"Tovább bonyolítja a dolgot, hogy manapság az interneten egyre inkább számos őslakos közösség az eredeti nevét használja, és nemcsak az inuitok (eszkimó) hanem például az innu (régen mantenyé és neszkepi) és akadnának még rá további példák is."
Teljesen rendben van, ha egy közösség a saját nevével nevezi meg magát. Persze számunkra bonyolítja a dolgot, utána kell nézni a dolgoknak a neten stb.
Hogy csak a közsmert apacs és komancs portyázóinknál maradjunk, egyiknek sem az önelnevezése az apacs és a komancs, ezek az elnevezések másik őslakos népek nyelvéből származnak.
Például a komancs önelnevezés a net szerint fontetikusan átírva magyarra kb. "numunu" vagy "nemene', az apacs meg hol dinének, indének vagy valami hasonló szóalaknak van írva, hozzátéve, hogy egységes apacs nyelv nem létezett, az apacs nyelvek - amelybe a navahó is beletartozik - közé kb. 4 vagy 5 rokon, de egymástól önálló nyelv tartozik.
A Padouca vagy Paduka egy erősen vitatott név, hogy eredetileg kikre is vonatkozott.
Francia felfedezők és gyarmatosítók forrásaiban tűnik fel ez a népnév a 18. sz. első felében a forrásokban, a szó eredete is vitatott, valószínűleg valamelyik sziú nyelvből származik.
A déli síkságok egyik nagy és erős nomád lovas bölényvadász népére használhatták.
A történészek sem egységesek abban, hogy kikre.
Egyesek szerint a Lipan apacsokra, akik a komancsok előtt éltek a texasi és oklahomai prériken, mások szerint pedig a komancsokra.
Elég nagy a káosz ezen a téren, az biztos. A fonetikus átírást én a magam részéről nem nagyon tudom támogatni, kivéve azt a kábé egy tucat népnevet, amelyek az indiánregényeknek és indiánfilmeknek köszönhetően már meghonosodtak a magyar nyelvben: kb. ide tartozik az irokéz, a sziú, az apacs, a navahó, a komancs, a kajova meg még egynéhány. Továbbá a tükörfordításból eredő varjú és feketeláb is elég közismertek a magyar nyelveb, szintén a regényeknek és filmeknek köszönhetően.
Az összes többi esetében a magam részéről a hivatalos angol nyelvű nevüket, Mexikó esetében (ternészetföldrajzilag ugyebár Észak-Amerikához sorolják, bár vannak, akik ezt vitatják) pedig a hivatalos spanyol nevüket használnám magyar nyelvű szövegekben is.
Ma kaptam meg Michael Bad Hand "A síksági indiánok kultúrája" című könyvet. Természetesen tetszik, bár még csak az előszót meg a bevezetést olvastam el eddig. Előzőleg láttam egy videót a könyvbemutatóról és ott említették, hogy a törzsnevekre az eredeti angol elnevezéseket használják benne. De úgy látom, hogy a szövegben végül a törzsnevek magyarul szerepelnek és a könyv végén van egy táblázat, ami megadja az angol és az annak megfelelő magyar elnevezéseket. Ezt a listát átmásolom ide:
Pár dolog eszembe jutott erről. Azt már a könyv elején említi a szerző, hogy nem törekszik teljességre, hogy nem sorolja fel az összes síksági nemzetet, és mint látjuk, a listán vannak nem a síkságon élő népek is. Bizonyára ezek szerepelnek a könyv szövegében. Érdekes módon akad pár olyan név, amiről eddig soha nem hallottam. Másrészt a fordítások is érdekesek. Ha jól tudom, jeleneg az a divat, hogy a népneveket lehetőleg fonetiuksan kell átírni magyarra, kivéve talán ha már némelyik ilyen kifejezés rég meghonosodott a magyar nyelvben. De mikor alkalmazunk fonetikus átírást, és mikor fordítsuk le a név jelentését. Ha a crow-ból varjú lehet, a fox miért nem róka, vagy a sans arc miért nem íj nélküliek és így tovább? Más esetekben pedig több különböző fonetikus átírás is szerepel ugyanarra a népre. A komancsok is néhol kamencsik, a csipevák csipuák, a sájenek néha csejenek, stb. Van-e ezzel kapcsolatban alkalmazható általános szabály? Én úgy látom, hogy nem. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy manapság az interneten egyre inkább számos őslakos közösség az eredeti nevét használja, és nemcsak az inuitok (eszkimó) hanem például az innu (régen mantenyé és neszkepi) és akadnának még rá további példák is.
A Zászló-hágónál (Bandera Passnál) 1841-ben vívott csata volt bizonyos értelemben a fordulópont. Itt a komancs portyázók kemény leckét kaptak az első ízben forgópisztolyokkal felszerelt texasi lovascsendőröktől.
Egyszer a kugli fordító nekem texasi csőszöknek fordította a texasi lovascsendőröket...:-)
Délkeleten a texasi dombvidékig, a Hill Countryig portyáztak, a Kovakövek folyójáig meg a Medina folyóig, sőt a régi spanyol tartományi székhely, San Antonio de Béxar külterületéig.
Nem állítom azt, hogy a portyázó komancs csoportok tagjai mind véreskezű, pszichopata gyilkosok voltak, de a fennmaradt történelmi források tanúsága szerint a komancsok igen sok ember haláláért voltak felelősek, ha csak kb. az 1770 - 1880 közötti bő egy évszázadot nézzük is.
Áldozataik között a legtöbb spanyol és mexikói volt, de sok amerikai is, valamint a szomszédos indián törzsek sok tagja is van az áldozataik között.
Úgy olvastam, hogy főleg kisebb létszámú, 30-40, ritkábban 50-100 harcost számláló csoportokban jártak portyázni. Kiváló, kitartó könnyűlovasok és félelmetes hírű, hírhedt és rettegett portyázók voltak. Nemcsak a mai Texas, Oklahoma és Új-Mexikó területén portyázgattak, hanem egyes csoportjaik rendszeresen átjártak a mai Mexikó északi részére is.
Villámgyors könnyűlovas csoportokban rúgtattak át a Río Grande (más néven a Río Bravo) zavaros, zöldes vizén és kíméletlenül lecsaptak Coahuila és Chihuahua szövetségi államok, ritkábban Nuevo León északi részeinek haciendáira, estanciára és rancheríáira.
A portyák fő célpontja nem az emberek legyilkolása, hanem a gazdaságok ló- és marhaállományának elrablása volt, de raboltak gyerekeket is, akiket vagy eladtak rabszolgának vagy beolvasztottak a törzsükbe. De ha úgy esett, akkor gyilkoltak is, főleg magányos vagy kisebb csoportokat, mert a nagyobb fegyveres csoportokkal szemben inkább óvatosak voltak.
A nagyobb haciendák központjait nem tudták megtámadni, mert azok Észak-Mexikóban és Texas spanyol részein is gyakorlatilag úgy épültek meg, mint aféle kisebb várak vagy erődök, magas falakkal, őrtornyokkal körbevéve.
OFF:
Észak-Mexikóban játszódó westernfilmekben néha lehet is ilyen épületeket látni, meg állítólag jónéhány fenn is maradt ezek közül, ma többnyire turisztikai célúak, de vannak, amelyeket még mindig állatenyésztő birtokos családok, ún. hacendadok laknak.
ON:
A komancsok ezeknek az erődített haciendáknak az elfoglalására teljesen képtelenek voltak, mivel erődített falak ostromához sem eszközeik, sem tudásuk nem volt.
Ettől függetlenül ezeknek a haciendáknak a külterületét is fel tudták dúlni, az állatállományt elhajtották, a marhapásztorokat legyilkolták, a kisebb külterületi rancheríákat, ranchókat felgyújtották.
Szóval jelentős emberveszteségeket és iszonyatosan nagy gazdasági károkat okoztak Észak-Mexikó és az akkor még a spanyol birodalomhoz, majd Mexikóhoz tartozó Texas gazdasági életében, erről ma már komoly történelmi munkák és tudományos becslések vannak.
Az apacsokról kb. majdnem ugyanezek mondhatóak el, bár ők nyugatabbra portyáztak, néhe egészen Sonora szövetségi állam északi részein is, másrészt bár a mai közvélemény az apacsokat tartja veszedelmesebbnek az apacsokról szóló számos film és regény nyomán, a történészek nagy része úgy tartja, hogy a komancsok veszedelmesebbek voltak és nagyobb gazdasági károkat okoztak.
Tudtommal a síksági indiánoknál a harci vállalkozások megtervezése, a harci csapatok összeállítása és a portyában, harci vállalkozásban való részvétel meglehetősen demokratikus és önkéntes folyamat volt, aki nem akart menni, az nem vett benne részt, persze pszicikailag azért lehetett nyomás, hogy aki nem ment, azt gyávának tartották.
De hátha Wanbli testvérünk többet tud ezekről a dolgokról.
Minden nem zárja ki az adott nyelvcsaládok egy makro családba besorolását és tovább lépve ezen lexikális egyezések összekapcsolhatóak a magyar nyelv által használt ōsi szavakkal és ragozási elemekkel. A makro család elvetését a kételkedōk az adott családok földrajzilag távoli elhelyezkedése miatt támadják (Campbell).
Tegyük fel, hogy Véres Toll, egy nárcisztikus pszichopata, aki a törzsfőnökségig vitte (örökölte? megküzdött érte?), úgy dönt, hogy Édenmajort meg kell támadni, mert kell minden, ami ott van, a puskaportól a lópokrócon át a skalpokig.
Volt lehetősége a törzs értelmesebb, humánusabb tagjainak felülbírálni ezt a döntést?
Döbbenetesen semmit nem tudok róla, hogyan épült fel - működött egy törzs...
A 18. sz. második felében az új-mexikói és texasi spanyol gyarmatosok a kocsotékák után kucsanekáknak vagy kocsanekáknak hívták az összes komancsot.
Ők két részre osztották a komancsokat:
- keleti kucsanekák voltak azok, akik Középső-Tejas nedvesebb területein éltek, a Mexikói-öbölbe ömlő közép-texasi folyamok mentén
- nyugati kucsanekák voltak, azok akik Tejas nyugati részének, ill. a mai Oklahoma és Kansas államok nyugati részének szárazabb, félszáraz sztyepp jellegű prérijein éltek.
A kocsotékák, azaz a "bölényevők" voltak az őskomancsok, azaz a proto-komancsok.
Ez volt az első komancs csoport, amely kivált a keleti sosónik közül.
Erre valahol a Nagy Lapos Folyó, azaz a Platte River felső folyásának vidékén került sor, kábé abban az időben, amikor nálunk Rákóczi kurucai vívták a szabadságharcot a labancok ellen.
Még az 1730-as években is csak viszonylag kevés lovuk volt, mivel egy francia feljegyzés szerint a teherhordásra főleg nagytestű kutyákat használtak.
Csak 1755 körül jelentek meg az Arkansas folyótól délre, ahol aztán villámgyorsan elszaporodtak, a lóállománuk is a sokszorosára nőtt.
Az 1770-es, 1780-as években mint notórius lótolvajok és fosztogató portyázók jelentek meg Spanyol-Új-Mexikó és Spanyol-Texas határvidékein.
A leghíresebb penutik a sahaptinok voltak, azon belül is a nipimuk, akik 1877. őszén három kékkabátos lovashadoszloppal a hátukban megpróbáltak az Idaho területről Kanadába átszökni az üldöztetések elől Heinmoot - Tuyalakekt, azaz Hegyorom Felé Gomolygó Hóvihar főnök vezetésével.
Csak néhány mérfölddel a nemzetközi határ előtt tudta őket megállítani a jenki hadsereg északnyugati hadseregcsoportja.
Közismertebb nevükön a népörszik, a főnökük másik neve pedig József főnök (Chief Joseph) volt.
De hát a penuti nyelvek (Penutian languages) az maga is egy ernyőfogalom, 10-12 különböző, egymással csak távoli rokonságban álló nyelvcsaládot foglal magába, amelyek Észak-Amerika csendes-óceáni partvidékén szétszórva, mozaikosan helyezkednek (helyezkedtek) el.
Netes források szerint a penuti makrocsalád egyes nyelvcsaládjai között akkora vagy még nagyobb különbségek vannak, mint pl. a germán és az indoiráni vagy pl. a kelta és az örmény között az indoeurópai családon belül.
Meg szerettem volna rendelni a könyvet a bookline-ról de jelenleg csak előjegyezhető. Azt jelenti hogy elég kelendő a könyv. No de előbb-utóbb azért gondolom csak beszerezhető lesz.
Végignéztem, nem is rossz, sőt egészen jó, bár ha szétszedték volna mondjuk 6-8 epizódra, akkor sokkal részletesebb anyagot is lehetett volna készíteni a témában.
Nem akarok itt hangulatot kelteni egyes - annó dacuma a 19. századan harcias portyázó életmódú - indián népcsoportok ellen, de ha objektíven és reálisan akarjuk személni a dolgokat, akkor látni kell, hogy egyes törzsek portyázó harcosai meglehetősen kegyetlenek tudtak lenni, sok esetben a megtámadott misszió vagy farmház minden lakóját megölték, sokszor még egészen kis gyerekeket is - (bár a kisebb gyerekeket gyakran magukkal vitték és vagy adoptálták a saját törzsükbe vagy eladták rabszolgának egy másik törzsnek vagy a telepeseknek).
Ha kegyetlenségről és kíméletlenségről van szó, akkor talán nem túlzok nagyot, meg talán nem is sértek meg senkit, de a síksági és délnyugati őslakos csoportok közül egyértelműen a komancsokat (kamencsiket) és az apacsokat lehet kiemelni, kegyetlenségben ők vitték a prímet.
Bár apacsok és apacsok között is nagy különbség volt, voltak közöttük egészen békés életmódú, a fehérekkel békés együttélésre törekvő, a letelepedett földművelő és állatartó életmód felé tartó csoportok, pl. Eskiminzin főnök aravaipa apacsai az 1860-as években.
Aztén a Tucson Ringhez köthető címeres gazemberek meg az általuk felbérelt fegyveres söpredék mégis kiirtotta őket 1870-ben Camp Grantnél...:-(
