgázolta Nessie-t. Ő 5-6 méter hosszú, lekerekített farkú, négy izmos úszólábbal rendelkező állatnak írta le. Szeptemberben James Fraser kapitány filmet készített a szörnyről, ám a tudományos világ szerint a film csupán egy fókát ábrázolt.
1936. október 28-án a part mellett vezető útról legalább 50 ember negyedórán át szemlélte a fejét, nyakát és két púpját mutogató állatot.
1943-ban egy motoros hajó parancsnoka egyenesen azt állította, hogy a hajóján látható károsodásokat a Loch Ness titokzatos lakója okozta.
1951. november 13-án egymástól függetlenül két szemtanú is látott a tavon egy gyorsan mozgó, nagy méretű testet.
1960. Egy Torquil Mac Leod nevű szemtanú arról számolt be, hogy kilenc percen át figyelt egy 12-18 méteresre becsült lényt. 1960 áprilisában Tim Deansdale-nek sikerült lefilmeznie egy púpos hátú, ovális testű, gyorsan úszó alakot.
1963 tavaszán egy sor robbantás nyomán állítólag öt nap alatt negyvenszer bukkant fel a szörny, ezalatt hat filmfelvétel készült, amelyet a BBC le is vetített.
1967-ben Dr. Roy Mackal irányítása alatt kutatás indult, de az állat vagy állatok továbbra sem kerültek kézre. Ez év június 13-án Richard Raynor operatőr megörökített egy hullámokon bukdácsoló testet, amelynek víz feletti része körülbelül 2 méteres lehetett.
1970-es évek elején kéthetes expedíció indult Nessie után, de a kutatás eredménytelenül zárult.
1970-től kezdve az amerikai Dr. Robert Rines és kutatócsoportja bekapcsolódott a munkába, s hat éven keresztül víz alatti ultrahangos vizsgálatokkal, kamerákkal próbálták bebizonyítani a lény létezését. 1972-ben a szonár gyorsan mozgó halrajt mutatott ki a víz felszíne alatt, amelyet egymás után két hatalmas úszó objektum jelent meg a szonárképen. Ezalatt sikerült néhány fényképfelvételt is készíteni. Ezeket felismerni véltek egy kétméteres, rombusz alakú úszószárnyat.
1975-ben kb. 12 méteres mélységben a kamera olyan felvételeket készített, amelyeken kivehető az állat testének nagy része. Két felvétel kiértékelésekor egy olyan lény feje is kivehető, amely két szarvszerű nyúlványt visel a homlokán. Dr. Rines a bizonyítékokat tudományos szimpozion elé akarta tárni, de mindenhol feltűnő ellenállásba ütközött.
1977-ből egy különösen jó minőségű színes felvétel származik, készítője Anthony Shiels. A képen a lény hosszú nyaka, feje, sőt a szájában megvillanó fogak is látszanak.
1982-ben egy lochendi farmer családjával állítólag egyszerre három állatot is látot. Ugyanebben az évben Jennifer Bruce fényképeket készített a tóról, és csak a nagyítás során vették észre, hogy azon egy kis fejű, hosszú nyakú lény is megjelent.
1987-ből még két megfigyelés szerepel, ezután azonban megritkultak a megfigyelések.
A leírásokban az a legelgondolkodtatóbb, hogy a Loch Ness-ben látni vélt lényt a szemtanúk mind csaknem azonos formájúnak írták le. A hosszú nyak, kis fej, otromba test és rombusz alakú úszók egyetlen ma élő állatra sem illenek, feltűnően hasonlítanak azonban a 170 millió éve kihaltnak hitt plesiosaurusra. Az pedig általánosságban elmondható, hogy a tanúk többsége még csak nem is hallott soha erről az őshüllőről.
Itt láthatók a legismertebb felvételek a szörnyről:
http://www.loch-ness.org/files/surfacephotographs.html
Köszönöm! Úgy látszik, az ilyen hírekben most éppen Kína van soron, meg Dél-Amerika. Lényeg, hogy jó messze legyen, ezért örültem a Tatzelwurm-nak, az mégiscsak közelebbi.
Számos hely van a világon, ahol a tavak mélyén furcsa teremtmények laknak, és ezek időnként fel is bukkannak a környéken lakók legnagyobb örömére.
Már nemcsak a Loch Ness-ró büszkélkedhet saját szörnnyel. hanem a Kínában található Tianchi, valamint az Argentínában lévő Nahuel Huapi is, ahol nemrég le is fotózták a legendás teremtményt. A felvétel az egyik népszerű internetes portálon bukkant fel először, de hamarosan bejárta a világot. A felvétel készítője nem akarta felfedni magát a nyilvánosság előtt, mindössze annyit árult el, hogy Nahuelitot-t (a szörny neve ) április 15-én délelőtt 9 órakor kapta lencsevégre.
Nem tudom, mennyire igaz vagy sem, de vannak olyanok, akik nálam sokkal jobban tudnak az interneten keresgélni, és ez talán némi támpontot jelent.
Az Apokrif lényekben az első rész épp az utolsó párszáz évben az ember által kipusztított, illetve az újonnan felfedezett állatfajokról szól.
Ami döbbenetes számomra, az olyan egykor tömegesen élt élt állatok, mint a vándorgalamb, az óriás alka vagy a dodó barbár és teljesen érthetetlen gyilkolászása. Az óriás alkát pl. arra sem tartották érdemesnek, hogy megegyék a húsát. Mivel nem mutatott félelmet és nem menekült, egyszerűen agyonverték, összetörték a tojásait. :-(
Vannak egyébként teljesen szokatlan módon felfedezett állatfajok is. 1885-ben Carl Hagenbeck állatkertjében egy "vízilóbébiről" kiderült, hogy törpevíziló, amelynek a létezését odáig csak legendának tartották.
James Chapin ornitológus 1913-ban Zaire-ban találkozott egy négerrel, aki egy számára ismeretlen madártollat viselt a fején. 23 évvel később felfedezte, hogy egy belga múzeumban két kitömött madár ugyanilyen szárnytollakat visel. Odáig senki sem sejtette, hogy a múzeum poros raktára egy ismeretlen faj példányait rejti. A kongó-páva ezután került az érdeklődés középpontjába, 1937-ben pedig maga Chapin is elejtett egyet.
Egy fülöp-szigeteki pintyfaj első példányait Hutchinson amerikai ornitológus San Francisco egyik mellékutcájában, egy madárkereskedésben látta meg 1937-ben.
Európában is bukkantak elő új fajok a XX. században. Csak 1957-ben került sor a Lepus cyanotus nevű havasi nyúl tudományos leírására, amelyre a francia Alpokban, 2-3000 méteres magasságban találtak rá, holott a fajt az ott élő lakosság mindig is ismerte! (Tehát tulajdonképpen nem is számít új felfedezésnek.)
Az óriásszájú cápát csak 1976-ban fedezték fel, pedig nem kis méretű, kb. 4,5 méteres. Igaz, hogy a tenger mélye még ma is sok titkot rejt. Egy földközi tengeri delfin gyomortartalmából került elő pl. egy különös tízkarú kalmár, egy másik furcsa, bőrpikkelyes lábasfejű pedig, amelyből csak törzsének egy darabja maradt meg, egy ámbrás cet ebédjének része volt - így a mai napig nem kapott tudományos nevet.
A szerző több éves kutatómunkával összegyűjtötte azokat az észleléseket a föld minden tájáról, amelyek ismeretlen, eddig be nem azonosított, vagy már kihalt(nak vélt) állatfajok megjelenéséről szólnak. Mindezt teljesen pártatlanul, tehát nem akart sem pártoskodni ezeknek a lényeknek a létezése mellett, sem pedig ridegen elutasítani azt.
Érdemes beszerezni (ha még lehet valahol). 1997-ben adták ki.
Néhány szó az Okapiról, mely a Nemzetközi Kriptozoológiai Társaság (ISC) címerállata.
Okapi (Okapia johnstoni)
Első ránézésre talán a zebrára hasonlító állat, de azzal nincs rokonságban. Az Okapi a zsiráffélék (Giraffidae) családjának tagja. Az állat megjelenése nagyon szép, teste sötétbarna színű de feltűnő, vízszintes csíkok borítják a fartájékot és a hátsó lábait, ill. az első lábai egy kis részét. A csíkos mintázatról a szakemberek úgy vélik, hogy segíti a kis okapiborjak tájékozódását a sűrű erdőben, hiszen megkönnyítik az anyaállat követését a sötét, kevés napfényt kapó területen. Ezenkívül a csíkok kitűnő álcázást is lehetővé tesznek, beleolvadva a növényzetbe. Az okapi testalkata a zsiráféhoz hasonlít, kivéve, hogy sokkal rövidebb a nyaka. Mindkét állatnak hosszú (kb. 30 cm), hajlékony, kék nyelve van, amellyel könnyűszerrel szakítják le a fák és bokrok leveleit. Továbbá az okapi nyelvének hosszúsága lehetővé teszi az állatnak, hogy szemeit és füleit úgymond tisztán tartsa. Az emlősök közül nagyon kevés állat "mondhatja el magáról", hogy nyelvével képes elérni a füleit! A hím okapinak rövid, bőrrel borított szarvai vannak. Nagy füleivel kitűnően meghallja ha a közelben egy leopárd portyázik. Farkuk kb. 30-42 cm, testsúlyuk nagyjából 200-250 kg.
A táplálék jórészt levelekből áll, de füvet, páfrányokat és gombákat is fogyasztanak.
Az okapik magányos állatok, mindössze a szaporodás időszakára keresik fel egymás társaságát. A kis okapik augusztus és október között születnek, kb. 421-457 napi vemhesség után. Az anya 10 hónapig táplálja kicsinyét, kifejlett okapiról pedig 4-5 év után beszélhetünk. Az átlagos élettartam 15-30 év.
Nagyon különös, de az okapik naponta mindössze 5 percet alszanak, a fennmaradó közel 24 órát mindvégig éberen töltik!
Afrikában őshonosak, főleg az Ituri Nemzeti Parkban élnek, ami a Kongói DK (korábban Zaire) területén található.
Az okapi létezéséről mindössze 1901 óta tud a tudomány.A felfedezése után azonban, meglepő módon találtak egy egyiptomi vésetet, ami egy okapit ábrázol. Stanley expedíciója során hallott egy állatról, melyet a helyiek "atti" néven emlegettek. Amikor a felfedezők és kutatók meg-megpillantották az okapi hátsó, csíkos felét, amint eltűnt a sűrű bozótban úgy vélték, egy eddig még ismeretlen esőerdei zebrafaj lehet. Majd Sir Harry Johnston, aki Ugandában töltötte be a brit kormányzói hivatalt néhány pigmeustól hallott egy különös állatról, mely azonnal felkeltette az érdeklődését. A pigmeusok nyomokat muatttak Johnstonnak aki megállapította, hogy hasított patás állat hagyta őket hátra. Noha Johnston maga nem látta az állatot, kapott egy csíkos bőrdarabot, illetve egy koponyát is. A koponyából megállapították, hogy az ismeretlen állat a zsiráffal áll rokonságban. 1902-ben megkapta tudományos nevét.
Az első élő példány 1918-ban érkezett az antwerpeni állatkertbe, az első fogságban született Okapi pedig a brookfield-i állatkertben született, ez Chigago környéke.
Az okapik számáról bizonytalanok az adatok, és jelenleg nem szerepel a veszélyeztetett fajok listáján.
Idén júniusban jelentették be, hogy egy maradványpopulációt fedeztek fel a Virunga Nemzeti Parkban.
Ami a kínai élőlényt illeti, betű szerint lemásoltam a cikket. A fényképen egy partra vetett ponty és egy házatlan csiga kereszteződése látszik. Az iraki eset vagy három oldal, nem vállalkozom rá, hogy lemásoljam, de a lényeget leírtam.
Sajnos, nem tudom a képet mellékelni, nincs rá lehetőségem. Csak írni tudok, azt is titokban, de ilyen érdekes témának nem tudok ellenállni. (Nem erre a hírre, hanem általában a kriptozoológiára gondoltam).
Én is némi kétségemet fejeztem ki. Mire vadászhatott egy ekkora ragadozó? Szóval, nem stimmel az ügy. Fényképet ugyan közöltek, de arról nem érzékelhatőek a méretek, arról nem is szólva, hogy mostanában nem nagy ügy manipulálni egy képet.
