erről eszembe jut, hogy érdekes volt valamikor azt olvasni, a galaxisunk olyan, mintha narancsokat helyeznénk el a térben, közöttük több ezer km a távolság. ezek lennének csillagok. (psze úgy átlagosan)
meg azt, hogy két galaxis úgy folyna át egymáson, hogy nagyon észre sem vennék egymást :)
Sajnos a linken megadott méretarányos rajzot rosszul jeleníti meg az Internet Explorer (összesűríti egyetlen képernyőre az összes képelemet). Firefox jól jeleníti meg, először azzal néztem, Te is azzal nézd.
örülök, hogy megnézted a videófilmet! Azt a felvételt nem a barátom csinálta, hanem valaki más 1-2 évvel korábban. Az én barátom a saját fejlesztésű műszerével vizsgálja a kozmikus háttérsugárzást (a műszerről szólt a Princeton University-n szerzett fizikus doktori disszertációja is). Ettől függetlenül vannak vicces videófelvételek az oldalán, pl. hogy egy pohárnyi forró víz hóként esik le, amint kiönti a pohárból, vagy megcsodálhatod, miként repül (el és vissza) a saját készítésű bumerángja a déli sarkon. A tudósok már csak ilyen játékos emberek és nekik is fontos a kikapcsolódás.
A Naprendszerről készült rajzaidon a távolságok nem méretarányosak, mert akkor a rajz nem férne rá a rajzlapra (vagy pirinyónak kéne ábrázolni az összes égitestet, beleértve a Napot is). Hivatalos adatok szerint a Nap átmérője kb. 1.4 millió kilométer, távolsága a Földtől kb. 150 millió kilométer. Tehát durván 100-szor messzebb van a Nap a Földtől, mint amekkora a Nap átmérője. Ha veszel egy 10 centi átmérőjű almát és elviszed 10 méter (= 10 cm 100-szorosa) távolságra Tőled, kb. akkorának fog látszani, mint a Nap az égen. Próbáld csak ki!
Itt egy rendes méretarányos rajz, messze jobbra megtalálod a bolygókat (az oldal tetején levő linkek és a lenti görgetősáv segítenek a tájékozódásban).
Nem viccelek. Ha már Celestia, el kell mondanom neked, hogy a programban felfedeztem egy csalást. A perspektívát teljesen figyelmen kívül hagyták, mi több, távolodva a Földtől a csillagok nagysága nem csökken, hanem növekszik! Fordítva írták meg a perspektíva szabályát.
Jeleztem, hogy itt is össze vannak keverve a látható és a tapintható távolságok. A Földről feltekintve miért nem érvényesül úgy a perspektíva, mint egy tájat szemlélve? Kinek tűnt már fel? Ha valaki tán látta már a Napot vagy a Holdat jóval nagyobbnak mint az lenni szokott, ne a szmogra kenje!
A rajzokon tartották a Nap és bolygók átmérő arányait, de durván lecsökkentették a a pályák méretét. Különben egy hatalmas fekete képen látszana egy kis Nap, a bolygók közül meg tán a Jupiter se - mert olyan kicsik a bolygók a pályájuk nagytengelyéhez képest.
oldalról, ami a naprendszerünket ábrázolja a távolból. Azt mondják, a bolygók méretei így viszonyulnak egymáshoz. (Az astro.northwestern.edu oldalról nagyon jó minőségben is letölthető.)
Nagy és hatalmas a Nap a többi bolygóhoz képest. Gigantikus égitest, ami izzik a sötétben. A Föld emellett a nagy Nap mellett az a kicsi kis kék bolygó a közelben. Szinte eltűnik. Eltörpül!
Ekkora távolságból ilyen nagy a Nap, és ilyen kicsi a Föld.
Ha a képre közelítek, arra gondolok, hogy ha ilyen messze vagyok a Földtől, és ekkorának látszik a Nap, akkor a Földön állva mekkora lenne a Nap látványa?
Hisz minél inkább közelednék a Földhöz, a perspektíva értelmében egyre nagyobbnak kellene lennie a közeledő Napnak is! Még ennél is nagyobb lenne a Nap! Hát mekkora ez a Nap?
Naprendszeremet ábrázoló rajzokon is akkorának szokták megjeleníteni a Napot, hogy ha elkezdenék a Föld felé közelíteni és leszállnék rá, akkor olyan hatalmas Napot kapnék, hogy a Földről nézve az egész eget beborítaná!
Az elméd játszik ilyenkor veled! Felmehetsz a Holdra is, és láthatod onnét az egész Földet egy gömbnek, de az is az elméd rendszerező játéka lesz, semmi más!
Valamilyen értelemben igazad van. De azért ha a sínen állsz és a rendszerező elméd egy gyorsan közeledő és hangosan dudáló vonatot észlel, akkor leugrasz a sínről. Persze attól még lehet, hogy az egész csak érzékcsalódás volt, de ha nem, akkor kinyiffansz és nem vitázol itt tovább (éspedig azért, mert az elméd megszűnik rendszerezni, nem nevezhető elmének többé). Remélem, elég világos voltam.
Az eredeti síkrészleted egyetlen vonallá válik, de én nem erről beszéltem. A sík maga nem válik vonallá, akármilyen távolról nézed. Ahogy távolodsz a síktól, egyre többet látsz belőle, ennyi. Amúgy nem értem, mi a vita tárgya, a Föld gömbölyű és kész. Ezt te fényezed hiába, letagadhatod az űrfelvételek valódi voltát (vannak olyanok is, ahol emelkedő űrhajó alján van a kamera) vagy hogy keletre és nyugatra repülve eljuthatsz ugyanoda vagy hogy itt Amerikában 6-8 órával korábban kel fel a Nap, Kínában meg 6-8 órával később (és ezt egy 100ezer forintos repülőjeggyel te is megtapasztalhatod). Ha nem érted, az a maszek nyomorod és csak sajnálni tudlak érte.
Annak bizonyítása, hogy az index fórumain a lehető legnagyobb ökörséget is sikerrel lehet nyomatni, anélkül, hogy valaha is eldőlne a kérdés. Akármennyire hülyeség, akármennyire logikai bukfencre bukkannak a cáfolók, az nem lényeges. Elszántsággal, fanatizmussal és sok-sok idővel bármilyen témát végtelenségekig meg tudsz védeni. Lásd iszugyi, sti_, Arnold10, és a többiek
Nyaron Kinaba fogok repulni. Ahol most vagyok, onnan keleti iranyba indulok. Az egyik baratom masik utat valasztott, es ugyanerrol a helyrol nyugatnak megy, es lass csodat, Kinaban talalkozunk. Persze lehet, hogy ez csak "az elme rendszerezo jateka", esetleg a perspektivikus torzitas all a hatterben, a Maya szoftverrel ennek utana kene jarni, netan a humanista hamisitok gonosz jatekarol van szo? Azert en a tipp-mixen inkabb azt jatszanam meg, hogy a Fold gombolyu.
Amíg problémátok van a perspektívával, addig nem térhetek ki a arra, ami alapján meghatározzuk, hogy ugyanott van-e valami vagy nem. Előbb értsétek meg, hogy a látás során más arányokat lát az ember, mintha becsukott szemmel tapintási távolságokat mérne. Amíg ezt nem értitek (és láthatóan nehézségeitek vannak e téren), addig nem lehet tovább menni.
Engem marhára nem érdekel a perpektívikus ökörködésed.
Mondtam egy módszert, amivel csak szöget kell tudnod mérni, azt se nagyon pontosan.
Egyébként annyi is elég, ha elmész a déli féltekére, és rájössz. hogy onnan tök más csillagképek látszanak,mit innen. Persze még arra is rá kell jönnöd, hogy ez nem perspektívukus torzulás miatt van. A csillagképek nem torzulnak el, hanem formájukat megtartva eltűnnek szépen a horizont mögött, ahogy halatsz délre.
Da ahogy látom, téged egyáltalán nem a megoldás érdekel, úgyhogy valószínűleg a falnak beszélek most is.
Nocsak, még valaki, aki gondolkozik. Kicsit még várok, attól függően, hogy értitek-e vagy sem a látási és a tapintási távolságok közötti különbségét, aztén esetleg folytatom, ha van remény.
Itt is össze van keverve a tapintható és a látható távolság. Látom, ez egy általános butaság. Hogyan lehetnék a rajz szerint egyszerre két helyen, hogy ellenőrizzem, valóban ez a helyzet? Sehogy. Egyszerre csak egy helyen lehetek.
Nadamhu, te még mindig nem fogod fel, hogy itt miről van szó? Előtted már felfogták, úgyhogy nyugodj le egy kicsit, és próbáld meg elolvasni mondjuk az előtted felszólaló mutáns hozzászólását. Amit rajzoltál, az OLDALNÉZETBEN van, és egy szemlélő nem így látja a horizonton a hajókat:
* | | | | | | | |___|____|_________|____| „Bal oldalon a mefigyelo hajo lathato (5 meter magas), jobb oldalon a megfigyelt hajo (5 meter magas), kozepen szamos hullam (1 meter magasak).”
Még egyszer: ez oldalnézetben van. Ezért mondom azt, hogy összekeveritek a tapintható távolságokat a látási távolsággal. A látási távolságoknál eltűnnek a kicsi dolgok a nagyokhoz képest arányosan, ahogy már ezerszer leírtam: figyelj meg egy embert, vagy hegyen álló dolgokat.
„Ha mindenaron csak a Maya-nak hiszel, akkor legyszives prezentalj nekem egy olyan kepet, ahol epp csak az arboc teteje latszik a matroz fejevel, de latszik, hogy a matroz mosolyog!”
Ne beszélj már szamárságokat: a matróz feje és a mosolya sokkal kisebb, mint a hajótest. Én arról beszélek, hogy a testek méretüktől függően arányosan csökkennek/növekednek a messziségben.
„nagyjából megértettem, hogy akár sík földön is nem látom a hajót, az árbócát meg igen, pusztán azért, mert messze igen kicsivé válik a perspektíva törvényei szerint, amit a szemem felbontóképessége nem érzékel.”
Na végre valaki, aki gondolkozik is ezen a fórumon! Pontosan erről van szó.
„De mondjuk egy távcsővel nézve már látnám a hajót, a sík földön. Ha mégse, akkor viszont a föld gömbölyű.”
A távcsőnél is ugyanaz a perspektíva érvényes. Távcsövet használok, ha szabad szemmel nem látok semmit, azonban a távcsőnél is előbb kell látnom a nagy részeit egy dolognak, és csak közelebb kerülve a kisebb részeit.
Amíg problémátok van a perspektívával, addig nem térhetek ki a arra, ami alapján meghatározzuk, hogy ugyanott van-e valami vagy nem. Előbb értsétek meg, hogy a látás során más arányokat lát az ember, mintha becsukott szemmel tapintási távolságokat mérne. Amíg ezt nem értitek (és láthatóan nehézségeitek vannak e téren), addig nem lehet tovább menni.
„, az a beléfektetett szellemi munka mennyiségére, és nem minőségére vonatkozik. Ha ezt elismerésnek tekinted, akkor valóban elismerés volt. De ha nekem mondanának ilyet, én nem tekinteném annak.”
Mindjárt gondoltam, hogy ennyi tudós közt tisztára fogod magadat mosni. :) Még jó, hogy viszonylag kedves voltál. Igazad is van, engem is frusztrálna a helyedben.
„Azért, hogy egy kicsit ontopik is legyek, azt hogy a Föld gömbölyű, én már láttam, pedig nem vagyok űrhajós. Óceán fölött, 12000 méter magasan, tiszta időben nagyon is jól lehet érzékelni, hogy a horizont 2-3 fokkal lejjebb van, mint a vízszintes. Ha meg neki nyomod az orrod az ablaknak, hogy lássál egy kicsit széltében is, akkor bizony szépen látszik, ahogy görbül a horizont.”
Az elméd játszik ilyenkor veled! Felmehetsz a Holdra is, és láthatod onnét az egész Földet egy gömbnek, de az is az elméd rendszerező játéka lesz, semmi más!
Jómagam elmondhatom, hogy már nagyon hosszú ideje vizsgálom ezeket a kérdéseket. Minden őrültségbe belementem, hogy megvizsgáljam ezeket a kérdéseket alaposan.
Ma már tudom, hogy a megismerés nem csak egyfajta lehet, és erről sikerült is meggyőződni. A legképtelenebb helyeken voltam, hogy a lehető legteljesebben megismerjem a világot, amiben élünk.
Én például soha nem láttam a Földet gömbölyűnek, akármerre is jártam. Levegőben, tengernél, hegyekben vizsgáltam. Még soha, semmilyen helyzet nem volt, ahol saját magam láttam volna. Pedig már voltam egy-két helyen.
Amiről beszélek, saját tapasztalat. Nem az, amit elolvasol a könyvekben, és elhiszed. Nem az, amit a tévében mondanak és mutatnak. Ők sem hazudnak, de a dolgok nem csak úgy vannak, ahogy azt hiszitek.
„Amit mondtam, az arra az esetre vonatkozott, ha függőlegesen nézünk le a síkra. Ha ferdén nézünk (pl. kilátótoronyból), akkor persze a sík látványának lesz egy határegyenese, amit horizontnak nevezünk.”
Bárhogy nézel bármire, a lényeg: ha attól el kezdesz távolodni, nagyon messzire, akkor annak látszólagos mérete össze fog menni egyetlen kis kicsi ponttá, majd eltűnik! Mármost, ha ezen a tárgyon különböző méretű részek vannak, akkor méretük egymáshoz viszonyított arányának megfelelően fognak eltűnni.
