Ertem en ezt, csak meg mindig nem teljesen tiszta, hogy a mar idezett anekdota-szeru bizonyitekon kivul mire alapozod ezt.
A WWII-es finnek es olaszok eseteben vilagos. De egy adott hadseregen belul soha rendesen el nem kulonitett nemzetiseg eseteben mar nem. Mik azok a statisztikak stb., ami alapjan szamolhatsz. Kituntetettek vs vonultatottak szama, lakossag vs hosi halottak, zsido vs nem zsido tisztek, stb. stb. Az nekem keves, hogy egy visszaemlekezo szerint igy volt, es biztos igy volt, mert o ott volt...
Ha a yugok valamilyen oknal fogva tamadnak, Hitler ravette volna szovetsegeseit hogy vetodjon mindenki rajuk. Ha nem is "barati szeretetbol" de a sajat teruletek novelese miatt belementek volna.
Ezt nem vitatom, de japánok kerépárosításnak köszönhetően voltak gyorsak, ami meglepte az angolokat az újabb védelmi vonalak kiépítésénél. De teljesen igazad van, hogy ezt a vereséget maguknak köszönhetik.
nyugi a román és a jugo hadsereg kb fiftififti volt.sőt,lehet hogy a románok húzták volna a rövidebbet. ami meg egy jugo ellenes magyar-román együttműködést illeti... Horthy azt mondta: nem működhetünk közre tőlünk elrabolt területek 3ik féllel szemben való megvédésében...xal ez kicsukva:D
Bocs hogy felreertheto voltam. Nem arra gondoltam hogy mi megtamadtuk volna oket es veguk. Arra ertettem hogy ok nem mertek volna tamadni, mivel korbe voltak veve. Ha tamadnak es a nemet hadsereg valamilyen oknal fogva nem tud segiteni, Hitler rajuk kuldte volna a romanokat, bulgarokat es minket. A romanoknak is jol jott volna A delvidek keleti resze. 1919-ben majdnem osszekaptak a yugokkal emiatt.
átlagokteljesítményekről volt szó. hőst mindenütt találni, nézd, még WWII-es olasz haderőből is tudok azonnal sorolni. pedig, ha van olyan sereg, amit folyamatosan ronggyá vertek, az az olasz volt... még a görögök is lejátszották őket a pályáról.
Igazad van, de van amikor nagyon hasznos. A japánok, hogy meglepték a briteket Malájföldön a gyorsaságukkal. Pedig csak végig tekerték azt az 1000km-t. Mondjuk ott volt rendes út is.
máris lelki szemeim előtt vannak a románok megsegítésére menetelő honvéd alakulatok Erdély útjain :) vagy a Dél-Dobrudzsán át érkező bolgár segédcsapatokat, a keletről felvonuló szovjet baráti hadseregekről még nem is szóltam :)
szerintem a jugokat a kutya nem piszkálta volna,nem zavartak azok senkit.
Így igaz, senkit sem piszkálta volna őket.
Németo-nak semmiféle követelése sem volt velük szemben, csak annyi, h ne instabilizálják a Balkánt, azaz a német-balkáni kereskedelmet.
A szerbek már akkor sem tudtak békésen megülni a seggükön (miként 14-ben és 91-ben sem) és a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásuk után (ami számukra nem jelentett semmi extra kötelezettséget) ugyebár megpuccsolták a kormányt és aláírtak Sztálinnal egy megnemtámadási és barátsági egyezményt egy fegyverszállítási záradékkal - azután, h mind Románia, mind Bulgária a németekhez futott a sztálini barátság jeleinek eme megnyilvánulása okán.
A Wermachtot a horvátok és a bosnyákok (a szlovénekről nem is beszélve) felszabadítóként fogadták természetesen.
István egy biciklisalakulat képét én is láttam valahol,ha újra rátalálalok beteszem ide. ami azt illeti én nem mentem volna Csepellel harcolni.határőr voltam de hülyét kaptam volna ha az AK-63D+szimattatyó+egyebeken kivűl mást is vinnem kellett volna:DDDDD
A ,,borlyúba" max 20 kilót lehetett pakolni,+szimatszatyor, + oldaltáskák(?), + lőszer és gránátok,... mi lehetett rajta még?:((((
(Töröm az agyamat rendesen, mert - p.l. - a nemet, svájci, lengyel vagy osztrák 30-as évek elejéről származó biciklimálháról van anyag (fotó úgyszintén). De a magyar bringásokkal - asszem - mindössze egy fotón találkoztam, és ott is nagyon ,,könnyű hadtest" benyomását keltették: magyarán - borlyú, szimat és mordály.
A zsidok altal nyujtott allitolagos gyenge teljesitmenyre viszont eddig csak egy anekdotat talaltunk, amivel szemben eMM maris szegezett egy masikat. A Nemet Birodalom zsido lakossaga eseteben nem talaltunk szignifikans statisztikai kulonbseget a lakossag tobbi reszehez kepest.
jó de ki piszkálta volna őket? és a puccs alapján nem úgy nézett ki hogy ők piszkáltak volna valakit(magyarok,románok). szerintem a jugokat a kutya nem piszkálta volna,nem zavartak azok senkit.
Nem azt mondtam hogy mi tamadtuk volna meg oket. Hanem azt hogy ha zavarjak a roman olajat vagyis minket vagy a romanokat (a romanokat nem mertek volna) megtamadnak, akkor mindenki ravetette volna magat. Vagyis nem mert volna tamadni.
István ezen én is csak lestem de szerintem ugyanarra gondolunk: a teljes málhára montenbikával:D ha belegondolsz egy teljes menetfelszerelés nem 20kiló... engedelmeddel Attila vagyok:)
A magyar vezérkar által beszerzett információk alapján április 10-ére a következő kép alakult ki a jugoszláv haderőről és védelmi képességeiről: A fordulat óta egyre nagyobb ütemben zajlott az alakulatok mozgósítása és felállítása. A behívást kiterjesztették egészen 55 éves korig, de ez vonatkozott még a népfelkelésre, továbbá az országos gépjárműpark teljes bevonultatására is. A mozgósítás után a haderő létszáma megközelíti a 2 millió főt. A Duna-Tisza közén és a Drávaközben az 1. Jugoszláv hadsereg erői gyülekeztek be. Parancsnokságuk Újvidéken települt. A hadsereg állományába 3 gyalog-és 1 lovashadosztály tartozik, az erődöket pedig 6 erőd-zászlóalj szállta meg. A vezérkar adatai alapján a "Potiska" hadosztály Őrszállás, ikerhadosztálya pedig Szabadka körzetében rendezkedett be védelemre. A 3. lovashadosztály, - mint a hadsereg második lépcsője - Topolya, Szenttamás térségében gyülekezett. Megállapítást nyert továbbá, hogy a Tiszától keletre két hadosztály, míg a Drávaközben egy hadosztály vonult föl. Feltételezték továbbá, hogy Újvidék és Palánka térségéből újabb erők átdobása lehetséges.
A magyar katonai vezetés a jugoszláv katonáról igen elismerően szólt, akit önmagával szemben igényesnek, a harcokban keménynek, a nehézségek és a fájdalom iránt érzéketlennek és feltétlenül engedelmesnek tartott. Kiemelték továbbá, hogy jellembeli tulajdonságai miatt, - amit a történelem során számtalanszor bizonyított - igen erős ellenfél. Az ország terepviszonyai és a hagyományok miatt saját területét, települését a végsőkig védi.
A jugoszláv határt Magyarország felé több megerődített vonal is biztosította. Az első ilyen megerődített vonal maga a határ volt, ahol a karaulák (megerődített határőrállások) jelentették az első nehézséget. Ez a határ teljes hosszában kiépített rendszer kőépületekből, magasfigyelőkből, beton- és föld-fa fedezékekből, tüzelőállásokból állt. Az épületeket, figyelőket, tüzelőállásokat és pihenőházakat 3-4 soros tüskésdrót akadályokkal vették körül. Jellemző volt a határ- és útzárak alkalmazása. Több helyen gépkocsi- és harckocsiakasztókat (földbe süllyesztett síneket) is elhelyeztek. A jugoszláv védelem valódi alapját azonban az erődítési rendszer képezte. Ezeket a védelmi építményeket már a 20-as évek közepén elkezdték építeni, majd folyamatosan fejlesztették és erősítették a rendszert. A teljes magyar határszakaszon folytak a munkák, és 1940 végére már elkészültek a védelmi vonalak. A Duna-Tisza közén két erődövet építettek ki. Az első, egyben az erősebb, a határtól 3-5 kilométerre Bezdán, Gádor, Őrszállás, Bajmok, Szabadak, Palicsfürdő, Horgas, míg a második Pacsér, Csantavér és Zenta magasságában húzódott. Az erődöveket különböző mélységekben építették ki. Nagy gondot fordítottak a jól járható irányok, utak, vasutak lezárására. Egy-egy erődövben két erődsort építettek ki, amely a következő elemekből állt: harckocsiárok, beépített egyes és kettes oldalazó művekkel, süllyesztett drótakadály öv (harckocsiakadály), helyenként beton baksorral, erődsor, kiserődökkel és betonkupolás erődökkel. Az erődöv mélysége 600-700 méter között volt.
Vasúti őrháznak álcázott közepes vasbeton erőd
Az erődövben elhelyezett, már kész, vagy építés alatt álló vasbeton erődök különböző típusúak voltak. A kiserődök általában 5 méter hosszúak és 2 méter szélesek voltak. Magasságuk több mint 3 méter volt, de ebből csak 1,8 méter emelkedett ki a földfelszín fölé. Bejárata nem a szokványos vasajtós megoldás volt, hanem úgynevezett bejárati aknán jutottak be a kezelők az erődbe. Falvastagsága 0,6 és 0,8 méter között változott. Fegyverzetét 2 darab géppuska vagy golyószóró jelentette. Az iker kiserődök adatai megegyeztek a kiserőd paramétereivel annyi különbséggel, hogy két kiserődöt építettek össze különböző variációkban. Építettek kiserődöket aknavető és páncéltörő ágyú számára is, igaz, kisebb számban. A betonkupolás erődök voltak az erődöv legmasszívabb részei. Alapterületük elérte a 30 négyzetmétert, falvastagságuk 1,2 és 1,8 méter között változott. Szellőztető rendszerrel és jelzőrakéta-kilövő nyílással is rendelkeztek. Fegyverzetük 2 db páncéltörő ágyúból és 3 darab géppuskából, esetleg golyószóróból állt. Az erődövekben óvóhelyek, futóárkok (lövészárkok), különböző típusú figyelők, járműterelők, útszorítók voltak nagy számban kiépítve. Az erődöket föld- vagy kőhányással, illetve burkoló hálóval álcázták, sőt legtöbb helyen gyeptéglával fedték az erődöket, így nehezítve azok felderítését. A legjellemzőbb a kiserődök földburkolattal való ellátása volt, hiszen azok így szinte teljesen a terephez simultak. Az erődök tűzrendszerét úgy szervezték meg, hogy azok teljesen lefedjék az előttük lévő területet. Figyeltek arra is, hogy az építmények egymást is biztosítani, támogatni tudják. Az erődöveket az erőd-zászlóaljak szállhatták meg, kiegészítve különböző más erőkkel.
Határmenti többsoros harckocsiakadály
A Duna-Tisza közén elhelyezkedő 1. jugoszláv hadsereggel szemben a 3. magyar hadsereg, valamint a Fővezérség közvetlen alakulatai vonultak fel. A magyar erők döntő többségét a három hadtest, valamint a 19. dandár gyalogsága tette ki. Állományukba összesen 20 gyalogezred, három közelfelderítő repülőszázad, két kerékpáros zászlóalj és egy önálló huszárszázad tartozott. A magyar szárazföldi haderő legkorszerűbb kötelékét jelentő Gyorshadtest két gépkocsizó dandárral, két lovasdandárral és egy közelfelderítő repülőszázaddal rendelkezett. A tüzérség a dandárok vegyes tüzérezredeiből, a hadtestek és a fővezérségi közvetlenek tüzérosztályaiból tevődött össze. A magyar légierő harcos állománya az 1. repülődandárba, valamint a magasabb-egységek közelfelderítő repülőszázadaiba szerveződött. A repülődandár állományába az 1. és a 2. vadászrepülő-ezred, a 3. és 4. bombázóezred, az 5. közelfelderítő repülőezred, az 1. önálló távolfelderítő repülőosztály és az 1. ejtőernyős zászlóalj tartozott, amelyek 84 vadász, 68 bombázó, 24 távolfelderítő és 6 szállító repülőgéppel rendelkeztek. Egyedül a bombázóezredeknél volt 42 repülőhiány. A repülőezredek századaiba egységesen 12 gép tartozott. A gyaloghadtestek 1-1, a Gyorshadtest 2 közelfelderítő repülőszázadot kaptak, egyenként 10 repülővel. így a hadtesteknek összesen 80 közelfelderítő repülőgépük volt. Ezen kötelékek I.-tőt VIII.-ig a gyaloghadtestek számát kapták, míg az 1. gyorshadtesthez a IX. és a X. század tartozott. A vadász- és bombázógépek egy része elavult olasz típusú volt. Alkalmazhatóságukban gondot jelentett az is, hogy a jugoszláv határ mentén alig volt használható repülőtér. A meglévő hiányosságokat szinte teljesen megszüntette a hazánkba áttelepült német vadász- és bombázóosztályok jelenléte.
A 3. hadsereg még számíthatott a folyamerő-dandár támogatására is. A két folyó lezárására a folyamzár-ezred I. és III. zászlóalja készült fel, míg az őrnaszád-ezred zöme a Dunán álltak készenlétben, hogy a támadás megindulásával egy időben fedezzék a támadó 3. hadsereg jobbszárnyát.
A felsorolt egységek a békében meglévőket tüntetik fel. A harcoló alakulatok békében csak részben voltak feltöltve, mozgósításkor egészítették ki őket. A gyalogdandárok második ezredét a békében meglévő ezredek állították fel, ikreződés útján. Vagyis minden kötelék (ezred, zászlóalj, tüzérosztály) önmagából felállított még egyet. Ezen új ezredek számozása harminccal nőtt. Pl. a 10. gyalogdandár 6. gyalogezredének ikerezrede a 36-os számot kapta. A gyalogdandárok tüzérségi osztályai is ikreződtek. Az 1. gyorshadtestnek minden alárendeltje megvolt a békében is egy bő kerettel, amit mozgósításkor egészítettek ki. A hadsereg-parancsnokságok csak szűk kerettel rendelkeztek, őket a hadtestektől átirányított tisztekkel töltötték fel.
A Magyar Királyi Honvédség igen nagy létszámú volt. A meglévő három hadsereg és a Fővezérség alárendeltségébe tartozó alakulatok mennyiségileg elegendőnek tűntek a magyar felső vezetés számára, a politikai célkitűzések katonai alátámasztására. A gondot mindenekelőtt a minőségi mutatók alacsony szintje jelentette. A tíz hadtestből csupán egy volt gépesítve, az is csak részben. A gyaloghadtestekben igen kevés gépjármű volt, a szállításokat szekerekkel kellett megoldani. Ez igen nehézkessé, lassúvá tette őket. A fegyverzetük sem volt a legkorszerűbb. Nagyon kevés sorozatlövő (géppisztoly, golyószóró, géppuska) fegyverrel rendelkeztek. Az állomány döntő többsége felújított és korszerűsített első világháborús ismétlőpuskákkal volt felszerelve. A viszonylagos mozgékonyságot csupán a hadtest közvetlenek állományába szervezett lovasszázadok, illetve kerékpáros zászlóaljak jelentették. A tüzérségnél a szükségesnél jóval kevesebb löveg állt rendelkezésre. Ugyanez mondható el a légvédelmi tüzérségről is. Pozitívumként talán csak a közelfelderítő repülőszázadokat lehet megemlíteni, amelyek a beszerzett felderítési adatokkal lehetővé tették, hogy a parancsnokok kellő időben reagáljanak a kialakult hadműveleti illetve harcászati helyzetre.
Magyar viszonylatban a szárazföldi erők legkorszerűbb részét az I. gyorshadtest jelentette. Állományába tartozott a kisharckocsik (jórészt olasz Ansaldo kisharckocsik) 100%-a, a gépjárművek közel 70%-a, a lovas- és kerékpáros alakulatok több mint 80%-a. A problémát a gépkocsizó, a harckocsi (páncélos), lovas és kerékpáros alegységek igen eltérő menettulajdonságai, sebezhetősége és nem utolsósorban tűzereje jelentette. A több mint 60 kg-os kerékpárok az utakról letérve inkább hátrányt, mint előnyt jelentettek. A lovasegységek előtt ugyan nem volt leküzdhetetlen terepakadály, de sebezhetőségük és gyenge tűzerejük már eleve kizárta hatékony alkalmazhatóságukat. Ezen vegyes típusú seregtesteket vezetni, alkalmazni és anyaggal ellátni igen bonyolult, esetenként lehetetlen volt. A modern eszközök - a repülők és a harckocsik - tekintetében sem jártunk az élen, sőt még a középmezőnyben sem. Az Ansaldo kisharckocsik egészét, míg a repülők döntő többségét Olaszországból szereztük be. Ezen eszközök már a vásárlás idején sem voltak korszerűek.
A jugoszláv hadsereg a harmincas évek végére a térség egyik meghatározó haderejévé vált. Élén békében és háborúban egyaránt a legfelsőbb hadúr, a király állt. Az egyes konkrét ügyek előkészítésében és a döntések meghozatalában segítségére volt két politikai és katonai szervezet is. A legjelentősebb szerepet a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács töltötte be, amelyben a király elnökölt és ő mondta ki a végső szót.
A Jugoszláv Királyi Hadsereg a két világháború között az általános védkötelezettségen alapult. A katonai kötelezettség 21 éves kortól az 50. életév betöltéséig tartott. A tényleges szolgálati idő a szárazföldi erőknél 18, a haditengerészetnél 24, míg a légierőnél 36 hónap volt. A három haderőnem (szárazföldi, légi és haditengerészeti) békelétszáma 130.000 fő volt, de ezt teljes mozgósítással közel kétmillió főre is fel tudták duzzasztani.
A szárazföldi haderő hét hadseregből, ezen belül összesen 72 gyalog-, 12 lovashadosztályból, továbbá 36 tüzérezredből és egyéb fegyvernemi közvetlen alakulatokból és szakcsapatokból állt. A legnagyobb szervezeti egység a hadsereg volt, amely három-négy hadosztályból állt. A hadosztályok 3-4 gyalog-, 1-2 tüzérezredből és a közvetlen csapatokból szerveződtek. A gyalogezredek 3-4 zászlóaljat foglaltak magukba. A hagyományos lovasságot a testőr- és a sorlovasezredek képezték, amelyekhez egy-egy kerékpáros zászlóaljat is szerveztek. Az értékelések szerint a lovasság volt a hadsereg egyik leggyengébb fegyverneme. Ezt azzal magyarázták, hogy az ország túlnyomó része sziklás hegyvidék, ahol a lovakat egyáltalán nem tudták használni, az utak száma pedig minimális. Így nem véletlen, hogy a csapattestek vonatát sok helyen ökrökkel, illetve öszvérekkel vontatták. Ugyanezen okok miatt kevés számú páncélost rendszeresítettek, de azok is már elavult francia, illetve csehszlovák típusok voltak. A szárazföldi erők legkorszerűbb fegyvernemét a tüzérség jelentette, amelyet 30 könnyű, 6 nehéz tábori és 1 vártüzér ezredbe osztották.
A légierő, amely három dandárból állt, közel 700 különböző típusú és feladatú repülőgéppel rendelkezett. Ebből 580 darabot a szárazföldi erők, míg 120-at a haditengerészet állományába rendszeresítettek. A korszerű típusok száma alig érte el a 300-at, ezeket Olaszországból, Nagy-Britanniából és Németországból szerezték be. A fennmaradó 400 gépet licenc- és saját fejlesztés - alapján a hazai ipar állította elő. Saját fejlesztésűek voltak az IK-2-es és IK-3-as vadász, valamint a SIM-XIV-11. Do(Dornier)-17K és a Bristol Blenheim típusok. A vadászrepülőket két ezredbe (2. és 6.), ezredenként két osztályba szervezték. Állományukba 1941. április elején 43 darab Messerschmitt Bf - 109E-3-as, 18 darab Hurricane I. és több mint 40 IK-2 és Ik-3-as repülőgép tartozott. A négy bombázó repülő ezredbe (1., 3., 7. és 8.), valamivel több, mint 200 darab Bristol Blenheim, Do-17K, Sparviero see Savoia-Marchetti (SM)-79 és Breguet-19 típusú repülőgép tartozott. A haditengerészet a tengeri hajóhadból és a folyami erőkből állt. A hajóhadban egy 1870 tonna vízkiszorítású repülőgép-anyahajó, 1 cirkáló (a volt német "Niobe"), 1 torpedóromboló, 11 torpedónaszád, 4 búvárnaszád, 6 aknarakó, 6 aknakereső, valamint 5 egyéb úszóegység teljesített szolgálatot. A dunai folyamerőknél zömmel a volt osztrák-magyar monitorok, a "Bodrog", a "Körös", a "Bosna" és az "Enns" szolgáltak. Az állományt még két saját őrnaszád egészítette ki.
