Sok évvel ezelőtt a Velencei-tónál egy cukrászdában láttam egy ilyen gyűjteményt. Ők bolti dekorációnak használták: tele volt velük a bolt. A látvány élvezetét viszont erősen beárnyékolta, hogy a süteményeik is hasonló korúak voltak. A cukrászdát közben megvette egy profi cukrász, ahol minden friss és finom, csak... nincs rádió. Helyette van egy laptop, lényegében létrejött az e-cukrászda, vagy internet-fagyizó.
Nem lehet rájuk fogni, hogy kibulizták volna, mert mindkettő nagyon tetszett. Az olaszok az elődöntőben, a spanyolok pedig a döntőben. Az olaszok friss és ötletes játéka felülemelkedett a németek technikáján (amit egyébként ezúttal ügyesen takargattak), a spanyolok pedig a döntőben egyszerűen megtáltosodtak. Az volt a benyomásom labdaművészetük láttán, hogy eddig csak "konspiráltak", és jól elhatározták, hogy becsapják a világot, és az "előadáson" kirukkolnak. A költői kérdésem inkább azt takarja, hogy milyen csodákra képes az akarat, a bizonyítási szándék, a "szív", ami egykoron a magyar fociban is legendás eredményeket hozott.
Minden esetre érdekes paradoxon volt, hogy a két hátul kullogó EU-s ország megmutatta, hogy ehhez aztán igazán ért.
Már a Kű Lajos által tegnap megénekelt negyedik helynek is örülnénk, amit a belgákkal szembeni '72-es fiaskónál elszenvedtünk. Ez negyven éve volt. És azóta nem voltunk EB-n. A matyó és kalocsai hímzésű sportszerelések kétes dicsőségének kell örülnünk. Pedig elég sokat költenek (költünk!) a sportra ma is. Meg holnap is, ahogy olvasni és hallani lehet. Nem holmi sámlimeccsek korát éljük, hohó...
Sikert sikerre halmozunk. Még a Kassai-csapat alakításából is erkölcsi hasznot húzunk: optikai reklám készült belőle.
Akkor volt a futball EB. Még nem volt TV-nk, hozzátok jártam át nézni a meccseket.
Harmadikok lettünk.
De ez a bronz nem volt egyértelmű siker. A közvélemény többet várt, ment is a vádaskodás, ki mit hol rontott el, mikor játszott rosszul, hány helyzetet hagyott ki.
De volt mérce. És ráadásul magas.
Ma örülnénk-e egy harmadik helynek?
A futballal együtt a mérce is eltünt. Olyan mélyre süllyedtünk, hogy egyesek még annak is örülnek, hogy van(volt!) magyar játék vezető az EB-n.
Van ennél lejjebb?
Igen, van. Majd amikor már játékvezetőt sem tudunk kijuttatni, majd a szögletzászlót fogjuk ajnározni. Készítette a Hajdúnánási Műhímző Szövetkezet.
Ezzel a "TV-hangot le, Szepesit felkapcsolni"technikával akkor találkoztam, amikor még sámlikkal jártunk azon lakótársainkhoz, akiknek volt tévéjük és meghívták a lakóközösséget az élményre.
Annyira a rádióközvetítésekhez szoktunk, hogy nem fogtunk fel, ez egy új világ.
Szepesi pedig egy külön kategória. Lehetett szeretni, utálni, a szobába hozta be a futballpályát, képernyő nélkül jelenítette meg azt.
Ezek után hiába néztük a TV-képernyőt, hiába láttunk mindent, mégis hiányoltuk, hogy ezentúl a szemünkkel kell látnunk, nem pedig Szepesi hangjával.
Kétség kívül: sivárabb volt a kép, mert kiderült: a közvetítő (Vitray) kevésbé ért a focihoz.
Szavamra, rá! A jó kis frissen vásárolt Terta rádióra, amelyből csak úgy hömpölygött a meccsközvetítés. Amikor megjelent a TV - hétköznapi embereknél is, tehát hatvanban, - legtöbbször még akkor is a rádiót hallgattuk, mert az élettel teltebb volt, és a Szepesi megszokott lelkes stílusa átragadt a fülelőkre. Ez persze csak akkor működött, amikor a nemzetközi meccset (válogatott, vagy húsvéti torna) egyidejűleg közvetítette a rádió is. Szépen néztük a képernyőt, lecsavart hanggal, felcsavart rádióval. Gondolom, mint rádiós család, Ti is ezt tettétek. Persze, nem ám zsigerből diszkrimináltuk a tévé hangot. Csak a Vitray és a Vitár, az egy más, egy új műfaj volt.
Az illető vagy nagyon erősen őrzi az anonimitását, vagy már nincs az élők sorában. A guglin egy névsort találtam a rádió sportkommentátorairól a Magyar Rádió háború utáni történetéből. Még a Pluhár István is köztük van. Összesen három férfi sportriporter szerepel, akiknek a neve nekem nem ugrik be:
Barta Gábor, Lantos Gábor, Sipos János
Lehet, hogy van köztük egész új is, ez esetben bocs.
Ezzel együtt jó, hogy megmozgattad a kerekeket. Enélkül aligha tudtam volna meg hogy például a Ronald Reagan is sportkommentátorkodott atájt, bár.........nem a MR berkeiben.
