Ma délelőtt véletlenül kattintottam rá a TV5-re, Skóciáról beszéltek, ezen belül pedig Nessie-ről. Majdnem a végére érkeztem, egy szemtanú, aki látott valami szokatlant, húsz éve kémleli a vizet, hátha újból felbukkan. Elég jól megindokolt véleménye szerint a titokzatos élőlény egy hatalmas tokhal lehet, ebből találtak már nyolc méter fölötti példányt is.
Egy másik férfi elmondta, hogy ő és a négyfős társasága látott felmerülni egy púpot a vízből, de húsz perces örömködés után kiderült, hogy az egy fóka.
Az ufókonferencián hallottam egy "kriptid" beszámolót, beszéltem a szemtanúval, fel is vettem diktafonra. Majd megírom a blogomba, de még várok tőle egy skiccet az állatról.
A március havi UFO-magazin a mi témánk szempontjából érdektelen. A Hihetetlen 7 oldalán van egy rövidke cikk, eszerint egy videójátékairól híres cég 70 ezer dollárt ajánl fel annak, aki képes bebizonyítani, hogy létezik valamelyik legendás teremtmény. A listán megtalálhat a nagylábú, a jeti, a mongóliai halálféreg és a cornwalli bagolyember is. Határozottan érdekelne, akad-e olyan valaki, aki megkapja a díjat.
Most olvasok egy Neil Gaiman novelláskötetet, Törékeny holmik címmel. Ebben szerepel egy, A tények Miss Finch távozásának ügyében című novella. A történet címszereplője mondja (a149 oldalon): Az utolsó aepyornisokat portugálok vadászták le vagy háromszáz éve Madagaszkáron. Megbízható beszámolókat olvashatunk arról, hogy a tizenhatodik században egy törpe mamutot mutattak be az orosz cár udvarában. Ahogy arról is, hogy Vespansianus Észak-Afrikából egy csapatnyi kardfogú macskát hozatott át Európába, hogy aztán az arénákban pusztuljanak el.
Miután a szerző a sci-fi, fantasy, horror és thriller műfajban ír, valószínű, hogy az adatokat egyszerűen kitalálta. Némi valószínűséget csak a törpe mamutban látok. Könnyen lehet, hogy találtak egy mamutborjút, és mint kuriózumot mutogatták. Persze nem ilyen néven, hiszen akkoriban ez nem volt ismert.
A rómaiak akkurátus népség volt, úgyhogy érdekelne egy ÁFÁ-s számla az állatkereskedőtől…
Viszont nem vitatom az író jogát arra, hogy ilyesmit találjon ki.
A tegnapi napon 21.00-kor a Hatos tévécsatornán ment a Hihetetlen magazinműsor, ebben szinte másról sem esett szó, mint a kriptidekről. Nem sok új volt benne, elég sokat foglalkoztak Nessie-vel, a mokele-mbelével, tovább a jetivel. Egy valami újdonság volt számomra: az alaszkai Iliamna-tó szörnye. A leírások, no meg az illusztráció szerintem egy hatalmas méretű halat sugallt. A tónak összeköttetése van a tengerrel, elvileg bármilyen hal ki-be úszkálhat.
Nem tartom valószínűnek, hogy hüllő legyen, az alaszkai tavak jó hidegek, ez nem nekik való közeg. Sokat beszéltek a sellőkről is, de nem voltak túl meggyőzőek. Az adást még jó párszor ismételni fogják, és jövő héten folytatják a témát.
A február havi UFO-magazin és a Hihetetlen a mi témánk szempontjából érdektelen. Igaz, ez utóbbit csak átlapoztam egy üzletben. Már egy éve tervezem, hogy leszokok róla, épp ideje meg is tennem.
John Hughes, - aki 18 évet élt Rhodesiában - 1933-as feljegyzései szerint a helyiek gyakran beszélnek a csipekvéről, ami a Bangweulu-tóban él. Barátja, Crowd olyan lábnyomokra bukkant a tó partján, amik egyetlen, általa ismert nyomhoz sem hasonlítottak.
A következő beszámoló 1957-ből, Petzold német természettudóstól származik, aki elhatározta, hogy utánajár a híreknek. Különös talpnyomokra bukkant, amik negyed méter átmérőjűek voltak. Egy éjszaka bennszülött kísérője ébresztette: Figyelj, énekel a mabo-mabo-abba! Különös hangokat hallott, mintha kürtök tucatjai szóltak volna. Később megpillantották a lényt is. Rövid, esetlen lábakon állt, farkával a földet csapkodta. Hosszú nyaka apró, kecses fejben végződött. A bennszülöttek vizisárkánynak hívták.
Egy kép is látható, ezen azonban egy, 1970-ben Észak-Amerika partvidékén talált, húsztonnás tengei szörny látható. Bőrének színe korallpiros (a kép fekete-fehér, és nagyon szemcsés) hosszú nyakán apró fej ült, és egy melluszony is látható a képen.
A cikk szerzője egy bizonyos N. Nyepomnascsij, nem foglal állást a kérdésben. Érdekelne, írt-e valaha cikket Szibéria ismeretlen tavi élőlényeiről.
Fiókrendezés közben egy fénymásolt újságcikket találtam, ami az Interpress Magazin 1982/10 számából ered, a 102 oldalon kezdődik. A címe: Nessie Afrikában. Némi irodalminak szánt bevezető után jönnek az érdekesebb adatok.
A Közép-Afrika vadonaiban élő, történelem előtti állatokról szóló hírt elsőnek Alfred Horn hozta Európába. Egy barlangban furcsa sziklarajzot látott, amin egy vízből kimászó őshüllő látható, mellette láncra vert foglyokkal. Minderről egy, a század elején, Londonban megjelent könyvében számolt be. Részletesebben írt a témáról Harry Johnstown, Uganda volt kormányzója. A bennszülöttek lukvatának nevezik ezt az állatot. A szerző úgy sejtette, hogy az állat egy óriási gyík lehet. Egy európai 1900-ban találkozott a Viktória-tó rejtélyes lakójával, amikor átkelt a tavon. Hirtelen egy hatalmas, szögletes fejet pillantott meg a vízben. Később pontosította, eszerint a fej inkább lekerekített volt, a szeme sötét, és nem hasonlított a krokodilhoz. Ugyanebből az időből származnak a helyiek történetei egy lényről, ami a barlangokban rejtőzik a Fehér-Nílus mentén, ők launak nevezték. J. Mille angol természettudós kifaggatott egy öreg vadászt, aki szerint a lau a mocsarakban él, vadászat közben széles nyomokat hagy maga után, és a hangja rettegéssel tölti el az embereket.
1913-ban egy német expedíció Stein von Lausitz vezetésével Kamerun eddig fel nem térképezett vidékein vezetett expedíciót. A kéziratban maradt beszámoló szerint ezt az állatot sok törzs jól ismeri. Maga a szerző a helyiek túlzásának vélte a történeteket. Viszont elismeri, hogy ezek nagyon hasonlók, pedig az adatközlőket sok-sok kilométer választotta el egymástól.
Egy bizonyos Lepage nevű belga messziről látott egy ilyen állatot, szerinte ősgyíkokra hasonlítottak. Rögtön hazugnak is bélyegezték. Nemsokára megjelent egy német újságban Ilse von Nolde cikke. Ez az asszony tíz évig élt a Cubango folyó vidékén, és gyakran hallot ilyen történeteket. E szerint a leírások szerint a vizilónál valamivel kisebb állat folyókban, tavakban él, és sosem lép a szárazföldre. Aszály idején előfordul, hogy megtámadja a vizilovakat.
Először is érdekes hírekben bővelkedő új évet kívánok!
Pótolom az elmaradt sajtószemlét. Az UFO magazin összevonta a december-januári számát, ezzel kezdem. A 27 oldalon rejtélyes eltűnésekről, főleg gyerekek eltűnéséről/elrablásáról írnak., Egyesek szerint a nagylábú lehet a feltételezhető tettes. Esetleg az ufonauták. Aztán felsorolnak öt lehetséges megoldást, ezek egyikét elképzelhetőnek tartom, éspedig olyan embercsoportok rabolnak utánpótlást, akik afféle gyűjtögető-vadászó életmódot folytatnak. Emlékszem, kb. harminc éve geológusok a tajgán olyan családdal találkoztak, akik nomád életmódot folytattak. Persze, ez csak hipotézis.
A Hihetetlen decemberi száma a mi témánk szempontjából érdektelen. Viszont a januári szám 72 oldalán van egy cikk a Fej nélküli emberek völgyéről, remek könyv vagy sorozatcímnek hangzik. Maga a hely Kanadában van, a Nahanni Nemzeti Parkban. A kriptozoológusok szerint él ott egy-két furcsa növény és állatfaj. Az indiánok szerint ott emberevő sárkányok élnek, ezért messze kerülik a helyet. Pontosabban ezért is.
"Scientists on Wednesday dismantled the myth of the abominable snowman, the towering yet furtive half-human rumoured for centuries to inhabit inaccessible reaches of the Himalayas.
It turns out, they report in the Royal Society journal Proceedings B, that the long-sought creature, also known as Yeti, is in fact a bear.
Or three different bears, to be precise: the Asian black, the Tibetan brown and Himalayan brown.
Each of these sub-species inhabits different niches on the roof the world, and all of them have probably been mistaken at one time or another for the “Wild Man of the Snows,” the scientists said.
“Our findings strongly suggest that the biological underpinnings of the Yeti legend can be found in local bears,” said lead scientist Charlotte Lindqvist, associate professor at the University of Buffalo College of Arts and Sciences.
The study is not the first to reduce the myth to bear facts, but it does amass an unprecedented wealth of genetic evidence gleaned from bone, tooth, skin, hair and fecal samples previously attributed to the cryptic creatures.
The artefacts – from private collections and museums around the world, including a monastic relic said to come from a Yeti paw – were, in reality, the remains of 23 distinct bears, they found."
Némi kiegészítés. Ugyanazon könyv még két rövid hírt közöl. Az egyikben egy angol turista 1983 június 12-én a gaboni tengerparton látott egy számára ismeretlen állatot, amit a helybéliek trancsíroztak. Delfinnek nevezték, de csak futólag hasonlított rá. Négy méter hosszú volt, háta barna, hasa fehér. A pofája lapos, és kb. 80 darab, kúp alakú fog volt benne. A helyiek szerint máskor is találtak ilyet, bár elég ritkán. Ott gambónak nevezték.
A másik eset a kelet-kínai Theijang tartományban történt, Ningbo városában. Egy 12 méteres, 2 tonnás lényt talált egy helyi halász a tengerparton. Történt mindez 2005 július 23-án. A feje a krokodilra emlékeztetett, de a testét szőr borította. Töb hír nincs róla, bár nem értem, a megtaláló miért nem szólt valakinek. Sajtónak, biológusoknak, ilyesmi, hisze ez a hír dicsőséget, esetleg némi pénzt is hozhatott volna neki.
Némi hiánypótlás. A november havi UFO-magazinban az ötödik oldalon rövidke cikk a Riverside-ban észlelt csupakabráról. Pont az észlelő macskájára vadászott, de lebeszélték róla.
A Hihetetlen hetedik oldalán szintén aprócska írás, ami számomra inkább a humor kategóriába tartozik. Egy észak-karolinai háziasszony nagylábú-csalogatót kotyvasztott. Nincs hír arról, hogy a célközönség kipróbálta-e, és ha igen, milyen sikerrel.
A november 4-i UFO-rendezvényen nem volt olyan előadás, ami a témánkhoz kapcsolódna. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lett volna néhány érdekesség..
Az előcsarnokban könyveket árultak, meg is vettem Nemere István: Titkok könyve 2018 című könyvét. Ennek a 65 oldalán van egy Tengeri szörnyek című rész.
A történet szerint 1922 november 22-én a dél-afrikai Margate tengerpartján egy fura lényt láttak. A leírások alapján egy borzalmas külsejű állat (jegesmedve, bálna és indiai elefánt keveréke) harcolt két kardszárnyú delfinnel. A küzdelem majdnem három órán át tartott. Később egy festőművész a tanúk leírása alapján lerajzolta a lényt. Az az állat, ami ennyi ideig küzdött két orcával, nem akármilyen élőlény lehetett! Másnap egy testet találtak a parton, de csak egy valaki fényképezte le. Viszont lemérték, 14 méter hosszú volt. Az angol újságok két év múltán vették át a hírt, és az ismeretlen lényt az ormánya után Trunko-nak nevezték el, így szerepel a szakirodalomban.
Egy évvel később az USA partjain is láttak valami hasonlót, ezúttal az ismeretlen lény támadott meg egy delfint. Aztán nem volt több észlelés, vagy legalábbis nem került a lapokba.
Erről még nem olvastam, hátha valaki bővebbet tud róla, .
Egyetértek! A művészet nem földhözragadt tényközlő eszköz. :o) Mitöbb föl lehet használni múltunk eseményeinek földerítésére, csak találni kell vmiféle kapcsolatokat más tényekkel is. A múlt kutatása rendkívül összetett tudomány, 1-2 információ morzsa kevés a valós tények megközelítő fölismeréséhez. Jól el lehet szórakozni elméletek gyártásával, csak ne akarja senki tényként tálalni bizonyítatlan elképzeléseit.
Elismerem, hogy ha egy képen griff vagy egyszarvú szerepel, abból még nem következik, hogy ez a két állat tényleg létezik. Attól még lehet magas színvonalú a festmény. Ha ezt lemásolják, és fel is tüntetik, hogy ez másolat, abban sem látok kivetnivalót.
