Szerintem is tökjó fejek kerülnek be fizikusnak. De ugyanezzel érvelhettél volna 1905-ben a relativitás elmélet ellen is; merthát csupa tök okos klasszikus fizikus van akik egész nap csak gondolkoznak és ennek a kis szabadalmi hivatalnoknak biztos azért vannak kérdései és ellentmondásokat csak azért lát, mert nem ismeri azokat a kísérleteket amik elvezettel a klasszikus fizikai modell kialakításáig.
Engem simán meg lehet győzni hogy hubble törvény nem sérti a relativitás elméletet... Hidd el megértem a bonyi levezetéseket is. Szóval előtted a pálya. Nyugodtan megbeszélhetjük. (de ne 6000 linket tolj ide amit pár perce gogglizol ki, mert googlim nekem is van). Inkább arra vagyok kíváncsi hogy TE hogyan gondolkozol, hogyan oldod fel (matematikailag) a paradox helyzetet.
Itt a matek példa: Hubble állandó: v=72 km/s/MPC Ha a távolság d= 5000 MPC Akkor a sebesség v=360.000 km/s > fénysebesség.
Nem, mivel a gömbön belül kioltják egymást a gravitációs erők.
Ilyen értelemben, Ha nem nő a tömegük, akkor nincs változás és mindig van egy akkor gömb, amiben nincs változás.
Ilyen gravitációsan statikus gömbök a valóságban nincsenek, így az ezekből levont következtetések is csak fikciók.
Akárhová nézünk, akármilyen mérettartományban, mindenhol mozgó, egymással gravitációsan szorosan kölcsönható objektumokat találunk, az atomoktól a legnagyobb galaxis-klaszterekig. Ezeknek minden eleme mozgásával befolyásolja a többi pályáját, így nem találunk sehol statikus, változatlan állapotban lévő, anyaggal kitöltött tereket.
Durván mekkora az átlagos eltérésük százalékosan a megnyugtatóbbnak vélttől?
Egy áltagos galaxisnak 100 ezer fényév körüli az átmérője, s a galaxisok közti átlagos távolság néhány millió fényév. Ez a távolság nem számít soknak, hiszen mindössze 10-20 átmérőnyire vannak egymástól a galaxisok. Ezt mutatja még, hogy nem ritkák a galaxis ütközések sem.
Ha relatíve ilyen kicsi a galaxisok közti átlagos távolság, ebből az következik, hogy a tágulás átlagos sebessége – figyelembe véve az eltelt évmilliárdokat – nagyon kicsinek adódik.
Ezen körülmények között különösen nehéz azt kétkedés nélkül fogadni, hogy a tágulás sebessége az utóbbi 5-6 milliárd évben még gyorsult is. Nem járhatunk messze az igazságtól, ha ezt a "gyorsulást" (legjobb esetben is) úgy fogjuk fel, mint mikor a "reumás"csiga meggyógyul, s felgyorsít az "atlétikus" csiga sebességére...
Éppen te hoztad a példát az origón, s majd mindenki győzködött, hogy a lokális gravitációs eltérés csak lokálisan befolyásolja az anyag eloszlást.
Az egy idealizált, nem valós eset volt, amikor egy gömbhéjon belüli összehúzódást vizsgáltunk, mialatt a gömbhéjon kívüli anyagrészek nem mozdultak. A valóságban ilyen nem lehet, mert ha a gömbhéj határán befelé mozdulnak anyagrészek, akkor a velük szomszédos, gömbhéjon kívüli részek is mozdulnak.
De legyen úgy: nem omlik össze a statikus Univerzumod!...
Akkor is számot kell adnod arról, hogy az Ősrobbanás elmélet legfontosabb bizonyítékai (vöröseltolódások, háttérsugárzás, kémiai elemek aránya) hogyan illeszkednek a statikus koncepcióhoz. Úgy rémlik, hogy akkor, azon a fórumon nem tudtál erre koherens magyarázatot adni. Azóta van már ezekre megoldásod?
"... Az élettel kapcsolatban is kezdenek rájönni, hogy kevés volt az idő a pocsolyában való kialakuláshoz."
Honnan az infó? Milyen pocsolyáról van szó (miket tartalmazóról) ?
(Az élet kialakulása környezeti feltételeiről/körülményeiről eddig senki nem tudott érdemit állítani. Csak találgatások vannak róla - sokfélék és tudomány-közeliek, ami szerintem jó dolog.)
a mozgással kapcsolatban vajon lehet-e valamilyen következtetést levonni azokból a klaszter képekből, amiket az észlelt röntgensugárzás alapján készítettek?
Részemről a statikus univerzum jobb megoldásnak tűnik.
Teljesen statikus nyilván ne lehet, mert azt látjuk, hogy minden mozog. Ha sem nem tágul, sem nem zsugorodik a világ, akkor még van az a lehetőség, hogy "helyben izeg-mozog". De ekkor is magyarázatra szorul, hogy mitől izeg-mozog.
Továbbá a statikus Univerzumra kimutatták, hogy instabil. Tehát ha valahol megtörténik egy lokális összehúzódás vagy tágulás, akkor ez elindít egy öngerjesztő folyamatot. Az említett izgés-mozgás képes elindítani egy ilyen folyamatot.
Aztán még ott van a fekete lyukak tevékenysége, ami szintén nem illik bele ebbe a statikus koncepcióba. Ha jól gondolom, akkor ez a statikus Univerzum egy örök idők óta ebben a formában létező világ. Ebben az esetben a fekete lyukaknak már lett volna elég idejük arra, hogy minden látható anyagot beszippantsanak. Az izgés-mozgás közben ugyanis az anyagi részek egyszer-másszor olyan közel kerülhetnek egy fekete lyukhoz, hogy az benyeli, s onnan már nem kerülnek ki. S minden ilyen aktus után a fekete lyuk még nagyobb lesz, s hatóköre is nagyobb lesz. Tehát látszik, hogy ez a folyamat is öngerjesztő, s ellene hat egy statikusan sokáig fennmaradni képes Univerzum koncepciójának.
Abban viszont igazat adok neked, hogy elfogadhatóbb magyarázatot kell adni a galaxisok jelenlegi térbeli sűrűségére, ami valóban nem utal arra, hogy itt valami eszeveszett tágulás lenne észlelhető. Ehhez tényleg kissé közel vannak egymáshoz (átlagosan számítva) a galaxisok.
Azonban én úgy gondolom, hogy erre adható magyarázat a táguló világegyetem elméletén belül is.
Rövidem most csak annyival indokolnám, hogy a tágulás lassulása korábban nagyon erőteljes volt, s ahogy az anyagi részek egyre távolabb kerültek egymástól, úgy egyre jobban lassult. Ez a lassulás aztán elért egy olyan fázisba, hogy szinte alig észrevehetővé vált, s ekkor erősödtek fel a helyi gravitációs hatások (csillag és galaxis képződés).
A 1664-ben felvetett teória csak abban az esetben lehet igaz, ha bizonyítható, hogy az anyag az egyéb kölcsönhatások ellenére (melyek kb. 10000000000000000000000000000000000000000-szer erősebbek a gravitációnál és tudtam volna rövidebben is írna, csak így kifejezőbb) hajlandó olyan mértékben összesűrűsödni.
Hát, ha ezek után hátrálsz kicsit az agyarakkal, és esetleg szerényebbre veszed a figurát, valamint a megértésre próbálsz koncentrálni az EGÉSZ fizika és kozmológia CÁFOLATA helyett, akkor már megérte.
Mond Bign, tényleg ilyen rettentően lehetetlen szellemi erőfeszítést jelent számodra annak a megértése, hogy a fizikai mennyiségek nem csak számok, hanem van nekik MÉRTÉKEGYSÉGÜK IS???
Mond, ez tényleg felfoghatatlan? Ha megváltoztatod a mértékegységet (mondjuk fél secundumra vagy két szekundumra), akkor a fizikai mennyiségek, pl. Planck-állandó NEM VÁLTOZIK MEG, csak a számértéke. De a Planck állandó rendelkezik mértékegységgel IS!!!
Mond, szerinted rövidebb lesz egy távolság, ha km helyett mérföldben mérem? Szerinted mennyi egy távolság? 5, 10? Vagy esetleg 5 KILOMÉTER vagy 10 CENTIMÉTER? Tudsz átváltani mértékegységeket? Általános iskola 3. osztály, ha jól emlékszem.
Az, amit itt előadsz a Planck állandó kapcsán, most már sokadik kommentedben, az PONTOSAN UGYANEZ! Egyszerűen azon lovagolsz, hogy ha megváltoztatsz egy mértékegységet, akkor más lesz a fizikai mennyiség SZÁMÉRTÉKE! MÁS HÁT! Hiszen a fizikai mennyiségnem van mértékegysége IS!
Ahogy az 1 mérföld és 1,8 km UGYANAZ a távolság, bármennyire is felfoghatatlan lehet ez számodra.
"Egy adott frekvenciájú fény legkisebb adagja h*f ahol f az adott színre jellemző frekvencia. Tehát nem egy mindentől független energia adag az egysége, hanem egy az adott frekvenciától függő energia adag."
A Planck-állandó az 1 Hz-es foton energiáját adja meg.
Természetesen ha a frekvencia más, akkor más frekvenciájú fény energia kvantumának az energiáját adja.
Mennyi az egység? h, ami az 1Hz kvantum energiáját adja.
Ezzel kiszámolsz egy bizonyos energia mennyiséget.
A Hz = 1/s.
Ha a szekundum változik (pl. Föld forgása miatt, vagy megállapodás alapján), attól még az 1Hz érték ugyanannyi marad.
Igaz ha a mostani 1Hz-t, s az akkorit egymás mellé raknád, akkor különbséget tapasztalnál.
De a lényeg most és akkor is kiszámolnád az 1Hz sugárzás energia kvantumát (h*f), s ugyanannyit kapnál mindkét esetben, miközben a két frekvencia bizonyíthatóan eltérne.
Ebből következően a kiszámolt energia kvantumnak (s így a Planck-állandónak) nincs valóság alapja, hiszen két frekvenciára is ugyan azt az energia értéket állapította meg.
"Egyébként ismét felhívnám a figyelmet, hogy a Hurok Kvantumgravitációs Kozmológia elméletének nem a lényegét érinti, hogy pontosan Planck-hossznyi-e a tovább már nem osztható elemi részecskék mérete."
Az LQC nem az elemi részecskék méretéről, hanem a téridő diszkrétségéről tesz állításokat. Arról a téridőről, ami szerinted nem valóságos, csak virtuális létező. Szerintem ez elég lényegi különbség a te felfogásodhoz képest.
Az összes fizikus foglalkozásból eredően folyamatosan ezt csinálja: gondolkodik a dolgokon, próbálja minél jobban csinálni. Ne feltételezd, hogy csupa begyepesedett buta ember lehet csak fizikus. Ha másból nem, abból sejtheted, hogy kiket vesznek fel a CalTech.re vagy az MIT-re. Szerinted kik kerülhetnek oda, a középiskolákban az abszolút legjobbak matematikából, fizikából, vagy valamiféle vallási dogmatikusok választják ki a legesleg begyepesedettebbeket, hogy megőrizhessék a fizika vakvágányra futott hittételeit?
A kísérletek nagyon jól vezetik az intuíciót. Te egy csomó olyan helyen is kiáltó ellentmondásokat vélsz látni ahol nincs, egyszerűen ezért mert nem ismered azokat a kísérleteket amik elvezettel a modell kialakításáig, és nem ismered magát a modellt sem. Csak szavak, hasonlatok, ismeretterjesztő cikkek szintjén. Pl. a görbült táridő modell olyan nagyon specifikus dolgokra is ellenőrizve lett, mint a frame dragging. Most aki nem tudja mi az, azt persze ez nem hatja meg. De aki kritikát mond a modellre, hogy így meg úgy egyik hülyeség kimagyarázása a másikkal, annak előbb illene ismernie az ilyesmit...
Lényegében én is ezt írtam korábban, mint most mmormota (aki szerint én semmit nem értek a fizikához...lehet, hogy csak összevissza nyomkodtam a billentyűket, s véletlenül ugyanaz jött ki?...)
Egyébként ismét felhívnám a figyelmet, hogy a Hurok Kvantumgravitációs Kozmológia elméletének nem a lényegét érinti, hogy pontosan Planck-hossznyi-e a tovább már nem osztható elemi részecskék mérete. A lényeg, hogy a ma ismerteknél sok nagyságrenddel kisebbnek kell lenniük.
Tévedés, amit itt kifejtesz. Egy adott frekvenciájú fény legkisebb adagja h*f ahol f az adott színre jellemző frekvencia. Tehát nem egy mindentől független energia adag az egysége, hanem egy az adott frekvenciától függő energia adag.
szóval a Planck állandó ugyanannyi lenne, csak éppen nem 1Hz-es foton energiáját adná meg? mivel a Hz a lokálisan függő mértékegységünk...
"Az Egyesült Államok szabványügyi intézete, a National Institute of Standards and Technology (NIST) fizikai laboratóriumának kutatói minden eddiginél pontosabban mérték meg a mikrovilág egyik legfontosabb fizikai állandója, a h Planck-állandó értékét. A kapott érték: (6,62606891±0,000000089)×10-34 Js.
A mérést erre a célra kifejlesztett különlegesen érzékeny mérlegen végezték. Két mérést végeztek el a berendezésen. Az egyik mérésben pontosan mért sebességgel mozgattak egy tekercset egy szupravezetõ mágnes terében, és mérték a tekercsben mérték a keletkezõ feszültséget, a másik mérésben egy 1 kg tömegû mérõsúly súlyát mágnestekercsre ható erõvel kompenzálták, és mérték az ehhez szükséges áramot. "
"Változnának a precízen kiszámított energia adagok.
Azok viszont nem (adott színű fényt tekintve), mivel a szorzásnál pont kiesik az önkényesen felvett időegység."
Én az energia kvantumról beszéltem.
Ha ennek a nagysága függ a Planck-állandótól (ami önkényesen megállapított), akkor a valóságban nincs energia kvantum (amiben szintén logikai ellentmondást lehet találni).
Ez korábban már felvetésre került olyan formában is, hogy az energia folyamatos (mint egy folyó), csak kvantummal (vödörrel) mérjük. :-)
Tehát a mennyiségnél hol szorozzuk az idővel, hogy kiessen a Planck-állandó?
A Planck hossz mesterséges voltát egyértelműen bizonyítja.
Ha a tengely körüli forgás 12 óra lenne a Föld esetében,
akkor a "végső" fizikai határ is lecsökkenne a felére.
Az egyéb "fizikai" következményeiről most nem is beszélve.
