Az első képen Miuska, a maine coon, a másodikon Perzsi, az öreg harcos. Perzsi egy opportunista perzsa, már 11 éves. Miuska 6 éves, viszont ő az, aki az utóbbi két évben rengeteget változott. Addig elvolt velünk, inkább mellettünk, mint szobacica. Aztán elkezdett felkéretőzni a padlásra. Mint később kiderült, klubot alapított a szomszéd macskáival. Azóta teljesen megváltozott. Beszédes lett, simogattatja magát, határozott hangon közli a véleményét. Szerencsére mindketten nagyon jó állapotban vannak, a doki szerint nem látszik rajtuk a koruk.
Tényleg nehéz évek voltak ezek, igazán örülök, hogy most kikötőben vagy. Te is, a családod is, no meg a macskáid is. Jó, hogy megint megtaláltál bennünket.
Ami engem illet, már nyugdíjas vagyok, és szeretek az lenni.
Már csak egy macskám van, Silver, és feltehetően már nem is lesz több.
Viszont gondoskodtam a szórakoztatásáról, mert ennivalót raktam ki az erkélyre, a madarak - főleg a széncinkék - felfedezték, és törzsvendégek lettek. A macskát is felfedezték, és szeretik illegetni-billegetni magukat, cukkolási szándékkal. Silvert viszont nem zavarja, inkább szórakozik rajtuk.
Elég nehéz évek vannak mögöttünk. Ott vesztem el, amikor a férjemnél rákot diagnosztizáltak, majd a kezelések után végül el kellett adnunk a két lovunkat, akikkel akkor már 13 éve éltünk együtt. Aztán befigyelt egy stroke anyukámnál, némi vesedaganattal színezve, majd még egy súlyos hasi műtét a férjemnél. Közben a munkahelyem is billegett alattunk. Ezek a többi apróbb történéssel nagyon lekötöttek. Igazán időm talán lett volna, de lelkileg nem tudtam összekapni magam.
Most ( nem akarom elkiabálni), de egy kegyelmi állapotban leledzünk, ki tudja meddig tart, de eljutottam odáig, hogy minden jó pillanatot tudok értékelni.
A cicák, Mia a maine coon fenevad és Perzsike őfelsége végig velem voltak, ami sokat segített.
Szüleim már egy éve velünk laknak és sosem tartottak macskát. Eleinte nem is akarták beengedni őket a lakrészükbe, de szerencsére a cicák nagyon kulturáltak, ha éhesek, vagy WC-re mennének, udvariasan jelzik. Egyébként naphosszat anyukáméknál lebzselnek, beülnek a agyszülők ölébe, simogattatják magukat, amitől a szüleim teljesen elolvadtak. Nagyon sok örömet okoz a két macsek nekik, amiért nem tudok elég hálás lenni:)
Tavaly a lányom is önállósodott, beköltözött Pécsre. Természetesen ő is megmacskásodott. A tengerimalac mellett két szépséges cicája van. Az egyiket mentették, el volt törve a lába, a másiknak meghalt a gazdija.
Tegnap ellátogattam a macskakiállításra. Számomra ebben az évben ez lesz az utolsó, úgyhogy ezt nem hagyhattam ki, és nem is tettem! Jól rendezett kiállítás volt, szerencsére bőven volt hely, nem kellett kínosan manőverezni a ketrecek előtt.
Persze, a fő látnivalók – legalábbis számomra – a macskák voltak. Sok volt a Maine con a bengáli, a ragdoll, a brit rövidszőrű. Ezzel kapcsolatban érdekes, hogy most nem láttam skót lógófülűt, de lehet, hogy csak figyelmetlen voltam. Látam viszont három elragadó toyger kölyökmacskát, akár ne is mondjam, hogy sikerük volt. Akadt néhány perzsa és sziámi-keleti, no meg egykét cornish rex. Jól kigyönyörködtem magam, aztán átlátogattam a többi terembe. Ott is volt mit nézni! Volt három, az agyaraikról ítélve már eléggé felnőtt malac. Ebből kettő békésen szunyókált, a harmadik egy labdát böködött az orrával. Nem csak a sport iránti szenvedély hajtotta, a labdából időnként egy apró falat étel hullott ki. Mondhatom, sikere volt. Az előbbi kettő hajlandó volt kinyitni a fél szemét, ha valaki olyan elszánt volt, és megvakargatta a hátát. Akadt egy óriáskígyó is, ő már törzsvendég, szinte minden kiállításon láttam. A tulajdonos arra buzdított, hogy simogassuk meg, nem kellett sokat biztatnia. Egy kicsit átmászott a karomra, megszagolgatott, és úgy döntött, hogy számára érdektelen vagyok. Nem sértődtem meg.
Bevallom, a kedvenceim – persze a macskákat nem számítva – néhány tyúk, illetve egy kakas volt. Nem tudom, milyen fajta, ne kissé mulatságos, de nagyon szeretnivaló volt a külsejük. Valahogy zömök, szinte kerek testalkatuk volt, csinos kis kontyot viseltek, és lábujjuk hegyégi tollasak volta, ami enyhén kacsázó járásra késztette őket. Kettő közülük diszkréten kotyogva diszkréten mászkált a teremben, ügyesen lecsapva a néhány, perecből elhullatott morzsára. Sosem tartottam baromfit, de ha lehetne, akkor ilyet tartanék!
Na jó, elég bőbeszédű voltam, de most már befejezem.
Öreg autómat (18 éves) egy magán szerelőhöz hordom.
Ott él a műhelyben egy szolgálati macska.
Évek óta.
Mindíg mindenkinek láb alatt van.
Ha a szerelő behajol a nyitott motortérbe valamit szerelni, akkor Ő odaül a sárhányó szélére, néz bele a motortérbe.
A szerelők azt mondják ellenőrzi őket, hogy jól dolgoznak e ?.............................................:-)))
A múltkor az egyik szerelő befejezte amit csinált, nem lesöpörte a macskát egy fél mozdulattal a motortér-sárhányó pereméről, hanem odafordult hozzá, szemébe nézett és azt mondta.
Na jó. Én most beindítom a motort.
Ha nem húzod arrébb a belógó farkadat, az ékszíj elfogja kapni és a tárcsa lekapja rólad a bundádat.
A macska meghallgatta, addig nem mozdult, majd kényelmesen felállt és leugrott.
Nem vagyok fázós, ezért csak szombaton gyújtottam be a gázt. Kiváncsi voltam, mikor fedezi fel Silver. Gyorsan megtette, azóta a nap jelentős részét a konvektoron szundikálva tölti, és milyen jól teszi!
