Telex, távgépíró, távírógép: minden, ami ezzel a lassan feledésbe merülő technikával kapcsolatos. Bárkit szívesen látunk e topikban, aki valaha használta, építette, karbantartotta vagy javította, illetve persze azokat is, akiket egyszerűen érdekel a téma.
Szerencsére nálunk nem volt ekkora szigor, mert nyugati relációból hoztunk be gépeket, tehát volt szabad vonalunk. A kolléganőm így tartotta a kapcsolatot az Ausztriában élő barátjával, aki aztán el is vette.:-) Azt viszont a mai napig nem értem, hogy a fénymásolt anyagokat pontosan (db szám, ki, hova, tárgy) kellett vezetni, és rendszeresen jöttek a BM-ből ellenőrizni, hogy a fénymásoló számlálója, illetve a füzetbe bevésett db-ok száma egyezik-e!:-)))
Szerintem az RFT (és minden más telexgép), valahol a telefax őse. Képzelj el egy fadobozt, billentyűzettel, kapcsológombokkal, illetve a lyukszalag olvasóval/íróval. Egy országos nagyvállalat központjában dolgoztam ezen a gépen. Pl.: ha valamelyik alközpontból írtak valamit, akkor a kezelő (mondjuk Debrecenben) leült a saját gépe elé, bekapcsolta az azonnali továbbítást, bepötyögte a központ tx.hívószámát, és már írhatott is. Ezzel egyidejűleg nálam meg elkezdett önállóan kopácsolni a gép, és vette a küldött anyagot. Volt egy helyi üzem funkció is. Pl. körtelexet kellet küldeni az összes egységnek, akkor nem élesben, hanem a házi módban megírta az ember a szöveget, közben a lyukszalag készítő szorgalmasan lyukasztotta a jeleket. Amikor kész volt, akkor csak (persze a fogadó gép számának beírása után) csak visszaraktad a szalagot, és a gép automatikusan küldte. Csak ezt kellett minden esetben megismételni. Imádtam ezt a ketyerét!:-)
Tiszta profin leírtad, de tényleg!:-) Kiegészítésként annyit, hogy a lyukas betűket úgy tudtad elérni, hogy kikapcsoltad az írógépen a festékszalagot. Nem volt ajánlatos famentes papírra másolni, mert nem szívta be a festéket. Sajnos nem volt egyenletes az íráskép, mert nem egyformán jutott a festék mindenhova.
OK, csak így szűk körben maradtok, sokan használtuk ezt az üzemmódot régebben, akik hozzátehetnénk hasznos információkat (Gondoltam ezért vannak a szaktopikok)
Gondolkoztam, hova tegyem, de hát rádiósnak nem rádiós, bár úgy tudom népszerű játék volt anno az rtty, azaz a radio teletype. Lehetett volna még a "Matáv és a vezetékes telefónia", de hát az sem igazán stimmel, szóval maradt itt. Mindenesetre azért hálás lennék ha picit reklámoznád egy-két rádiós topikban :)
Így van. Nem csoda, hiszen ezen született például a Unix. Egy kép a "szülőkről", Dennis Ritchie-ről és Kenneth Thompson-ról és persze a teletype-ról: (lopva innen)
No, az egyik feltámasztandó masinám épp egy RFT2000. Azaz tulképp nem kell ezt feltámasztani, mert köszöni jól van, csak valami hálózatra vágyik. A másik amúgy egy Csehszlovák licencben gyártott Siemens T100.
Vicces, hogy írtak már Windows alatt is futó PC szoftvert ezek használatára. A neve: HeavyMetal Aki emelt már meg ilyet, tudja, miért :)
A Unix disztribucióknak mai napig része az ed nevű szövegszerkesztő. Ez direkt ilyesmire lett kifejlesztve: a forráskódot pl. részenként lehet vele kilistázni, hogy ne használjon feleslegesen sok papírt :) Különben ennek egy verzióját, a sed-et használják a mai napig, igaz, kicsit másra: automatizált szövegfeldolgozásra.
A korai számítógépek között is sok használt telexet konzolírógépként (Konzolírógép... Tudja még valaki, hogy mi volt az...), péltádul az Elliott 803, a Flexowritert, ami egy lyukszalagolvasóval kiegészített telexgép volt.
Egy olyan sokszorosító masina, aminél a sokszorosítandó szöveget először egy speciális hordozó papírra kellett rágépelni. Ez a papöír a gépelés után lyukacsos volt a felhasználás után. Ezután a stencilgépben ezen a mintán keresztül keresztülvittek valami festéket, és tulajdonképpen hagyományos papírra lehetett vele nyomtatni. A gép fordulataként egy példányt. Mivel a minta "csak" papírból volt, a myomtatható másolatok száma eléggé korlátozott volt. A minősége sem volt az igazi, de hát abban az időben nem volt jobb, illetve volt, de drága volt.
Régi, jó kis RFT!:-))) A 80-as években dolgoztam rajta. Abban az időben a fénymásolók sem ilyenek voltak, nem volt festékhenger, hanem úgy kellett a géppel megetetni a nagyméretű indigószerűséget. A régi alulemezre történő gépelésről ne is beszéljek, na meg a stencilgép!:-)))
Én nem használtam sosem telexet, de láttam, és érdekel, mit lehet kihozni belőle. Sajnos, a technika elhaladt felette, de biztos nem rossz találmány volt a maga idejében.
Bár nem használtam ezeket az eszközöket, de egy kevéssé ismert „termékükkel” volt dolgom. Jelesül a telexen továbbított képekkel. Még színes fotókat is továbbítottak a hírügynökségek, természetsen csak színkivonatonként.
Telex, távgépíró, távírógép: minden, ami ezzel a lassan feledésbe merülő technikával kapcsolatos. Bárkit szívesen látunk e topikban, aki valaha használta, építette, karbantartotta vagy javította, illetve persze azokat is, akiket egyszerűen érdekel a téma.
Az első távgépírót bő százötven éve, 1854-ben találták fel, és pl. Magyarországon 2003 végéig működött nyilvános telexhálózat. A MÁV-nál 2008 végén kapcsolták le a hálózatot, de nem lepődnék meg, ha a hadsereg még használná.
A topiknyitás apropója amúgy az, hogy elhatároztam, hogy működőképes állapotba hozok egy-két telexgépet és összekötöm őket egymással, illetve egy PC-vel. (Tréfás lesz rajta emailt olvasni és webezni.) Ez önmagában nem olyan nagy durranás, a világon sok hasonlót csináltak már hozzám hasonló kissé lökött emberek, de arra azért kíváncsi lennék, hogy Magyarországon van-e még ilyen.
A topikot azonban ennél szélesebb körűnek szánom: bárkit szívesen látok, akit érdekel a téma. Jöhetne például pár telexszel, távgépíróval kapcsolatos történet, hiszen én koromnál fogva ilyet működés közben nem nagyon láttam.
