"A tanuság? Ha stabil, jól megértett alapok vannak, akkor azokra lehet építkezni, a legfrissebb technikai újdonságok is helyükre kerülnek. Az alapozást tehát nem lehet kihagyni, hiába is dívik ma a "építőkocka-elv", ha nem tudod, mi van a dobozban, akkor a tudásod csak addig funkcionál, amíg a doboz az elvárt választ produkálja..."
Ez bizony így van. Házat is csak stabil alapokra lehet felépíteni.
Nálunk a szakiskolában volt egy év informatika oktatás a nyolcvanas években. Az a gaz galád, bitang Soros képes volt olyan aljasságra, hogy alapítványán keresztül berendezett kettő tantermet C-64-esekkel. Nagy szám volt ez akkoriban... S nagyon sokat számított a későbbiekben...
Ami példát felhoztál, ez igen érdekes... Kíváncsi lennék annak a véleményére, aki ezeket így elnevezte, hogy miért is tette, mi volt a motivációja?
Ha tippelni kéne, azt mondanám, hogy a külföldi turisták miatt.
Bár én ezt sem tartom korcsosításnak...
Sok-sok évig foglalkoztam horgászversenyzéssel, és mellette horgász-szakújságíroskodtam is nyomtatott és netes sajtóban egyaránt. Tudni érdemes, hogy rengeteg olyan elnevezés van eszközökre, csomókra, módszerekre, csalikra stb-kre, amiknek bizony nincs magyar megfelelőjük. Elég sok cikkemet lefordították más nyelvekre is, és sok minden mellett még azt is érdekes volt látni, hogy pl Szerbiában vagy Ausztriában megjelenő cikkben is ugyanazokat az angol kifejezéseket használják, mint mi itt Magyarországon. Tehát globális gyakorlat az, hogy nem fordítgatnak, nem próbálnak rá találni valami anyanyelvit, hanem átveszik az eredetit.
Amikor kishazánkat képviselve kint voltunk a világbajnokságon Franciaországban, a szektorbírók franciák, jobbról osztrák, jobbról második horvát, balról Dél-Afrikai, tőlük eggyel arrébb már a csuda tudja miféle náció, ám a módszerek, eszközök elnevezésének ismeretével tök jól el lehetett velük dumálgatni.
De ez szerintem így van az informatikában, az orvostudományokban és még millió más területen is
Jah, s speciel a szektorbírót nagy egyetértésben mélyalvásig itattuk... :))) mi például pálinkával, de a többiek sem gyenge italokkal koccintgattak véle... :)))) Jó móka volt! :))
Befejezted, de azért hadd kérdezzelek meg arról, a bántás szándéka nélkül ....
.... hogy talán novellákat, könyveket, verseket írsz, netán magyar nyelvű színdarabokat alkotsz, esetleg színházak, felolvasó-estek és kulturális rendezvények gyakori látogatója vagy, hogy ilyen mélyreható véleményt tudsz alkotni arról, hogy mi a nyelv természetes fejlődése, és mi az, ami erőszakos korcsosítása?
Kedves Qqberci, ezt én nem tudtam volna ilyen csendben, ilyen párszavas rálegyintéssel elintézni.
Ez egy komoly visszafejlesztés, ennek az új igazgatónak a nevét a LeköpnivalókOltárán kellett volna megörökíteni.
Elhiszem hogy az illetékes elvtárs tudtával lett ő az aki, és azt tette amit tennie kellett - de senki ne hihesse azt hogy következmények nélkül lehet ilyent tenni. Még ha csak leköpdösik nyugdíjas igazgatóként az utcán, akkor is legyen valami szégyellnivalója a mocsoknak.
Félbehagytam a gondolatsort, de ennyi idő elteltével azt hiszem nem bányászom vissza magam a reggeli mindenre is válaszolni kívánó lelkiállapotba.
Amiből kiindult a szóváltásunk (hogy két magyar között nem az angol szó a legrövidebb út) - továbbra is ragaszkodom, és minden "deigen" véleményre van legalább egy "debizonyhogynemám" jellegű ellenérvem.
Örülök hogy jól érzem magam így ahogy vagyok, nem szeretném kényelmetlenül érezni valami (az én életemtől idegen) okból.
No mielőtt még magyar nyelv-ellenesnek gondolsz...:))
A magyar nyelv csodálatos, gazdag, különleges. Viszont fejlődik, változik. A vándorló és a megtelepedő magyarok is sok szót vettek át azoktól a népektől, akikkel találkoztak, s akikkel szomszédságba kerültek, vagy akik itt voltak mint elnyomók. Sokan nincsennek is tisztában azzal, hogy mennyi török, szláv, osztrák stb szó épült be az anyanyelvünkbe.
Nemzetünk nagyjai azért válhattak azzá, akikké, mert pallérozták elméjüket, s ehhez az idegen nyelvek tudása-ismerete is hozzájárilt. Annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz -mondotta negyedik Károly, az utolsó magyar király. Ez aztán nem véletlenül épült be a közbeszédbe.
Igen, talán ők is valami ilyesmit mondtak, csak nem hónapban számolva. Ez bizony nagyon-nagyon kevés és kegyetlen gyakorlat, szerintem. A gyerekeknek sokkal több időre van szükségük, amit az édesanyjuk mellett tölthetnek!
Szerencsére a hetvenes években megalkotott magyar gyes-gyed rendszer részleteiben még mindig megvan...
A felvételi pontszámokra az érettséginek, normál vagy emeltszintű érettséginek hatása van. Egy gyengébb iskolában nem tudják ugyanazt a tudásmennyiséget s minőséget átadni a diákoknak, ami egy jó érettségi vizsgaeredmenyhez szükséges. Illetve az erősebb sulikban külön felkészítőfoglalkozások is vannak a normál tanításon felül.
Az elmúlt kb 6 évben érettségizett mindhárom gyermekem. Pl ami tudásszintre szükség van egy sikeres emelt szintű érettségihez biológiából, kémiából vagy matematikából, azt az alap gimnáziumi oktatás nem hogy nem képes megtanítani, de van, amit nem is tanítanak, hangozzék bármilyen furcsán is...
Szia Krisztina, tegnap egész jóféle napsütés alakult.. szinte egész nap üléshuzat varrással játszogattam, de ma már a lyuk helyén az öcsém gyerekkori pulóverjének egy kéttenyérnyi darabja díszeleg.
..és végig az autó mellett álltam, és végig sütötte a fejemet a napocska - de szerencsére nem akkora erővel mint három napja sütötte volna.
Meglehetősen hosszan tanítottam számítástechnikát, középiskolában, félállásban. Főállásban szerintem nem is szabadna, mert nincs lehetőség követni a technikai változásokat. Én akkoriban főállásban rendszerprogramozó, majd üzemletetésvezető voltam, egy elég méretes számítóközpontban. Az iskolaigazgató, aki elindította az egészet, egy matematika-fizika szakos tanár volt. Aki a számítástechnika tagozatra jelentkezett, az az első két évben normál osztálylétszám mellett hati 2 óra számítástechnilai alapozást kapott: számrendszerek, algoritmusok képzése, Bool algebra (formális logika), de csak lightosan. Aki két év után úgy érezte, hogy ez neki tetszik, az már 16 fős osztálylétszámmal folytathatta tovább: heti 6 óra számítástechnika + heti 6 óra angol. Az angol-tanárral sokat dolgoztunk össze, mert rengeteg olyan kifejezés van, ami teljesen mást jelent "számítástechnikául", mint egyébként. A suli végén a gyerekek számítógép-programozói oklevelet ( és mellé kiadós, jól megalapozott számítástechnikai ismereteket) kaptak. Mivel a programozói oklevél felsőfokú végzettséget jelentett, ezt úgy lehetett megoldani, hogy leérettségiztek, majd két héttel az érettségi után jött a SZÁMOK (majd később a SZÁMALK) és megtartotta a programozói vizsgát. Gyakorlatilag 18 évesen az érettségi mellé azonnal kaptak egy felsőfokú minősítést - a hozzá tartozó ismeretekkel együtt.
A volt tanítványaim szinte mind a szakmában maradtak és nem tagadnak le :-))). Van közűlük a New-yorki tőzsdén, a Apple-nél fejlesztőként, oktatóként japán egyetemen, francia banknál, stb... Mostanra ugyan már ők is lassanként nyögdíj-érettek...
A történet vége az lett, hogy a suli igazgatója nyugdíjba ment és jött helyette egy őrült. Kinyilvánította, hogy teljesen felesleges ennyi időt szánni a számítástechnikára, mert aki azt nem tudja "beemelni" hat hét alatt, az hülye. Én akkor már sok éves gyakorlattal rendelkeztem számítógép diagnosztikai programok írásában, ebből éltem, és közöltem vele, hogy nekem azért még tartogat néhány újdonságot a szakma, de nem érzem magam hülyének.
Ebben maradtunk, és a meglévő osztályaimat kifuttatva megszünt a suliban a számítástechnika oktatás...
A tanuság? Ha stabil, jól megértett alapok vannak, akkor azokra lehet építkezni, a legfrissebb technikai újdonságok is helyükre kerülnek. Az alapozást tehát nem lehet kihagyni, hiába is dívik ma a "építőkocka-elv", ha nem tudod, mi van a dobozban, akkor a tudásod csak addig funkcionál, amíg a doboz az elvárt választ produkálja...
Komolyan hiszem, hogy ez nem csak a számítástechnikában van így, hanem minden reál-tárgyban...
Ez remekül hangzik, de nem tűnik helytzállónak - legalábbis a magyarországi felsőoktatás vonatkozásában. Ugyanis a hazai felsőoktatásba való bekerülés pontszámainak túlnyomó részét a középiskolai teljesítmény, középiskola általi értékelése adja. Ebből következően egy gyenge középiskolában könnyebb a felvételi pontokat összegyűjteni. A jó középiskolának az a szerepe, hogy a gyerek benn is maradjon a képzésen, ahová bejutott.
"Az meg természetes, hogy az idegen nyelvek idegen szavait használják is, főleg a fiatalok. Lehet ezt kvázi szolgaságnak hívni, de szerintem ez fura értékrend..."
Ez nem szolgaság. Ha valaki _bármilyen_ nyelven beszélve, indokolatlanul és szükségtelenül az adott nyelvben idegen szavakat fűz a mondataiba, az az adott nyelv tudásának fogyatékosságát jelzi.
Feleségem pedagógus, viszonylag jól rálát a magyar oktatási rendszerre is, illetve volt szerencséje pl a "bezzeg" Finn oktatással is megismerkedni. Nem kicsit más... De kishazánkban (s úgy szerte a világban) sajnos már az iskola előtti alapokkal is gond van.
Franciaországban élő barátaink a gyermeküket horror árú magániskolába voltak kénytelenek beíratni, mert a normál állami iskolákra még s gyatra jelző sem írja le a valós színvonalat. Ott az is durva, hogy szülés után pár héttel már mehetnek vissza dolgozni az édesanyák.