Különösen az ókorral-középkorral foglalkozók számára elengedhetetlen fontosságú az egykori földrajzi viszonyok, a vizsgált történelmi eseményekkel egykorú természeti adottságok ismerete, de a közelmúlt történései szempontjából sem közömbös olykor, gondoljunk csak a Tisza szabályozását megelőző helyzetre...
Расположен в ГКХ к западу от вершины Кара-Кая, соединяет долину реки Маруха и ледник Южный Марух (река Марух, приток реки Чхалта).
Тропа, ведущая по долине Маруха, пересекает несколько повышающихся террас и вблизи перевала выводит к северному Марухскому леднику. Дальнейший путь идет ниже конца ледникового языка, огибая ледник с востока, и принимает южное направление на морену. Отсюда, через небольшой снежник и снежное поле у скал, нужно идти, ориентируясь на повышение в гребне к северо-востоку от перевала. Он уже виден метрах в 400 к югу.
В начале лета, когда на подходах к перевалу тропа еще скрыта под снегом, ориентироваться труднее, особенно при тумане и плохой видимости. На перевале стоит обелиск.
С перевала ведет крутой спуск на Южный Марухский ледник. Он пологий, почти нет имеет трещин и безопасен для прохождения. По пути обращает на себя внимание водопа Азырт-Чара. Тропа приводит в лесистое ущелье Чхалты и далее к селению Чхалта.
Bálint Csanád: "A Kaukázus nyugati felének kereskedelmi forgalma elsősorban a Kluchori-kapun keresztül bonyolódhatott le, ez volt a régió legjelentősebb átjárója ... A nagy léptékű térképek alapján tájékozódók tévesen gondolják, hogy a Fekete-tenger keleti partja mentén jó és közvetlen összeköttetés lett volna Abcházia és a Krím között. Az űrben készült fényképfelvételek, útleírások és a turisták beszámolói alapján nyilvánvaló: az egész keleti és déli partvidék valójában járhatatlan; északi irányban kapcsolatot tehát csak valamelyik kaukázusi kapun keresztül lehetett létesíteni. Ez az oka annak is, hogy Laziké és Bizánc között a rendszeres kereskedelmi összeköttetés víziúton bonyolódott (Procopios BP II.28.27)."
A térképen 2782 m magasságúnak feltüntetett Klucsori-átjárót Kodori-kapunak is hívják, mint az az ábráról leolvasható, ugyanis a Kodori folyó völgyén keresztül érhető el délnyugat felől. Ezen keresztül lehet átjutni a Kubán vízgyűjtő területére, vagy pedig a Kodori mellékfolyója, az Acgara mentén, a nagyjából 3 és félezer méteres Marukh-hágót igénybe véve. A Marukh már a Kubán mellékfolyója, tehát az utóbbi hegyszorost a túloldal egyik vízfolyásáról nevezték el. Így Transzkaukáziából a hegység nyugati völgyein és szorosain keresztül, a természet adta lehetőségekhez igazodván, tehát északnyugatnak visszakanyarodva szépen el lehetett jutni a Maiótisz mocsaraihoz, oda, ahol csodaszarvasmondánk szerint a hungarusok az alán leányzókra rátaláltak.
Némelyik hágó, ill. hegyszoros persze ködbe vész, mint pl. a 3790 m magasan lévő Pogranyicsnyikov-hágó. Ezek kevéssé alkalmasak a "nomád" népek vonulására.
Refugees who have crossed the gruelling and freezing 3,000 meter high Chuberi Pass to escape advancing Abkhazian forces set off for the town of Chuberi and safety.
Georgia, Chuberi Pass - October 1993. deep mud at the bottom of the Chuberi Pass. None of the vehicles were able to move and people had to go on foot , up the 3,000 meter Chuberi Pass, fleeing Abkhazian Svaneti in the face of advancing Russian-backed Abkhazian rebels.
Two brothers, the elder boy carrying his father's gun, watch refugees make their way up the 3,000 meter Chuberi Pass. When their parents have rested they will join the thousands fleeing Abkhazian Svaneti in the face of advancing Russian-backed Abkhazian rebels.
Előbb az Euphratészen történő áttörés, Parthia és Perzsia emlegetése, aztán a jeges folyókon való átkelés, végül a var-khunok már a Duna partján táboroznak. Ez jön le Corippus elbeszéléséből.
Down the valley, looking towards Shatili in the Khevsureti region
Halfway to Shatili, some 25 km down the valley. At 3047 m, we're standing on the highest point of the Datvivari pass. It will take another 2 hours to reach Shatili.
"jeges folyókon keltünk át a téli havon, amerre fagy fékezi a vizek folyását, és a hullámzó ár keményebbé fagy mindenféle ércnél. Láthattuk, hogy üvegszerű páncélból kifeszített hidak borulnak az állóvizekre, folyókra, csermelyekre. Kovakő vagy márvánnyal burkolt talaj módjára fedte a megszilárdult víz a rokonát, a folyékony vizet. Csikorgó szekereinket keményre fagyott hullámokon vezettük át. A gördülő kerekek nem hagytak nyomot maguk után, az érckerékpánt a szokásostól eltérően haladtában nem mélyített barázdát, a törékeny kristályos jég nem deformálódott, mert a rendkívül kemény fagy megmerevítette. A patásállatok őrült zajt csapva a vizet tapodták körmükkel, mintha az sík mező volna. Esővízen tiportunk: száraz lábbal jártunk a habokon. A terjedelmes hómezők tágas utat nyitottak. Kemény népek ellen indítottunk komoly háborút. A sereg egy része tábort vert. Ütközetekbe bocsátkoztunk, erődített helyeket vettünk be"
Kluchor-Paß: 2813 m über NN, Grenze zwischen Europa und Asien, die 207km lange Georgische Heerstraße (1799 fertiggestellt) von Wladikawkas nach Tbilissi führt über den Paß.
Während des 2.Weltkrieges haben im August/September 1942 Matrosen aus Suchumi (255. Marineinfantriedivision) den am 17. August 1942 von bayrischen Gebirgsjägern (Enziandivision) besetzten Paß nach heftigen Kämpfen zurückerobert und damit in dieser Region den Zugriff zur Schwarzmeerküste (Suchumi) verhindert. Die von der deutschen Wehrmacht als Operation Edelweiß bezeichneten Angriffe im gesamten Kaukasus mußten abgebrochen und die deutschen Einheiten unter Zurücklassung von 130.000 Gefallenen zurückgenommen werden.
Noch heute findet man am Paß verrottete Ausrüstungsgegenstände jener Kämpfe. Nördlich unterhalb des Passes wurde für die gefallenen Soldaten der Roten Armee ein Gedenkstein errichtet.
Der Volksbund Deutsche Kriegsgräberfürsorge e.V. nahm Kontakt zur russischen Seite auf und erreichte, daß am 30. August 2005 mit ersten Umbettungen der im Kaukasus gefallenen deutschen Soldaten in einen Soldatenfriedhof in Apscheronsk/Region Krasnodar begonnen wurde.
"Nem férhet kétség ahhoz, hogy a cebel’dai medencéből a Kodori és a Cchalta folyók mentén vezető utat használt k a 6. században. Egy, a bennünket éppen igen érdeklő évszázadból való forrás azt mutatja, hogy éppenséggel elképzelhető: Bizáncból Grúziába – tekintet nélkül az óriási kitérőre – a Boszporuszon keresztül küldtek követséget. Ez akkor történt, amikor a grúz király 524 táján I. Justinianus segítségét kérte Kavad perzsa királlyal szemben, aki Grúziát (is) a zoroaszteriánus hitre akarta téríttetni. A császár valamikor 526 előtt Probust, Anastasius unokaöccsét küldte hozzájuk (Procopios BP I.XII.6–9).[339] A történet további alakulása, hogy Probust a boszporuszi »hunok« föltartóztatták, már nem érinti a most tárgyalt problémát, nem érdektelen viszont, hogy ugyanott a császári követ Kaukázusi Albániából jött misszionáriusokkal találkozott. Más forrásból is tudunk arról, hogy a kaukázusi albánok – Qardust nevű püspökük vezetésével – az 523 előtti években az Észak-Kaukázusban térítettek a keresztény hitre (Zacharias Rhetor XII.7).[340] Mindez azt mutatja, hogy a Kaukázus északi és déli oldala között rendszeres kapcsolatok álltak fönn. Ezenkívül egy harmadik, a 6. századból származó forrás még azt is világoss teszi, hogy a Nyugat-Kaukázusban egyszerre több átjárót is használhattak: az 569-es Zemarchos-féle követség a türköktől visszatérőben a Volga irányából érkezett az Észak-Kaukázushoz. Ekkor Sarodius alán király eltanácsolta a bizánciakat a Suanián keresztül vezető út (ld. 11. kép) használatától, mivel ott a perzsák lesben álltak, s helyette a „Darin”-on t haladó utat javasolta (Menandros fr. 21, 22). Miután a követség átkelt a hegyen, Lazikében folytatta az útját, amelyből kitűnik, hogy nem a Dari-i Alan-kaput, hanem valamelyik attól nyugatra eső átjárót vette igénybe. A kérdéskör specialistái azon vitatkoznak, hogy a »Darin« melyik nyugat-kaukázusi kapu lehetett, a kluchori-e vagy egy másik, attól is nyugatabbra eső.[341] Az észak-kaukázusi Bol’saja Laba folyó mentén el lehetett érni a cagerkeri átjárót, ahonnan az abcháziai Vzyb folyóhoz vezetett út, ez pedig Pityus, a 3. század óta fontos város mellett torkollik a tengerbe. Ugyanerre volt egy másik lehetőség is kijutni a Vzyb középső folyásához: a Dziceks folyó mentén – ez a Bol’saja Laba egyik mellékfolyója – a sancarai kapuhoz lehetett eljutni, onnan pedig a Vzyb mentén lehetett továbbhaladni.[342]
Látnivaló tehát, hogy a 6. században a Kaukázus két oldala között megvolt a lehetőség a rendszeres forgalomra,[343] s nemcsak az írásos források, de régészeti adatok is emellett szólnak.[344]"
"a fotón látható szoros az egyik - ha nem - a legjobban járható út arrafelé"
Bálint Csanád: "A Kaukázus nyugati felének kereskedelmi forgalma elsősorban a Kluchori-kapun keresztül bonyolódhatott le, ez volt a régió legjelentősebb átjárója (50. kép: B); a történeti vonatkozásai miatt jobban ismert Dari-i Alan ('alán kapu') ugyanis Abcháziától és Lazikétől túlságosan messze esik, igénybe vétele a Fekete-tenger keleti partvidékének lakói számára a közbeeső áthatolhatatlan hegyek miatt óriási kitérőt jelentett volna.[331] A nagy léptékű térképek alapján tájékozódók tévesen gondolják, hogy a Fekete-tenger keleti partja mentén jó és közvetlen összeköttetés lett volna Abcházia és a Krím között. Az űrben készült fényképfelvételek, útleírások és a túristák beszámolói alapján nyilvánvaló: az egész keleti és déli partvidék valójában járhatatlan; északi irányban kapcsolatot tehát csak valamelyik kaukázusi kapun keresztül lehetett létesíteni. Ez az oka annak is, hogy Laziké és Bizánc között a rendszeres kereskedelmi összeköttetés víziúton bonyolódott (Procopios BP II.28.27). Trapezunt volt a legközelebb eső bizánci város, Sebastopolistól kb. 340 km-re esett, ezt tengeri úton 6 nap alatt lehetett megtenni.[332] Érdekes egyébként, hogy az úthálózat sűrűsége a Kaukázusban eltérő volt az arab hódítás előtt és után: Kaukázusi Albánia és az egész keleti Transzkaukázus területén a 8–9. századig viszonylag kevés út haladt át (58. kép). Ez időtől – tehát az arab birodalomba való beolvadástól – kezdve azonban a Kaspi nyugati partjának kedvező földrajzi adottságai hozzájárultak ahhoz, hogy a Kalifátus és Európa közötti távolsági úthálózat itt épüljön ki, miközben a Transzkaukázus korábban utakkal jobban behálózott nyugati fele vesztett a jelentőségéből.[333]"
Első beleolvasásra meglepő, hogy mennyire összevág a gondolkodásommal.
Így:
- a lakható világ lakott is volt.
- nagyjából egyenlő erejű egységek (törzsek) alakultak ki, így a háború értelmetlen volt (helyi csetepaték voltak, de hódítások nem)
- a törzsek, népek vándorlása kizárt, csak a terjeszkedés marad.
- új technológiák terjedése segíti a hozzá kapcsolódó nyelvek terjedését.
Ezzel együtt eltérések is vannak. Főleg az IE népek terjedését illetően. Ő is felismeri, hogy valami rendkivüli versenyelőnnyel kellett rendelkezniük, amit ő a földművelésben lát meg. Én meg a harci ló feltalálásához fűzöm a robbanásszerű terjedésüket. (Neki épp a földmüvelés feltételezése miatt hihetetlen időtávok kellenek az IE nyelv terjedéséhez.)
Szóval összességében Padányihoz tudom hasomlítani a könyvet.
Még a tévedései is gondolatébresztő, gondolattermékenyítő hatásuak.
Ja és mégvalami. Van He és H2 is a föld légkörében csak nagyon-nagyon kevés. Szinte említésre sem méltő. Metánból sokkal több van nyilván, de azt is az élet termeli vagy termelte. Ja és a nap ellen van még egy fasza pajzs. Ózon. Az is oxigén.
Érdemes elolvasni a teremetés könyvét, mert nagyon elvontan, és szörnyen leegyszrűsítve, de ezek a dolgok biz benne vannak.
Ad sokadik. A föld típusú bolygók oxigénes légkörét az élővilág is temelheti a víz és a bennük lévő szen fotoszintetizáló metamobilizásával. Ha van 0 és 100 fok közti víz a felszínén. Igen ám, de ezek könnyűnek találtatnak. És a napszél amit írsz tényleg elfújja. A co2-t már nem tudja. A vízpárát is különben. Először szétszakítja H2O-t H-ra - O-ra majd elfújja. Kell még valami ami esélyt ad a légkör megtartására a napszél ellenében. Egy olyan nagy tömegű hold ami mágneses védőernyőt gerjeszt köré. Állítólag a Marsnak is volt ilyen, csak egy bolygóegyüttállás összeadódó gravitációs hatása, vagy egy kozmikus test becsapódása széttépte, Csak meg kell nézni a mostani marsi holdakat. Ezenkívül a Mars valaha közelebb volt a naphoz és az is földtípusú kategória. De ez itt off. Itt az embeiség története az érdekes. Igaz, hogy lehet még ez is idetatozik. De ez már az úr az űrből dolog. Mikor lesz már végre Mars utazás? ;-))
Különben amit írsz a víz érdekes tulajdonságáról, hogy 4 fokosan a legnyagyobb a fajsúlya, az pont a mélyebb édesvizeket, de a tengerekét is óvja a fenékig befagyástól. Jégben nincs aktív élet. Csak folyékony lében. Ki van ez nagyon tanálva. Valszeg az istenek-isteneinek-az istenei .............. által. Mindnyájukat úgy hívják együtt, hogy ter(e)m(t)észet. ;-))
Sztem a bolygók tömege (és a naptól való távolsága) határozza meg, hogy milyen súlyú molekula marad meg a légterében.
A föld esetében a hidrogén(gáz) és a hélium túl könnyű. A föld gravitációja nem tudja megtartani a napszél ellenében. Ezért hiányzik a hélium a földről. Eredetileg volt, de elfújta a szél. A hidrogén is csak kötött formában van itt jelen.
A Mars esetében még a vízmolekula is könnyű, ezért van olyan kevés víz a Marson.
A Jupiter viszont olyan óriás, amelyik a hidrogént is visszatartja.
Na akkor természetföldrajzkodjunk is egy kicsit. A vízről.
Ad 1. Miből van a víz? H és O. Ad 2. Szereti e a H2 molekula az O2-őt? Elemgyakoriság a világegyetemben. 1. H 92.714% 2. He 7,185% 3. O 0.05% Ad 3. Mi lehet az egyik leggyakoribb heterogén molegula a világegyetemben a szabad világűrben? Földfelszin és föld anyagának tömegösszetétele elemgyakoriság szerint. x. edik H 2.882 % (földfelszín) 0.12% (föld) sehanyadik He 0% 1. O 60,425% (föld) 48,880% (földkéreg) Ad 5. Melyek a víz fizikai tulajdonságai? fagyás, olvadás és forráspont. Közel vannak? Nagyon sőt igencsak nyomásfüggő. Rögzít, olvad ragad újrarögzit. Ütközések. fajsúly Sűrű? fajhő Magas? Ad 5. Van-e szerepe a víznek a bolygókialakulásokban? Ad 6. A választ rádbízom. Ad 7. Előadásnak vége. Ad folytatás következne A lé az élet és a lét.
Ennyit a földtipusú vizes, oxigénes bolygók kialakulásának gyakoriságáról a világegyemben. Vö. Mars és volt vize. Ma már tudjuk. De ilyen van sokkal távolabb is holdformában. Európa pl.
Hogy tisztábban láss: A földi általánosságba két dolog nem illik belée, egyik a víz, a másik az ember.
Pontosabban: a víz, mert ellenkezőleg viselkedik, mint az összes többi földi elem, azaz hűtve tágul,melegítve összehúzódik, majd ezután tágul ismét, valamint
az ember, mert nem tud megélni az általal belakott helyen segédeszköz nélkül (ruha kell neki, fűtenie kell, kuckó kell neki - az esőtől megfázik és elpusztul, stb.)
A térképen 2782 m magasságúnak feltüntetett Klucsori-átjárót Kodori-kapunak is hívják, mint az az ábráról leolvasható, ugyanis a Kodori folyó völgyén keresztül érhető el délnyugat felől. Ezen keresztül lehet átjutni a Kubán vízgyűjtő területére, vagy pedig a Kodori mellékfolyója, az Acgara mentén, a nagyjából 3 és félezer méteres Marukh-hágót igénybe véve. A Marukh már a Kubán mellékfolyója, tehát az utóbbi hegyszorost a túloldal egyik vízfolyásáról nevezték el. Így Transzkaukáziából a hegység nyugati völgyein és szorosain keresztül, a természet adta lehetőségekhez igazodván, tehát északnyugatnak visszakanyarodva szépen el lehetett jutni a Maiótisz mocsaraihoz, oda, ahol csodaszarvasmondánk szerint a hungarusok az alán leányzókra rátaláltak.
Némelyik hágó, ill. hegyszoros persze ködbe vész, mint pl. a 3790 m magasan lévő Pogranyicsnyikov-hágó. Ezek kevéssé alkalmasak a "nomád" népek vonulására.
Georgia, Chuberi Pass - October 1993
Georgia, Chuberi Pass - October 1993. deep mud at the bottom of the Chuberi Pass. None of the vehicles were able to move and people had to go on foot , up the 3,000 meter Chuberi Pass, fleeing Abkhazian Svaneti in the face of advancing Russian-backed Abkhazian rebels.
Two brothers, the elder boy carrying his father's gun, watch refugees make their way up the 3,000 meter Chuberi Pass. When their parents have rested they will join the thousands fleeing Abkhazian Svaneti in the face of advancing Russian-backed Abkhazian rebels.
"jeges folyókon keltünk át a téli havon, amerre fagy fékezi a vizek folyását, és a hullámzó ár keményebbé fagy mindenféle ércnél. Láthattuk, hogy üvegszerű páncélból kifeszített hidak borulnak az állóvizekre, folyókra, csermelyekre. Kovakő vagy márvánnyal burkolt talaj módjára fedte a megszilárdult víz a rokonát, a folyékony vizet. Csikorgó szekereinket keményre fagyott hullámokon vezettük át. A gördülő kerekek nem hagytak nyomot maguk után, az érckerékpánt a szokásostól eltérően haladtában nem mélyített barázdát, a törékeny kristályos jég nem deformálódott, mert a rendkívül kemény fagy megmerevítette. A patásállatok őrült zajt csapva a vizet tapodták körmükkel, mintha az sík mező volna. Esővízen tiportunk: száraz lábbal jártunk a habokon. A terjedelmes hómezők tágas utat nyitottak. Kemény népek ellen indítottunk komoly háborút. A sereg egy része tábort vert. Ütközetekbe bocsátkoztunk, erődített helyeket vettünk be"
