Keresés

Részletes keresés

miafranc*** Creative Commons License 2010.09.13 0 0 637
Szergej Jeszenyin

Ősz

 

 

Csönd lepi borókás partok meredélyét,

Az ősz, a pej kanca, fésüli sörényét.

 

Folyamszegély hűs leple felett

patkói kék csengése lebeg.

 

Remete szél, óvakodva, lassan

avart tapos útkanyarulatban.

 

Égő-piros csipkebokorra hajolva

láthatatlan Krisztus sebeit csókolja.

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.09.13 0 0 636
SZILÁGYI DOMOKOS

ŐSZ

 

 

 Tövist virágzik az idő,

mázsás ködöt a levegő,

légüres bánatok lebegnek,

szállanak, zuhannak, leesnek.

 

Avar hullámzik, bokámat

nyaldossa, szívemig fölárad

- ősz, te szilaj, te szomorú,

kegyelmes szívbéli háború,

 

add, hogy a szemem szép tágra,

kerekedjék a világra,

s legyen a szavam oly könnyű

s oly éles, mint a tavaszi fű.

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.09.13 0 0 635
Paul Verlaine 

 Őszi chanson 

 

 

 Ősz húrja zsong, 

jajong, busong 

a tájon, 

s ont monoton 

bút konokon 

és fájón. 

 

S én csüggeteg, 

halvány beteg, 

míg éjfél 

kong, csak sírok, 

s elém a sok 

tűnt kéj kél. 

 

Óh, múlni már ősz! 

hullni már eresszél! 

Mint holt avart, 

mit felkavart 

a rossz szél... 

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.09.13 0 0 634
Zelk Zoltán

Ez már az ősz

 

 

 Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök

 dalt próbál szegény, a füvek között.

 Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -

 nem nótaszó ez már, de búcsúszó.

 

 Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.

 Közeleg a rozsdaszínű áradat.

 Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -

 elnémul a rigó, el a tücsök.

 

 Mily korán jő, mily korán tör felénk -

 hogy kortyolnánk még a nyár melegét!

 Be üres is volt idén a pohár,

 be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!

 

 S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák

 az őszi ég keserű sugarát.

 Hiába isszák, nem ad már erőt,

 csügged az ág, sárgára vált a zöld.

 

 Csügged az ág, ejti leveleit. -

 Ó, ha az ember is a bűneit

 így hullatná! s lomb nélkül, meztelen,

 de állhatnék telemben bűntelen!

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.09.13 0 0 633
Zelk Zoltán

AVARSZÍN

 

Avarszín gyapjúkabátban

elszállt az ablak alatt,

futottam rögtön utána,

kergettem, mint a nyarat.

Futottam, jaj, de hiába,

elnyelte a fergeteg,

ősz lett, mély-ősz egy csapásra -

zuhogtak a falevelek.

Kertjeink halotti tánca,

zóduló sárga szelek,

avarszín gyapjúkabátja

hol száll most, merre lebeg?

Megáll az ember zihálva,

s ríni kezd, mint a gyerek

s kérdezi csak úgy magába:

istenem, kit kergetek?

 

Szelet és falevelet.

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.09.13 0 0 632
Kamarás Klára

Őszi fényben

 

 

A Nap már sosem ád meleget

eleget,

a fény mely beterít

hidegen hiteget.

Állok az ablaknál s a szívem

ridegen

tűri el, hogy a nyár

nékem már idegen.

 

 
miafranc*** Creative Commons License 2010.09.13 0 0 631
Juhász Gyula

Szeptember aranya

 

   

Pirkad a lomb, nyaram elmúlt,

Elmúlt epedve nyaram,

A hold bőség-szarujában

Szeptember aranya van.

 

Ez a nyár volt a legszebb,

Mert legszomorúbb nekem.

Elmúlt. Most eldalolom majd

Szeptember éjjeleken.

 

Mert ez az én sorom, üdvöm,

Tűnőben szép nyaram,

Mikor a holdon, a szőkén

Szeptember aranya van.

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.09.12 0 0 630
Előzmény: Eisa1111 (629)
Eisa1111 Creative Commons License 2010.09.12 0 0 629
Előzmény: miafranc*** (628)
miafranc*** Creative Commons License 2010.09.12 0 0 628

Pusszantás Neked is :)

 

Juhász Gyula

Őszelő

  

 Az elmúlás nem szomorú nekem már,

És nem fájnak a hervadt levelek,

Az ősz, mint kedves nővér, már velem jár,

S én vele vidám dalolón megyek.

 

A temető pompáján eltűnődöm,

Mint a jó gazda földjén széttekint,

Ölében rólam álmodik az ősöm,

És magam is már föld leszek megint.

Előzmény: Eisa1111 (627)
Eisa1111 Creative Commons License 2010.09.12 0 0 627

Sötétkék az ég de homlokán a Nap
kisütött.
Bájos ellentét feszül magasan a
szél mögött.
Üde könnyedség hűsen leheli be
arcomat.
Fejemen egy szép színpompás estike
hajfonat.

pusszantás Neked :O))

Előzmény: miafranc*** (622)
miafranc*** Creative Commons License 2010.09.12 0 0 626
miafranc*** Creative Commons License 2010.09.12 0 0 625
miafranc*** Creative Commons License 2010.09.12 0 0 624
miafranc*** Creative Commons License 2010.09.12 0 0 623
Nádudvari Nagy János

Óhajtás ősszel

 

 

Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.

 

Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.

 

Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.

 

Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.09.12 0 0 622

Kedves Eisa és Gamidka, köszönöm a sok szépséget :)

 

****************************************

 

gamidka Creative Commons License 2010.09.10 0 0 620

 

 

gamidka Creative Commons License 2010.09.09 0 0 619

 

                                               

Francis Jammes

Két harangvirág

 

Két harangvirág hintázott a domb oldalában,

s a harangvirág szólt hugának, a harangvirágnak:

megremegek előtted s csupa zavar vagyok.

S a másik szólt: ha nézem, arcom miként ragyog,

a sziklán, mit a víz csöppenkint hullva váj be,

látom, hogy remegek s zavart vagyok, akár te.

 

Ringatta őket a fuvalom egyre jobban,

beteltek szerelemmel, s kék szívük egybedobbant.

              (Ford.: Rónay György)

 

Eisa1111 Creative Commons License 2010.09.08 0 0 618

Buda Ferenc: Esőt ígér

 

Esőt ígér
udvara a holdnak -
barátaink
hazabandukolnak.

Kék éjszaka
kúszik föl az égre,
ágyát veti
félvilág sötétje.

Előzmény: gamidka (617)
gamidka Creative Commons License 2010.09.08 0 0 617

  

 

Radnóti Miklós  

Szeptember

Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselõt! a hûs esõk elõtt.
Felhõn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esõz.
Kibomló konttyal jõ az édes õsz.

gamidka Creative Commons License 2010.09.07 0 0 616

 

Szép Ernő

Virágok

 

Nincs nekem kedvenc virágom,

melyik szebb, nem prédikálom.

Mind szeretem, mind csudálom,

tavasszal mind alig várom.

És szeretem én a fákat,

amennyit csak szemem láthat.

Szeretem, ó, a fanépet,

a fák is oly szépek, szépek.

Nem mások ők, nézz csak rájok:

égig érő zöld virágok.

 

Eisa1111 Creative Commons License 2010.09.06 0 0 615

Köszi :O))

Toldy Mária énekelte valamikor:

 

Két falevél, fenn a lomb tetején,
vígan él, és egy szép napon nyár elején,
ahol áll a leány, oda néz a legény,
íme így indul el a regény.

Száz tüzes bók, súgva száll fenn a fán,
és a lány elpirul minden szép szó után,
s mikor éjszaka felkel a Hold és a szél,
összeér csókban a két levél.

Még esküvő ily szép sose' volt,
százmillió levél táncolt,
így ünnepeltek hét napon át,
csupa virág volt a világ,

És a két falevél, fenn a lomb tetején,
vígan élt, míg egy szép napon ősz közepén,
jött a kőszívű, vén, irígy szél s nagyot fújt,
és a két levél a sárba hullt.

Az a két falevél, fenn a lomb tetején,
vígan élt, míg egy szép napon ősz közepén,
jött a kőszívű, vén, irígy szél s nagyot fújt,
és a két levél a sárba hullt.

Előzmény: gamidka (614)
gamidka Creative Commons License 2010.09.06 0 0 614

Szervusz Eisa!

Tetszik a dal! Egyik kedvenc gyerekversem.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

Előzmény: Eisa1111 (613)
Eisa1111 Creative Commons License 2010.09.05 0 0 613
Előzmény: Eisa1111 (612)
Eisa1111 Creative Commons License 2010.09.05 0 0 612

KÁNYÁDI SÁNDOR: VALAMI KÉSZÜL

 

Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelõre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bõrét nem félti,
és a szellõ is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csõsz ül:

Nézd csak a tájat,
de szépen õszül.

Előzmény: gamidka (611)
gamidka Creative Commons License 2010.09.04 0 0 611

 

Radnóti Miklós

VÁLTOZÓ TÁJ

 

Tócsába lép a szél

füttyent és tovafut,

hirtelen megfordul

s becsapja a kaput.

 

A tócsa laposan

pislant s a lusta fák

madaras szájukat

hirtelen kinyitják.

 

Összevissza zaj lesz,

még a lomb is mormog,

épülnek a porban

porból kicsi tornyok.

 

Megáll az úton a

mókusbarna barát

és fölötte barnán,

egy mókus pattan át.

 

Aztán figyelmesen

mi mozdult: megmered,

a táj nagy kalapként

hordozza az eget.

 

Mire újra mozdul,

csaknem minden nyugodt,

bokorba bútt a szél

s aludni készül ott.

 

Nevetni kész a rét,

mosolygós és kövér,

gyöngén ring ahonnan

asszonyom jődögél.

 

Meglát, szalad felém

a fű közt és a nap

szétfutó hajába

arany csíkot harap.

 

Körben egyre tisztul

és folyton csöndesül,

az elkergetett fény

mindenre visszaül

 

és mi nagy kalapként

hordozta az eget:

fedetlen áll a táj

s felhővel integet.

 

     
Eisa1111 Creative Commons License 2010.09.03 0 0 610

 (ó, ez  mindenkivel előfordult már... :O))

 

 

Petőfi Sándor - SZEPTEMBER VÉGÉN

/részlet/

 

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Előzmény: gamidka (609)
gamidka Creative Commons License 2010.09.03 0 0 609

....!!! a kép beszúrását nem egészen így terveztem!:).....

Pardon, pardon, bocs...!

gamidka Creative Commons License 2010.09.03 0 0 608

 

Ivan Bunyin

Rózsák

  

Tündöklő fellegek lebegtek

a lángoló azúr teren.

Két rózsa a kertben kifeslett,

két kehely, mely tűzzel tele.

 

A zölden izzók áthevült kert

benézett az ablakon át

a ház hűs homályába, fülledt

széna ontotta jószagát.

 

Olykor súlyosan mennydörögve

megzendült, morajlott a menny,

de méhek, rovarok dönögve

jártak, - fénylett a végtelen.

 

Olykor suhogó sűrű zápor

zúdult, égszínkék zuhatag...

S az ingó-tükrös ragyogásból

villogott az azúr, s a nap -

 

s fénylett a végtelen, s lekókadt

aléltan a rózsák feje,

s könnyeiken át mosolyogtak,

és szemük tűzzel volt tele.

             (Ford.: Lator László)

 

 

Eisa1111 Creative Commons License 2010.09.02 0 0 607

Áprily Lajos: Valamikor vadlúd voltam

 

Valamikor vadlúd voltam,
Vadludakkal vándoroltam.
Nagy tavakért lelkesültem,
Tengeren is átrepültem.
Őszi fényben és homályban,
Fel-feltámad régi vágyam:
Társaimmal útra kelni,
Fényt és felhőt úszva szelni.

Majd ha végem itt elérem,
Vadlúd formám vissza kérem.
Jó barátok, ismerősök,
Hogyha jönnek bíbor őszök,
Nézzetek fel majd az égre,
Égen úszó vadlúd-ékre,
S azt mondjátok eltűnődve:
Újra vadlúd lett belőle,
S most ott száll a V-seregben,
Hangja szól a fellegekben.

Előzmény: gamidka (605)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!