Köszi a linkeket! Annyi kiderült belőlük, hogy logaritmus-görbe alapján változik a termisztor ellenállása, próbáltam Delphiben leprogramozni egy ilyen görbét, de aztán a könnyebb utat választottam, hőmérőztem a fritut, közben néztem az arduino-ellenállást (0-1023) és egy diktafon-applikációba feldiktáltam az értékeket, majd bemásoltam egy array tömbbe, kétszer 10 perc volt az egész :D :D :D
Szeretnék arduinoval megmérni egy termisztort, amit egy fritőz oldalához barkácsoltam, de a termisztor nem lineáris. Eddig ellenállásmérővel nézegettem,
16.2 KOhm = 17°C
0.4 KOhm = 190°C
Ha a Serial.println(map(value,16.2,0.40,17.0,190.0)); -t használom, akkor a két alsó-felső érték jó, de
3.7 KOhm-nál már 157-et mér, a valóságban meg 76°C
Gondolom egyre meredekebb görbéje van mint a képen (ha sikerül beszúrnom képet)
Van valakinek esetleg valami számítási képlet a fiókban? A termisztort típusát sajnos nem ismerem, de nem is olyan fontos hogy pontos legyen, pár fok nem számít
Várjuk meg stra57 -et, milyen motorja van. Ha nagyon hifi a helyzet, lehet hogy valami régi cuccból van motorja. Pl nem hiszem hogy direkt drive lemezjátszóba jó, de a mechlabor stúdiómagnókban is papst motorok voltak.
Laikusok nem programoznak mikrokontrollereket. Egy adatlap olvasásához, értelmezéséhez valóban kell némi tapasztalat.
> hamisítják is
Az Arduino az nyílt hardver, bárki gyárthatja. Egyedül a neve van bejegyezve, azt nem írhatják rá a többiek.
> Ha jól sejtem, az alap verziók játékokhoz hasonló célokból készültek
Nem.
> csak éppen sehol sincs egy lista, hogy milyen típusú és funkciójú szenzorok vannak jelenleg
Nincs bizony, és nem is lesz soha. Minden komponens gyártó a saját cuccairól készít listát. Aztán vannak olyanok, akik más gyártók komponenseiből készítenek modulokat. Ők is listázzák a saját cuccaikat. Ahogy a kereskedők is. Vagy a tanfolyamokat készítők az ajánlott modulokat. Ezekből kell válogatnod, és összeraknod magadnak a saját listádat.
> Azután van a "webes" sorozat, amit sokan csak ESP32 IC-vel azonosítanak, mintha csak ez az egy lenne és erre épülne minden.
Az ESP32-ből is van legalább 16 féle változat. ;-)
Ez a legolcsóbbb WiFi mikrokontroller. Érthető, hogy nagyon sok helyen ezt használják.
> IC-khez milyen beültető foglalatokat
Amilyet csak akarsz. Vagy be is forraszthatod őket. Egyetlen kritérium van, hogy érintkezzen. A többi rajtad múlik. Ár, elérhetőség, szerelhetőség, esztétika, stb.
Ha tanulni akarsz, akkor válassz ki egy online tanfolyamot. Vedd meg, amiket ott ajánlanak, és csináld végig a feladatokat. Utána jobb rálátásod lesz az egész témára.
1. a setup() szakasz nincs } zárójellel lezárva, de ez szerkesztési hiba is lehet.
2. a loop() elején az int x = 0; nem szerencsés, fel kellene tenni a többi változó deklaráció mellé, mert így minden programfutási körben 0-val kezdődik.
3. az else if megoldások így nem igazán áttekinthetőek, érdemesebb sima "if" ekkel operálni itt, tekintve, hogy nem két lehetséges állapotról van szó, amire az else (és az else if) való. Én if (x < 400 && x >= 200) megoldást választanám.
4. szintén nem szerencsés a gombok állapotát így vizsgálni (egy-egy feltételpár teljesülése esetén).
5. a gomb figyelő két állapotát nem kell külön vizsgálni, összevonhatók, mint a fenti példában.
6. a gomb figyelés így nem is fog működni, mert a lastButtonState változó értékét SOHA nem állítod át, illetve nem is állítod vissza alaphelyzetbe.
Az arduinóban nincs direkt, bejövő felfutó/lefutó impulzus feldolgozás lehetősége?
Köszönöm a gyors választ! Bemásolom ide a programot. Egy része működik, egyedül a számlálást nem sikerül beállítani. Bemásoltam , de itt a szerkesztő összevonta a program sorokat és szét kellett tördelni. A "buttonPin, buttonState.." stb. elnevezések egy utolsó példa programból lettek bele másolva, lényegét tekintve ugyan az amit elképzeltem, csak még nem neveztem át ezeket a meghatározásokat. Abban a példa programban működött, igaz hogy csak előre számolt. Egy nyomógombal van kombinálva, a működésében pedig minden negyedik gombnyomásra be kapcsol egy ledet.
A készülő programomban a motorvezérlő gombok működnek rendesen, ezek után írtam be az impulzus feldolgozó részeket. Tehát ha a motorvezérlést megnyomom, előre vagy hátra, akkor abban a sorban foglakozzon a beérkező impulzusokkal, hozzá adjon egyet vagy le vonjon egyet. De hát nem úgy működik, ahogy én, a csíkos hátu kismalac naívul elképzeltem...Egy két variánst kipróbáltam de mindíg a program futás sorait számolja, mert elég jól pörög, előre ill. vissza felé is.
Egyébként a működése ez lenne: Bekapcsolás, beírja a 200-as értéket (ez lehet később az egyik műhold pozícioja is), de ha resetelek akkor el indítja a motort alaphelyzetre, ott végálláskapcsoló RESET-et végez a számlálóban és elindítja a motort az ellenkező irányba, és a megadott pozicion megáll. A jobbra/balra gombokkal van vezérelve a forgatás. (marad még kettő szabad nyomógomb a fel/le , ezekre a későbbiekben pozicionált holdakra való rá léptetést képzeltem el, de ez majd később , ha belerázódok a programozásba)
Az arduinóban nincs direkt, bejövő felfutó/lefutó impulzus feldolgozás lehetősége?
#include<LiquidCrystal.h> //LCD pin to Arduino
constint pin_RS = 8;
constint pin_EN = 9;
constint pin_d4 = 4;
constint pin_d5 = 5;
constint pin_d6 = 6;
constint pin_d7 = 7;
constint pin_BL = 10;
constint buttonPin = 12; // A forgó jeladó érzékelő bemenet
int motjobb = 3; // Motor meghajtás jobbra kimenet
int motbal = 2; // Motor meghajtás balra kimenet
int refpont = 11; // Referencia pont vétel bemenet
int buttonPushCounter = 200;
int buttonState = 0; // a jeladó aktuális állapotát tárolja
int lastButtonState = 0; // a jeladó előző állapotát tárolja
A jeladó jelét vagy egyáltalán nem dolgozod fel, vagy hibás a vizsgálat logikája. Ha a hardveres réteg jó (nem prellez), akkor két út van a megoldásra. Az egyik a megszakítás (interrupt), a másik a mezei állapot-figyelés. Mindkettőnek ugyanaz az egyszerűsített elve, csak más hardveres eszközöket használ és kicsit eltérő módon kell kódolni. A lényege annyi, hogy vizsgálja, hogy van-e változás a bemeneten, amin a reed relé van. Ha van változás, akkor a megváltozott állapotot tekinti alapállapotnak és az ellentétes irányú változást fogja figyelni. végtelenül leegyszerűsítve:
bool input_state = false;
void loop() {
...
if (digitalRead(reed) == HIGH && input_state == false) {
input_state = true;
[plusz ide a számláló görgetése]
}
if (digitalRead(reed) == LOW && input_state == true) {
input_state = false;
[ide szintén a számláló léptetése, hogyha nagyobb felbontást szeretnél]
}
...
} // loop vége
Persze az igazán jó tanácshoz tudni kellene, hogy most épp hogy néz ki a kód.
Üdv Mindenkinek! Építek egy parabola antenna forgatót, és a vezérlését az Arduinóval gondoltam végeztetni. Az Unora vettem egy gombokal ellátott LCD-t, amit egy átalakított tesztprogrammal működtetek. A probléma az hogy a beleírt számláló állandóan a program futás közbeni lépéseket számolja és nem a beérkező jeleket a forgó jeladóról, (egyszerű, negyedelt tárcsa, indukciós jeladóval). Szóval itt meg vagyok akadva.
Tudna valaki segíteni tanáccsal, vagy ilyen jellegű példa programmal?
Mondok egy hétköznapi példát: képbe akarsz kerülni az éttermi gasztronómiával (mert mondjuk ihletet kaptál Ákostól). Pár hét olvasgatás és youtube nézés után pedig eljutsz oda, hogy a Rational kombi sütője nem jó, mert nem mindig csusszan ki belőle ellenállás nélkül a GN 1/1 sütőlemez.
Ekkor mondja Gordon Ramsay, hogy "Figyelj, alaposan figyelj!"
Elképesztően rossz irányból közelíted meg a témát. Amikor mi feltesszük a kérdést, hogy mégis, mit szeretnél csinálni, akkor azt azért tesszük, mert az elmúlt x évet sokféle feladatát sokféle megközelítéssel próbáltuk, néha kudarccal, néha hosszas kínlódással megoldani. Egyenként is, de kollektíve aztán pláne van mögöttünk annyi tudás, hogy ha az oroszlán barlangjába készülsz bemenni, mert cicát akarsz símogatni, akkor szólunk, hogy nem biztos, hogy jó ötlet -- helyette menj inkább „arra”.
Az a feltevésed, hogy „ez inkább játékra jó”, eleve nem áll meg, az Arduino UNO-ban is használt Atmel ATMEGA 328p IC péládul nagy valószínűséggel nagy számban fordul elő bármely 300 méter sugarú, városon belüli körben, annyira elterjedt (kávégép, porszívó, időjárásjelző állomás, stb.).
Nézzük tételesen.
> Ugye, az egésznek a lényege a "breadboard", amire mindent szerelni kell, illetve "próbapanel" jellegű, elég lesz a végleges verziónak NYÁK-ot készíteni.
Egyáltalán nem. Mondjuk nem a te hibád, mert sokan profik is keverik a témát. Vannak a fejlesztőeszközök, amelyek, ahogy korábban írtam, mindent tartalmaznak, ami a gyors és hatékony próbálkozáshoz kell. Műszaki megközelítésben az Arduino keretrendszer paneljai (Uno, Nano, Mega, stb.) is fejlesztői panelek, olyan szolgáltatásokkal és lehetőségekkel, mint a profi fejlesztői panelek. A kettő közötti különbségről elég sokat lehetne írni, ezt most kihagyom inkább.
A breadboard, ahogy írtad, a fejlesztés egy fázisában a gyors tesztelés eszköze, de igazából profik is maximum ad-hoc jelleggel és tényleg csak a legalapabb gyors tesztekhez használják, utána egyből mennek tovább más megoldásokra. Breadbordból egy féle van, a differenciát csak a méretek adják. Mindegyikbe ugyanaz a fix méretű (jumper) kábel kell, mindegyik 100 raszteres (2,54 mm-enként vannak a lyukai, hogy a hagyományos furatszerelt alkatrészek túlnyomó többségéhez jók legyenek). Az, hogy az egyikbe alig megy bele, a másikból meg egy tüsszentésre kiesik a kábel, az nem a technológia hibája (elsősorban), hanem a hitvány gyártási minőségé.
Mire való: egyszerű kapcsolásokat gyorsan, módosíthatóan, viszonylag megbízhatóan összerakni, elsősorban tesztelésre. Hátránya, hogy elektromosan nagyon szar tulajdonságai vannak, előnye, hogy baromi gyors és nem kell hozzá forrasztani.
> Vagy egy teljesen laikus kérdés, pl. IC-khez milyen beültető foglalatokat és demes venni és hány lábúak kellenek?
Pont akkorát, amekkora az IC-hez kell. De ez megint gombhoz a kabátot kérdés, mert beültető foglalat akkor kell, amikor a) kímélni akarod az IC-t beforrasztásnál, b) cserélni akarod az IC-t alkalmanként, c) drága az IC, ezért a következő projektverzióhoz is azt akarod használni, így egyszerűbb kihúzni a foglalatból, mint kiforrasztani. Ez persze a furatszerelt (DIP) IC-kre vonatkozik, a felületszerelt egy egészen más tészta.
Amit te breadbordnak hívsz itt, az hivatalosan breakout board. A kettő között az a különbség, hogy a breakout boardra rá van forrasztva egy alkatrész (IC, szenzor, gomb, led, stb.), és vannak lábai, amik...
...pont illeszkednek a breadboardba, vagyis próbapanelbe. Ha egy olyan IC-vel akarsz tesztelni, ami nem furatszerelt (DIP), így nem lehet közvetlenül a próbapanelbe nyomni, akkor kell a breakout board. Mondjuk abból nem mindegy, melyik, de ez ezen a szinten rohadtul mindegy. Teljesen felesleges ilyet venned.
Szóval.
Az Arduino egy keretrendszer, amely (1) egy kvázi-szabványos fejlesztőeszköz-sorozatból (ezek a panelek), vagyis hardverből, (2) a hozzá illeszkedő szoftveres fejlesztői környezetből (IDE) és (3) a velük szállított rengeteg működő kódból (minták és könyvtárak), valamint (4) a közösségből áll.
Az Ardiono fejlesztői paneleken lévő mikrokontrollerek (MCU)-k gyártóinak is mind vannak ilyen fejlesztői környezetei (hardver és szoftver is), de kezdőknek bőven elég az, amit az Arduino keretrendszer tud, pláne, ha nem akarnak később fejlesztésből élni [mert akkor, legalábbis szerintem, az egészet jó messzire el kell kerülni]. Minden MCU (és szoftveres fejlesztői környezet) velejárója, hogy többé-kevésbé bármit meg lehet velük valósítani, amelyet a „beágyazott fejlesztés” ernyője alá valahogy be lehet szuszakolni. Ez kb. az Ipar 3.0-tól felfelé minden.
A beágyazott fejlesztés azt jelenti, hogy az (általában elektronikus vagy elektro-mechanikus) eszköz szabályozását-vezérlését-kezelését egy olyan egyszerűsített cél számítógép végzi, amelyben egyedi szoftver fut az adott feladatra optimalizálva (ez a firmware). A központi mikrokontroller pedig szenzorokon, aktuátorokon (pl. motor), és optikai eszközökön (kamera, kijelző, stb.) keresztül gyűjt adatokat, illetve a gyűjtött adatok alapján végez beavatkozásokat. Ebből következik, hogy kis (de tényleg csak kis) túlzással bármelyik mikrokontrollerre bármelyik érzékelőt, kijelzőt, aktuátort rá lehet rakni és kezelni is lehet vele, a kérdés csak az, hogy az illesztés hogyan lesz megvalósítva. Ez meg elektronikai kérdés, amivel azért a fejlesztés során érdemes az alapoknál kicsit messzebbre menően tisztában lenni.
És végül. A külvilággal történő kapcsolattartás történhet analóg és digitális domainen. A digitálison belül lehetnek még protokollok is, létezhetnek különböző rétegek (hardver, protokoll, applikációs), ezekhez tartozó szabványok (pl. i2c, i2s, spi, 1wire, párhuzamos), de (más szinten) ilyen a korábban már említett wifi, lora, stb. No, ez az, ami végtelen számú kombinációk kialakítását teszik lehetővé, épp emiatt van az, hogy nincsenek tételesen felsorolva a lehetőségek. Csak i2c kijelzőből van kb. 100 féle. Az, hogy neked melyik jó, az a feladattól függ.
Igazából minden a feladattól függ. Lehet kapni szenzor-készleteket, egészen nagyokat is (20-30 különböző ki-bemeneti elemmel). Ezeknél a hardveres illesztés és a gyors csatlakoztathatóság meg van oldva, tehát csak a kóddal kell foglalkozni, az viszont rendszerint már valamilyen szinten késze van. Ha meg az van, hogy több kell, mint amit a 328p ígér, akkor jön a Mega2560, vagy ha az is kevés valamilyen megközelítésben, akkor pár szintillesztő, és jöhet a DUE, amiben egy elég bika ARM Cortex M3 magos MCU van. Ha kell wifi, akkor arra is van már gyári megoldás. Lora-ra is, ha jól láttam. De ez mind olyan, hogy ha nem tudod, hogy mit akarsz csinálni, akkor mindegy, hogy melyikhez nyúlsz, jó eséllyel kudarc lesz a vége.
Arduino weboldalán kellene legalább egy minimális lista, hogyan 'csoportosítják" a dolgaikat, melyek a fő csapásirányok, és milyen kiegészítők ajánlottak/jók hozzájuk (ha már egyszer hamisítják is.)
Szóval az első kérdés, hogy mit akarsz csinálni. Utána jön az, hogy mivel és hogyan.
Először képben akarok lenni, hogy melyik "csoport" mire jó. Ha jól sejtem, az alap verziók játékokhoz hasonló célokból készültek, legyen egy motor és lehessen mozgatni vízszintesen, azaz előre és hátra, korlátozottan, vagy finomabban kormányozni bizonyos mértékben, de csak adott szögbe beállítva előre-hátra mozgáshoz.
Majd ugyanennek a csoportnak volt egy fejlesztése, megjelentek szenzorok - csak éppen sehol sincs egy lista, hogy milyen típusú és funkciójú szenzorok vannak jelenleg. A motoros vezérléshez kellett távolság érzékelés, mert csak így lehetett az akadályokat kezelni, de mi van még? Hőmérséklet, és egyebek mérése? Hang, fény, infravörös vagy elektromágneses sugárzás érzékelés pl.?
Azután van a "webes" sorozat, amit sokan csak ESP32 IC-vel azonosítanak, mintha csak ez az egy lenne és erre épülne minden.
Mi van a többivel?
Vagy, egészen alap téma:
Ugye, az egésznek a lényege a "breadboard", amire mindent szerelni kell, illetve "próbapanel" jellegű, elég lesz a végleges verziónak NYÁK-ot készíteni.
Majd kiderült, hogy többféle "breadboard van.
Ezekből melyik kell és milyen kábelek kellenek hozzá?
Sok panaszt olvastam, hogy rendeltek kábelcsomagokat, de vagy lötyögtek a lukakban, így nem volt érintkezés, vagy be se lehetett dugni.
Vagy a kábelek jók lehettek, csak a különböző breadboard-ak lukjai nem azonos méretűek?
Vagy egy teljesen laikus kérdés, pl. IC-khez milyen beültető foglalatokat ésdemes venni és hány lábúak kellenek?
Laikusan úgy gondoltam, hogy elég a leghosszabbat megvenni, legfeljebb a lábak egy részét nem használjuk a próbapanelen, de láttam külön IC-nek való breadboard-ot, ahol nem párhuzamosan, hanem legyező szerűen voltak az IC adott lábaihoz a lukak kiképezve.
Mind az 5 motoros funkció működik ,végállások rendben vannak, sebességek állíthatóak bár még egy dupla Morse érintkezős relét ki kell cserélnem , egyik nyugalmi érintkezője nem zár.
Feladat :
- ha lefelé akkor pwm motorjel
- ha felfelé akkor pwm motorjel + irányváltójel
Motor helyén egy lámpa volt és felfelé égett , lefelé nem .
Minden hiba egyszerű , csak meg kell találni -- főnököm idéztem .
Itt vagyunk a hiba torkában -- kollégám idéztem -- már csak két napot egerészünk.
Még relét kell szereznem , vagy arduinos relével csinálom , eddig csak kipróbáltam úgy hogy kézzel érintettem össze a két drótot. Feleségemre nem merem bízni mert ha relé is húz és zárom a nyugalmi érintkezőt akkor a CMOS kinyúlik.
Van is 12 voltos DC relém , de nem stimmel a lábak távolsága.
Még lcd.-vel kapcsolatban lehetséges , hogy egyet kérdezek de előbb szeretnék magam rájönni.
rfc ! Ez a fogó jónak tűnik és nagyon sok szemet adnak hozzá , így jó az ára .
Csak, ahogy halaloszto is írja, jobb venni egy újat. Mármint, gyorsabb, olcsóbb, sokkal nagyobb eséllyel fog úgy működni, mint a régi.
Hogy "profi" válasz is legyen. Két út van. Az egyik rohadt rázós, a másik csak kicsit. A rázós az, hogy semmi nincs, akkor ez egy elég lassan haladós próba-szerencse történet lesz, és akkor esélyes, ha sem működő távirányító, sem megbízható dokumentáció nincs (ugye az első nincs, a második meg szinte biztosan nincs). Az eredmény, már ha lesz egyáltalán működő eredmény, egy elég komoly, versenyzésre is alkalmas rádiótávirányítású autó árával fog vetekedni. Ez mondjuk hat számjegy, és nem 1-gyel vagy 2-vel kezdődik. A másik, kevésbé rögös út, hogy van működő távirányító és/vagy van megbízható dokumentáció. Akkor kvázi pikk-pakk megvan, és a hat számjegy lehet, hogy eggyessel vagy kettessel kezdődik. Modell és Hobby, Klapka utca. Beviszed a masinát, megmutatod, javasolnak valamit. Ez pár buszjegy vagy némi autózás. A megoldás pedig biztosan nem hat számjegy lesz.
Kb azt kérdezted, hogy valaki tudna-e a kávédarálodhoz bekapcsológombot készíteni.
Egyrészt mutatnál képet az autóról, annak a vezérlőjéről, lehetne valamit agyalni. Másrészt 110% hogy egyszerűbb és olcsóbb szerezni egy hasonló autót használtan vezérlővel, és annak a vezérlője vagy viszi, vagy hozzáigazítható. Pl a Nikko autók egyszerű vezerlői kb kétfélék és kész.
Szia, Igen, a D0-D1 mizériát sokan benézik. Én asszem egyetlen egy alkalommal voltam kénytelen arra tervezni. De ez minden fejlesztői környezetben, illetve eszköznél alap, hogy a programozó lábakat lehetőleg hagyjuk békében maguknak. Egy kivétel van, ha kifejezetten nem szempont a későbbi firmware csere. De az meg már réges régen nem az Arduino terepe.
Én akkor vettem présszerszámot, amikor kb. 800 csatlakozót kellett volna krimpelnem. Akkor azt mondtam, kerül, amibe kerül, sokszorosan visszahozza az árát időben. A következő döntésem az volt, hogy SOHA többet próbapaneles prototípus, ha kell valami, inkább kidobok 9 nyákot, de legyártatom kínában, mert olcsóbb és gyorsabb tervezni és gyártatni, mint forrasztani (itt shift registerek sokasága volt, konkrétan 4 oszlopban és 10 vagy 12 sorban, 300 körüli leddel és előtétellenállással -- közel 4 hétig készült. Összehasonlítva KiCad-ben ez most kb. 6 óra munka, plusz a gyártás, amit meg kell várni).
Annó,volt egy Texas végerősírő kapcsolás,amiből több tucatot raktam össze (ugyan azzal a filmmel készített panelre!).Mind elsőre indult.Kivéve egyet.Azzal bármit csináltam,gerjedt.Szívtam sacc egy hétig,de nem jutottam vele dűlőre.Végül ugyan azzal a filmmel készített másik panelra átpakoltam minden alkatrészt. Első bekapcsolásra indult! Ki érti ezt? (stilszerűen! :-) )
