"Az ítélet a „Kettős Igazság” termében hangzik el. Itt áll a mérleg, melynek egyik serpenyőjébe a halott szíve, a másikba Maat tolla, vagy az ülő istennő kerül. A szentélyben ül a legfőbb bíró, Ozirisz. Az isteni bíróságot Maat tanácsának nevezik. A mérleg egyensúlyi helyzete bizonyítja az elhunyt igaz életét."
Ez egy vitamentes topik és nem te vagy itt a topikgazda.
Te se gyere ide vitakozni, meg más se jöjjön ide vitatkozni. Menjetek máshová vitázgatni, topikok tömkelege áll a rendelkezésetekre:) És nyithatsz saját topikokat is számolatlanul:)
Tartsd magad a fórumszabályokhoz, vagy kimoderálnak. Személyes tapasztalat:)
Az arab filozofus mondata arról szol hogy a közös és egyéni sors megtervezésében mi mindannyian tudattalanul de mégis valahogyan részt veszünk.Lehet hogy az univerzum lényei EGYÜTT KÖZÖSEN vagyunk az "isten " ? a nép a mindenható ?
Lehet erről vitamentesen beszélgetni ? :))) képtelenség. nekem bárki kontrázhat nem rohanok a Fönökséghez..................
Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt? Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.
EZ IS IGE !
Nem övezi tapsvihar mert tisztázni kell hogy MI A "SZIV" és mi a "vese "
A Sziv szerintem nem érzelmi magasság hanem a LÉNY LÉNYEGE , centruma, esszenciája és esete válogatja hogy Hitler szive és a dalai lámáé miképpen itéltetik meg Istennél.
És mint ahogyan egyetlen levél sem sárgulhat meg, csupán az egész fa tudtával, éppúgy a rosszat cselekvő sem bűnözhet valamennyiőtök rejtett akarata nélkül
Boldog - boldogul. Talán e két szó együttes használata elmond számunkra valamit a boldogság valódi természetéről. Hogyan lehet boldogulni, majd ennek eredményeképpen boldogságban élni? Hát biztos, hogy nem önsajnálattal:) Kell-e boldogulnunk? Amennyiben a boldogulás fejlődést jelent, szerintem szükséges.
Nem is azt a cikket olvastad, amit belinkeltem:) Máshová tévedt a tekinteted:)
"Az emberek korábban beleszülettek a hagyományba, mert a világban való eligazodáshoz szükséges tudásban összegződő tapasztalatot évezredeken keresztül szájról szájra, vagy éppen mozdulatról mozdulatra szűk közösségekben adták át. A hagyományos rend íratlan szabályait idővel rögzítették, majd leírták a kultúra majd’ minden területén felhalmozódott ismereteket is. A hagyomány, az áthagyományozás korábbi módszerét, szerepét fokozatosan más módszerek vették át, főként a kötelezővé és általánossá vált iskolai oktatás. Ez azonban szinte kezdettől fogva a külvilágban megszerezhető és hasznosítható ismeretekre összpontosított csupán, elhanyagolva az emberi kapcsolatokban rejlő erőt, s főként az ember benső tudati világában való tájékozódást. Így a jelenkori emberi civilizáció kibontakozásával egyidejűleg gyengült a hagyomány korábban meghatározó, óvó és fejlesztő közeget teremteni tudó ereje. A hagyományos közösségek felbomlásával, a rendkívül gyors életformaváltással az egyén helyzete is gyökeresen megváltozott, aki a hagyománytalan világban talajvesztetté vált.
A változások azonban előhívták az ellenlépések megtételének szükségességét, majd lehetőségét is. A leigázott természet agóniája, ember és környezete diszharmóniája a harmónia megteremtésének igényét, az információözön a lényegre koncentrálás, a törvénytelenségek az örök törvények tudásának vágyát, a világ felgyorsulása az elnyugvás, a kínálat a keresés, a felszínesség az elmélyedés, a szem jóllakatása a belső látás kialakítását, a hangzavar a csönd, a “minden egész széttörött” élménye az újbóli egységben látás igényét, a profán eluralkodása a szentség keresését hívja elő az emberekből."
