A „hivatalos” nyelvcsaládfák elméletét számos vezető tudós súlyos bírálatokban részesítette az utóbbi időben. Elég, ha csak Ny. Sz. Trubeckoj herceget (1890–1938) vagy a magyar Götz Lászlót (1934–92) említjük. Az összehasonlító nyelvtörténet kritikus pontja, mondhatni, sarokköve a világ legrégibb dokumentált nyelvének, a šumérnak a megítélése, illetve elhelyezése a világ idiómáinak palettáján. Hazai akadémiai szakkönyveink egyöntetűen rokontalan sziget-formációként, kultúrtörténeti érdekességként igyekeznek bemutatni ennek az ősi mezopotámiai népnek a szókészletét és nyelvtanát, anélkül, hogy a régészeti-humánbiológiai kutatásokra bármily csekély figyelmet is szentelnének. Ennél tragikusabb hibát nehezen követhetnének el. Minden jel arra mutat ugyanis, hogy a szumír nép, a szumír kommunikációs bázis, valamint az ahhoz igen közel álló más elő-ázsiai idiómák alapjaiban határozták meg Földünk számos térségének műveltségét, s befolyásuk nemcsak huzamosabban érvényesült, mint például a Római Birodalomé a környező, elmaradottabb népek viszonylatában, de a nagyobb kulturális szintkülönbségek miatt amazénál erőteljesebb is volt. Arra szeretném kérni az érdeklődőket és a köpködni vágyókat is, tanúsítsanak önmérsékletet az elkövetkező viták során, s igyekezzenek lehetőségeikhez mérten a tárgyra koncentrálni.
Fenyvesi Imre törzsőrmester élményei a Don-kanyarból (Sára Sándor filmjében nyilatkozik): "Reggelre a kutyák megrágták szegény orosznak a mellét. Ott láttam, hogy milyen az ember zsírja. Sárgás volt, mint a hízott kacsa. Rossz hatással volt persze, ugye az ember azelőtt sose látta, milyen."
"de szerintem még a Halotti Beszéd idején az „isa” is ember volt. Pont úgy, mint a héberben és a finnben az apa. Tehát szerintem: „Ember! Por és hamu vagyunk!”
Ebben lehet valami, a nyelvészeknek el kéne gondolkozni rajta. Végül is az 'isa' finnugor szó.
Igen, az akkádban (elő-héber nyelv) volt ilyen szó: isten.
Van erről véleményem... részben. Most gyorsan újraolvastam a www.istenszavunk.extra.hu lapon Varga Géza cikkét, amit másnak is ajánlok, de én csak gyöknyelvészetileg fogok hozzászólni a kérdéshez. A könyvemben a 163-9. oldalon foglalkoztam az XS gyökkel s külön az Isten és István szavunk megfejtésével (szerintem).
A gyökváz ősi értelmét így fogtam össze: tömeges, hatékony, ideiglenes (esendő). A héber gyök két fő jelentése: TŰZ és EMBER.
A héber as = moly (szétmállaszt), es = tűz, is-isá = ember-asszony.
Az XS magyar gyökszavai: ás, és, is, ős, üs(s!)-üs(t). Ez utóbbiak azonban már...
Hát igen. Az XS gyök már nem tartozik a legősibbek közé. Az elődje az XT, amelynek gyökszavai: át, ét, it(al), öt(karom, ujj), üt.
HOL van ma is nyoma a magyarban az embernek? ŐS, és, is (a többiek). Hol van nyoma a tűznek? Üst. Nem meggyőző elemzés? Szerintem sem eléggé.
DE! a finn isa = apa. S bár a héberben vannak (is-isa), a finnben szintén nincsenek nemek.
A héber noten = ad (a no- csak előrag), ten! = adj!
A magyar XS gyöknél "embert" ma már csak az ŐS szó jelent, de szerintem még a Halotti Beszéd idején az „isa” is ember volt. Pont úgy, mint a héberben és a finnben az apa. Tehát szerintem: „Ember! Por és hamu vagyunk!”
Az Is-ten ember-adó. Aki az embert teremti, vagy aki mindent megad neki. Az István pedig – is-tuán, is-tevén: a tevékeny ember.
Azért azt továbbra sem lehet tudni, hogyan beszélhettek a kelták az i.e. negyedik század környékén a Duna-völgyében. A Wikipédiát már idéztem nemrég:
"Tágabb értelmezésben keltáknak nevezik a máig fennmaradt, ám kihalófélben lévő szigeti kelta nyelveket beszélő népeket (bretonok, gaelek, írek, skótok, velsziek). Ezek a nyelvek a germán nyelvek hatására hang- és alaktanilag erősen eltávolodtak az ókelta nyelvektől, és az életben tartásukra irányuló erőfeszítések ellenére ma erősen veszélyeztetett állapotban vannak, egynyelvű beszélőik nincsenek."
Vagyis az eredeti kelta nyelv erős germán nyelvi hatásra jelentősen megváltozott, eltért az ókelta nyelvektől. Számomra az sem biztos, hogy az ókelta nyelv indoeurópai nyelv volt.
Can anyone tell me how the correct pronounciation of the gaelic "Uisge Beatha" is. I have seen the following solutions: [ishker-vahr], [uish-gi], [oosh-ga beh-huh], [ooshka baytha] and [ushge bar].
Pronounced 'wishge ba' I think.
We would pronounce it "wish-ga bah-ha" or "ish-ga ba-ha" - ach nil mo gailge go math anois.
whiskey (n.) 1715, from Gaelic uisge beatha "whisky," literally "water of life," from Old Irish uisce "water" + bethu "life." The Gaelic is probably a loan-translation of Medieval Latin aqua vitae, which had been applied to intoxicating drinks since early 14c. (cf. French eau de vie "brandy"). Other early spellings in English include usquebea (1706) and iskie bae (1580s). Distinction between Scotch whisky and Irish and American whiskey is a 19c. innovation. Whisky sour is recorded from 1889.
-------------------
Természetesen azért " iskö", nehogy össze lehessen vetni a többi "víz"-zel...
Node mit keres ott az 'U'?
-------------------
Proto-IE: *wod-(or/en-)
Meaning: water
....
Old High German: waʒʒar (8.Jh.)
...
Celtic: *udeskjo- ? > OIr u(i)sce `Wasser'
---------------------------
A starling, Pokornytól átvéve, U hangzót ír, s itt ezt kötelező ejteni.
"ettől alteros ez a fórum ... a modernebb matematika már a négyzetszámokat elintézi az egyszerű y = x² felírással, míg az középkorban hosszas tabellákkal sorolták fel az értékeket. De ha te megakarsz maradni a középkori személetességnél, akkor maradj. Ettől még a négyzetszámok ugyanazok lesznek"
A hangfejlődéses nyelvészkedést ne hasonlítsd az egzakt tudományokhoz, mert semmi köze azokhoz. Götz említi Semmelweis esetét, az akkori orvostársadalom tekintélyes képviselőivel vívott szélmalomharcát. Ő csak arra tudott hivatkozni, hogy a karbolos kézmosás jelentősen csökkenti a gyermekágyi halandóságot - ennek ellenére még hosszú évekig ezrével haltak meg az amúgy makkegészséges fiatal anyák, csupán a "mit képzel ez a taknyos" elve miatt. A nyelvtudományban senki sem hal meg hibás elvek erőszakos életben tartása miatt, így esetükben az ezekkel való játszadozás könnyebben elnézhető. Itt egyébként sincs y = x2, nincs láthatatlan mozgatórugó, amely egy adott nyelvet meghatározott fejlődési vonal mentén "fejlesztene" előre. Írott források hiányában csak fantáziálgatás az időben visszafelé történő következtetgetés.
walādu, ulādu A héber valád = újszülött, kölyök – éspedig az európai O/U/W változó hang V-jével (s nem az afro-sémi, a „déli” B/V-vel. Ezt honnan tudom? Onnan, hogy a héber nyelv két különböző betűt használ a kétféle V-reJ. (Gyöknyelvészet – vagyis a könyvemben a 210. oldal.)
warkatu, urkatu A héber arichá = megtérítés, rendezés (nemcsak adósságé), arkaá = hatóság (Gy. 154. oldal).
watāru , utāruA hébervatrán = engedmény, nagylelkű – éspedig ismét az európai O/U/W változó hanggal. Gy.: 236.oldal.
waṣû, uṣû A héber osze = teszi, veszi, szá, szí! = vidd!, meví = visz, vivő (a me- csak előrag). Gy.: 170, 233 és 688. oldal. A víz az, ami visz.
Tudod már, miért van antiszemitizmus a Római Birodalom óta, 2000 éve? Azért mert a kelta nyelv is, a magyar is, a szláv is és a héber őse, az akkád együttesen a közös kárpátnyelvvolt. Nehogymá egyszer ez kiderüljönJ. Én ezt már az elején sejtettem, de mivel nem ismerem a kelta nyelvet, még számomra is csak MOST derült ki.
Tekintettel arra, hogy a whiskey az angolban skót vagy ír jövevényszó, abszolúte töknyóc, hogy hangzott az uisce felmenője a protokeltában. Azt meg lehet tudni, hogy hangzott a szó az átvétel idején: kb. iskö, de LvT IPA-jelekkel egészen pontosan lekottázta. Tehát nem u hanggal kezdődik, a leírva kezdődik az ír helyesírási konvenció szerint u betűvel.
Bár az akkádnak ehhez az égvilágon semmi köze (ha az akkádban az u/w szabadon váltakozhatna, ebből semmi nem következne sem az angol, sem a kelta nyelvekre), akkád példáiddal is félrenéztél valamit. A szópárok alaktanilag különböznek.
"Pl. a kelta uiske miért nem sorolható a finn-észt vesi és a magyar víz mellé?"
Nekem is, bár nem értek a nyelvészethez (ezért nem is akarok beleszólni az amúgy élvezetes és szinvonalas vitátokba), ez eléggé megmagyarázhatatlan. Azért jó lenne tudni, hogy a kelták hogyan ejtették ki az uiske szót. Mert hogy lehettek nyelvjárások, az is biztos szerintem. Idézet a Wikipédiából: "Tágabb értelmezésben keltáknak nevezik a máig fennmaradt, ám kihalófélben lévő szigeti kelta nyelveket beszélő népeket (bretonok, gaelek, írek, skótok, velsziek). Ezek a nyelvek a germán nyelvek hatására hang- és alaktanilag erősen eltávolodtak az ókelta nyelvektől, és az életben tartásukra irányuló erőfeszítések ellenére ma erősen veszélyeztetett állapotban vannak, egynyelvű beszélőik nincsenek."
Bár nincs köze az akkádoknak a keltákhoz, csak példaképpen leírom, az akkád nyelvben gyakori volt ugyanannak a kifejezésnek 'u'- s, és 'w'- s változata:
walādu, ulādu to bear (a child) ; to give birth ; to beget ; to produce, create viseli (a gyereket), szülni, nemzeni, termelni, hozzon létre
Nem, nem foglak benneteket megismertetni. Annyi időt nem szánok erre.
> nemigen valószínű, hogy félreolvastak volna egy ilyen közismert kifejezést (uisge 'víz').
Ezt bizony félreolvasták: a magyarok pl. közismert szlovák szavakat olvasnak félre, és fordítva. A feltételezésed még a jelenkorban sem teljesül, amikor az átlagnépesség a gimnáziumig jut. Hát még a XVIII. sz.-ban, amikor a félreolvasott alak megjelent… Egyébként az sem igaz, hogy az uisge ’víz’ ismert szó lett volna az angolok között: nyoma sincs ennek.
> Arról van szó inkább, hogy még nem volt kiforrott a korabeli helyesírás.
Nem értesz hozzá, a saját megítélésed szerint sem, de ragaszkodsz a prekoncepciódhoz. Nem baj, ettől alteros ez a fórum. Csak akkor minek megkérdezni, hogy „a kelta uiske miért nem sorolható a finn-észt vesi és a magyar víz mellé”? Döntsd el, hogy oda sorolod, és ne zavartasd magad azzal a filológusok véleményével, ha eleve nem hiszel nekik.
Te magad írod, hogy „Timaru-Kast Sándor írt a kelta–magyar nyelvrokonságról. Nyilvánvalóan dilettáns szerzőről van szó”. Megjegyezted, hogy „néhány szófejtésének talán érdemes lenne utánajárni”; én utánajártam: ennyi. Azt hiszel, amit akarsz.
> Ez már az indogermán "hangfejlődéses" nyelvészkedés, ősnyelvi következtetések területe, én a magam részéről maradnék a dokumentált, bizonyíthatóan létező szavaknál.
Jelzem azért, hogy a gondolatmenetem a jelenkori leánynyelvi adatokra, és azok írásos forrásokban dokumentált felmenőire ugyanúgy igaz. Csak ugye a modernebb matematika már a négyzetszámokat elintézi az egyszerű y = x² felírással, míg az középkorban hosszas tabellákkal sorolták fel az értékeket. De ha te megakarsz maradni a középkori személetességnél, akkor maradj. Ettől még a négyzetszámok ugyanazok lesznek.
Tekintve azonban, hogy ez az alteros topik, és a tárgyban kifejtettem azt, ami ezen a szinten a mondandómból kifejthető, a tárgyban az aktív megnyilvánulásoktól visszavonulok.
Itt az egész cikk, ha valaki még nem olvasta volna. Szerintem mindenképpen tanulsàgos, elgondolkodtatò.
Mit bizonyítottak a finnugor nyelvészek? Volt finnugor ősnyelv? Tényleg szigetnyelv a sumer?
Az interneten olvasható a MTA Nyelvtudományi Intézete finnugor nyelvészének írása, „Hogyan állapítható meg két vagy több nyelv rokonsága?” címmel. A felhozott példa ház szavunk volt, mely nagyon hasonló a német Haus és az angol house szavakhoz, de a nyelvész szerint azokhoz semmi köze, csupán véletlen a hasonlóság, a magyar ház szó a finn kota 'sátor, kunyhó' szóval azonos eredetű, bár nem hasonlít hozzá. A bizonyítás pedig az, hogy a magyar szó eleji 'h' a finnben gyakran 'k' (lásd hal = kala), és egy szóközi „törvény” szerint a finn 't' a magyarban 'z' lesz, esetleg 's' vagy 'sz' megfelelő magánhangzók előtt. Elméletileg lehetett volna így is, de ez a megoldás erőltetett, több sebből is vérzik! A finneknél a ház szó: 'talo' és nem 'kota'. A' kota' szó kunyhót, viskót jelent, ahogy a többi kis finnugor népnél is: kat, ku, ker-ku, kud, kota, koda, kor-ka, goatte formában. Vajon a többi finnugor nyelvnél miért nem változott a 'kota' házzá, miért csak a magyarban? Kérdés, hogy a finn 'katu'=utca, 'kuta'= mennél, minél, 'kita'=garat, száj, torok, 'kutu'= ívás, ikra, 'kato'=pusztulás szavak miért nem „magyarosodtak, miért nem találhatók meg a magyar nyelvben 'h_z' formában? És miért a „hosszabb” 'kota' szóból lett a rövidebb 'ház' szó egy ragozós nyelvnél? A 'kota' szó variációi megtalálhatók a német és az angol nyelvben is, általában kunyhó jelentéssel! A német das Kot = kunyhó, viskó, a 'Kate' régies német nyelven szintén kunyhó, ahogy az óangol nyelvben is kunyhó jelentésű a 'cot' szó, de a szótár szerint mai jelentése 'akol, kiságy' ( vagyis fekvőhely jelentésű). Még megemlítendő, mert ide tartozik, a német die Hütte (kunyhó, kalyiba!), 'hüten'(megóvni), der Hut (kalap), die Hut (oltalom). Látszik, a 'k' itt is 'h'-ra változott a szó elején. Ezek a szavak bizonyítják, hogy a 'kota' szó nem (csak) finnugor, megtalálható az indogermánoknál is, eredetét jobban meg kell vizsgálni, mert ez így elhamarkodott! Az írás kimondatlanul is feltételez egy finnugor ősnyelvet, melynek egyetlen írásos emléke sincsen! Kérdés, miért indogermán nyelvészek döntötték el, milyen nyelvcsaládba tartoznak a ragozós nyelvek és a szigetnyelvek? Ennyi bevezetés után nézzük meg, honnan eredhet a 'kota' szó. Abból indultam ki, hogy csak egy ősnyelv volt, amiről a Biblia is ír: „Az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai” (Teremtés könyve. 11.1.) Ha egy ősnyelv volt, akkor nézzük meg, hogy miből lett a 'kota' szó. Tudjuk, nyelvészeink mondják, hogy a 'k'-ból 'h', a 't'-ből 'z' lehet, (vagy s, ill. sz). De mi volt előtte? Ezt is tudjuk, a 'k' gyakran a 'g'-ből lesz, a 't' pedig a 'd'-ből. (Számtalan példa van ezekre!) Vagyis olyan „ősnyelvi” szót keresünk, amelyik a 'kota' elődje, és valószínűleg 'G_D' betűkből állt eredetileg. Mivel a legrégebbi írott ismert nyelv a sumer, itt kerestem az „ismeretlen” szót, a ház szó ősét. Az ősembert legtöbbször egy barlang mellett ábrázolták, a valóságban azonban kevés helyen volt barlang, ezért az őskori ember a madaraktól, egyéb állatoktól ellesve, eltanulva készített magának „fészket” gallyakból, esetleg nádból. A Pennsylvania Egyetem sumer-angol szótárából kikeresve a 'fészek' (nest) szót, az sumerul: GUD, gud3! Vagyis pontosan a feltételezett G_D betűs szót kaptam, amit kerestem! Igen, az ember először kezdetleges „fészket” rakott, a sátor és a ház csak később jött! Ebből a 'gud' ősszóból lett a 'kota' is, és más „rokon” szavak is, például a sumer kadu,ka-du3" (a 'd'-ből ''t' lett), melynek jelentése: beborítani, befedni, betakarni (cover angolul). Nézzük meg a 'kadu' szó ékírásos jelét, ha 90 fokkal elforgatjuk, láthatunk alul egy fészket, amire „emeletet” építettek, majd csúcsos tető került rá. Ez az ékírásos jel még magán viseli a képírás jeleit, vagyis a korai ékírásos jelek még hasonlítottak jelentésükre, később ez leegyszerűsödöt
ka-du A fészekhez madár is tartozik, ez valószínűleg a 'gud' szó fordítottja lesz! A Pennsylvania szótár szerint madár (bird) sumerul: 'dug', a 'gud' forditottja! Vagyis a fészek: gud, a madár: dug. Nézzük tovább, ha az ősmadár 'dug', a 'd'- ből 't', (vagy ty), a 'g'-ből 'k' lesz, vagyis 'tuk, azaz 'tyúk'! Megvan a tyúk, és előbb, mint a tojás! Hogy a 'kota' se maradjon ki, a fészkén ülő tyúk a 'kot-lós (a fészkelő!), vagyis mi magyarok is ott voltunk az ősnyelv „környékén”, nem kellett érte felvándorolni a tundrákig!
Mivel a sumer nyelvből levezethető a 'kota' is, a 'kotlós' is, a 'tyúk' is, a finnugoristáknak két választásuk van: vagy elfogadják, hogy csak egy ősnyelv volt, vagy elfogadják, hogy a sumer is tagja a „finnugor” nyelvcsaládnak. De szétnézve az ősibb keleti nyelvek között, a dravida nyelvben 'kuti' = ház, 'gudu' = fészek. Az indonéz 'kota' szó várost (települést, lakóhelyet) jelent. A mongol 'xot' (hat) jelentése szintén 'város', 'hatin' pedig 'városközpont'. A török 'kale' szó jelentése: erődítmény. Látható, különböző ragozós nyelvek mind ismerik a 'kota, koti, kat, kot, kut szavakat, mind hasonló értelmű jelentéssel. Ez nem véletlen! Végül itt van ismét a Pennsylvania egyetem szótárából a sumer „haz” szó: haz [ COVER] (1x: Old Babylonian) wr. ha-az"cover", vagyis: 'beborítani, befedni, betakarni'. (Ha erről valaki nem ismer rá a „ház” elődjére, azt nagyon sajnálom)! A „haz” szónak a szótárban van egy másik jelentése is: haz [~EYES] (1x: Old Babylonian) wr. ha-az"a designation of eyes", magyarul 'szemek' a jelentése, de itt nyílván nem szemekről, hanem egy épített magaslati leshelyről van szó! A 'haz' mezopotámiai szó, és azt bizonyítja, hogy a ház szó már Mezopotámiában kialakult, és semmi nem bizonyítja, hogy a finnektől vettük át. Nézzük meg a 'haz' szó ékírásos jelét. A 'ka-du'(befed, betakar) szó és a 'kota' szó rokon szavak, a 'd'-ből 't' lett, a 'k' maradt. Látható, a fészek jelentésű 'gud' szóból hogyan lett 'kadu'>'kota'>ház. Vagyis egy fészek, ami be lett fedve, borítva. A „melléktermék” a 'sumer 'madár' (dug) és a magyar kotlós és a tyúk. De van itt még egy érdekesség, a sumer:„tug 2"textile, garment" Akk. Şubātu. A tug' szóban ráismerhetünk a latin 'tóga' szó eredetijére, az akkád subātu pedig a magyar suba szóhoz hasonló jelentésben is! A sumer 'tug' „tóga” szó is „rokon”, a textil, a szövet is az ember betakarását, védelmét szolgálja. Ennyi véletlen nincsen! Az ismertetett összes szó a g-k-h és/vagy a d-t-z variációkra épül. Nézzük meg egy másik sumer példát a sumer szavak megváltozására, mi szintén a hangok változásán alapszik, a 'gid' szót: a 'gid2'jelentése hosszú (long angolul). Végezzük el itt is a hangok váltását, ahogy a 'gud' szónál tettük, 'g>k>h' lett, és 'd>t>sz lett, így a szó legalább 6000 év alatt 'gid'-ből H_SZ, vagyis 'hosz', 'hossz', hosszú lett!De hozhatok nem magyar példát is, mely a nyelvek, szavak keveredését, az „ősszavak” megjelenését példázza a különböző nyelvekben, mivel sumer szavak nagy számban fordulnak elő más európai nyelvekben is. A sumer: ĝešgag; gag; urudgag"arrowhead; peg, nail" szó jelentése magyarul: nyílhegy (fej), szeg, szegezni. A gag és kak írás azonos jelentésű, a kak másik jelentése az angol fordítás szerint fegyver, igazából nyílhegy. Az angol 'nail' szó és a magyar 'nyíl' szó közös eredetű, a gag szó talán a 'hegy', 'hegyes'szavunk őse! Nézzük meg a 'kak' fegyver sumer szó ékírásjelét, egy nyílhegyet ábrázol!
Kak Deimel ma már elavult szótárában a 'ha-za' jelentése: 'hely', ill. Haza = D.Sum. lex 589,133. Heimat, azaz Haza! A 'haza' szavunk mezopotámiai eredetű! A magyar nyelv nagyon sok mezopotámiai (sumer vagy akkád) szót őrzött meg, ezért van okom feltételezni, hogy őseinknek nem kellett északra menni a 'ház' szóért. A „kota, koti, kat, kut” nemcsak finnugor szó, megtalálható az ősi ragozós nyelvekben mindenhol! Vagyis jó helyen keresgélt Dr. Bobula Ida!
Természetesen írásom nem tagadja a magyar és a finnugor népek nyelvi rokonságát, hanem elismeri. Viszont nem ismeri el a mesterségesen létrehozott, de nem bizonyított nyelvcsaládok besorolását, valódiságát. Csak egy ősnyelv volt, minden abból lett, csak a ragozós nyelvű népek többet őriztek meg belőle, a hajlítós nyelvek később alakultak ki! A ragozós ősnyelvből fejlődtek ki a hajlítós nyelvek is, a sémi nyelvek leválasztása róluk erőltetett, összetartoznak. Nem kívánom bizonyítani a magyar és a sumer nyelv azonosságát, vagy közeli rokonságát ebben az írásban, de valamikor valami „közük” volt egymáshoz, és azonos nyelvcsaládba tartoznak, ha nyelvcsaládokról beszélünk. Az, hogy a sumer nyelv ergativ, ez nem kizáró tényező, jó néhány urál-altáji nyelv szintén az. Véleményem szerint a „megfejtett” sumer nyelven a sumerok sohasem beszéltek, a nyelvtana nem a beszédet adja vissza, a kötött szabályok az írás és annak olvasásának megkönnyítését szolgálták. A sumer nyelv nem szigetnyelv! A sumer szavakat és ékírásos jeleket a Pennsylvania Egyetem sumer-angol szótárából vettem.
i3 'olaj, vaj'
šah2 'disznó'
sumér išah (i3-šah2) 'zsír, disznózsír'