Keresés

Részletes keresés

Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.05.13 0 0 21
(Folyt.)

(Szuvorov) ,,A legfontosabb másban rejlik. 1938-ban a Szovjetunióban intenzív munkák kezdődtek egy teljesen új típusú harckocsin, az ,,A-20"-on. Hogy mit takar az ,,A-20", erre egyetlen egy szovjet katonai tankönyv sem adja meg a választ. Lehet, hogy a könyvem publikálása után a kommunisták visszamenőleg majd kitalálnak valami magyarázatot erre az indexre, de egyelőre a világ nagyon sok szakértője számára ez az index megfejthetetlen marad. Sokáig kerestem a választ erre a kérdésre és végül a N183 gyárban találtam meg. Ez még mindig ugyan az a lokomotív gyár, amely, mint korábban is, a gőzmozdonyokon kívül, melléktermékeket is gyártott. Nem tudom, hogy helyes-e a magyarázat, de a veteránok azt mondják, hogy az ,,A" index kezdeti jelentése - autósztrádás. Számomra legalább is a magyarázat meggyőzően hangzik. Az ,,A-20" tank - a BT család további fejlődése. Ha a BT-nél a legfőbb jellemzője szerepel a nevében, akkor az A-20-nál a legfőbb jellemzője miért is nem alkothatja a név részét? Az A-20 lefőbb feladata - lánctalpakon eljutni az autósztrádákig, és ott, ledobva ezeket, a sebesség királyává változni."

Szenzáció! Ez, talán, az egyetlen hely a könyvben, ahol a tisztel író kételyeinek adott hangot kijelentve, hogy nem tudja, mennyire is helytálló a magyarázat. De még azután is, hogy hangot ad kételyeinek, még van képe ellentmndást nem tűrő, messzemenő, globális értékű következtetéseket levonni ebből, mert az ismételten EBM kategóriájú forrás számára ,,meggyőzően hangzik".
Mit is jelent valójában az ,,A" index? Mint azt a világ ÖSSZES, harckocsikkal foglalkozó szakértője tudja, a Harkovi gyárban ezzel az indexel jelölték a kísérleti, fejlesztés alatt álló termékeket. Ráadásul nem csak a tankokat. Lehet, hogy az ,,A" indexet viselő vetőgépet vagy gőzmozdonyt is az autósztrádák számára gyártották?
Így, például, a BT-7M harckocsinak ,,A-8" volt a gyári indexe. Bár, megelőzve a rezunoidokat, elmondható, hogy ez talán akár az ,,autósztrádázás" felé vezető első lépésnek is tekinthető, ezért lépjünk tovább. Az A-20 harckocsival párhuzamosan fejlesztés alatt állt az A-20G indexet viselő tank (Az A-20 hernyótalpas változata; olyan ,,autósztrádás" tank, csak lánctalapkon), amely utómunkálatok után az A-32 indexet kapta. Bárki, aki egy kicsit otthon van a harckocsik típustörténetében, tudja, hogy az A-32 - a legendás T-34 prototípusának (A-34) előfutára. Talán a T-34-t is az autósztrádások közé kéne sorolnunk?

(Folyt. köv.)
Előzmény: Zicherman Istvan (20)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.05.13 0 0 20
(Folyt.)
(Szuvorov) ,,A szovjet harckocsik egyes típusai a nevüket a kommunista vezetők tiszteletére kapták: KV - Klim Vorosilov, ISz - Ioszif Sztalin, de a szovjet harckocsitípusok többsége olyan nevet kapott, amelyben benne volt a ,,T" index. Néha ez az index a ,,T"-n kívül tartalmazott egy másik betűt is: ,,O" (lángszórós), ,,B" (gyorsjáratú), ,,P" (úszó). Mellesleg, a Szovjetunió volt a világ egyetlen országa, amely tömegével gyártotta az úszó harckocsikat. Védelmi háborúban a harckocsinak sehová sem kell úsznia, ezért, amikor Hitler elkezdte a ,,Barbarossa hadműveletet", a szovjet úszó harckocsikat el kellett dobni amiatt, hogy azok alkalmatlanok voltak a védelmi háborúra."

Ami a ,,fölösleges, eldobott tankokat" illeti - korábban már értekeztem erről. Viszont arról, hogy az úszó harckocsikdöntő többsége a felderítő alakulatok állományában teljesített szolgálatot, Rezun úr vagy nem tud, vagy szándékosan hallgat. Ezenkívül, mit jelent ez a fogalom, hogy ,,azok alkalmatlanok voltak a védelmi háborúra"? Ha én jól értem, akkor Rezun szerint ezek a járművek ,,támadó háborúra" készültek? Aham, roppant logikus. Ezek szerint a kizárólag géppuskákkal vagy 20 mm-es ágyúval felszerelt könnyű, úszó harckocsik támadó hadműveletek végrehajtására, és az ellenséges védelmi vonalak áttörésére szolgálnak? Roppant szórakoztató.
Sőt, tovább megyek: az olyan idiótákat, akik azt hiszik, hogy védelmi harcban sehová sem kell úszni, és nem gondoskodnak megfelelő mennyiségű úszó alkalmatosságról, úszó harcjárművekről az ellenség kegyetlenül megbünteti ostobaságukért - megsemmisíti a hidakat és a folyóhoz szorítja őket. Így az utóbbiak vagy megsemmisülnek, vagy mindent elhagyva igyekeznek úszva menekülni.

(Szuvorov) ,,...a gyártásukat pedig azonnal leállítani, mint ahogyan a BT tankokét is".

Ezek szerint az úszó harckocsik és a BT tankok gyártását a SzU-ban azután állították le, miután támadás érte az országot? Ismét egy hazugság. A BT harckocsik gyártását 1940 szeptemberében állították le, mivel az üzemeket kezdték átállítani az új, T-34 harckocsik gyártására. A könnyű harckocsikat pedig továbbra is gyártották, mindössze a háborús körülmények között áttértek a T-40 úszó harckocsihoz képest jóval egyszerűbb és technológiai szempontból könnyebben gyártható T-60 harckocsira.

(Szuvorov) ,,A BT - maga a visszavonulás."

Istenem, mennyire szelektiv Rezun úr világa. Korábban még pont az ellenkezőjét állította. Ráadásul az jön ki, hogy a ,,PT" és ,,OT" harckocsik - ezek szerint - nem a visszavonulást jelentik, de a ,,BT" - már az?

(Folyt.köv)
Előzmény: Zicherman Istvan (19)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.05.13 0 0 19
(Folyt.)

(Szuvorov) ,,A szovjet hadosztályokban és hadtestekben, amelyek BT harckocsikkal voltak felszerelve, nem rendelkeztek állományukban gépkocsikkal, amelyeknek össze kellett volna szedniük és szállítaniuk az eldobott lánctalpakat: a BT tankoknak, miután ledobták a lánctalpaikat, kerekeken kellett volna befejezniük a háborút, eljutva a kiváló utakon az ellenség mély hátországába."

Halálos érv, mit ne mondjak - nem voltak járművek a lánctalpak szállítására, ezért a lánctalpakra nincs is szükség. Pedig igaz, valóban nem voltak ilyen járművek, amik összeszedték volna vagy szállították volna a lánctalpakat. Nem is volt rájuk szükség, tudnillik, a BT harckocsik a lánctalpaikat magukkal vitték. A lánctalpakról kerékmeghajtásra történő áttérés 30 percet vett igénybe, méghozzá a hernyótalpat több részre bontották, és különleges módon felrakták és rögzítették a hernyótalp feletti polcokra. Így olyan gépkocsik alkalmazása, mint amilyeneket Rezun kitalált a fölösleges lánctalpakról szóló tétele bizonyítására nem is volt szükség.
Nem hiszik? Először is, bármilyen harckocsikkal foglalkozó népszerűsítő könyvben találnak fotókat a BT harckocsikról, amelyeken a polcokra rögzített lánctalpakkal láthatóak a harckocsik; másodszor pedig, mellékelek egy igen kiterjedt idézetet a harckocsik alkalmazási útmutatójából, hogy ez hogyan is ment végbe/13/:

(A fordítótól - elnézést, a két fejezetet inkább kihagynám. Azzal foglakozik mindkettő - rész a BT-7 harckocsi alkalmazási kézikönyvéből, hogyan és milyen sorrendben kell leszerelni a lánctalpakat, és hogyan kell azokat rögzíteni a harckocsin, illetve miképpen kell azokat szállítani, majd felszerelni. Bocs, de nagyon sok szakszöveg.:()


Ahogy világosan láthatjuk, megvan az egyértelmű válasz: a lánctalpakat sehová sem dobták el, hanem a harckocsik azokat magukkal vitték, és ezért ilyen ,,lánctalpszállító" járművekre soha sem volt szükség. Az egész Rezun fantáziájának szüleménye.

(Folyt. köv.)
Előzmény: Zicherman Istvan (18)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.05.13 0 0 18
(Folyt.)

(Szuvorov) ,,A BT fő jellemzője - a sebesség, azt pedig kerekeken lehet elérni. A hernyótalp - csak egy eszköz eljutni az idegen területre, például, hernyótalpakon leküzdeni Lengyelországot, majd kijutva a német autósztrádákra, ledobni a lánctalpakat és tovább már kerekeken tevékenykedni."

Ha már itt tartunk - megjegyezném, hogy a lánctalpak fő feladata, amióta világ a világ, nem abból állt, hogy bárhová is eljuttassa a tankot (ez csak az egyik feladat, méghozzá nem a legfontosabb), hanem biztosítani a magas fokú mozgékonysot és manőverező készséget a harcmezőn, ezért ostobaság lenne megfosztani a harckocsit az egyik legfontosabb harckészségétől (mozgékonyság) azáltal, hogy ledobjuk a lánctalpakat.
Mellesleg, had kérdezzem meg, milyen évről is beszélünk az adott idézetben? Én úgy gondolom, hogy az adott állítás arra az időszakra lehet csupán érvényes, amikor is a BT harckocsi rendszeresítve volt, és elkezdődött gyártása (1930-1931), különben mi értelme van rendszeresíteni egy hazai terepre ,,alkalmatlan" harckocsit, és utána ráadásul m,ég kiagyalni egy idegen területre érvényes alkalmazási koncepciót, méghozzá a még nem létező autósztrádákra? Azt szeretném megkérdezni, milyen autósztrádákról beszélhetünk 1930-ban, Európában? Például közismert tény, hogy Németországban az autósztrádák építésével azután kezdtek el foglalkozni, miután Hitler hatalomra került, azaz semmiképpen sem 1933 előtt. Vagy talán azután, hogy rendszeresítették a BT-t, a bolsevikok kidolgoztak valami nagy perspektívával kecsegtető gazdasági tervet Németország iparának újjáfejlesztésére, amely beütemezte Hitler hatalomra jutását, hogy utána az elrendelhesse az autósztrádák építését, amelyekre majd a BT tankokat szánták? Abszurdum.

(Szuvorov) ,,A hernyótalpakra mint segédeszközre tekintettek, amiket a jövő háborújában csak egyszer akartak felhasználni, majd utána eldobták volna, és elfelejtették volna azokat. Ugyan így az ejtőernyős is csupán arra használja az ejtőernyőt, hogy eljusson az ellenséges területre. Ott eldobja az ejtőernyőt és a hátországban tevékenykedik, nem terhelve magát nehéz és a továbbiakban fölösleges teherrel. Ugyan ilyen volt a harckocsik lánctalpaival szembeni hozzáállás."


Ez is hazugság. Soha sem viszonyultak így a lánctalpakhoz. Valamivel korábban Rezun mintha megemlítette volna, hogy: ,,a BT a terület mélységébe tör, kikerülve az ellenállási pontokat". Ezzel szemben most azt állítja, hogy a BT feladata,- elérve Európát ledobni a lánctalpakat és a továbbiakban kerekeken tevékenykedni. Engedje meg, hogy rákérdezzek: akkor hogy a bánatban kívánja megkerülni az ellenállási pontokat?
Nem kell hozzá kimagasló katonai szaktudás, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy erdőség kellős közepén, vagy árokban nem építenek ki harckocsik elleni védelmi sávot, hanem ott húzzák fel ezeket, ahol a legvalószínűbb a harckocsik tevékenysége. Ezek pedig elsősorban: a nagyobb országutak, közúti csomópontok, erdőírtások, útkerszteződések, települések, ipari létesítmények, raktárkörzetek. Azaz minden olyan terület, amely a harckocsik számára elérhető. Nos, mire is van szükség ahhoz, hogy kikerüljünk egy ilyen védelmi övet? Minimum le kellhajtani az útról, erre meg lánctalpakra van szükség, amelyek - a szerző állítása szerint - már nincsenek.
Így eljutunk egy alapvető ellentmondáshoz: a Rezun által ecsetelt helyzetben vagy frontális támadást intézünk könnyű tankokkal a harckocsi elhárító védelmi öv ellen, vagy pedig hernyótalpakkal kell rendelkeznünk.

(Folyt. köv.)
Előzmény: Zicherman Istvan (17)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.05.13 0 0 17
(Folyt.)

(Szuvorov) ,,Arra a kérdésre, hogy mi a legfontosabb a BT tankok számára - a kerekek vagy lánctalpak -, az akkori szovjet tankönyvek határozott választ adnak: a kerekek."

Ismét az EBM kategóriás kijelentés. Nem lenne elhanyagolható, ha a szerző nem az ,,akkori szovjet tankönyvekre" hivatkozna, hanem konkrétan megnevezné a forrást, amelyben ilyesmit olvasott. Arról van szó, hogy én ilyen ,,határozott választ" nem láttam, és az - ráadásul - egyáltalán nem egyértelmű - a kerekes és lánctalpas futóműnek más-más a rendeltetése. A BT-7 harckocsi alkalmazási útmutatójában /13/ ez áll: ,,A kerekes-lánctalpas meghajtás lehetővé teszi a harckocsi számára hogy kerekes futóművet alkalmazzon a szilárd burkolatú utakon, utakon kívül, illetve sima terepen, illetve hogy leküzdje a terepakadályokat, lánctalpak alkalmazásával."
Azaz, a BT-7 harckocsi egyik alapvető fontosságú tankönyve nem adja meg a konkrét választ, hogy mely futómű-típus a legfontosabb, egyszerűen felsorolja, hogy mely mire való.
A valóságban a kerekes futóművet átcsoportosításnál és menet végrehajtásnál alkalmazták (többek között szilárd burkolatú földutakon is) a csapatok hátországában, és közvetlenül a harci bevetés előtt szerelték fel rá a lánctalpakat. Mivel a harckocsi fő rendeltetése - a harc, és nem az utakon történő mozgatás, a harc szempontjából a fő futómű a lánctalp. Sőt, mi több, egyetlen egy józan és épelmélyű harckocsi parancsnok sem fog végrehajtani menetgyakorlatot az ellenség hátországában kerekes futóműveken - bármilyen találkozás az ellenséggel (nem lánctalpakon) súlyos következményekkel járna, és az ilyen találkozások az ellenség hátországában több, mint valószínűek.
Ezenkívül, szeretném megjegyezni, hogy a BT harckocsik tömege 11 tonnáról (a BT-2 esetében) 14,65 tonnára nőtt (BT-7M), ezért a keréktárcsák gumi bandázsolása, ha a tank a kerekein mozgott, a legnagyobb sebességben már 50-100 km után javíthatatlanul tönkrement. Ezért már a tömeggyártás beindítása után a technikai leírásban javasolták, hogy a harckocsikat KIZÁRÓLAG lánctalpakon alkalmazzák /4/. Azt hiszem, mindebből kiszűrhető, hogy annak az állításnak, hogy a kerekek lettek volna a fő futómű-típus még a szaga sem igaz.

(Folyt. köv.)
Előzmény: Zicherman Istvan (16)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.05.13 0 0 16
(Folyt.)

(Szuvorov) ,,A BT kizárólag idegen területen történő bevetésre alkották, méghozzá olyan területek ellen, ahol jó utak voltak. Vessünk egy pillantást a szovjet szomszédokra."

Rezun úr stílusában, ellentmondást nem tűrő hangon kijelentem: a BT harckocsit Cristie amerikai mérnök kizárólag külföldi területen történő bevetésekre tervezte - a Szovjet Oroszország területére. És amint azt már demonstráltam, nagyszerűen megfelelt a mi területünkön történő bevetésekhez.
Úgy látszik Rezun néhány mondattal később már megfeledkezett arról, hogy milyen szépen ecsetelte, hogy ki és hol alkotta a BT prototípusát.


(Szuvorov) ,,Akkoriban, mint most is, Törökország, Irán, Afganisztán, Kína, Mongólia, Mandzsúria, Észak-Korea nem rendelkeztek jó utakkal. Zsukov a BT tankokat alkalmazta Mongóliában, ahol a terep laposs volt, mint egy asztallap, de kizárólag lánctalpakon alkalmazta őket, és nagyon elégedetlen volt velük: az utakon kívül a lánctalpak gyakran lerepültek, és a viszonylag nagy talajra gyakorolt nyomás miatt, még a tábori utakon is, a harckocsik alatt beszakadt a burkolat, és elakadtak."

Zsukov egyetlen megjegyzése, amit a BT harckocsikról találtam az összes, 1940 előtt kelt jelentésében vagy jegyzetében, illetve visszaemlékezéseiben, amik a Halhin-Gol környéki harcokkal foglalkoznak, mindössze egy tőmondat, és szó szerint így hangzik: ,,A BT-5 és BT-7 harckocsik túlságosan tűzveszélyesek"/12/. Mint ahogy láthatjuk, ez a megjegyzés sehogyan sem érinti a BT harckocsik terepjáró készségét. Ráadásul korábban már megadtam a választ arra, hogy Rezun ,,költészete" nagyon távol áll a valóságtól. Már ami a BT harckocsik terepjárókészségét illeti.

(Folyt. köv.)
Előzmény: Zicherman Istvan (15)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.05.13 0 0 15
(Folyt.)

(Szuvorov) ,,Még hérnyótalpakon is ezeket szinte lehetetlen volt alkalmazni. Kerekeken pedig SOHA sem alkalmazták őket. A nagyszerű BT tankok potenciálja nem lett megvalósítva, de azt NEM IS LEHETETT MEGVALÓSÍTANI SZOVJET TERÜLETEN."

Azt állítja, hogy az SzSzKSz területén a BT harckocsi, utakon kívül, még lánctalpakon is teljesen magatehetetlen volt, azaz a terepleküzdő képessége gyakorlatilag semilyen sem volt. Hát, ez is abszolute hazugság, amit rendkívül könnyű cáfolni.
Először is állapítsuk meg, hogy egy harcjármű milyen paraméterei határozzák meg annak terepjáró készségét.

* A harckocsi tömege. Minél nagyobb a harckocsi tömege, annál kevesebb híd képes azt elbírni, és annál nehezebb a szállítása.
* A vonó-teljesítmény (a motor gyakorlati teljesítménye; LE/t). A magas gyakorlati teljesítmény lehetőséget ad különböző akadályok illetve függőleges és oldallejtők leküzdésére.
* A támasztékos terepjáró készség, ami közérthető nyelven a talajra gyakorolt nyomást jelenti (kg/cm2). Minél kisebb a talajra nehezedő nyomás, annál kisebb a lehetősége annak, hogy a harckocsi elakad, és annál kisebb a harckocsi közegellenállása.
* Méretarányos terepjáró készség. Ez - ismét hétköznapi nyelvre fordítva - azt jelenti, hogy milyen nagyságú akadályokat képes leküzdeni a jármű, és milyenek a saját méretei.
* vízi akadályok leküzdési-készsége. Azaz, milyen mélységű vízi akadályt képes leküzdeni a harckocsi.

Mint az közismert, a modern, még szovjet gyártmányú T-72 harckocsi nagyon jó terepjáró készséggel rendelkezik (világ viszonylatban) és meglehetősen nagy a haladási sebessége is. Most pedig hasonlítsuk össze a BTés T-72 harckocsik adatait, amik hatással vannak egy harcjármű terepjáró készségére.

Jellemzők T-72B (1985) BT-5 (1933) BT-7M (1939)
..............................................................................................
Harci tömege: 44,5 t 11,6 t 14,65 t
Vonó-teljesítmény:LE/t: 18,9 31,46 34,13
Méretek, mm
Hossza: 9530 5800 5660
szélessége: 3460 2230 2290
magassága: 2226 2250 2447
klirensz: 470 350 390 (410 a BT-7M harckocsinál)
talajnyomás, kg/cm2: 0,9 0,6 0,9
Akadály leküzdő készség
Emelkedő, fokban: 30 37 36
Függőleges fal, m: 0,85 0,5 0,75:
Árok, m: 2,8 2 2,5
gázló, m:1,2 0,9 1,2


Mi látható a táblázaton? Hát az,hogy a BT harckocsi terepjáró készségében minimum megállja a helyét egy modern T-72-vel szemben. Kisebb a tömege (háromszor); majdnem kétszer nagyobb a gyakorlati teljesítménye; a talajra gyakorolt nyomás csak a legnagyobb, BT-7M-nél olyan, mint a T-72-nél, a többinél ez kisebb; a méretei, kivéve a magasságot, jóval kisebbek; a BT-7M majdnem ugyan olyan akadályokat képes leküzdeni, mint a T-72, a lejtő dőlésszöge pedig még nagyobb is. Az egyetlen jellemző, amiben a BT ,,gyengébbnek" bizonyult, mint a T-72 - a klirensz (a jármű fenéklemeze és a talaj közötti távolság). ,,Ez az! Kicsi a klirensze!" - kezdik majd üvölteni a fanatikus rezunoidok. Rendben, válaszolok: a T-34 harckocsit remélem senkinek sem jut eszébe olyan harcjárművek közé sorolni, amiket nem lehet szovjet területen alkalmazni. Pedig az ő klirensze szinte ugyan olyan, mint a BT-nél - 400 mm...
Egyszóval, levonhatjuk a következtetést: Rezun minden egyes eszmefuttatása arról, hogy a BT alkalmatlan volt szovjet területre - hazugság és kitaláció.

(Folyt. köv.)
Előzmény: Zicherman Istvan (14)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.05.13 0 0 14
(Folyt.)

(Szuvorov) ,,Amikor Hitler elkezdte a ,,Barbarossa hadműveletet", gyakorlatilag az összes BT-t hátrahagyták a csapatok".

És ez is egy abszolute valótlanság. Rengeteg BT-t valóban ,,eldobott" a legénysége, de az oka ennek egyáltalán nem az volt, hogy - úgymond - többé nem volt rájuk szükség. Nagyon sok harckocsi (és nem csak a BT-k, hanem T-26, T-28, sőt, még a legújabb T-34 és KV harckocsik is) azért volt hátrahagyva, mert meghibásodtak menetvégrehajtás közben, és lehetetlen volt őket javítani a nagy zűrzavar és visszavonulás közepette, illetve hiányoztak, vagy nem érkeztek meg az alkatrészek. Nagyon sok járművet azért hagyott el a legénysége, mert kifogytak az üzemanyagból, nem volt hozzájuk lőszer, vagy egyszerűen gyalog próbáltak kitörni a bekerítésből, mivel így több esélyük volt az embereknek átszivárogniuk a német vonalakon.
A háború első időszakának fejetlensége minderre rányomta bélyegét és nem kímélte meg harckocsi-parkunkat. Ősszel a fronton másfél ezernél is kevesebb harckocsink volt, összesen. Rezun szavai után azt hihetnénk, hogy ezek kizárólag T-34 és KV tankok lehettek, hiszen ezeket aztán senki sem kívánta hátrahagyni. Hát nem. Például, 1941 októberének elején a Nyugati-front 483 tankkal rendelkezett, amelyek közül mindössze 45db volt T-34 és KV, a többi - BT, T-26, T-60, és néhány más típusú harckocsi.
A BT tankokat intenzíven és aktívan használták 1941-ben, 1942-ben, sőt, utána is (bár kisebb mértékben). Részt vettek a leningrádi blokád áttörésében, és a finn csapatok elleni harcokban a Karéliai-földszoroson. Például, a Karéliai-front 91. önálló harckocsizó ezrede, amit 1944. május 27-én állítottak fel, állt 14db BT-7, 5db BT-5 és 11db amerikai M3C harckocsiból.
A BT-k részt vettek a Kwantung-hadsereg megsemmisítésében, 1945 augusztusában. Például, a 6. gárda harckocsizó hadsereg állományában volt három önálló harckocsizó zászlóalj BT-7 tankokkal, és egy BT-5-el. /9; 145-151 oldal/.
Mint láthatjuk, a BT-re igen is szükség volt, a háború teljes ideje alatt, és őket nem azért hagyták el, ha sor került erre, mert hogy rájuk nem volt szükség szovjet területen.

(Folyt. köv.)
Előzmény: Zicherman Istvan (13)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.05.13 0 0 13
(Folyt.)

(Szuvorov) ,,A BT-t csak is agresszív háborúban lehetett volna alkalmazni, csak is az ellenfél hátországában, csak is a lendületes támadó hadműveletekben, amikor a harckocsik hordái váratlanul betörnek az ellenség területére és, kikerülve az ellenállási pontokat, az operatív mélységben folytatják a támadást, ott, ahol nincsenek ellenséges csapatok, de ahol ott vannak a városai, hídjai, repülőterei, kikötői, raktárai, parancsnoki harcálláspontjai és kommunikációs központjai."

Ez a szövegrész egyszerűen fejbevágott. Olyan, mint egy axióma-gyűjtemény, amely et nem kell bizonyítani! Ezek szerint a BT-ket csak az ellenség hátországában lehetne használni, de a fronton, vagy saját hátországunkban már nem? Felmerül bennem az első naív, első éves tisztképzős növendék kérdése - ki döntött úgy, hogy az ellenség mély hátországában nincsenek csapatok? Talán érdemes lenne megkérni a potenciális ellenfelet, hogy vonja már össze csapatait a határainkhoz vagy frontvonalhoz minél közelebb, és ne hagyjon a hátországban egyetlen fegyveres egységet?
Kérem, külön figyeljenek arra a részre, amelyben arról van szó, hogy a BT a terület mélyébe hatol be, kikerülve az ellenállási pontokat. Erre még alább visszatérünk.

(Szuvorov) ,,A BT tankok megdöbbentően agresszív jellemzőit többek között az egyedülálló futóművének is köszönhette. A BT a tábori utakon a lánctalpakon haladt, de kiérve a jobb utakra, ledobta a nehéz lánctalpakat és tovább nagy sebességgel robogott rajtuk, mint egy versenykocsi".

Engem nagyon feszélyez ez a mondatrész ,,ledobta a nehéz lánctalpakat". Ez metafóra, vagy a ,,ledobás" alatt valóban konkrétan a hernyótalpak talajra történő levetését érti? Hm, nézzük tovább...

(Szuvorov) ,,De közismert, hogy a sebesség ellent mond a terepjáró készségnek: vagy adott egy nagy sebességű gépkocsi, amely jó minőségű utakon fut, vagy - egy lassú traktor, amely mindenen képes átgázolni. Ezt a dilemmát a szovjet marsallok a gyors gépkocsi javára döntötték el: a BT tankok teljesen magatehetetlenek voltak a szovjet területen található rossz minőségű utakon."

Ez is abszolute hazugság, mivel a BT kiválóan megbirkózott a Szovjetunió úttalan útjaival, és erre konkrétabban isrá fogunk térni néhány bekezdés után.

(Folyt. köv.)
Előzmény: Zicherman Istvan (12)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.05.13 0 0 12
(Folyt.)

(Szuvorov) ,,Éppen ilyenek voltak a BT tankok. Többet gyártottak belőlük, mint az a világ ÖSSZES országában megtalálható ÖSSZES típusból együttvéve, 1939. szeptember 1-ig."

És az olvasó ezt még el is hiszi! A szégyentelen hazugságot könnyű elhinni. Én is elhinném, ha nem lennék egy kicsit otthon a témában. Ugyanis arról van szó, hogy csupán ugyan abban a SzU-ban, a BT-vel egy időben gyártották a T-26 könnyű harckocsit. Ezek viszonylag lassú gyalogsági kísérő harckocsik voltak, és körülbelül másfél ezer darabbal több volt legyártva belőlük, mint a BT tankból. 1939 szeptemberében a külömbség körülbelül ezer darabbal a T-26 javára billent.
Ha megpróbálnak Rezun stílusában elmélkedni és érvelni, akkor milyen következtetéseket vonnék le a viszonylag lassú, gyengén páncélozott, de erős fegyverzettel rendelkező T-26 tankok tömeggyártását illetően? Íme, mint verzió: ezeketa harckocsikat biztosan lesállásokba akarták telepíteni, beásva lövegtornyuk szintjéig. No de uraim, ez már ellent mond Rezun ,,agresszív tankhordák" elméletének, mivel ez... védelmi harc!..

(Szuvorov) ,,A BT mozgékonyságát, sebességét és gyakorlati akciótávját a racionális, de nagyon könnyű és vékony páncélzatának köszönhetően érték el."

Mint már korábban elmondtam, ez nem így van. A sebessége kimagasló volt, de azt egyáltalán nem a páncélzat rovására érték el, mivel ez utóbbi a BT-nél semmivel sem volt rosszabb, mint a külföldiés hazai könnyű harckocsik esetében. Valóban, első látásra logikusnak tűnne, hogy a sebesség a páncélvédettség rovására lett biztosítva, de a BT homlokpáncélzata - miközben nőtt minden egyéb teljesítménye, fokozatosan elérte a 22 mm-et, miközben a lassú T-26 homlokpáncélja megmaradt 15 mm-nek, méghozzá a homlokpáncélja dőlésszöge sem volt racionálisnak nevezhető.
Ezenkívül, azt állítja, hogy a BT-k hordái óriási hatótávval rendelkeztek, amit szintén a páncélzat rovására értek el. Ez is hazugság. Mint már rámutattam, Rezun összegyűjtötte saját taktikai-technikai jellemzője számára a különböző típusok maximum-adatait, és azt az összes BT-re alkalmazza, kivétel nélkül. A BT hatótávolsága 150-160 km volt hernyótalpakon a BT-2 és BT-5 tankoknál, 160-375 km a BT-7-nél, és 520-630 km (és nem 700 km!) a BT-7M-nél. BT-7M harckocsiból összesen 788 darabot gyártottak, a gyártás teljes ideje alatt, és csak ők rendelkeztek ezzel a maximális hatótávval, méghozzá kizárólag póttartályok alkalmazása mellett, mközben a BTk ,,hordái" megelégedtek a jóval szerényebb 150-375 kilométerrel. Ezenkívül, ha Rezun állítása igaz lenne, akkor mivel magyarázható az a tény, hogy a BT-k minden egyes újabb sorozatánál a hatótávval együtt nőtt a sebesség és... a páncélvédettség?

(Folyt. köv.)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.05.13 0 0 11
Az hagyján...:(Az ócska gépem miatt sok az elütés, a gyorsfordításom miatt meg rengetegmondatnak a szerkezete idióta.:(
No, mindegy, a lényeg így is kihámozható.
Folytatom lassan. (És ez csak egy harckocsikkal foglalkozó ember véleménye! Teszek még be bőven repülőgépekről, stb. Némedi Laci és M.Zoli nagy örömére lesz még egy monumentális cikk az 1941. május 15-ei katonai értekezleten született szovjet ellentámadási tervről is (amivel, ugye, a Rezun-funok próbálják bizonyítan, hogy ,,a SzU készült lerohanni szegény védtelen Németországot".)

No, mindent sorjában...
Előzmény: Törölt nick (10)
Törölt nick Creative Commons License 2008.05.13 0 0 10
Olyan gyorsan írta, hogy még nullázni sem volt ideje senkinek:)
Előzmény: AMBalage (9)
AMBalage Creative Commons License 2008.05.13 0 0 9
Minden tiszteletem a tiéd, István, de a fanatikus hívőket sajnos ez sem fogja megingatni (szerintem). Viszont maga a cáfolat tényszerűsége nagyon tetszik, úgyhogy hajrá!
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.05.13 0 0 8
(Folyt.)

(Szuvorov) ,,A BT harckocsi legfőbb előnye - a sebessége. Ez a tulajdonsága annyira dominált a többi tulajdonsága felett, hogy még a tank nevében is kiemelték - gyorsjáratú."

Valóban, a BT kiemelkedett sebességével. Viszont tegyük fel a kérdést: valóban-e más harci tulajdonságok rovására lett elérve a sebessége a BT-nél? Ez a kérdés abból a szempontból lényeges, hogy amikor az egyik tulajdonság dominanciájáról beszélünk, akkor feltételezzük, hogy a többivel akad egy kis probléma...
Ismerünk olyan példákat, amikor egyes tulajdonságokat kizárólag a többi rovására lehetett forszírozni. Így, például, a modern angol harckocsik hagyományosan kiváló páncélvédetségét a mozgékonyság rovására érik el. A francia AMX-30 és a nyugatnémet Leopárd-1 harckocsik rendkívül mozgékonyak voltak azáltal, hogy csökkent a védettségük. Különös figyelmet kell szentelni annak, hogy a fenti állítás csak is úgy lehet mérvadó, ha a harckocsikat a saját korukbéli, azonos osztályba tartozó harckocsikkal hasonlítjuk össze. Ugyan ez érvényes a BT-re is.
Akkor hogyan is állunk a BT-vel? Valóban, nagyon magasfokú mozgékonysággal rendelkezett, de ez nem zavarta abban, hogy a legjobb legyen saját osztályában - könnyű harckocsik - a többi harci tulajdonság tekintetében. A BT-5 és BT-7 harckocsik meglehetősen erős fegyverzettel rendelkeztek - 45 mm-es ágyú (maga a maesztró is megemlítette korábban ,,a korához képest erőteljes fegyverzetet"). Még egyes korabeli közepes harckocsik is alulmaradtak vele szemben fegyverzet tekintetében, például a német Pz.III 37 mm-es ágyút kapott. A védelem, mint az összes könnyű harckocsinál, golyktól(puska/géppuska lövedékektől) volt hivatott védelmet nyújtani. Mindeközben a homlokpáncélzat vastagsága a korai modelleknél 13 mm volt, amit a későbbiek során 22 m-re növeltek, a BT-7-nél. Egy könnyű harckocsi számára ez egy igen komoly mutató. Mindebből következik, hogy a BT magas fokú mozgékonysága bár domináló tényező volt, de ezt nem a többi mutató rovására érték el.

(Szuvorov) ,,A BT - egy agresszor-tank".

Igen, a BT - agresszor. Ugyan úgy, mint bármely harckocsi. A harckocsi, már magában a definíciójában, azaz harcászati értelemben véve támadó fegyverzet, azaz agresszív. Viszont, a tisztelt fantaszta számora érthetetlen módon olyan jellemzést alkalmaz, amely a harckocsikra önmagában is érvényes. Csak ezt kizárólag a BT-vel szemben teszi, és a több harckocsiról megfeledkezik.

(Szuvorov) ,,Jellemzőiben a BT hasonlított egy kicsiny, de kifejezetten mozgékony lovas harcosra, Dzsingiszkán megszámlálhatatlan hordáiból. A világ nagy hódítója minden ellenségét a kizárólagosan mozgékony csapatai hatalmas tömegeivel győzte le. Dzsingiszkán az ellenfeleit leginkább nem a fegyverei erejével győzte le, hanem lendületes manőverrel. Dzsingiszkánnak nem kellettek a nehéz, lomha lovagok, hanem könnyű, gyors, mozgékony csapatokra volt szüksége, akik képesek voltak óriási távok megtételére, át tudtak kelni a folyókon, és be tudtak törni az ellenség mély hátországába."

Képzeljék el, hogy amit ír Dzsingisz hordáinak alkalmazásáról, a lovasságáról és a lovas harcosainak jellemzőiről - szintén agymenés és költemény. Nem hiszik? Olvassanak valami szakirodalmat az adott témában, vagy forduljanak a történészekhez, akiknek szakterületük Dzsingiz Kán hódításai. Én itt különösebben nem kívánok elmélyedni a témában; elsőzör is - ez kiesik az általam megválasztott téma keretein, másodszor pedig - nem akarom elvenni a kenyeret azoktól, akik szakértők az adott témában.

(Folyt. köv.)
Előzmény: Zicherman Istvan (7)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.05.13 0 0 7
(Folyt.)


(Szuvorov) ,,1938-ban a BT harckocsikra diesel motorokat kezdtek szerelni. A világ többi részén ezt a példát csak 10-20 évvel később követik."

Ez sem igaz. A világ többi része semmivel sem kezdte ezt alkalmazni, mint mi. A háború előtt diesel motorokat kaptak egyes japán, olasz, és angol tankok. A háború alatt dieselekkel látták el a ,,Shermanok" egyes verzióit (M4A2 és M4A6), méghozzá a legyártott M4A2 közül közel 4 ezer darabot kapott a SzU, akölcsönbérleti szerződésnek megfelelően.
Ráadásul a dátumokkal is, mint általában, Vlagyimir Bogdanovicsnál bajok vannak - az első, diesel motorokkal rendelkező BT harckocsik (BT-7M) sorozatgyártása nem 38-ban kezdődött, hanem 1939 decemberében.

(Szuvorov) ,,Végül, a BT harckocsik a korához képest erőteljes fegyverzetet kaptak. Ennyi pozitívumot mondva a szovjet harckocsik mennyiségéről és minőségéről, csupán az igazság kedvéért, meg kell jegyeznünk egy egészen csekély hiányosságukat: ezeket a tankokat LEHETETLEN VOLT ALKALMAZNI SZOVJET TERÜLETEN"

Ez is egy kitaláció. Például, a 30-as évek elején a szovjet szakértők teljesen ellenkező véleményen voltak. Így, például, I.Halepszkij rendelkezésében, amit I.Ginsburgnak küldött a következő olvasható/11/: ,,...avezérkarnál meglévő ügynöki adatok szerint, ...a lengyel kormány vásárlást folytat Vickers 6-tonnás tankjaiból és Cristie 10-tonnás gyors harckocsijából, illetve erőteljesen készülnek ezek tömeggyártására... Vorosilov, Eideman és Tuhacsevszkij elvtársak egyetértenek abban, hogy kihasználva az angol-francia segítséget, a lengyelek már folyó év végéig képesek lennének legyártani több, mint 300 könnyű, 6-tonnás angol harckocsit, és közel 100db közepes, Cristie típusú harckocsit... A következő évben ezt a számot megduplázhatják...Ez nagy aduttot adhat a kezükbe, már ami a páncélos erők alkalmazását illeti, amit ki is fognak használni, mivel Cristie tankjai... mint egyik másik típus sem, a legnagyobb mértékben megfelelnek az SzSzKSz területén vívandó manőverező háborúhoz. Ebből küövetkeztetve, a Tanács célszerűnek tartja... hogy mielőbb kivizsgálásra és megvitatásra kerüljön annak kérdése, hogy azonnal rendszeresítve legyenek a megnevezett harckocsi-típusok és azonnal kezdődjön el sorozatgyártásuk - még a kísérleti munkák befejezése előtt -, hogy vissza tudjunk verni egy lehetséges agressziót..."
Látja, ,,mivel Cristie tankjai... mint egyik másik típus sem, a legnagyobb mértékben megfelelnek az SzSzKSz területén vívandó manőverező háborúhoz." Rezun meg azt állítja, hogy LEHETETLEN. ,,Nekünk annyit hazudtak már!", - akkor most kinek is higgyek?


(Folyt.köv.)
Előzmény: Zicherman Istvan (6)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.05.13 0 0 6
(Folyt.)

(Szuvorov) ,,A 30-as években gyakorlatilag a világon az összes tankot a következő séma szerint gyártották: a hajtómű - hátul, a transzmisszió - az orr-részben. A BT kivétel volt: a motor és a transzmisszió - hátul. 25 évvel később az egész világ megérti a BT elrendezésének előnyeit."

Nyilvánvaló hazugság. A BT nem volt kivétel amiatt, hogy a motor és a transzmisszió hátul kapott helyet. Azért hazugság, hogy egy önmagát minimális szinten tisztelő hadtörténész nem teheti meg, hogy ne tudja - a világ első, adott klasszikus elrendezés szerint felépült harckocsi a francia Renault FT-17 volt (első világháború), amely prototípus-ként szolgált a szovjet ,,M" sorozat harckocsijai számára (,,A szabadság harcosa Lenin elvtárs", stb.), és az első, szovjet sorozatban gyártott harckocsik számára is MSz-1 (T-18). Gyakorlatilag az összes, 20-30-as években gyártott hazai harckocsi a klasszikus elrendezés szerint épült. Például a BT harckocsikat ugyan azokon az üzemi berendezéseken kezdték el gyártani, amelyeken előtte a T-24 közepes harckocsik készültek, amelyek ugyan olyan klasszikus séma szerint készültek.
Nem csak a SzU-ban értették meg a klasszikus elrendezés előnyeit, méghozzá Cristie segítsége nélkül, és ráadásul nem 25 évvel később. A háború előtti években Nagy-Britanniában gyártották a szintén klasszikus elrendezésű ,,Matilda", ,,Valentine", ,,Cromwel" harckocsikat; Franciaországban - S35, B1bis; az USA-ban - M26, és még sorolhatnám a klasszikus elrendezésű harckocsikat a világ más országaiból.
Ráadásul miért is kéne az egész világnak megértenie a BT elrendezésének az előnyeit, és miért ne lehetne az, például, a már említett FT-17? Meg aztán vajh miért van az, hogy az ,,ostoba" izraeliek még mindig nem értették meg ezeket az előnyöket, és begyömöszölték a motort és a transzmissziót a ,,Merkava" tankok elejébe? Pedig a ,,Merkavát" a világ egyik legjobb tankjának tartják manapság. Miért van az, hogy a svéd Strv-103 nagyon messze áll a klasszikus elrendezéstől? Lehet, hogy nem volt ott a közelben Rezun úr, aki kioktathatta vlna az eltávelyedetteket?

(Szuvorov) ,,A BT tankokat állandóan tökéletesítették."

Ez egyike annak a kevés valós állításnak, ami a ,,Jégtörőben" szerepel. A BT-ket valóban, állandóan tökéletesítették, mint, mellesleg, a világ többi harckocsi-típusának döntő többségét. Tudva erről Rezun mégis állandóan maximum adatokat közöl különböző típusoktól, és úgy beszél róluk, hogy az emberben gyökeret verhet az a téveszme, hogy az összes BT rendelkezett az általa leközölt adatokkal.

(Szuvorov) ,,A működési hatósugarukat 700 kilométerig növelték. Még 50 évvel később is ez csak egy álom a harckocsizók számára."

A működési rádiusz 520-630 kilométerre nőtt meg, méghozzá kizárólag úton, és kizárólag a BT7M harckocsiknál, hernyótalpakon. Ami a legérdekesebb, hogy semmi különleges megoldásokat sem alkalmaztak ahhoz, hogy ezt a rádiuszt direkt növeljék! Az 1937 mintájú BT7 harckocsinál, ami benzinmotorral rendelkezett, a rádiusz 160-375 km volt, miközben az üzemanyagtartályok kapacitása 650+128 liter. A BT-7M radikálisan különbözött a BT7től azzal, hogy benzinmotor helyet a V-2 dieseleket kapta. A működési rádiusz, a tartályok megmaradt kapacitása mellett, a duplájára nőtt, leginkább amiatt, hogy a diesel jóval gazdaságosabb volt, mint a benzinmotor.

(Szuvorov) ,,1936-ban a sorozatban gyártott BT-k szinte a víz alatt küzdötték le a mély folyókat."

Csak így?! Szinte a víz alatt? Miért nem rögtön szinte a levegőben vagy szinte a föld alatt?
Jelentem, 1936-ban a BT5 harckocsik gázlóleküzdő készsége 0,85 m volt, a BT7-nél - 1,2 m. Ezt nevezi szinte a víz alatt-nak? Az akkori harckocsik többsége gond nélkül leküzdötte az ilyen mélységű gázlókat. Vagy talán az író a BT-5PH és BT-7PH (PH - podvodnogo hoda; vízalatti járatú) harckocsikra gondolt? Azok viszont kísérleti járművek voltak, és nem gyártották őket sorozatban. Ha pedig eszünkbe jut a Szovjetunió akkori legvalószínűbb potenciális ellenfele - Németország, - akkor ők már a 30-as évek végén rendelkeztek Tauchpanzer III kis sorozatban gyártott harckocsikkal, amelyek képesek voltak leküzdeni víz alatt a folyókat és egyéb vízi akadályokat.

(Folyt.köv.)
Előzmény: Zicherman Istvan (5)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.05.12 0 0 5
(Folyt.)

(Szuvorov) ,,A legjobb nyugati teszt-kísérletek a BT tnkoknál nem 70km/h, hanem 70 mérföld/h sebességet mutatnak."

Ami érdekesebb, a könyv későbbi kiadásában a prózaírónk már nem a BT nyugati teszt-kísérleteire hivatkozik, hanem a legjobb nyugati szakértők véleményére, ami hazudozásnál persze könnyebb, mivel a tesztkísérletekről szóló beszámolóknál csak is két út lehetséges - vagy léteznek ilyenek, vagy nem, miközben a ,,szakértők véleménye" igen relatív fogalom, körülbelül megfelel a ,,köztudott", ,,nyilvánvaló" fogalmaknak. Az új kiadásban a mondat imigyen olvasható:

(Szuvorov) ,,A legjobb nyugati szakértők úgy tartják, hogy a BT tankok maximális sebessége nem 70km/h volt, hanem 70mérföld/h."

A BT harckocsik még mostani mértékkel mérten is egyedülálló teljesítménnyel bírtak és a motor vonó-teljesítménye lehetővé tette volna, ha nagyon muszály, a 100km/h sebességet, ha a sebváltójukban lett volna megfelelő sebesség, de ez nem volt benne, mert nem volt rá szükség sem akkoriban, sem ma - a modern harckocsik között igen nehéz találni olyat, amely sebessége meghaladná a 80km/h-t.
Hozzáteszem, hogy az EBM stílusban előadott információ (,,a legjobb nyugati szakértők") kizárólag az általános iskola növendékei számára lenne meggyőző érv. Konkrétabban, ha szabadna, történész elvtárs, konkrétabban kéne megnevezni a szakrális tudása forrásait.

(Szuvorov) ,,A BT tankok páncéltestének formája egyszerű volt és racionális. A világon akkoriban egy tank sem, beleértve azokat, amelyeket az USA hadserege számára GYÁRTOTTAK, NEM RENDELKEZTEK ILYEN FORMÁJÚ PÁNCÉLZATTAL. a MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ LEGJOBB HARCKOCSIJA a T-34 - a BT egyeneságú leszármazottja. A páncéltestének a formája - a nagy amerikai harckocsi-tervező ötleteinek továbbfejlesztett változata. A T-34 után a homlokpáncél dőlt elrendezésétnek elvét felhasználták a német ,,Párducon", és utána ezt átvették a világ összes harckocsi-gyártói"

Az adott részletből következik: 1) a T-34 páncélteste a BT páncéltestéből keletkezett; 2) a homlokpáncél lemezeinek dőlt elrendezését, hogy ezáltal növeljék a jármű racionális páncél-védettségét, Cristie amerikai mérnök találta ki.
Adott az első következtetés. Nem titok, hogy a T-34 sok technikai megoldásban valóban örökölt a BT-től, de elég ránézni a T-34 és BT páncéltesteire, hogy meggyőződjünk arról - a BT és T-34 páncélteste között nincs semmi közös. Például, a Cristie harckocsi orr-része szűkűl az oldallemezek irányából, hogy biztosítsa az elülső kerekek mozgatását, amikor a harckocsi a kerekein halad (ezt az elemet Cristie a versenykocsiktól kölcsönözte). A döntött homlokpáncél nem a védettséget szolgálta, hanem a légellenállás csökkentését (Cristie valóban a sebességet részesítette előnyben), ráadásul a ,,racionális páncélzat" elvének ellentmond a homlokpáncélból függőlegesen igen kiálló bódé, amely mögött a vezető ül. A T-34-en is a vezető búvó nyílása a homlokpáncélon van, de a homlokpáncél részét alkotja, és vele együtt 60 fokos dőlésszöget zár. A BT keresztmetszete egyenoldalú, derékszöges négyszög alakú, a T-34-nél pedig ,,T" alakú, ahol az oldalfalak a hernyótalp-polcok irányában lejtenek, szintén dőlt páncélzatot képezve.
Add második állítás. Nem Cristie találta fel a döntött páncéllemez elhelyezést (racionális páncélzatot)! A gurulatról és döntött páncélról még jóval Cristie előtt tudtak! Például az USA-ban, 1862-ben a konfederáció erői átépítették a leégett ,,Merrimack" fregattot alacsony kazamata-páncélos hajóvá (,,Virginia"). A védelem érdekében a kazamaták páncélzata szintén döntött volt. A ,,Virginia" ugyan az év március 9-én harcba bocsátkozott az északiak ,,Monitor" páncélosával, és több találatot kibírt, bizonyítva aracionális páncélzat előnyeit /10/. Megkérdezhetnék, hogy ennek mi köze a tankokhoz? Jól van, kérem, még 15 évvel a BT megjelenése előtt, az első világháború éveiben, Oroszországban Mgebrov vezérkari százados kidolgozott és felépített több páncélkocsit, amelyeknél a járművek védetsége érdekében erősen döntött páncéllemezeket alkalmazott (racionális páncélzat). Hasonló megoldásokat alkalmaztak a franciák és angolok.

(Folyt. köv.)
Előzmény: Zicherman Istvan (4)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.05.12 0 0 4
(Folyt.)

Bárhogyan is vesszük, ha maguk véletlenül találnak a BT-n, vagy bármilyen más harckocsin (például T-72-őn), esetleg egy személygépkocsin (és nem feltétlenül szovjet gyártmányún) olyasmit, ami hasonlítana egy ,,teljesítmény korlátozóra", az egyáltalán nem jelenti szt, hogy azt a járművet kizárólag a Szovjetunió útjaira készítették, és hogy ezt a ,,korlátozót" utánna ki kell kaparni a motorból, amint autósztrádára tévedtünk.
Közelítsük meg a kérdést egy másik irányból is. Mint meggyőződhettünk róla, a motor fordulatszámát nem azért korlátozzák, hogy a motor teljesítménye valamiféle veszélyt jelent a harckocsikra az autósztrádán kívül, hanem azért, mert veszélyt rejt önmagára nézve - nem szabályozod a fordulatszámot, és a motor tönkre fog menni.
Tételezzük fel, hogy mégis létezik valami mítikus ,,teljesítmény-korlátozó", amelynek köszönhetően megnövekszik a motor teljesítménye anélkül, hogy megváltozna a főtengely fordulatszáma (például, a a forgó momentum növelésével). Hiszen megnövelni a fordulatszámot nem szabad, hiszen ez nem egy, mondjuk, Toyota könnyű motorja - ott le lehet kapcsolni a fordulatszám-szabályozót, oszt rohangáljál az úton... Itt viszont egy nehéz motorról van szó, amelyben igen magas a mozgó idomok inerciója és rendkívül magasak a centrifugális erők.
Szóval, megnövekszik-e a harckocsi maximális sebessége ha nő a motor teljesítménye, ugyan olyan maximális fordulatszám mellett, illetve egyéb, hasonló és egyenlő viszonyok között? A választ erre meg lehet találni a harckocsi vezetésének elméleti kurzusában /8/. A közvetlen, natúr teszteléseken kívül a maximális sebességet analitikus úton is ki lehet számolni - végre kell hajtani a kinematikus és vonóerő számítást.
Ahhoz, hogy megkapjuk a maximális sebességet, a tank kinematikus jellemzőiből kiindulva, elég megállapítani a harckocsi vezető kerekének a maximális forgás-sebességét, ebből pedig kikövetkeztetni a harckocsi vonal-sebességét a legmagasabb áttétnél. Ehhez ismerni kell: a motor főtengelyének maximális forgási sebességét, a transzmissziók és oldalsó reduktor áttét számát, és a vezető kerék rádiuszát. A feladat, mint láthatjuk, meglehetősen egyszerűen megoldható...
A vonóerő számítása természetesen nehezebb feladat. Itt figyelembe kell venni a motor forgó momentumát különböző forgásszámnál, a transzmisszió kinematikus jellemzőit különböző sebességnél, a teljesítmény vesztességet a motor rendszereiben, a futómű elemeiben, az oldalsó reduktorban, a transzmisszióban és a külső ellenállást. A maximális sebességet, általában, úgy számolják ki, hogy olyan ellenállást vesznek alapul, ami megfelel a szilárd felületű földútnak.
Miután végrehajtjuk a maximális sebességet érintő számításokat a kinematika és a vonó értéknek megfelelően, két jellemzőt kapunk, amelyből az egyik megfelel a motor maximális fordulatszámának a legnagyobb sebességnél, a második - a húzóerőnek felel meg, amit a motor hoz létre, illetve a külső és belső ellenállás együttes ereje. A tank maximális sebessége kisebb lesz, mint az elvégzett számításokban szereplő adat. Ez arról tanúskodik, hogy amennyiben sikerül elérni a maximális fordulatszámot percenként - 1650 (az M17T motornál) vagy 1800 for./perc. (V-2 motor) a legnagyobb sebességen, akkor a teljesítmény már nem játszik szerepet. Hiába fogjuk az a tízszeresére növelni, a járműsebessége ettől még változatlan marad.
A technikai kérdéseket tisztáztuk, most pedig térjünk át az operatív-harcászatikra. Még ha - tételezzük fel - létezik az a szerencsétlen ,,teljesítmény-korlátozó", minek azt leszerelni az autósztrádákon? Hogy részt lehessen venni egy sport világbajnokságon? Tudja meg a történész úr, hogy a harckocsi maximális sebességének semmi köze sincs az olyan fogalmakhoz, mint amilyen a ,,támadás tempója" és az ,,egység menetvégrehajtásának átlagideje"! És pedig ezekkel a fogalmakkal kell operálni, ha már Európa meghódításának terveit szövögetjük. Ha gyors harckocsikkal akarjuk meghódítani Európát, akkor - Rezun szerint - ezek valami magányos harckocsik lesznek, mert bármennyire is gyors egy harckocsi, még a modern korban is egy harckocsioszlop mozgási sebessége körülbelül 20km/h-t tesz ki.
A valós életben, és nem a pszeudo-történelmi költeményekben, a BT harckocsikkal felszerelt alakulatok meglehetősen szerény sebességeken hajtották végre a menetgyakorlatokat. Például, a Halhin-Gol körüli harcok után, egy teljesen átlagos menetvégrehajtás alatt, az állandó diszlokációs körzet irányába, a BT-5 harckocsik három zászlóalja és egy zászlóalj BT-7 (mind az M.P.Jakovlev elvtárs nevét viselő, Lenin érdemrendes 11. harckocsizó dandár állományából) a 630 kilométert négy huszonnéhy órás menetben hajtották végre /9/. Ez átlagban 157,5 km naponta, vagy 15,75 km/h napi tízórás menetvégrehajtási idő mellett.
1939 júliusában a 6. harckocsizó dandár BT-7 tankjai 800 km távolságot tettek meg 55 munkaórában, 6 nap alatt/9/. Ebből következően igen határozottan lehet állítani, hogy az átlagos mozgási sebességük 14,5 km/h volt.

(Folyt. köv.)
Előzmény: Zicherman Istvan (3)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.05.12 0 0 3
(Folyt.)

(Szuvorov) ,,Az első BT-k 100 km óránkénti sebességgel rendelkeztek".

Az első, sorozatban gyártott BT-k a BT-2 harckocsik voltak. A maximális sebességük lánctalpakon - 51,6 km/h, kerekeken - 72 km/h. Az átlagsebességük nyílt mezőn - 22 km/h. A Critie-től vásárolt M.1941 harckocsi maximális sebessége lánctalpakon - 40 km/h, kerekeken - 70 km/h, és átlagsebessége mezőn - 5-8 km/h /4/.

(Szuvorov) ,,A szovjet források 86 km/h számot mondanak, néha pedig 70km/h-t".

A ,,szuperkém" polgártárs elfelejtette, de lehet, hogy szándékosan hallgatta el, hogy a BT harckocsinak meglehetősen sok modifikációja létezett, ezért a ,,szovjet forrásokban" valóban igen eltérő számok szerepelnek a BT harckocsik maximális sebességét illetően. A különböző típusoknál a maximális sebesség a következően alakult (lánctalpakon/kerekeken, km/h): BT-2 - 51,6/72; BT-5 - 53/72; BT-7 (1935) - 51,6/72; BT-7 (1937) - 52,3/72; BT-7M - 62/86. Ebből következik, hogy a 86km/h - a BT-7M harckocsi maximális sebessége kerekeken, a 70 km/h - az M.1940-es tanké.
Az is nagyon jellemző, hogy a BT-ről beszélve Rezun állandóan egy-egy, egymástól különálló típusoktól vett maximális adatokat említ, és elhallgatja ezt, úgy folytatva érveléseit, mintha az összes BT ugyan ezekkel a paraméterekkel rendelkezett volna.

(Szuvorov) ,,A magyarázat roppant egyszerű: a szovjet utakon a túlságosan nagy teljesítményű motor veszélyt jelentett a jármű mozgására nézve, ezért kénytelenek voltak felszerelni rá a teljesítmény-korlátozó berendezéseket. Az autósztrádákon a korlátozó berendezéseket le is lehetett szerelni..."

A magyarázat valóban nagyon egyszerű lenne, ha bármilyen forrás is tudna ilyen FELSZERELHETŐ teljesítmény-korlátozó berendezésekről.
Például, a BT-7 harckocsikon nem volt ilyen ,,teljesítmény korlátozó", aminek bárki könnyedén utánnanézhet, ha felüti a BT-7 harckocsi technikai lerását és műszaki ismertetőjét /5/, illetve fellapozza a harckocsi szolgálati útmutatóját /6/. Továbbá, ha a ,,korlátozót" le lehet szerelni, akkor az említett iratokban szerepelnie kellene annak, hogy ez az eljárás milyen sorrendben kerülne lekapcsolásra, leszerelésre, milyen lenne a karbantartása és tárolása, de ilyenről ott szó sincs.
Ezen a meglehetősen egyszerű kommentáron abba is hagyhatnánk a diskurzust, de általában túl gyakran találkozok olyanokkal, akik szeretik keresni a fekete macskákat a sötét szobában. Rögtön előjönnének egy hipotézissel, hogy a ,,tisztelt történész úr" mindössze rosszul nevezte meg a valóban létező berendezést. Így, például, a nyomorult ,,teljesítmény korlátozó" szerepében tetszelgett a fordulatszám-korlátozó berendezés, amely néhány altípuson megvolt. Az említett technikai szakkönyvekben egy szó sincs arról, hogy ilyen fordulatszám-szabályozók szerepeltek volna az M-17T benzin-motorokon (elképzelhető, hogy akár ott is volt ilyen), viszont a V-2 diesel motoron, amiket a BT-7M harckocsikba szereltek, van egy fordulatszám-szabályozó, amelynek egy funkciója volt, hogy szabályozza a tengelyforgás sebességét, amennyiben a motor túlpörgött a gazdaságos üzemeltetésen, és mindössze azért volt, hogy a motor ne akadozzon.
Valóban, egyes esetekben a forgásszám szabályozók azt a teljesítményt is korlátozzák, amit amúgy a motor tudna produkálni, de ez egyáltalán nem az a berendezés, amelyről a szerző ír. Miért? Azért, mert Rezunnál ezt a ,,teljesítmény korlátozót" azért szerelik fel, mivel ,,a szovjet utakon a túlságosan erőteljes motor veszélyt jelent a harckocsi mozgására", konstruktív szempontból pedig ez a ,,korlátozó" úgy van megszerkesztve, hogy az autósztrádákon azt le lehet szerelni, méghozzá egyszerűen és könnyedén.
Ennek a berendezésnek semmi köze a forgásszám szabályozóhoz, ami a motor szétverését hivatott korlátozni a magas fordulatszámnál, ráadásul a dieseleken - mindezen felül - hogy kizárja a motor füstölését /7/. Ráadásul a V-2-re felszerelt szabályozó szerkezetileg úgy volt megalkotva, hogy azt ,,egyszerűen levenni" lehetetlen.


(Folyt.köv.)
Előzmény: Zicherman Istvan (2)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.05.12 0 0 2
(Folyt.)

(Szuvorov) ,,Ahhoz, hogy értékelni tudjuk EGY szovjet harckocsigyár MELLÉKTERMÉK mennyiségét BÉKE IDŐBEN, tudnunk kell, hogy 1933-ban Németországban egyáltalán nem gyártottak tankokat. 1939-ben Hitler úgy kezdte a második világháborút, hogy 3195 harckocsival rendelkezett, azaz kevesebbel, mint amennyit a Harkovi lokomotívgyártó gyár tudott volna termelni fél év alatt, békegyártás ütemében."

Először is, a harckocsik nem voltak melléktermékek, hanem eléggé főtermék kategóriát képeztek. Ez elfogadott volt akkoriban is, és elfogadott ma is - a gyár mind polgári, mind katonai rendeltetésű termékeket gyárt, és ahhoz, hogy ne hívja fel fölöslegesen a kíváncsiskodók figyelmét, a nevében mint civil ipari létesítmény szerepel. Például, senki számára sem titok, hogy napjainkban a Morozov nevét viselő szállítási eszközökkel foglalkozó Harkovi Tervezőiroda harckocsik tervezésével foglakozik.
Másodszor, a legeredményesebb év a HPZ (harkovi lokomotívgyártó vállalat) számára 1939 volt, amikor összesen 1346 db BT-7 harckocsit szereltek ott össze. Azaz, Rezun több, mint kétséges forrásanyagot használva - a szovjetharckocsik gyártását illetően - több, mint hatszorosára ,,emelte" a gyár által legyártott harckocsik számát. Minek?

(Rezun) ,,Most pedig pár szó azoknak a harckocsiknak a minőségéről, amelyeket Guderian a Harkovi lokomotívgyártó gyárban látott. Ezek azok a tankok voltak, amelyeket az amerikai harckocsi géniusz, J.W.Cristie teremtett. Cristie eredményeit senki sem értékelte, kivéve a szovjet mérnököket."

Úgy látszik a lengyelek, akik saját 10TP harckocsijukat éppen Cristie tankjának bázisán fejlesztették ki, nem értékelték az utóbbi géniuszát. Még kevésbé értékelték őt az angolok, akik megvették Cristie tankját, és felhasználva, mint prototypust, kifejlesztették alapján és tömeggyártották az A13 Mk III ,,Crusaider", A27L ,,Centaur", A27M ,,Cromwel" harckocsikat. Sőt, mi több, nem elégedve meg a zseniális Cristie által tervezett felfüggesztéssel, tovább fejlesztették azt, kiegészítve lengéscsillapítókkal, aminek köszönhetően megnövelték az adott harckocsik mozgásának puhaságát, és - ennek köszönhetően - a tervezett sebességet, illetve üzemeltetési komfortot is /3/. Biztosan ők voltak azok, ha követjük Rezun logikáját, készültek leigázni Európa autósztrádáit.

(Szuvorov) ,,Az amerikai tankot megvásárolták és hamis papírokkal lett átszállítva a Szovjetunióba, amelyekben mint mezőgazdasági traktor ként szerepelt. A Szovjetunióban a ,,traktort" óriási mennyiségben gyártották, BT márka alatt - ,,gyorsjáratú tank".

A valóságban Cristie két tankját M.1940 (egyes forrásokban úgy szerepelnek, mint M.1931) hivatalos szerződésben rögzítettek szerint vették meg, amelyet 1930. április 28-án kötött az «U. S. Wheel Track Layer Corporation», és az «Amtorg Trading Corporation», az utóbbi az a cég, amely a SzU érdekeit képviselte az USA-ban. Az üzlet 60.000 amerikai dollárt kóstált a két tankért, 4000 dollárba kerültek az alkatrészek, és 100.000 dollárt fizettek azért a jogért, hogy a harckocsit 10 éven át gyárthassák a SzU-ban. Ráadásul az adott járművek teljes mértékben legálisan kerültek a Szovjetunióba /4/.

(Folyt.köv.)
Előzmény: Zicherman Istvan (1)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.05.12 0 0 1
(Folyt.)
.................
,,3.Fejezet. Minek a kommunistáknak a fegyver."

(Szuvorov): ,,1933-ban Haintz Guderian német ezredes meglátogatta a Harkovban található szovjet lokomotívgyártó gyárat. Guderian megtudta, hogy a gőzmozdonyokon kívül a gyár melléktermékeket is gyárt - tankokat. A legyártott harckocsik mennyisége - 22 darab naponta."

Maga Guderian erről a következőképpen ír: ,,Mellesleg, akkoriban a harckocsigyártás Németországban elérte a nem kevesebb, mint évi 1000 harckocsit, minden típusból. Ahhoz képest, hogy mennyi harckocsit gyártottak a mi ellenfeleink, ez nem volt valami nagy szám. Még 1933-ban megtudtam, hogy az egyetlen orosz harckocsigyár naponta 22 darab ,,Orosz-Cristie" típusú harckocsit gyárt."/1/.
Mint láthatjuk, Guderian nem állítja, hogy: a) járt volna a szovjet gyárban; b) hogy ez a gyár a Harkovi lokomotív gyár lenne, és hogy c) a gyárnak van mellékterméke. A ,,Gyorslábú" Heintz arról beszél, hogy 1933-ban tudomása volt arról, hogy egy orosz harckocsigyár naponta 22 darab tankot gyártott. Nem állítja azt sem, hogy ez bizonyítottan így lenne, hanem mindössze rámutat, hogy milyen információval rendelkezett 1933-ban.
Vagy a szovjet kémelhárítás dezinformációja sült el jól, vagy a visszaemlékezések szerzője 20 év alatt valamire rosszul emlékezett, de valójában az ,,Orosz Cristie" (azaz - BT harckocsicsalád) tankokból a teljes 1933-as esztendő alatt le lett gyártva: BT-2 - 224db, BT-5 761db, BT-5RT - 96 db (összesen - 1081db) /2/. Azaz, Guderian az egy gyár által gyártott BT harckocsik tekintetében körülbelül hétszeresen(!) hibázott.
Az összes forrásból, amelyben szerepelnek az SzSzKSz-ben legyártott harckocsik adatai, és amik egyáltalán fellelhetőek a természetben, Rezun éppen azt választotta ki, amely a legközelebb áll az EBM hítvorrás-kategóriához (,,Egy Barátom Mondta"), nem tükrözi a dolgok valódi állapotát, és jelentősen túlszárnyalja a SzU-ban akkoriban legyártott harckocsik számát. Minek? Valószínűleg azért, hogy egy ilyen alapozás után be lehessen dobni a következő passzázst.


(Folyt. köv.)


Előzmény: Zicherman Istvan (0)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.05.12 0 0 0
V.Csobitok,

hadtörténész, harckocsi-mérnök, több szakkönyv szerzője harckocsik és a második világháború történelmével kapcsolatban.

,,A ,,JÉGTÖRŐ" - EGY LÁZÁLMAS ELME SZÜLEMÉNYE"

( Forrás: Неправда Виктора Суворова: Сборник / Исаев А., Чобиток В., Иринчеев Б., Рубецкий О., Пернавский Г. и др.; ред.-сост. Г. Пернавский. — М.: Яуза, Эксмо, 2007. — 41/384 с. — (ВИС)
A cikk a cikkgyűjteményből Csobitok 2000-ben megjelent cikkének módosított, ,,visszafogottabb" változata.

Bevezető.

Az adott cikkem bekerült a ,,Viktor Szuvorov igazságtalanságai" gyűjteménybe, a ,,Egy-s-más a csodálatos tankokról" címen.
Pár évvel ezelőtt, 200-ben, a Győzelem 55. évfordulója alkalmából írtam egy cikket (,,A ,,Jégtörő" - egy lázálmas elme szüleménye"). A cikk bevezető részében külön kiemeltem, hogy nem vitázok egyes elméletekkel, és nem áll szándékomban bármely teória cáfolata vagy bizonyítása. Egy valamit kívántam bizonyítani: a ,,Jégtörő" szerzője, Vlagyimir Bogdanovics Rezun, aki a Viktor Szuvorov írói álnév alatt publikál - hazug, ráadásul patológiai és visszafordíthatatlan szinten. Szinte minden bekezdésben hazudik, ráadásul erre gyakran még szüksége sincs a mondandója számára. A forrásokat, amelyekre néha hivatkozik, kegyetlenül kiforgatja, részeket szakít ki a szövegkörnyezetből, ami miatt azok pont az ellenkezőjéről szólnak, mint az eredeti szövegben...
Attól függetlenül, hogy a cikk célját világosan megneveztem, nagyon sok levelet kaptam az elmélete mellett kardot törő emberektől, amiket röviden összefoglalva a következő kategóriákba sorolhatok: ,,Igaza van, de a lényeges dolgokban neki igaza van!", ,,Te belekötsz az apróbb részletekbe; elképzelhető, hogy Szuvorov tévedhet pár számban", stb., stb.
Ami érdekes, a ,,rezunoidok" között, ahogyan én nevezem az illetőket, akadnak mint a kommunizmus által megharapott ,,nyomorult múlt" ellen küzdők, úgy hurrá-hazafiak is, akik bármilyen Hitlert készek sapkákkal agyonverni. Az előbbiek úgy tartják, hogy Rezunnál a legfontosabb az, hogy éppen a Szovjetunió szervezte meg a második világháborút; a második kategóriába tartozók - hogy nem vagyunk idióták, és a háború kezdetén elszenvedett katasztrófák abból állnak, hogy - mint azt Rezun mondta - mi készek voltunk elsőként támadni, és ezért nem voltunk felkészülve a védelemre, pedig ha sikerült volna nekünk mérnünk az első csapást...
Mint az egyik, úgy a másik is - marhaság. Ez az én személyes véleményem. De nem kezdek vitát a marhaságot cáfolandó. Egy gondolkodó olvasó számára, aki nem nagyon ismeri a hadtörténelmet és a haditechnikát, Rezun olvasása közben nem tűnik fel, hogy őszintén szólva hülyeségekkel tömik az agyát, méghozzá a leg szégyentelenebb hazudozás formájában. Számukra a cikkemből több dolog is kiderül. A fanatikus revizionista ,,rezunoidokat" pedig fölösleges lenne bármiről is meggyőznöm, mivel a meggyőződésük olyat, mint a hit - az érvek nem hatnak rájuk, mivel ,,lényeges dolgokban Neki van igaza".
Az apróságokra viszont, amelyekbe Rezun kritikusai ,,belekötnek", épül gyakorlati az egész bizonyítási bázisa, szándékosan önti tele a szöveget tengernyi aprósággal és adattal, amelyekből utána sokatmondó következtetéseket von le, és a következtetésekből építi fel az elméletét. Hogy is van ez - ő elferdített apróbb részletek sokaságára építi bizonyítási bázisát, mi meg nem köthetünk bele az eleve hamis adatokba, mert az már ,,kicsinyesség"?
Ezért is igyekszem nem támadni az elméleteit - egyes embereknek elég lesz rámutatnom, hogy Rezun hazudik, másokat meg még az elmélet ,,globális" megdöntése sem fogja meggyőzni.
Sőt, többet mondok - nem tudom, hogy miből áll Rezun globális elmélete, mivel a könyveit nem olvastam... ,,Nem olvasom, de elítélem:)". Ami érdekes, ez a kijelentésem már nem egyszer egy lakmus-papír szerepét töltötte be számomra, amikor fel kellett mérnem, hogy a vitapartner mennyire adekvát módon viszonyul a valósághoz. Az az ember, aki józanul fogja fel a dolgok természetét, megértéssel és jó humorral viszonyul az ilyen kijelentéseimhez, a dűhött rezunoidok viszont dobverős sámántáncba kezdenek örömükben.
Valóban, nagyon sokáig egyetlen egy Rezun könyv sem volt a kezemben, de az állandó idióta, érthetetlen módon embereknél felmerülő kérdések a beszélgető partnereimnél, amik a BT harckocsikat érintették (Minek kellett ledobni a hernyótalpakat? Minek kellett nekünk olyan tank, ami nem felelt meg a mi területünknek? Minek kellett teljesítmény korlátozó berendezés?), vagy az ,,autósztrádás" tankokat (minek kellett a komcsiknak az A-20 autósztrádás harckocsi?), annyira az agyamra mentek, hogy kénytelen voltam megvenni a ,,Jégtörőt" és felütni a harckocsikról szóló fejezetet, hogy végre darabjaira szedhessem a marhaság alapforrását. Így kezdődött az ismeretségem Rezun könyveivel. Ami jellemző, hogy amint sikerül elmagyarázni, hogy a BT-ről nem dobáltak le semiféle hernyótalpakat, rögtön jött egy másik kérdés, ami egyáltalán nem tartozott avita tárgyához - például ,,Miért semmisítették meg a Sztálin-vonalat?". Az emberben még fel sem merül a kérdés, hogy valóban meg lett-e semmisítve ez a vonal. Mint ahogyan abban sem kételkednek, hogy a háború első napjától kezdve 24 ezer szovjet harckocsi állt szemben a németekkel. Mint ahogyan fel sem merül bennük a kérdés egyéb kérdésekben.
Miért is? Úgy látszik azért, mert Rezun olyan pofátlanul és tehetségesen hazudik, hogy az olvasók többsége nem érzi a késztetést, hogy ellenőrizze a leírtakat. Nagyon egyszerűen magyaráz rendkívül bonyolult dolgokat, eseményeket, de ami a legfontosabb - kifinomultan manipulálja az olvasó tudatát, gyakran nem mondva ki a szükséges következtetéseket, csak kimond egy kisebb tényt, amelyhez valami sokat sejtetően hozzáteszi, hogy ,,mi azért önnel tudjuk, amit tudnunk kell"...
Nem eresztem bő lére a mondókámat. Hogy bebizonyítsam, hogy Rezun hazudik, ehhez nincs szüksége az embernek végigolvasnia az összes könyvét. Még csupán csak egy fejezetet is feldolgozva, amelyben a hazugság mennyisége a tartalom egy-egy mértékegységében bőven túllép minden megengedett normát, le lehet vonni a következtetést, hogy a többi fejezetben sem jobb a helyzet. Akkor meg minek rágódni és tömni magunkba továbbra is ezt a ,,szellemi eledelt", ha már az első kanál után nyilvánvaló, hogy mi is ez valójában?
A harckocsik - az én életem. Éppen ezért konkrétan róluk fogok írni, ezért nem fogok belemászni olyan területekre, amelyekhez valószínűleg nem értek, ezért - ha nem a számítógépekről és nőkről beszélünk - akkor kizárólag a harckocsikról. Kezdjük a ,,Jégtörő" 3. fejezetével, és menjünk végig rajta, szinte mondatról mondatra.

(Folyt.köv.)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.05.12 0 0 topiknyitó
Kezdésnek talánérdemes felsorolni az eddig megjelent munkáit, hogy kavarodás ne támadjon a műfajok és könyvcímek között.

Eddigi írásai:

Regényei:
1. ,,Kontrol" (1981)
2. ,,Választás" (?; nem olvastam és nincs is meg:/).

Visszaemlékezésekkel fűszerezett irodalmi művek:
1. ,,Felszabadító" (1981).
2. ,,Akvárium" (1985).
3. ,,Szpecnáz" (1987).

Politikai és történelmi jellegű munkái:
1. ,,Jégtörő" (1968-1981).
2. ,,A szovjet hadseregben" (1982; angolon kívül más nyelven nem volt kiadva; 1982-ben a ,,Hónap Könyve" címet kapta.
3. ,,A szovjet katonai hírszerzés" (1984; amgol és francia kiadása volt a könyvnek, más nyelveken (beleértve az oroszt is) nem volt publikálva.)
4. ,,Az ,,M" nap".
5. ,,Megtisztulás"
6. ,,Az utolsó köztársaság".
7. ,,Öngyilkosság".
8. ,,A győzelem árnyéka" (A könyv csak oroszul jelent meg; maga a címe is egy szójáték, ugyanis oroszul a Győzelem napja - ,,Deny pobedi", a ,,Győzelem árnyéka" pedig - ,,Teny pobedi".)
9. ,,Visszavonom a mondottakat".
10. ,,Az utolsó köztársaság" (Második kötet).

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!