Szerintem mást értünk az alatt, hogy mi a primitív, de ezt nem veled fogom megbeszélni. Úgysem értenéd ...
A leírtakból láthatólag semmit nem értettél meg, de azt újra meg újra a nagyközönség elé tárod. Jelentettem a moderátornak a viselkedésed, ami nekem szimplán kötözködésnek tűnik. Részemről innentől kezdve kukába mész ...
Ez már nem az első primitív negnyilvánulásod, ahol a személyeskedésen kívül érdemben nem szólsz a témához.
Ha valaki "befeketít" téged, az te magad vagy, ezzel a triviális
"stílussal". Ami most egyébként hányingerre ad okot, az az, hogy elkezdtél a férjedre hivatkozni, vele takarózni, holott állításod szerint ő az alfája a negatív állapotodnak.
Igazán vicces vagy, csak kicsit szánalmas. Nem nőtél még fel.
Viszont, mikor valami betalál, vagy úgy érzed, hogy alapja lehet kívülálló számára, akkor primitív módon. Mint tudjuk, egy felsőfokú végzettség nem garancia az intelligenciára,
Na, akkor nálad nagyon betaláltam valamivel.:) Öt perc alatt három sorban már képes voltál nem csak a szexuális irányultságomat megállapítani, hanem az IQ-mat is, harmadíziglen visszamenőleg ... Annyira nem érdekelnek a baromságaid, mint a kutyát a szőrén lévő bolha lábán lévő szőr ...
Jajj, ne hisztizz, egy állítólagos "értelmiségi" nem cirkuszol így. Igazán nem sértésnek vagy kötözködésnek írom le a mondandóm. Más kérdés, hogy te annak éled meg. Vajon miért? Ha én most azt írnám, hogy kétszeres anyagyilkos vagy, nem reagálnál rá ingerülten, támadóan, fel sem vennéd, mert valószínüleg ez egy nyilvánvaló baromság. Viszont, mikor valami betalál, vagy úgy érzed, hogy alapja lehet kívülálló számára, akkor primitív módon. Mint tudjuk, egy felsőfokú végzettség nem garancia az intelligenciára, az ugye gyökerekre, szülői alapokra épül...
Kérdésedre válaszolva, nem vagyok féltékeny, pont ellenkezőleg, azért hoztam fel a lehetőséget, mert akár realitása is lehetne...
Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű! Te mit tudsz fölmutatni azon kívül, hogy mindenkit leszólsz? Szerintem foglalkozzál inkább magaddal, lehet, hogy nem ártana ...
amikor több nő összegyűlik, cukiskodik, szart kavar, megtárgyalja a műkörme állapotát, és hasonlóktól.
Én mondjuk műkörmöt nem hordok, de szoktam magamnak manikűrözni, mert szeretem, ha szép a körmöm, meg a munkahelyen kulturáltan kell megjelenni.:) Na most nem fogok csak azért lemondani a hajmosásról meg a körömreszelésről, mert más nőknek is ugyanaz a fontos. Szintén nem akarok ötleteket adni, de ilyen alapon lemondhatnál a vajas kenyérről is, mert vannak bunkó emberek, akik szintén azt eszik.
Ha látnád az én fodrászomat, hát azt a világot én inkább a Kill Billhez hasonlítanám. Hasonló szőke nő összeszorított szájjal csinálja egyik vendéget a másik után, de legalább nem kell szórakoztatni, az az előnye megvan.
Az mondjuk jó felvetés, hogy számon lehet-e kérni a nőiességet? Nos, én úgy gondolom, hogy ha valakit lecsesznek, mert nem műkörmözik, ahhoz nincs igazán joga senkinek (van kultúra, ahol ezt törvény írja elő az ilyesmit!). De én pl. örülök, ha olyan ismerőstől kapok tanácsot (pláne dicséretet!), aki nagyon jól öltözködik, és ért a divathoz. Cserébe én meg lelki tanácsokat szoktam osztogatni, de az még nem vált ki akkora elismerést, mint a jó megjelenés.:)
Ilyen a világ számodra. Ahogy én látom, körbe-körbe jársz. Reménytelennek tűnik az érdemi változás az életedben. mert nem megoldásra törekedsz, hanem, egyre vehemensebben fogalmazod meg
ugyanazokat a problémákat, különböző megfogalmazásokban. Azt tudjuk, milyen nem akarsz lenni, mivé nem akarsz válni, de ennek különböző kifejtésén kívül, nem történik semmi.
Mintha, a megoldódás nem is lenne számodra fontos. Itt nem arra gondolok, hogy nem próbálsz beilleszkedni, hanem arra, hogy a magad által megfogalmazott elképzeléseiddel is ambivalens viszonyban állsz.
Mivel a problémáim láthatólag nem érték el olvtársam ingerküszöbét, kénytelen leszek magamnak válaszolni.:)
Átgondoltam, hogy én milyen jeleket küldtem felé. Én azt hiszem, végig ugyanazt jeleztem, csak éppen nem gondoltam bele az ő helyzetébe. Neki nyilván van egy elképzelése a párkapcsolatról, hogy pl. az emberek több hónap együttjárás után költöznek össze, aztán több év akár, míg összeházasodnak. (Ha csak könnyű kalandot keresett volna, akkor másképp viselkedett volna.)
Mint régebben írtam, nálunk a férjemmel rendkívül gyorsan zajlottak az események. A megismerkedés után három hónappal már összeköltöztünk. Egyébként azt látom a férjemen, hogy akit nem köt a család, az hajlamosabb az ilyen gyors változtatásra. Azt kell mondjam, hogy ez a házasság minőségét egy cseppet sem befolyásolta, mert két év együttjárás után is így döntöttünk volna.
A gondok inkább akkor adódtak, mikor mindketten érettebbek lettünk. Mint írtam, amit ma a fiatalok akár az iskolában megtanulnak önismeretből, azt nekünk magunknak kellett összekeresgélni. Könyvekből, vagy akár pszichoterápián. A házasságról (legalábbis a mi kultúránkban) nem csak azt mondják az embereknek, hogy tűrjél, fiam, mert nincs más lehetőséged stb.
De még a mai, nyitottabb világban is tabu a házas ember, és ezt még bolond halál is így gondolja! Csak éppen így semmi kulturált, elfogadott módja nincs, hogy az esetleg rossz házasságban élők megismerjenek másokat (akivel hosszú távban gondolkodnának). Persze, könnyű azt mondani, hogy váljon el, és ezzel bizonyítja, hogy készen áll egy új kapcsolatra. De az életben ez nem ilyen egyszerű, pl. pusztán gazdasági okok miatt sem.
Féltékeny vagy?:) Szerintem te nem kellenél se nőnek, se férfinak, mert mást se tudsz, csak kötözködni meg sértegetni, amióta idekeveredtél valahonnan. A saját szánalmas életeddel való foglalkozás helyett minket próbálsz befeketíteni. Ilyenkor szoktam mondani a férjemnek, hogy a betegek kívül vannak, a normálisak meg belül a rácsokon, ha érted mire gondolok ...
Nem olvastam, mert nem kell mindent lektűrt elolvasnom ahhoz, hogy tudjam milyen a lektűr. Elsősorban arra törekszik, hogy az olvasók igényeit kielégítse, és ma már vannak arra szakosodott tanácsadók, akik "megcsinálják" az írókat. Valóban szerencsésebb lett volna, ha rögtön olyat hozok példának, amit olvastam. Azt írtam, ami elsőnek eszembe jutott. Elfelejtettem, hogy te kíméletlenül lecsapsz minden kis tévedésre, és ezért nem gondoltam, hogy ekkora gondot fog ez okozni.
Szerintem nőnek lenni nem elvárás, hanem adottság. Annak születtél, és ezt el kell(ene) fogadnod. Ez a természet rendje, hogy vannak nők és férfiak, és ebbe nem tudom, hogy miért ne lehetne belenyugodni?
Nem akarok ötleteket adni, de ilyen alapon azt is mondhatnád, hogy nem vagy magyar, mert a Kárpát-medencét az emberek nevezték el Magyarországnak. Vagy nem vagy európai, mert Európa, mint országok összessége egy mesterséges képződmény.
Nincs erkölcsileg értelmezhető jellege a nőiességnek, így jelentősége sem.
Az önmagában még nem büszkeség, hogy ki hova született! Az csak azon múlik, hova pottyantotta le a gólya.:) De az, hogyan éled meg a nőiséged, magyarságod, európaiságod stb, az egyes-egyedül rajtad múlik, nem gondolod? Hiába akarod ezeket megtagadni, nem fog sikerülni, mert a természet utat tör magának. Persze nem muszáj állandóan ezen görcsölni, és abban igazat adok, hogy nem a külsőségeken múlik. Én pl. tornacipőben is nőnek érzem magam, főleg ha farmerszoknyát veszek föl hozzá.:)
"A fekete városból vagy József Attila egy-egy verssorából lehet annyit tanulni (ha nem többet), mint mondjuk a Szürke ötven árnyalatából vagy A parfümből"
Ezek után közölted, hogy se a Szürke ötvenet, se A parfümöt nem olvastad. Pont két olyan könyvvel sikerült példálóznod, amelyeket nem olvastál? Mi értelme volt egy ilyen kis horderejű dologban hazudnod? Ez valami reflex nálad?
Miért, csak neked szabad itt abszurd megállapításokat tenni?:) Neked erre valami külön jogosítványod van, és a többieknek kuss, vagy micsoda?
Azt hasonlítok össze, amit akarok, és én most a klasszikus irodalmat hasonlítom a lektűrhöz. Ezt azért is tehetem nyugodtan, mert régen nem volt éles választóvonal az irodalmár írók és a népszerű regények írói közt. Pont Jókai, Mikszáth erre a jó példa. Kosztolányi is népszerű író volt a maga korában, de már nem annyira széles körben. Manapság meg teljesen két, külön világ a népszerű könyvek kiadása és az ún. magas irodalom.
Pl. Bridget Jones, aki egy népszerű könyv főszereplője, a könyvben egy magas irodalmat kiadó könyvkiadónál dolgozik, amelynek legújabb kiadványa a Kafka motorbiciklin c. "remekmű".
Nehezedre esne, hogy kérdezz, ha valamit nem értesz? Mielőtt nekiállsz vádaskodni? Különben meg tanulj meg olvasni! Azt írtam, hogy a klasszikusokból is lehet annyit tanulni, ha nem többet, mint a lektűrökből. Én speciel a szerelmes lektűröktől undorom, főleg ha pszichopaták és más kéjelgők gyilkos tetteit eresztik benne bő lére. De tudom, hogy van, aki szereti. Lektűrből én a történelmi témájúakat szoktam olvasni, azokról tudok nyilatkozni. De rólad nem feltételezem, hogy olvastál valaha is Dan Brownt ...
A férfiaktól undorodom? Ezt soha nem mondtam. A vérszívóktól, a hazugoktól, a gerinctelenektől undorodom, méltatlan szerepektől, a kettős mércétől. Attól a szereptől, amivel ez a társadalom büntetni akar engem, csak azért, mert nőnek születtem.
Időnként undorodom a feminin jellegektől, olyan, mintha megfojtanának. Látom, hogyan szenvednék ettől férfiként is. Attól, amikor több nő összegyűlik, cukiskodik, szart kavar, megtárgyalja a műkörme állapotát, és hasonlóktól. A kiskutya füle bojtjának órákon keresztül tartó dícséretétől, a fodrászatok csevegős, illatos világától. Attól a mondattól, hogy "egy nő így nem viselkedik", miközben számomra semmilyen értéket nem hordoz a nőiesség. Mondhatnák azt is, hogy "így egy ember nem viselkedik", de akkor az vonatkozzon mindenkire. Nincs erkölcsileg értelmezhető jellege a nőiességnek, így jelentősége sem. Ha enni adsz az éhező árváknak, akkor azt nem nőként vagy férfiként teszed, hanem emberi mivoltodból. Ha megmented valakinek az életét, akkor azt nem nőként vagy férfiként teszed, hanem emberként, mégis nagyszerű dolgot tettél. Minden érték, ami egyetemes erény, és minden hamis számomra, amit nőiesség címen számon kérnek rajtam.
Nem te írtad, hogy gondolkodtál azon, hogy "nemet változtatsz"? Te lehetnél a "fiú", rizsa meg a férjétől meghasonlott nő. Ha már a hapsiktól undorodsz, rizsa meg a bizonytalanságával könnyedén sodródik, így adja magát a szituáció, szerintem. Valamelyikőtök felajánlja a másiknak, hogy élőben egy kávé mellett folytassátok a beszélgetést, és jövőre már együtt lengethetitek a szivárványos zászlót a pride-on.
Már maga az összehasonlítás abszurd, és még utána kiderül, hogy amúgy sincs semmi közöd az egészhez, csak ezek a könyvek népszerűek voltak.
Hasonlíthatnád József Attilát mondjuk Kosztolányihoz, a Szürke ötvenet az O történetéhez vagy A parfümöt A lepkegyűjtőhöz. De ez így abszurd, még akkor is, ha JA van olyan jó, hát persze, valószínuleg, de kb. alma az ütvefúróhoz szintű összehasonlítás.
"Én még nem olvastam egyik említett bestsellert se" de azt állítod, Mikszáth vagy József Attila "van olyan jó", mint ezek. Aha. :) Tudod mit? Szívd inkább valaki más vérét beszélgetés címén.
"illetve nyilván a házasságodat is megpróbálod feldolgozni vele."
Nem akartam ezt ide írni, de úgy érzem az olvasóimnak tartozom azzal, hogy leírjam hogy a Büszkeség és balítélet inkább a plátói vonzalmam földolgozása.
A zöld pulcsis srác mostanában eltűnt, tehát én már nem adok sok esélyt annak a kapcsolatnak. De az álompasi napjában legalább 10-szer (inkább 100-szor:) eszembe jut, és folyamatosan kivagyok, hogy miért küld felém kétféle jelzést.
Sokszor azt üzeni nonverbálisan, hogy érdekli a személyem (nem vagyok vak, tudom mit láttam). De a szájával azt mondja, hogy legyünk barátok. De közben meg elkezdte kerülni a találkozásokat, tehát barátkozni se akar velem. Még a karácsonyi sms-re se válaszolt, pedig hát barátok szoktak olyat küldeni egymásnak.
A barátnőjéről egyszer azt mondta, hogy ez még friss kapcsolat. De máskor meg tudomásomra hozta, hogy a csaj sokkal fiatalabb nálam.
Őszintén mondom, én azt fel tudom dolgozni, ha nem kellek neki. Csak éppen most nem tudom, hogy miért? Szerinte azért, mert ezek "baráti beszélgetések voltak". Én azt elhiszem, ha benne kihunyt a fellángolás. De azt nem tudom elhinni, hogy egy barát úgy nézne a másikra. Attól fél esetleg, hogy hisztirohamot kapok, ha közli velem, hogy volt valami, de már nem érez semmit? Én ezt korrektebb dolognak tartanám, és a fejét se vágnám le szamurájkarddal, ha ezt megmondaná a szemembe.
És még attól is félek, hogy bármikor összefuthatok vele a városközpontban. Ez november óta kétszer is megtörtént. Hát hiányzik nekem az, hogy egyszer majd a barátnőjével lássam kézenfogva? Akinek az elmondás alapján az a legnagyobb előnye velem szemben, hogy sokkal fiatalabb és nincs férjnél.
"Ez a kb. 6 ember 10 év alatt volt. Sokszor éreztem azt, hogy ellaposodnak a terápiák. Egyedül a kognitív terápia volt jó, ez tulajdonképpen az én számlámra írható, hogy nem kerestem fel őket utólag.."
Engem az zavar, mikor a szakember egy sikerorientált, határozott elképzelésekkel rendelkező ember, aki nem tudja beleképzelni magát a páciens helyébe. Az olyanokat szeretem, akik határozottak, de empatikusak. A doktornőm pszichoanalízist tanult, de én ún. dinamikus terápiába járok hozzá. Illetve gyógyszert ír föl meg a kényszerrel kapcsolatban mond tanácsokat. Nem örülnék, ha nem tudnék hozzá menni. Ráadásul szakvélemény nélkül nem is hosszabbítanák meg a leszázalékolást. Volt egy pszichológusnő a helyi családsegítőben, ő kognitív terápiát tartott, azóta elment szülni. A kognitív terápiáról én is nagyon jó véleménnyel vagyok.
"ezek a nők a saját életükben mellékszereplők lennének az esetek nagy részében."
Tovább pontosítanék, mert szerintem nem mellékszereplők lennének, hanem tragikus szereplők. Egyszerűen régen nem volt annyi segítség és lehetőség a nőknek, mint manapság. Nem arra gondolok, hogy civil jogvédők kamerával a kezükben járják az utcát, és Amerikában még azt is följelentik, aki megbámulja (önkéntelenül) egy nő fenekét.
Arra célzok, hogy manapság már jóval elfogadottabb, hogy a nőnek is vannak vágyai, és bekattanhat, ha azok nem elégülnek ki. Olvashattad a jungiánus pszichiáternél, hogy 100 évvel ezelőtt még a "nagy" Freud is eléggé egysíkúan írta le a nők lelkivilágát. Vagy vegyük a divattervezést: manapság olyan ruhákat terveznek a nőknek, amiben lehet mozogni, akár még biciklire is ülni. Olyan uniszex darabok, mint a farmer vagy tornacipő, szabadon elérhető számunkra (legalábbis Európában). Én mondjuk ezekhez felveszek egy szexi blúzt vagy fülbevalót, hogy azért nőnek nézzek ki.:) De nagy gondban lennék, ha pl. nap mint nap hosszú szoknyában kéne a buszra szállnom zuhogó esőben.
"Figyellek, megint a magányos, férjtelen nők sanyarú poklával próbálkozol. :))"
Te nagyon szemfüles vagy, de őszintén megmondom, hogy eszembe se jutott, hogy ezt magadra veheted.:)) Ha ismerted volna a tanárnőt, hidd el, neked is egy életre elment volna a kedved egy olyan jövőképtől. Ült az elefántcsonttornyában, és azon bosszankodott, hogy a férfiak milyen bunkók, csak mert nem olvassák el mondjuk Dosztojevszkij összest. Közben lassan elment mellette az élet, és nem kevés mentális deficittel küszködött. Sajnos nem éreztem magamban erőt, hogy tartsam vele a kapcsolatot, így nem tudom hogyan éli nyugdíjas éveit.
Én még nem olvastam egyik említett bestsellert se, de tudom, hogy vezették a népszerűségi listákat. Amúgy szoktam lektűrt olvasni, de inkább pl. Dan Brownt, aki a szimbólumokról ír sokat.
Igen, ez tényleg jó pontosítás, inkább úgy fogalmaznék, hogy ha a történetek életre kelnének, ezek a nők a saját életükben mellékszereplők lennének az esetek nagy részében.
Hogy' kerül a Szürke ötven csizma a Mikszáth-József Attila asztalára? Én egy bunkó proli vagyok, de ez még nekem is fáj. :) A parfümről meg még nem is hallottam.
Figyellek, megint a magányos, férjtelen nők sanyarú poklával próbálkozol. :))
Szerintem ez egy jó ötlet (hogy olyat tárgyaljunk ki, amit mindketten ismerünk), bár nem hiszem, hogy csak az Édentől keletre lenne az, ami mindkettőnket érdekel.
Manapság minden a női főszereplőkről szól, kivéve a Harry Pottert.:) De én nem érzem azt, hogy a régi regényekben a nők lennének a mellékszereplők. Inkább azt figyeltem meg, hogy a nők többször vannak passzív szerepben ábrázolva, főleg mert régen nem is volt annyi lehetőség, hogy aktívkodjanak. De ettől még rengeteg híres regény van, amiben a nő(k) a főszereplő(k), pl. Kosztolányi Édes Annája jut most eszembe.
"neked ez is inkább egy akkori "társadalomrajz", egy érdekesség, ha jól értem. Mazsolázgatás, gyűjtögetés."
Amikor suliba jártam, mindig is a humán tárgyak érdekeltek. Volt egy irodalomtanárnőm, aki soha nem ment férjhez. Sajnos eléggé elöntötte a sznobizmus az évek során, és nem is látszott túl boldognak a magánélete. Talán ezért, de engem nem vonzott igazán egy olyan pálya, hogy magányos szobatudós legyek. Aki csak a könyvekből ismeri a szerelmet.:) Tehát nekem ez nem csak egy érdekesség, nem csak mazsolázgatás. Én hiszek abban, hogy az (igazán) jó írók nem azért írták a könyveiket, hogy minél több porfogó legyen a közkönyvtárakban.
Persze, nem kell az olyan évszámokat is megtanulni, hogy mikor érettségizett vagy költözött át másik városba az író. Sőt, az is lehet, hogy nem olvasod el Mikszáth összes regényét. De állítom, hogy A fekete városból vagy József Attila egy-egy verssorából lehet annyit tanulni (ha nem többet), mint mondjuk a Szürke ötven árnyalatából vagy A parfümből...
Majd ha az Édentől keletre újra sorrakerül nálam, akkor szólok. :) Szerintem itt volt a csavar, hogy neked más volt a fontos, mást emeltél ki. A női szereplők általában mellékszerepet töltenek be, és én automatikusan inkább a főszereplőkkel, férfiakkal azonosulok, az ő problémáik ragadnak meg bennem, azoknak vannak általában jelentőségük, azokkal lehet inkább azonosulni. Nekem. Amikor hoztál egy nőies példát, nem nagyon tudtam vele mit kezdeni. Ahogy olvasnám, biztos eszembe jutna, hogy "tényleg, ez így történt", de fontosnak nem tartanám. Bár neked ez is inkább egy akkori "társadalomrajz", egy érdekesség, ha jól értem. Mazsolázgatás, gyűjtögetés.
"Baszod, hogy lehet ennyi baromságot leírni, itt több hozzászólásban?"
Gratulálok ehhez a hozzászóláshoz, ami nagyon "szépen" kifejezi, hogy te itt mekkora empátiával és segítőkészséggel köszöntöttél be hozzánk!:) Szerintem az olvasók, főleg a rutinos régi fórumozók látják, hogy te "mennyire" törődsz az itteni emberek szükségleteivel, és ennek megfelelően fognak kezelni ...
"mikor az unatkozó öregasszonyok traktálják egymást a saját nyomorúságukkal, a másik nyomorúságát meg sem hallva."
Hát bizony, a Pszichológia fórum tényleg azoknak való, akiknek vagy saját problémájuk van vagy a családtagjuknak (a többi embernek is van problémája, csak ők nem teszik ki nyíltan az asztalra). Voltak itt már érdeklődő idegenek, akik azt képzelték, hogy ez egy állatkert, és ők a rácson kívülről bambán bámulhatják a kiállított jószágokat. Nos, az ilyennek azt javaslom, hogy állatkertbe se menjen, mert nem tiszteli még az állatokat se! Szerintem te még a Botanikus kertbe se menjél, mert még a pálmák is lekókadnak, ha te köztük jársz!
Az egy dolog, hogy semmibe veszed az olvasókat, de még ráadásul műveletlennek is tűnsz, mint aki azt se tudja, hogy pl. a pszichoanalízist eszik-e vagy isszák? Nem állítom, hogy Bruno Bettelheim szintjén elemzem az angol regényeket, de szerintem te még őt is savaznád, ha ide írna.
"állsz-e jelenleg valamilyen kezelés alatt, de az, hogy komoly szükséged van rá, az biztos. Mert, ha így folyatod, előbb-utóbb, véged lesz, mint a botnak, be fogsz dilizni..."
A doktornőm figyelmeztetett arra, hogy a kekeckedőket kerüljem a fórumokon, mert igen komoly károkat tudnak okozni az érzékeny embereknek. De ezt leszámítva támogatja a páciensei fórumozását, ha tudja, hogy valaki ritkán jut el hozzá pl. anyagi okokból. És vidéken azt se egyszerű megoldani, hogy segítő csoportot találjon az ember, amit profi pszichológus vezet. Sőt, legtöbbször inkább lehetetlen.
"Azt hiszem, értem, neked ez egy lelki szükséglet, mint azoknak, akiknek kedvenc irodalmi, történelmi korszakjuk, tudományterületük van, hogy belemenj a részletekbe, kicsit mintha hasonló lenne a kényszer természetéhez, de konstruktívabban megélve, "
Jó reggelt, kicsit lassan esett le a húszfilléres?:) Biztos hallottad, hogy vannak amatőr régészek, amatőr történészek stb. Engem az irodalom és a lélektan érdekel, de persze nem olyan szinten, mint egy egyetemi professzort. Ettől független úgy érzem, hogy egy amatőr is tudja tartani a szakmai szabályokat.
Azért írok ide elemzéseket, mert hiszek abban, hogy a tudományt nem érdemes elefántcsont toronyban művelni, és ki kell vinni az emberek közé. Tisztában vagyok vele, hogy nyilván kevés szabadnapos irodalmár professzor, pszichoanalitikus vagy kulturális antropológus jár erre. Mégis úgy érzem, hogy a legkülönfélébb olvasóknak joguk van megismerni ezeket a területeket. Épp ezért szoktam a lényeget vastag betűvel kiemelni. Így mindenki megteheti, hogy átgörgeti a kommentet, ami nem érdekli, de ha valami felkelti az érdeklődését, akkor azt el tudja olvasni.
