Kissé nehezen kapcsoltam,aztán talán rájöttem,eredetileg arról volt szó,ha rómaiak harcoltak rómaiak ellen.Erre nem figyeltél.Tehát Zámánál karthágóiak harcoltak rómaiak ellen,lényegében.Appianosz leirása pedig teljesen hitelenek tűnik,főleg,ha ismerjük a forrásait.
Még mielőtt kijavit valaki,tudom,Zámánál mindkét oldalon numidák is harcoltak.
Nos a segéd csapatok nem minden esetben rajongtak rómáért lásd a numida lovasságot akik sokszor eldöntötték a csata kimenetelét lásd a karthagoi csatát :))) a segéd csapattal összekeveredet római légió inkább elöre verték a segédcsapatot mint ütközött volna velük, ugyhogy tudta mindenki ott is ki kivel van :)
Amire irtál,az Pharsalos volt.Pompeius seregét bekeritették,Caesar hirnököket küldözött ide-oda és közölte a pompeianus rómaiakkal-akiket Pompeius egyébként is állásra kényszeritett,hogy maradjanak egy helyben,egyszerűen elmentek mellettük.Az eddig a távolról eseményeket békésen szemlélő idegen segédcsapatok csak most eszméltek arra,hogy ők következnek.Az igazi mészárlás ott volt.
Ez nem teljesen igaz mert róma által használt segédcsapatok merőben más felszerelést használt és már a nagy méretü scutumot azaz pajzs is nagyon rómára jellemző:)) Minden esetre a történelem nem jegyzet fel olyan esetet mikor egy római légió nem tudta kivel mivel is vannak még marius hadsereg reformja elött se:))))
A barát-ellenség megkülönböztethetőségében nem jutottunk előbbre,de Appianosz közelebb visz a megoldáshoz.A Sextus Pompeius és Agrippa közötti döntő csata leirásában.Már az is elképesztő,ahogy abban is kiegyeztek,milyen feltételekkel kezdődhet a csata.A tengert Sextus választotta ki és Caesar(Octavianus) hiúságból nem merte visszautasitani.A kérdés,hogyan különböztették meg egymást.Az biztos,hogy hajótornyokat(???)szereltek fel és külön szinűre festették.Ime,Appianosz:
"Amikor a hajók egymáshoz értek,a harc sok formálya bontakozott ki.Átugráltak egymás hajójára,s igy már nem lehetett egykönnyen felismerni az ellenséget:hiszen nagyrészt ugyanazokat a fegyvereket használták,mindnyájan ugyanazt az itáliai nyelvet beszélték,s mivel a haqrcosok egymással elkeveredtek,mindkét fél ismerte a másik jelszavát is,s ezt mindkét oldalról különböző cselvetésekre is felhasználták.Igy nem bizhattak a jelszó kimondójában,de nem ismerték fel egymást még a bajtársak sem,úgy megzavarta őket a harc,s a hulláktól,fegyverektől és hajóroncsoktól boritott tenger.Minden harci módszert kipróbáltak,csupán a tüzet mellőzték.Itt ugyanis az első roham után nem használták többé,oly közel voltak egymáshoz a hajók.A két harcoló fél gyalogos serege a szárazföldről figyelte félelem és izgalom közepette a tengert,hiszen tudták,hogy ennek a csatának a kimenetelétől függ saját menekülésük reménye.De bármely éles szemmel figyeltek,nem láthattak mást,mint a hosszú arcvonalban kibontakozó 600 hajót,s nem hallhattak többet,mint a váltakozva hol innen,hol onnan felhangzó jajkiáltásokat."
Tehát szurkoltak a parton és az ő életük tőlük függött.Talán innen eredezhet az(???)a mai szokás,hogy félelem nélkül szurkolunk kedvenc csapatunknak!:)
Miért kellene megfordulnia és bajtársait öldösnie, amikor egyszerűen megfordulhat, eldobja a pajzsot, ami lelassítja, és elfut. Üldözni nem fogják. Legalábbis nem azok a nehézfegyverzetűek, akikkel harcolt.
Okay,legyen cohors!Néhányszáz ember,ismerik egymást.Csak azt látják,hogy valamiért a bajtársaik hullanak,mint a legyek.Ebben a helyzetben döntést kell hozni,mert imádkozásra nincs idő.Az ellenfél sem nem gallok,sem nem germánok.Rómaiak ők is!Elképzelhetetlennek tartom,hogy nem fordult elő az,hogy egyszerűen megfordulnak.Ha nem teszik,meghalnak.
Amikor rómaiak harcoltak rómaiak ellen-egy a nyelv,egy a hadifelszerelés-nem lehet megkülönböztetni,ki kivel van.Egy idő után minden összekeveredik.Csak az érzékelik,hogy szemben állnak,tehát ellenség.Ha összeomlik egy frontvonal-ez érzékelhető menetközben-mi értelme a maradéknak meghalni?Ha megfordul és támadókkal küzd tovább,megmentheti az életét.A végén,ha győznek,őket is jutalmazzák,ráadásul ők is rómaiak,legfeljebb nem pompeianusok.Ugyanez előfordulhat a másik oldalon is.A vezérkarnak pedig nincs más lehetősége,minthogy elmenekülnek.A mundai csata egész nap tartott,szerintem óránként változhatott a hadiszerencse.
Hát, hogy őszinte legyek én nem nagyon tudom azt elképzelni, hogy egy veterán, vagy bármilyen légió valamely cohorsa saját légiójának a másik cohorsa ellen támadna csata közben. A légióknak elég erős belső összetartása volt. A zendülést meg más módon is el lehetett intézni.
Ráadásul úgy hiszem, hogy volt elég alkalom a szervezett dezertálásra is. A csatákban gyakran sikerült a vesztes félnek is eléggé szervezetten elvonulni a csatatérről legalább a táborig, hisz sok egység aktívan nem is vett sokszor részt a tulajdonképpeni harcban.
Végülis a kérdés úgy vetődik fel,hogy amikor római legiok harcoltak római legiok ellen,a csata hevében hogyan különböztették meg egymást.Erre nem találtam utalást.Még az is lehetséges,ha elkezdődött az öldöklés,akár komplett egységek fordulhattak eredeti csapataik ellen,amikor látszott valamelyiknek a túlereje.Nyilván,hogy mentsék az életüket.
A polgárháború, mindig szemét dolog, és előbb utóbb elege lesz mindenkinek belőle. Ha a kirobbantói, nem tudják mikor kell abbahagyni, akkor ellenük fordul a dolog. Senki sem szereti a sajátjait írtani....
Ezt azért irtam,mert elolvasása előtt felmerült bennem,honnan tudtak a szembenálló római felek,miután összecsaptak,megkülönböztetni egymást.Nos Pharszalosznál Appianosz választ adott és ez a csata igy megoldódott,Caesar zsenialitásának okán.De ez nem jelenti azt,hogy akárhány-római-római csatára érvényes lenne.De ami érdekes,az idegen segédcsapatokat kutyába se vették!Meg se számolták őket!Caesar még dijakat is osztott,elképesztő!
Appianosz Pharszalosz interpretációja nagyszerű!Pompeius kiéheztetésre játszik,ezért Caesar nem késlekedhet a csatával.Pompeius nem akar csatázni,de a szenátorok és a lovagok erőltetik.Csatarendbe állnak és sokáig csak egymást nézik.Ekkor Pompeius nemrómai segéderői mozgolódnak és attól fél,hogy fellázadnak-ő int,hogy támadnak. Lépésben haladnak előre és a 7000 lovas-ezek fiatalok-megtámadja a X. legiot,illetve az ott tartózkodó 1000 lovast,akik elmenekülnek.Ekkor jön elő a 6 cohors,akiknek parancsba adja Caesar,hogy a fejüket kell célozni.Az egész lovassereg elmenekül,gyakorlatilag bekeritik P. seregét,mert a lovasok is visszajönnek.Ekkor P.segédcsapatai úgy nézik az ütközetet,mintha szinházban lennének.Csakhogy az első dárdahajigálás után a P. római serege elkezd hátrálni.Caesar csata közben küldöncökkel jelzi az ellenséges rómaiaknak,hogy maradjanak egy helyben.Nyilván felismerte azt,hogy a rómaiak úgy összekeverednek,hogy nem tudják egymást megkülönböztetni.Egyszerűen kikerüli őket és Pompeius segédcsapataiban végzi a mészárlást!
Arra nem tér ki,hogy mi lett Pompeius római legoival.De szerintem beépitette a maga legioiba.
Horatius cocles: -" Itt állok egymagam, testemmel védve ezt a hidat. Hát nem akad közöttetek egy sem, aki párviadalra merne velem kiállani?" itt megfigyelhető a híd védelme, és a párviadal lehetősége is.
Ez a hidas küzdelem, hasonlít pár másik leírthoz, vajon véletlen? Pl. Stamford - bridge, csak ott, a hatalmas harcos egy viking volt.:) Esetleg a királyság korában, Róma alatt? A kissé más történetben, a római hős, addig állta az ellenség ostromát egyedül, míg a társai elbontották a hidat, és ő belevetve magát a hullámokba, kiúszott. Így meghiusult az ellenség Róma alá érése...
