Múlt pénteken az Élet és Irodalomban Szabó Csaba farmakológus nyolchasábos cikkben sürgette az MTA reformját. A héten az ATV Friderikusz most cimü müsorában Szabó Csaba volt a főszereplő, aki ismét keményen támadta az akadémiát. Közben a SOTE 44-7 arányban elutasitotta Szabó professzori kinevezését. A mai Magyar Hirlap cimlapján is Szabó Csaba látható, a lap kétoldalas mellékletet szentel az Akadémiának. A lap tulajdonosa Széles Gábor szintén a Friderikusz müsorban már hétfön kifejtette álláspontját miszerint Magyarországon az alkalmazott és nem az alapkutatást kellene támogatni. Közben az MTA közgyülést tartott, Vizi E. Szilveszter elnök reformokat igért, majd azonnal elutasitotta Kertész János akadémikus reformjavaslatát. Gyurcsány Ferenc udvarias levélben biztatta reformokra az MTA-t, és bokros teeindőire hivatkozva nem jelent meg a közgyülésen. Gyurcsány Ferenc blogjában váratlanul megszaporodtak az akadémiát erősen kritizáló beirások. Valami történik.
OFF azert, mert mindenhez ugyebar o sem erthet:-P elvegre o ujsagiro lenne, ha csak online is:-))) Fizikaorara meg nem jart, mert az ujsagirashoz nem kell. Lehetnel toleransabb is:-)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))) /OFF
Egyszer korrepetalnom kellett egy elsos kozepiskolas lanyt, aki a 6*8-at szamologeppel probalgatta kiszamolni. Mondtam neki, hogy ezt probaljuk meg gep nelkul. Valasz: Miert, baj? A szint egyebkent ez volt: 7*4? 29. Ja, nem, 33:-))))))))
(valószínűleg hamar javítani fogják, de ebben a pillanatban a munka és a teljesítmény közötti apró különbséget nem volt képes a szakértő úr/hölgy felfogni)
A hivatkozott tanulmány azt vizsgálta a 70-es évek végétől, hogy az alap és középfokú képzés képes-e, és ha igen, milyen mértékben kompenzálni az eltérő szoc. és nevelési helyzetből származó különbségeket. (Beleértve a napközit). A válasz az, hogy semennyire. A kiemelkedés etc. lehetősége 1. ennek a különbségnek a csökkentése (felfelé), 2. az egyetemi dömpingképzés mellett ösztöndíjakkal támogatni azokat, akik önálló munkát végeznek. A BTKn 2006-ig ilyen szempontból nem létezett ösztöndíjrendszer, a rendszer meg jobb esetben nem volt kontraszelektív. Kiemelkedés az, hogy saját erőből képes magas hozzáadott értékű munkát végezni, továbbá lehetősége van a folyamatos továbblépésre. Mongyuk. Hogy ez PhD, vagy más kvalifikált szakmai teljesítmény, indifferens. A kérdés pl. hogy a mi környékünkről (JNSZ megye) az oktatási rendszeren keresztül hányan lesznek erre képesek. A helyi viszonyokat látva elég szar a képlet. A mobilabb elit arra vonatkozott, hogy elvileg a társadalmi vertikális mobilitás potenciálisan nagyobb egy sor tényező miatt.
a pecsi rektor szerint aljas csusztatas, hogy elolvasnak mas leveleit, mert valojaban csak kibontjak es bescannelik oket. es kulonben is az adminisztrator olyan gyorsan csinalja a scannelest, hogy nincs is ideje elolvasni. amugy a szazezer oldalak scannelesere azert is van szukseg, mert volt olyan eset, hogy az egyik katalogusfuzet, amiben nyilvantartottak az elkuldott leveleket, az elveszett.
ezt nem en talaltam ki, ezt a rektor igy mondta a radioban.
>Az új rektort az oktatási miniszter javaslatára az államfőtől kapja meg >megbízólevelét, mandátuma 2007. július 1-jétől 2010. június 30-ig szól. >Gábriel Róbert programjában az intézmény korszerű szervezeti és gazdálkodási >modelljének kialakítását
Rajta van a dolgon, nem? :-))) http://www.fn.hu/allas/20070322/gabriel_robert_lett_pte/
Most hallottam a radioban nyilatkozni a pecsi egyetem rektorat levelscanneles ugyben. Szanalmas volt az ervrendszere. Ez egy ostoba alak. Utananeztem, es legnagyobb megdobbenesemre kiderult, hogy biologus.
> A mobilabb elit számára is az egyetemnek és ált. az iskolának meg kell adnia a >kiemelkedés lehetőségét. A magyar okt. rendszer erre alkalmatlan már a 70-es >évek vége óta
miert is? sokszor ugy erzem, osszekeverik a csalad es az iskola szerepet/lehetosegeit/feladatait... Az meg aztan vegkepp komolytalan, mikor jonnek azzal, hogy Finnorszagban az iskola nem noveli a diakok szociokulturalis kulonbsegeit lenyegesen... talan mert nincsenek is nekik lenyegesen. Kene olyan pelda, ahol a magyar nagysagrendu kulonbsegeket kezelik eredmenyesen (nem tudom, letezik-e ilyen).
Nos, tehat Te mire gondoltal? Az kiemelkedes, ha az ember mondjuk elso generacios ertelmisegikent sajat erejebol elfut/jut a PhD-ig? vagy mi a kiemelkedes? Varom a deifniciot.
Nem van itten kéznél. De egy arisztokrata Ortega sp.országában megfogalmazott képzési ideálból kiindulni 2009 magyarisztánban elég zöldségnek tűnik... Bár, uborkaszezon van, hátha nem olvassák...
Ortega alapvetően nem születési elitet fogalmazott meg, az, hogy az ő idejében a klasszikus elit volt a felismerhető, az más kérdés. A mobilabb elit számára is az egyetemnek és ált. az iskolának meg kell adnia a kiemelkedés lehetőségét. A magyar okt. rendszer erre alkalmatlan már a 70-es évek vége óta (nagy tanulmány 2000 körülm attól vizsgál), jelenleg a társ. vertikális mobilitás (90-es évek végétől) drasztikusan romlott, 0-ra konverdál (Hankiss utalt erre vonatkozó mérésekre két éve.) Amúgy a háború előtt is volt a vertikális mobilitásra sok példa. Devecseri nagyon szegény családból való volt, úgy tudta csak a filológiát egyetemen tanulni, hogy a nehezített vizsgákat tette le. Ez majd kétszerese volt szövegben a normálnak, de cserébe ösztöndíjat és tanmentességet kapott. Ez persze nem kiegyenlítő rendszer volt, de Devecseri eljuthatott egyáltalán egyetemig. A falusi tanítók szerepe itt nagy volt, apám is kis faluról származott, Váradon volt reálos, amit a háború miatt asszem Szolnokon fejezett be, majd elvégezte a Kandót és nagyon magas szakmai szinten volt anno. Anyám szintén.
A szombati Magyar Nemzetben irt egy cikket Lanczi Andras tanszekvezeto egyetemi tanar (BKE Corvinus). Erdemes elolvasni. Felreertes ne essek en nem ertek egyet vele, de azt gondolom, hogy erdemes elolvasni. Lanczi az ortegai elitfelfogast kepviseli es a liberal arts kepzesre fektetne a fo hangsulyt (ahogy Ortega is). Nagyon durva hangnemben ir a CEU-rol :((
A klasszikus elit a csaladon belul kezdte a sajat ujratermeleset, amire a gyerek az egyetemre kerult borzaszto elonye volt olvasottsaga, nyelvtudasa, social skilljei. A modern tarsadalomban megszuletett az uj mobilabb elit, amelyik akar a paraszti szorgalmat is kepes volt muszaki-termeszettudomanyos vagy gazdasagi-penzugyi elittudassa konvertalni. Bizony ma mar az is elofordulhat, hogy egy del-indiai boltos vagy egy sanghai melos fia a Silicon Valley-ben vezethet ceget.
Amire én gondolok, az az egyetemen belül meghatározott, elitnek titulált csoport mint képzési forma, vagyis ahol a cél az elit képzése, nem pedig a képzés általában, azon belül minél több lehetőség biztosítása. Szem jelentős különbség.. Ilyen volt a Láthatatlan Kollégium, ami elitet akrt képezni. Ami kellene, az az, hogy a t. egyetemi oktatói gárda a leírtaknak megfeleljen. Az, hogy amúgy hány tök végez, ilyen szempontból indifferens. Ha a hallgató megkapja a lehetőséget, akkor ha él vele, az övé. Én anno ellenben azzal találkoztam, hogy Oxóniából felajánlott ösztöndíjat titkolt el a tsz. vezetősége, amit amúgy a tanszéki hallgatóknak írtak ki ottan.
Amúgy a mondat Ortega parafrázis.
Az elit nem képezhető. Az elit képződik, ha megkapja az amúgy nem sematikus képzési csatornákat.
Őőőő, hát a szavak jelentésén lehetne lovagolni (megkapja a képzési csatornákat az nem a képzéssel ekvivalnes?:)), de szerintem egyetértünk. Általánosabban én inkább úgy mondanám, hogy az elitnek nagyobb esélye van kifejlődni, ha a megfelelő környezetbe kerül. Pl. ha egész életében kapálnia kell a földjén, mint az apja, meg annak az apja, stb... akkor nehezebb kifejlődnie. Ha bedobják olyan környezetbe, ahol nem csak a tudáshoz fér hozzá, de motivációt, lehetőségeket, hasonlóan tehetséges társakat stb... kap a környezetétől, akkor kiönnyebben ki tud fejlődni. Nem véletlen, hogy a kiemelkedő siker a tudományban/műszaki és gazdasági életben is nagyon sokszor időben és földrazilag (is) jól behatárolt gócpontokhoz köthető.
Az elit nem képezhető. Az elit képződik, ha megkapja az amúgy nem sematikus képzési csatornákat. Ami rendszerint annyi, hogy ha kérdez, válaszolnak neki érdemben, ha valamit megcsinál, komolyan ellenőrzik a munkáját és tanácsot/ötletet kap, vannak ösztöndíjak, amit megpályázhat és általában hagyják dolgozni.
A magánlevelek küldést egyéb úton is lehet korlátozni, pl a postázókönyvben nyilvántartják a külső és a címzett adatait, és ezt akár időnként ellenőrizhetik is.
A kapott levelek felbontása és szkennelése már egy picit aggályosnak tűnik, a világon semmi se tiltja, hogy magánleveleket is küldjön valaki a címzett hivatali címére - és ez azért időnként elő is fordul.
1. maganlevelezes - ez egy vicc. Siman ki lehet fizettetni a nem hivatalos leveleket. Nalunk mindenki annyit telefonal a munkahelyrol, amennyit csak akar - aztan honap vegen ott a nevreszolo reszletes szamla, es lehet csongetni:-))) Maganleveket neha szivessegbol elvisz a kezbesito - a belyegek araval egyutt... Igaz, nem az egyetem vagyunk. Szoval ez nem indokolja a legkisebb mertekben sem a szkennelest.
2. a leveltitok mas kerdes, el tudok kepzelni bizalmas levelet, de azt nem kuldenem a munkahelyemrol papiron:-))
3. Te is megvalaszoltad...
4. ezt viszont en sem ertem, plane kifele, belyegkoltsegen...
Máris legalább 4 független kérdés merült fel, kár lenne őket összemosni:
- Ok-e az, hogy valaki a magánlevelezését az egyetem költségén végzi? Szerintem nem ok. A magánszektorban ilyesmi tapasztalatom szerint fel sem merül.
- Ok-e az, hogy megszűnik a levéltitok az egyetemen? Nem értek hozzá, így ebben nem foglalnék állást.
- Lenne-e jobb módja 160 millió forint elköltésének, mint minden szir-szart szkennelgetni belőle: igen lenne.
- Az én bónuszkérdésem: hogy a francba produkálnak ennyi papír-levelezést? Egyetlen kezemen meg tudom számolni, hogy hány papír-levelet írtam az elmúlt 10 évben, miközben az e-mailek száma többezerre tehető... Én lennék a speciális eset, vagy egyesek élnek a kőkorban? (Ahhoz képest, hogy az internet elsősorban akadémiai hálózatként indult világhódító útjára...)
A bama-n mar volt egy kis szamolgatas... Kepzeljetek viszont, ha ez a teljesitmeny mondjuk valami hasznos dologra forditodna... Peldaul szkennelhetnenek konyveket is. Tartok tole, hogy konnyen elmondhatnank, hat ekkora erofeszitest meg sosem forditottunka magyar kultura fejlesztesere (marmint konyv szkenneles eseten). Mert ez igy ... hat szoval.. nem kicsit latszik TELJESEN felesleges munkanak. Nagyon erdekelne, hogy ezt mibol finanszirozzak?
(Pl. szelektalhatnanak, hogy csak az iktatott leveleket rogzitsek)
Ui: RTL Klubnak szolt mar valaki? Hatha megkerdezik ok a kerdeseinket:-))
hat igen, a szamok nem nagyon stimmelnek. a cikk szerint az egyetem havi belyegkoltsege 140-160 millio. 2 ezer dolgozoval ez havi 70-80 ezer Ft lenne dolgozonkent.
Durvának tűnik ez a napi 110 ezer oldal levelezés.
"...napi 110 ezer oldalt kell beszkennelni az erre a célra alkalmazott munkaerőnek. Egy levél bevitelére mindössze 45 másodperc jut. "
Hogy a rákba írnak/kapnak napi 110 ezer oldal levelet az egyetem dolgozói? Úgy látom 2 ezer dolgozó van:
"A Pécsi Tudományegyetem, az ország egyik legjelentősebb kutatóegyeteme. Hatalmas szakmai bázisát az egyetemi oktatók, kutatók széles köre jelenti: Tíz karon közel 2000 oktató-kutató kolléga vesz részt jelentős projektekben. " (www.pte.hu)
Minden egyes nap mindenki ír 27 oldalnyi levelet és kap másik 28 oldalt??? (tegyük fel, kb. egyforma a bejövő és kimenő.) Ez nem semmi!! Jut idejük másra is?
Ja, és még valami. Ha 45 s időbe telik egy levél beszkennelése, és vegyük, hogy egy átlagos levél 5 oldal, akkor 45 x 110.000/5 = 990.000 s időbe telik a napi termés szkennelése. Azaz 275 óra. 8 órás munkaidővel számolva 34 dolgozó folyamatosan ezt csinálja. Ha 20 oldalas átlagban egy levél, akkor elég napi 69 munkaóra. (8 dolgozó)
vannak olyan hivatalos levelek, amelyek bizalmasak (pl biralatok) masok erzekeny szemelyes adatokat tartalmazhatnak de ettol fuggetlenul is totalisan ertelmetlen szazezer oldalakat scannelgetni es erre penzt idot es energiat fecserelni
Leírom, hogy számomra mi volt a legdurvább, szerintem érdekes:
Volt ott egy 14 éves srác, már fel volt véve a Fazekas matekszakjára, nagyon jó volt matekból. Beszélegettünk a programozásról, és jól jött volna nekem egy 'sprite editor'. Fogott egy kockáspapírt, és elkezdett rá írni egy gép kódú programot. Könnyedén elkészült vele, pedig azért nem két soros program volt. Hazamanetem, begépeltem, és működött egy interaktív sprite editor, szépen karakteres képernyőn nagyban is lehetett látni a pixeleket karakterméretűre nagyítva, meg magát a spriteot is. Egyetlen pici hiba sem volt benne. Hát tehetséges volt a srác, az biztos, nem tudom hogy hívják és mi lett azóta vele.
"de nem a lakossag 10-15%, hanem az erintett eletkoruak 10-15%-a:-) "
őőő mindegy, hogy mi a kontrollcsoport, annak a kontrollcsoportnak a 15%-a. Amikor azt taglaljuk, hogy hány % kapjon elitképzést, akkor 'sűrűségről' beszélünk, az mindegy, hogy az egész lakosság körében nézed, vagy adott életkorúak körében, vagy egy adott villamoson utazók körében, (legfeljebb minél nagyobb a csoport, annál kisebb lesz a szórás, a mérési hiba, illetve fontos, hogy reprezentatív legyen a minta.)
Közben eszembe jutott, hogy nem feltétlenül szokták egyértelműen 'kimondani', hogy mi elitképzés, meg mi nem, mert sértődés szokott belőle lenni. Szóval különféle szinteken meg kell szervezni, legfeljebb a felső szinteket már nem kell annyira explicite 'kimondani'.
Két emberi probléma van az elitizálással: akik belekerülnek a körbe, azoknak szerényen kell ezt viselniük és nem szabad elbízni magukat, akik nem kerülnek bele, azoknak meg el kell ezt ismerni. Ez főleg fiatalon nem könnyű.
Mondjuk ahhoz képest, hogy mennyire éretlen hülyegyerek voltam és vagyok most is, én egész hamar szembesültem és felnőtt módon megbékéltem azzal, hogy mi az az elitdefiníció, ahol bele kell törődnöm, hogy én már nem férek bele. Erre elég sok verseny és megmérettetés adott alkalmat. Ahogy írtad is, vigyázni kell, mert sokan időközben tűnnek elő a semmiből, ezért úgy gondolom, hogy gyerekkorban könnyebb egy elit körben benne lenni, mint felnőttként, de ha ezt a korrekciós szorzót beleszámoljuk, akkor azt kell hogy mondjam, hogy ugyan minden mérésnek megvannak a problémái (versenyek, felvételik, stb...), összességében elég konzisztens képet adnak ezek a mérések.
Személyes infókat kiadni publikusan az interneten mindig nagy támadási felület, de ha csak 18 éves korom előttről írok, az talán nem annyia:
13 éves koromban elmentem az 'egyéni pályázat' nevű matekverseny megyei döntőjére. Nem volt versenyrutinom, eltököltem az első feladattal az egész időt, és nem sikerült jól a dolog. A verseny után elpityeregtem magam, ez volt az első intő jel, hogy azért egy nehéz verseny az nem ugyanaz, mint a mindennapi iskolai feladatok. Még nem tudtam mit kezdeni azzal, ha valami nem sikerül. 14 évesen megint elmentem. Ekkor megírtam a dolgot a legjobb tudásom szerint, amit nem tudtam, azzal nem tököltem el az időt. Nem sikerült annyira rosszul, mint előző évben, nem is pityeregtem el magam, kb. kicsit több mint ötven százalékát oldottam meg a feladatoknak, ami reméltem, hogy a középmezőnyhöz elég. 55%-al vagy mennyivel megnyertem a megyei versenyt. Kiderült, hogy ennyire nehezek voltak a feladatok (meg mint utólag megtudtam, azért kellenek ennyire nehéz feladatok, mert vannak a miénknél erősebb megyék, pl. valahogy a Budapestiek-et is meg kell különböztetni.) Az eredménynek iszonyúan örültem persze. Az országos döntőn láttam azt, hogy én ott abszolút beleveszek az átlagba, láttam nagyon tehetséges gyerekeket, és kb. akkor tudtam meg, hogy hol vannak a határaim. Később 18 évesen speciális fizika tagozaton végeztem a középiskolában. A fizika felvételin 100-ból 100 pontot írtam, de a fizika OKTV-n csak huszonvalahanyadik lettem. Itt is hasonló érzésem volt mint 4 évvel korábban: nem a feladatokra fogtam, nem a rossz passzra fogtam, egyszerűen tudtam, hogy a tudásommal nincs semmi baj, kb. ennyire elég, szép eredmény ez is. Én amúgy akkoriban a tudóstársadalmat valami nagyon szűk elit rétegnek képzeltem, ezt nem tudom honnan vettem: Úgy gondoltam, ha nem vagyok benne az első 10-ben az országban az évfolyamomon belül, nem lehet belőlem igazán jó fizikus. Többek között ezért mentem informatikus-mérnöknek a BME-re. (Utólag kiderült, hogy jól döntöttem, mert tipikus mérnök típus vagyok, minden problémát mérnöki módon közelítek meg, még azt is amit nem úgy kellene.)
