Abry,most kíványsz boldog karácsonyt.nem tévesztetted el a naptárban az időt?
Karácsonykor gondolom gondolsz azokra a szentekre,akik az ŐT bálványszervezet 144 ezer felkentjéhez sorolták magukat,és tudatosan ünnepelték a karácsonyt,holott tudták,hogy az nem Jézus születésnapjának az időpontja.
jól gondold meg,hogy mit írsz a karácsonyról,mert a saját vallásszervezeted megdicsőült szentjeit kárhoztatod.
Mindenki fújja, hogy a Karácsony már rég nem arról szól, amiről kellene. Amiről régen szólt! De ők tudják valójában, hogy miről kellene szólnia? Mert a vallásos emberek, Jézus születését ünneplik ilyenkor. Akik nem vallásosak, azok ilyenkor mit ünnepelnek? Ez a szeretet ünnepe. Igen. És akkor mindenkinek kedvesnek kell lennie a másikkal, sőt mindenkivel! Erről kellene szólnia? Vagy miről? Vagy a sok ajándék a baj, hogy mindenki már csak az ajándékok miatt várja a karácsonyt és nem a szeretet miatt? Egy ideje már nekem sem olyan a Karácsonyom, mint régen. De ez amiatt van, hogy nem vagyok már szószoros érelemben vett gyerek. Régen örültem nagyon! Akkor kaptam meg a legnagyobb ajándékot egész évben. Órákig elbíbelődtem egy-egy játékkal, ajándékkal. Ma már nem. De (bennem) nem csak a Karácsonyhoz fűződő viszony változott meg! Szóval lehet az emberek félreértelmezik?! A Karácsony a gyereklétből való kilépés után már teljesen mást jelent! Számomra például egy erőltetett terhet. Persze azért nem szakadok bele, inkább csak bosszantó teher. Mert azt, hogy a megajándékozottak közül, ki minek örülne a legjobban, csak párnál tudom eldönteni. - De azt sem biztosan! Venni kell valamit, tök mindegy mi az, mert Karácsony van, valamit adni kell! Ne olcsóságot, mert Karácsony van és hátha az ajándékozott fél nagyobb értékűt ad, te meg majd ott állsz a pár száz forintos kis ajándékoddal! Ne saját kézzel készíts, mert persze, szép az, de azért annyira nem örülnek neki, minthogyha valami igazán szép és drága ajándékod adtál volna! - Plussz itt is fennáll a veszéllye,hogy a másik fél majd valami óriási ajándékot ad neked. - Megintcsak nincs kiegyenlítve a dolog. Személyeset adj, mert csak attól igazán karácsonyi ajándék az ajándék! Persze, ez nincs így, igaz? De valljuk be őszintén, azért az emberek zöme így gondolkodik. És hiábai szépítjük a dolgokat, de erről szól a Karácsony! Arról, hogy mindenki nagy ajándékot adjon a másiknak, drágát, nem baj, az, hogyha nincs rá pénze, teremtsen! Legyen mindenki felhőtlenül boldog, mert Karácsony van! Legyen mindenki kedves mindenkivel, mert Karácsony van! Legyen fehér minden és essen a hó Szenteste, mert az csak úgy az igazi! Együnk ezen a pár napon mindennél finomabb, mennyei ételeket, sütiket és igyunk finomakat, mert Karácsony van! Ne legyen bosszankodás, csak mosoly és vidámság, mert Karácsony van! Legyen minden mindennél tökéletesebb Szentestén főleg, de az utána következő két napon is legalább annyira! Na és kinek volt már ennyire tökéletes Karácsonyra? Miért törekszik erre mindenki, mikor úgysem jön össze? Az egész mai világ a tökéletességet akarja sugallni mindenféle irányból, aztán közben semmi nem úgy valósul meg. Minden modern, semmiért nem kell tennünk már szinte minden az otthonunkban van. Csak jó adag pénz kell hozzá! Az is a tökéletesség része! Akkor a pénz nem boldogít? A Karácsony nem erről szól? És ha minden olyan nagyszerű és tökéletes a világban, az életben, akkor mégis miért van tele mindenféle mocsokkal az összes híradás. Erre vezet a sok pénz, hatalmas ajándékok, meg a látszólagos boldogság? Remek. Tényleg nagyszerű!
Ezért kéne azért tényleg átértékelni a Karácsonyt! Nem csak mondani, hogy már korántsem arról szól,amiről kellene! Sokan azt sem tudják, hogy miről kellene szólnia! Mert persze rossz mindenkinek, de azért vesszük a sok ajándékot, a minél drágábbat, mert ezt diktálják, ezt kell tennünk! Hát hogyne! Ezért ilyen minden! Ezért ilyen az egész világ! Zűrzavar és káosz.
Nem én mondtam, én azt mondtam, hogy ők azt hazudják, hogy az apostolok Jehova Tanúi voltak, és a szervezetük egy ős-Őrtorony volt.
"nem minket alapítotak a niceai zsinaton 325-ben, hanem titeket........."
Mutass már egy enciklopédiát, ahol arról van szó, hogy a niceai zsinaton egyházat alapítottak volna. A niceai zsinat előtti egyházatyák melyik egyházhoz tartoztak?
Én nem mondtam ezt, hanem csak felhívtam a figyelmedet, hogy ebből a logikából ez következne. Ezt hívják argumentum ad absurdumnak.
Basszus, komolyan gondolod, hogy onnantól, hogy a világtörténelemben volt napkultuszt folytató csoport, onnantól örökkön örökké tilos kör alakú süteményt sütni, mert nehogy a pogányság benyomása alakuljon ki.
"Ja értem, tehát ha valami rómában van, akkor az csak pogány lehet. Tudtad egyébként, hogy az Őrtorony egyik legnagyobb propagandagyára (nyomdája) Rómában van?"
Melyik alakult meg a Római Birodalomban ? A katolikus egyház vagy Jehova Tanúi ?
Az nem jelent semmit hogy néhány évszázad múltán Rómában is jelen vannak Jehova Tanúi.
A katolikusok is jelen vannak az USA-ban, de nem lesznek ettől Jehova Tanúi......
Ja értem, tehát ha valami rómában van, akkor az csak pogány lehet. Tudtad egyébként, hogy az Őrtorony egyik legnagyobb propagandagyára (nyomdája) Rómában van?
"pl. karácsony"
Common logical fallacies that are often used in attacks against Catholicism:
Cum hoc ergo propter hoc: "Winter Solstice is on 21 December; Christmas is 25 December. Therefore, Christmas is a pagan holiday. (Ignores that fact that there are only 365 days to choose from in a year and that the early Church Fathers had good reasons to choose the date they did. It also ignores that Protestants' "Reformation Day" is celebrated on 31 October, the pagan festival of Samhain.)
"Aurelianus császár a Napistent kikiáltotta a Római Birodalom legfőbb védelmezőjévé"
hogy a fenébe kapcsolódik ahhoz (ráadásul elválasztás nélkül, hogy
"a római napimádó papok is ilyen napsugaras monstranciákat használtak mint a katolikus egyházban a szentségtartó""
1. Aurelianus 270-275 között volt császár, soha nem volt köze a kereszténységhez, hogy jön ez ide?
2. Azért mert volt valaha napkultusz azért mostantól minden napábrázolás pogány? A festő aki tájképet fest nem ábrázolhatja a napot, sőt semmit sem, ami valaha bármely népnél kultusz tárgya volt?
3. A monstrancia, ostensorium (lat., a monstro, ill. ostendo, 'megmutatni, bemutatni' igéből), Úrmutató, szentségmutató az Eucharisztia ünnepélyes megmutatására szolgáló liturgikus edény, melyben csiszolt kristályon vagy üvegen keresztül látható a lunulába fogott Szentostya.
"Pontifex Maximus volt a pogány római főpap címe is, ugyanaz, mint a pápáké........."
Igen, a pontifex maximus a pogány főpap címe volt. Most meg már nem az.
"És minden oltáriszentségen a Nap stilizált képe van!"
Ez nem véletlen, hiszen a katolikusok a pogány római hitvilágból is sokat áthoztak (lévén Római katolikus egyház- pl. karácsony). Aurelianus császár a Napistent kikiáltotta a Római Birodalom legfőbb védelmezőjévé a római napimádó papok is ilyen napsugaras monstranciákat használtak mint a katolikus egyházban a szentségtartó.
Pontifex Maximus volt a pogány római főpap címe is, ugyanaz, mint a pápáké..........
Tévedés. Nem a tabernákulum az Oltáriszentség, hanem a tabernákulum az Oltáriszentség őrzésének helye. Oltáriszentségnek (lat. Sacramentum Altaris) az Eucharisztiát nevezzük amiatt, hogy az oltáron jelenik meg, és az oltáron lévő tabernákulumban őrizzük. Hitük szerint Jézus jelenléte valóságos a kenyér és a bor színe alatt. Ld. átlényegülés (lat. transsubstantiatio). A katolikusok az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus Krisztust (aki pedig hitünk szerint valóságos Isten) illetik imádással. Tehát nem bálványt imádnak, hanem istent.
Kérlek szépen, legközelebb ne szólj hozzá olyanhoz, amihez nem értesz!
Csak néhány Józsikáécska-féle hozzászólás, és bizonyság lehet mindenki számára, hogy amit írtam igaz: a bálványimádás része a mindennapjainknak, és a kereszténység tömve van bálványimádással.
Amit pedig Józsikácska írt, hogy az oltáriszentség nem egy aranyedény, hanem egy tabernákulum... önmagáért beszél.
Azt is tudni kell, hogy az oltáriszentség aranyzott, üvegezett meg mindenféle edényében, vagyis a tabernákulumban nem akármik vannak ám. Hanem halottak csontjai - útálatosságok azok. Az I-ten: ÉL ! De a halandó ember halottak részeit imádja, az élő és Teremtő Örökkévaló helyett.
Aki pedig nem veszi észre, hogy a térdre borulás, a halott szoborhoz, vagy oltáriszentséghez való imádkozás, ezektől való kérés, ezektől remélt csodálatos gyógyulás bálványimádás, az nagyon nem ismeri az élő és féltőn szerető Urat.
A Tízparancsolatban egyébként a bálványoknak nem csak az "imádása", hanem azok "tisztelete" is tiltva van. "... ne tiszteld és ne imádd azokat!" Úgyhogy Józsikácska, önmagad ellen tettél tanúbizonyságot az Úr előtt.
De mivel tudom, hogy sok katolikus hívő és pap őszintén igyekszik, ezért arra kérlek, vizsgáld meg ezt a kérdést még egyszer!
Ne légy elfogult, mert én nem vagyok protestáns. Nem szükség velem hitvitáznod az elsőbbség dolgában. Nem vagyok tagja egyetlen egyháznak sem, nem képviselek semmilyen földi szervezetet, önmagamon kívül. De felismerem a bálványimádást, amit te esetleg ma még nem látsz tisztán.
A katolikus egyház sok és bőlére eresztett eszmefuttatást tett már közzé, hogy megpróbálja megmagyarázni az Úr előtt megmagyarázhatatlant. Azt tanácsolom, meg ne próbálj mégegyszer leborulni képek, szobrok, vagy az oltáriszentség előtt! (Amikor először láttam, hogy a hívek búcsún, körmenetben a templom körül hordozták az oltáriszentséget (aranyozott ereklyetartó, benne hullák csontjával), majd a kör megtétele után a pap felmutatta az oltáriszentséget, és a hívők térdre borulva imádták azt, akkor szinte a lélegzetem is elállt. És minden oltáriszentségen a Nap stilizált képe van! Nem más ez, mint Sátán csalása, hogy a Teremtő helyett a napistent imádják az emberek. Leborulva imádta a nép a napistent, arany edénybe csomagolt dögcsontokkal - és azt hitték, Istent imádják. Azt sem tudtam, hová legyek szégyenemben. Nem térdeltem le természetesen, de nagyon szerettem volna, ha nem kellett volna szem és fültanúnak lennem ezen a gyalázaton.
A szent kép, a liturgikus ikon elsősorban Krisztust jeleníti meg. A szent kép nem képes megjeleníteni a láthatatlan és fölfoghatatlan Istent. Isten Fiának megtestesülése képek új "rendjét" nyitotta meg: "Egykor, mivel sem teste, sem alakja nincsen, Istent egyáltalán nem lehetett ábrázolni. Most azonban, miután testben láthatóvá vált és az emberekkel együtt élt, arról, amit Istenből láttam, készíthetek képet. (...) Mi pedig fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét." A keresztény ikonográfia képbe írja át azt az evangéliumi üzenetet, amit a Szentírás szóval közvetít. A kép és a szó kölcsönösen megvilágítják egymást: "Összefoglalva: mi őrzünk minden egyházi hagyományt, akár írásban, akár szóban hagyták ránk, anélkül hogy újításokkal helyettesítenénk azokat. E hagyományok egyike az ikonfestészet. Ez, mivel összhangban van az evangélium üzenetével, alkalmas arra, hogy megerősítse hitünket Isten Igéjének valóságos és nem elképzelt megtestesülésében, és nagy gyarapodást hozzon számunkra. Azok a dolgok ugyanis , amelyek kölcsönösen megvilágítják egymást, nyilvánvalóan azonos jelentést hordoznak." A liturgikus ünneplés minden jele Krisztusra irányul, így az Istenanya és a szentek képei is: Krisztusról tanúskodó jelek, aki megdicsőül bennük. Őbennük látjuk "a tanúk felhőjét" (Zsid 12,1), akik továbbra is törődnek a világ üdvösségével, s akikkel -- mindenekelőtt a szentségek ünneplésében -- mi egyek vagyunk. Képeik megmutatják hitünknek az "Isten képmására teremtett" és az Ő "hasonlatosságára" [Vö. Róm 8,29; 1Jn 3,2.] átalakult embert, és az angyalokat is, akik Krisztusban szintén újra egybe vannak foglalva: "Szent Atyáink Istentől sugalmazott Tanítóhivatalát és a katolikus Egyház hagyományát követve (mert tudjuk, hogy ez a hagyomány a Szentléleké, aki az Egyházban lakik), teljes bizonyossággal és gondossággal elhatározzuk, hogy mind a drága és elevenítő keresztet, mind a tiszteletreméltó és szent -- akár festett, akár mozaikból vagy bármely más megfelelő anyagból készült -- képeket Isten szent egyházaiban alkalmazni kell szent edényeken és ruhákon, falakon és táblákon, magánházakban és utak mentén: mind Istenünknek és Üdvözítőnk, Jézus Krisztusnak, mind Asszonyunknak, az egészen tiszta és szent Istenszülőnek, a tisztelendő angyaloknak és az összes szenteknek és igazaknak képeit." "A képek szépsége és színe serkenti imádságomat. E képek, mint a mező képe, Isten dicsőítésére serkenti a szívemet." A szent képek szemlélése, az Isten igéjén való elgondolkodással és az egyházi himnuszok éneklésével együtt beleszövődik a liturgikus jelek harmóniájába azért, hogy az ünnepelt misztérium bevésődjék a szív emlékezetébe, majd a hívők új életében mutatkozzék meg. A templomainkban és lakásainkban lévő szentképek arra valók, hogy ébresszék és táplálják a Krisztus misztériumába vetett hitünket. Krisztus és az Ő üdvözítő művének képei által Őt magát imádjuk. A szent Istenszülő, az angyalok és szentek képei által az ábrázolt személyeket tiszteljük.
"Ne csinálj magadnak faragott képet ..." Az isteni parancs megtiltja Isten minden ábrázolását emberi kéz által. Ezt a Második Törvénykönyv így magyarázza: "Amikor az Úr a Hóreben a lángok közül szólt hozzátok, semmiféle alakot nem láttatok. Ne vetemedjetek hát arra, hogy bármiféle alakban képmást csináljatok magatoknak Istenről..." (4,15--16). Izraelnek az abszolút transzcendens Isten nyilatkoztatta ki magát. "Ő minden", de ugyanakkor "minden műve fölött áll" (Sir 43,27--28). Ő "a szépség alkotója" (Bölcs 13,3). Mindazonáltal Isten az ó Szövetségben parancsolta vagy megengedte olyan képmások készítését, amelyek szimbolikusan elvezetnek a megtestesült Ige által végrehajtott üdvösséghez: ilyenek a rézkígyó, [Vö. Szám 21,4--9; Bölcs 16,5--14; Jn 3,14--15.] a frigyláda és a kerubok. [Vö. Kiv 25,10--22; 1Kir 6,23--28; 7,23--26.] A megtestesült Ige misztériumára támaszkodva 787-ben a hetedik egyetemes zsinat Niceában igazolta a képrombolókkal szemben az ikonok tiszteletét: és nemcsak Krisztusét, hanem Isten Anyjáét, az angyalokét és a szentekét is. Isten Fia a megtestesülésével a képek új "üdvrendjét" indította el. A képek keresztény tisztelete nem áll ellentétben az első parancsolattal, mely megtiltja a bálványok faragását. "A kép előtt nyilvánított tisztelet az eredetinek szól" és "aki a képet tiszteli, valójában azt a személyt tiszteli, aki rá van festve". A szent képek tisztelete "tiszteletteljes megbecsülés", és nem imádás, ami egyedül csak Istent illeti: "A vallásos kultusz nem önmagukért tiszteli a képeket, hanem amennyiben megjelenítik a megtestesült Istent. Az ilyen megközelítés pedig nem áll meg magánál a képnél, hanem a valóság fölé tör, amit ábrázol." Tehát a szent képek kultusza Isten Igéje megtestesülésének misztériumára alapul. Nem ellenkezik az első parancsolattal.
Az Isten törvénye nem azt mondja, hogy faragott képet ne csináljunk, hanem: faragott képet ne csináljunk abból a célból, hogy azt imádjuk. Jellemző példája ez a Szentírás önkényes és megcsonkított értelmezésének, ami különben állandó jelenség a katolikusellenes hitvitákban. Hajánál fogva kirántanak valahonnan egy szentírási idézetet, kiemelik az összefüggésből, elhallgatják a helyes értelmezéshez szükséges körülményeket, vagy a tételükkel ellentétben álló egyéb, világosabb szentírási helyeket - s ezzel kész az érvelésük. Így csakugyan mindent be lehet „bizonyítani” a Szentírásból. A különbség bálványozás és keresztény képtisztelet között ott van, hogy a bálványimádó imádja az istenszobrot vagy a fétist, vagyis: istennek tartja s isteni erőkkel ruházza fel; a keresztény katolikus ember viszont a szentképeket, szobrokat s a feszületet semmiképp sem imádja, nem tekinti isteni lényeknek, hanem csak mint Istenre s az Ő szentjeire emlékeztető jelet, becsben tartja azokat. Ha letérdelünk a feszület előtt, nem a fa vagy a kő az, amit tisztelünk, hanem az, akit az a feszület ábrázol: Jézus Krisztus. Ezt nálunk minden gyermek tudja s tudják a protestánsok is, de azért ügyes, túlbuzgó embereik váltig felmelegítik ezt a rosszhiszemű mesebeszédet. Egyébként keresztet, szobrot, szentképet a lutheránusok templomaiban is találunk: hogyan van akkor, hogy ez ellen a kálvinisták sohasem dörögnek, csak a katolikusoknál botránkoznak meg rajta szörnyen? Világos jele tehát ez annak, hogy itt nem a józan ész vagy a vallásos buzgóság beszél, hanem a szenvedély és gyűlölködés. Vajon, ha valaki szobájában a meghalt édesanyja képét, hivatalában az államfő képét tisztelete jeléül kifüggeszti, ezzel bálványimádást követ el?
"Mellesleg az Élő Isten iránt érzett hálából eredően is el kellene távolítanunk minden olyan tárgyat,amel az imádat gyakorlásával kapcsolatba hozható. Nem mi döntjük el,hanem ő maga. Ő pedig már a kezdet kezdetén eldöntötte, hogy útálatosság a faragott képek szobrok tisztelete,birtoklása,amennyiben azok imádat ezközéül szolgálnak."
Akkor a székeket is ki kell hajigálni, hiszen azok is az imádat eszközéül szolgálnak:D
Nem azok a bálványok, amelyek az imádatban használatosak, hanem csak azok, amelyek imádat tárgyául szolgálnak. Nem mindegy.
Ne torzíts úgy, mint a JT-k, pl. az Érveljünk az írásokbólból c. könyvük "Képmások" c. részlegénél helyesen írja: "Ha a képmás imádat tárgya, akkor bálványról van szó."
Így van! Csak akkor bálvány, ha a képmás imádat tárgy. Azonban később már n,e nem imádat tárgyául szolgáló képmásokról, hanem imádatban felhasznált képmásokról beszél. Ne ess ugyanebbe a hibába!
Miután az Isten emberré lett, Jézus Krisztusban megjelent, a helyzet némileg megváltozott. Ugyanis van olyan emberi alak, amelyet az Isten felvett. A képek és a szobrok a 'szegények Bibliája' kategóriába tartoznak. Mivel a középkorban nem tudtak olvasni az emberek, mivel nem volt mit, ábrázoltak jeleneteket, amelyen keresztül megtanulták a hit igazságait, vagy híres, jeles embereket, akiknek a példája eligazít a keresztény életben.
Ennyire egyszerű. És ha tudom és elfogadom, hogy a Szentírás a keresztény életben, a keresztény közösség életében gyökerezik, akkor ezek a dolgok nem jelentenek problémát. Hiszen a keresztény közösséget a Szentlélek vezeti.
Ezen az alapon be lehet vezetni a IV. században Jézus Krisztusra vonatkozó ünnepet, lehet Jézus édesanyjáról a közösség gondolkodását megfogalmazni.
Akkor a letérdelés mit jelent Józsikácska3,egy szobor vagy kép előtt? Esetleg tiszteletet?
De az Ige azt is mondja,hogy mégcsak készíteni sem szabad ilyen ezközöket. Csak az Élő Isten előtt szabad leborulni.
Ez már a tíz ige leírása előtt is egyértelmű volt.
"Akkor monda Jákób az ő háza népének,és mind azoknak,akik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket,kik köztetek vannak,és tisztítsátok meg magatokat,és változtassátok el öltözeteiteket."
Józsikácska3,nem ezt kellene -é tenni mindazon vallásokban,ahol képek és szobrok tisztelete ,imádata folyik,
De igen Józsikácska. Nem azokra kell hallgatnunk,akik a zsinaton hoztak Ige lelenes határozatot,hanem az élő Istenre.
Mellesleg az Élő Isten iránt érzett hálából eredően is el kellene távolítanunk minden olyan tárgyat,amel az imádat gyakorlásával kapcsolatba hozható.
Ez alól a felelőség alól Józsikácska 3 nem lehet kibúvót keresni,különböző pápai kijelentésekre hivatkozva.
Mindnyájan személyesen tartozun felelőséggel az Atyának és Egyszülött Istennek.
Nem mi döntjük el,hanem ő maga. Ő pedig már a kezdet kezdetén eldöntötte, hogy útálatosság a faragott képek szobrok tisztelete,birtoklása,amennyiben azok imádat ezközéül szolgálnak.
Az Oltáriszentség nem "egy arany ereklyetartó edény, a benne elhelyezett ereklyével" hanem:
Oltáriszentség (lat. Sacramentum Altaris): az →Eucharisztia neve amiatt, hogy az →oltáron jelenik meg, és az oltáron lévő →tabernákulumban őrizzük. A II. Vat. Zsin-ig (1962-65) a magyar nyelv csak ezt a nevet használta. - A nép ősi nyelve az ~ szót őrzi inkább. Az ~ben jelenlévő Jézus Krisztust imádás illeti meg (→szentséglátogatás, →szentségimádás). Az ~ vétele (→szentáldozás, →betegellátás) a legbensőségesebben egyesít Istennel.
"Amikor valaki leborulva imád mondjuk egy Mária-szobrot, akkor a gondolattársított személy Jézus szülőanyja."
Senki nem imádja sem Máriát, sem a szobrát. A letérdelés még nem imádás. Imádás annyi, mint Isten gyanánt elismerés és Istenként való tisztelés. Ha mi katolikusok letérdelünk a Mária-kép előtt, ezt azért tesszük, mert Szűz Máriát igenis mély tisztelettel tiszteljük s ennek a tiszteletnek a térdreereszkedés egyik méltó és megengedett kifejezése. Ha a protestánsok azt mondják, hogy csak az az igaz, ami a Szentírásban van, hát mutassák ki egyszer, hol tiltja a Szentírás a nemimádó tiszteletnek térdelés által való kifejezését?
"Vagyis tökmindegy, hogy valaki az aranyedényt, vagy a kőből, fából faragott szobrot imádja-e, vagy azt, amit az a szobor megjelenít. Egyiket sem szabad imádni.
Imádni csakis a Teremtőt szabad. Minden egyéb bálványimádás."
Teljességgel egyetértek veled. Azonban jó lenne ha megérted, hogy egyetlen katolikus sem imád sem szobrot, sem aranyedényt, sem semmil másból készült egyéb képmást.
Püspöki körlevélben hívták fel a figyelmet a "pogány ősmagyar vallás", sámánok, stb. "veszélyeire":
"Ezek egyike a különböző vallási elemeket keverő ún. „ősmagyar szinkretizmus“. Ez a jelenség azért is nagyon veszélyes, mert kereszténynek tűnő vallási nyelvezetet használ és könnyen megtévesztheti még a vallásukat gyakorló hívőket is. Ezek közé tartoznak a Jézusról és Szűz Máriáról szóló tudománytalan állítások. Ilyenek pl. a „Jézus, pártus herceg“-elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése. Olykor még a legnemesebb hagyományőrző mozgalmakat is felhasználják arra, hogy a pogányságot népszerűsítsék."
Kísért a múlt... Lehet viccelődni az ősi magyar hiedelemvilágról, de csak halkan megjegyezhetjük, hogy ezt a "pogányságot" a "Szentnek" nevezett István óta módszeresen irtották kifele, az ősi tudás őrzőivel (sámánok, bábák, stb.) együtt!
