Mindenki emlegeti, mintha tudná mi is az, de tényleg:
Mi az energia? Milyen megjelenési formái vannak? Melyik megmaradó és melyik nem az? Melyik ekvivalens mással, és ki az a más??
Nos, elkövettem azt a hibát, hogy nem írtam ki, hogy a kezdetben vala F=ma inerciarendszerben igaz, ezért minden utána levő szöveg inerciarendszerben igaz.
A gravitációs erőtérben szabadon eső alma rendszere nem inerciarendszer.
(Az áltrelben igen, itt az asztalon álló alma rendszere nem az.)
Egyszerűbb nem-inerciarendszerekben is igazzá tehető az energiamegmaradás, fiktív erőterek bevezetésével (ha a fiktív erőtér konzervatív, pl. az egyenletesen gyorsuló, vagy a centrifugális. De pl. a Coriolis nem.
Nos, az asztalra tett alma nyílván nem emelkedik, nem sűllyed..
Az is nyílvánvaló, hogy a magára hagyott alma, szabadon esik. Azaz a konzervatív mezőben alacsonyabb energiaállapotba kerül -- a mefogalmazásod szerint--
a szabadesés által.
Azaz a korábbi energiáját elvonja a konzervatív mező, ezzen munkát negatív előjellel végez az almán.
Ez a mező általli erőhatás független attól, hogy alátámasztjuk-e, vagy hogy
szabadon esik-e az alma.
A mező mindenképpen erővel hat az almára.
Vagyis ha az asztalon áll az alma, akkor ezzel a szabadon eső almával szembe mozog..
Tehát a konzervatív mező mindenképpen munkát végez. Mert ha az asztalon álló almáról jelentjük ki, hogy rajta nem, akkor ezzel a szabadonesőről jeletjük ki, hogy
azon viszont negatív munkát végzett a mező..
És fordítva, ha a szabadon eső almát neveznénk ki zéró energiájúnak, akkor
Szóval: Az energia egy általunk alkotott fogalom, úgy alkotjuk meg, hogy köze legyen a munkavégzéshez, és megmaradó tulajdonságai legyenek.
Ezért az energiamegmaradás tételét nem bizonycítani kell, hanem az energia fogalmát kell úgy megalkotni, hogy megmaradó legyen.
Kezdetben vala az F=ma egy állandó tömegű testre.
Ez azt jelenti, hogy a test az F erő hatására megtesz egy s utat, akkor az erő munkája W=Fs vagy ennek ds-en vett integrálja, még pontosabban:
W=int(1->2) Fds.
Ebből levezethető:
W=0,5m(v22-v12)
Ezért érdemes bevezetni egy fogalmat: mozgási energia.
Ezzel kimondjuk a mozgási energia tételt: A test mozgási energiájának megváltozása egyenlő a rajta végzett munkával, vica-versa: a mozgási energiája árán munkát tud végezni.
Második lépés:
Konzervatív erőterekben bevezetjük a test helyzeti energiája fogalmat, mely az a munkát jelenti amit az erőtérrel szemben végzünk, amikor mozgatjuk benne.
(mint tudjuk, konzervatív az az erőtés, melyben az erőtér (vagy az azzal szemben végzett) munkája nem függ az úttól csak a kezdeti és végponttól.)
Most bevezetjük a mechanikai energia fogalmát, ami a test mozgás és helyzeti energiáinak az összege.
A fentiek alapján kimondhatjuk, hogy konzervatív erőtérben a test mechanikai energiája állandó.
Ez már egy energiamegmaradási "tétel", ha úgy tetszik, de igazából csak ügyes/hasznos átfogalmazása a Newton I-nek.
Következik ennek kiterjesztése a tömegpontrendszerekre, a belső energia, és annak áramam a hő fogalmainak a bevezetésével.
Ezzel hőtani folyamatokra is kiterjesztjük az energiamegmaradás "tételét".
Mivel ez igen kellemes tétel, igen megszoktuk, és jól illik szemléletünkbe, igyekszünk megtartani.
Pl. a specrelben ennek érdekébeninkább átfogalmazzuk a mozgási energia fogalmát, és bevezetjük a nyugalmi energia fogalmát, annak érdekében, hogy megtartsa megmaradó tulajdonságát.
Az energiamegmaradás tétele tehát inkább gondolkodásmódunk eredménye; olyan fogalmakat alkotunk, amikre kimutatható, hogy rendelkeznek megmaradási tulajdonságokkal. Ez annyira gyökeresen benne van szemléletünkben, hogy még a tömegmegmaradást is feladjuk, pl. a specrelben. Hiszen munkavégzéssel kötöttük össze, aminek értékmérője a pénz.
Nem a tudomány, hanem az egyes nagyokosok a tudományra hivatkozva
fölényesen leintik a többieket úgy, hogy közben a tudománynak, mint ahogyan Te is említetted, nincs "végleges megdönthetetlen bizonyítása" az adott kérdésben.
A heat-pipe valóban müködik, valami alcsony forrpontú alkohol van benne, kb. olyan mint amikor vizet forralsz egy tűzhelyen, alul melegíted, fölül forró lesz a fedő, ezt szerintem mindenki érti.
Amiért külön díjjaztam, az az a tapasztalati tény, hogy a rosszul szigetelt épületeknél, a talajvíz, éppen a kapillárhatás folytán, képes 1,5-2 méter magasra felkúszni.
Vagyis, mint a most tárgyalt kialakításnál is, ha a kapilláris egyes szakaszait,
más-más anyagból készítjük oly módon "játszva" a felületi feszülségek és a pl.
gravitációs erő közötti arányok változtatásával, hogy a felemelt folyadék
"felül" kicsöppenhessen, akkor máris megvalósítottuk azt amiről ti ketten írtatok.
De, hat, csak éppen a hőmozgás, amitől gőz vagy gáz az anyag, egy adott valószínűség szerint szét is oszlatja a gőzmolekulákat. Ha ezt történetesen valami más gázközegben esik meg azt difuziónak hí'juk.
Szerintem már nem eccer ki lett fejtve, ami a kapilláris jeleséget adja ugyan az a fenomém, ami meg is gátolja a csapp kifolyását a kapilláris végén. Név szerint a felületi feszültség.