Filozófia, spiritualitás, lelki-szellemi élet, szabad szellemi műhely. Baráti beszélgetések.
A Teázóban nem erőltetjük egymásra a saját hitvilágunkat, csak kíváncsiak vagyunk a másikra, szabadon beszélgetünk hétköznapi dolgokról, politika- és erőszakmentesen.
Most kicsit ráálltam és jobban értem ezt a feszültséget, ami ott zajlik.
De kicsit - ahogy írtad - felülemelkedve, kicsit hátrább lépve kiderül, hogy hasonló, óriási feszültségek közt őrlődik sok más nemzet ezen a planétán. Amikről az átlagember nem is tud. Jogos vagy jogtalan földterületi igények, évtizedek vagy évszázadok alatt sem rendezett földhatárok, e körül folyik állandóan a vita. Aztán jön valami felől a mindent elsöprő katonai erő és bizonyos ideig lekaszabolják a felszított elégedetlenséget. Határokat továbbra sem egyértelműsítenek, csak hogy később is legyen ok a "segítő beavatkozásra". És ez így megy évtizedek, évszázadok (talán évezredek) óta.
Hajjaj, és ezt nevezik úgy, hogy történelem.
Nem akarok strucc lenni, de szerintem jobb, ha iszunk egy jó teát. Mindíg úgy éreztem, hogy tényleg jól működik a fantáziám, de nem tudom elképzelni, hogyan lehetséges kiimádkozni a mocskosból a jót. Szerintem a mocskosnak kell önmagából kiimádkoznia a jót, feltéve, ha maradt ilyesmi benne. És persze ha ismeri az "imádkozást."
Azt mondják, aki megjárja a bűn, a mocsok legalját, abból válnak az igazi szentek. Ha ez igaz, akkor most rettentő sok várományos van a szent címre.
Ash a kutyám neve, azt jelenti szürke por. Egy északi farmon lett meghirdetve hogy eladó. Akkor még pici volt hatalmas mancsokkal. És tiszta szürke volt a kis bundája, mint a szürke por. Juniusban volt 7 éves. "Ása", "Mása", "Bella", ezeken a neveken szoktam hívni, mindre hallgat. Magyarul is ért, angolul is. Két nyelvű kutyi. Tegnap este éjfélig járkáltunk, mert véletlenül nem volt lezárva a szemetes és szerteszéjjel dobált mindent. Azt hittem, hogy megevett valamit a szemétből, amit nem kellett volna. Ezért vittem el, gondoltam órák alatt majd kihányja. De nem történt semmi. Majd berakok fotót róla, hogy látva lássad ... :-)
Babi, Gáza-Izrael kapcsán ez a hozzászólás neked is szólt.
Amúgy pedig: igazad van, és teljesen jó úgy, hogy a virágaidról gondolkodsz és írsz, meg a munkáidról, a kutyádról, a tanult, kapott vagy megélt bölcsességekről... A kapaszkodóidról, meg az örömeidről. Mert így, ezekkel tudsz túlélni, derűben, erőben létezni. És mert ezekre figyelve tudsz másokat is élhető, belélegezhető dolgok felé irányítgatni.
Kicsit én is bánom, máris bánom, hogy elmentem a harci zajok felé, mert akárhogy is, de viszi az erőt, időt, és nem tesz jót... Ugyanakkor, azt hiszem, időnként ilyen is kell, mert homokba dugni se szabad a fejünket, ez is a valóság, nemcsak a virág, a kutya, a munka. És erre is rá lehet / rá kell nézni másképp, távolabbról, és talán, ha sikerül, feljebbről... Fontos lehet (pesze csak mértékkel:-), magunkért is, másokért is, hogy a keményebb, mocskosabb dolgokból is kiimádkozzuk a tisztábbat, a jót... Hogy a negatívumokon, a keserűségeken vagy csalódásokon is túllépjünk, felülemelkedjünk. Milyen jó szó ez: felülemelkedni. Kóstolgasd.:-)
Babi, én is örülök, hogy itt lehetek, olvashatok, írhatok. De... Már csak leírom, többedjére is.:-) Engem zavarba hoz, kifejezetten kényelmetlenül érint, ha túlértékelnek, úgyhogy megkérlek rá, spórold már meg nekem ezt a zavart és kényelmetlenséget... Egyszer és mindenkorra. És ne tiltakozz vagy magyarázkodj ez ügyben, légy szíves.:-) Köszönöm, és máris hálás vagyok érte.:-)
És inkább mesélj valamit a kutyádról. Vagy bármiről, amiről jó mesélni...
Suta, teljesen jó, hogy hozzászóltál, megkönnyítetted a 'dolgom', ráadásul új szempontokat hoztál be, meg némi kérdéseket is elindítottál. Amit hozzátennék, az egyfajta szemléletes 'gyorstalpaló', Palesztína (zöld) és Izrael (kék) területi változásairól az utóbbi 100 évben. Remélem, működik, érdemes többször megnézni.
Nyilván ez így elég ütős, és hozzá tartozik, hogy ebben az akár száz-, akár több ezer éves történetben egyik fél se angyal... Az arabok se, és a zsidók se riadnak vissza a terrorista, agresszori módszerektől. És nem lehet tudni, ki kezdte, ki ütött nagyobbat... Mert mondhatjuk pl. hogy szegény ártatlan zsidó telepeseket hányszor támadták meg, mészárolták le, vagy buszmegállókban miért robbantgattak arabok, de... Kihúzták alóluk az otthonaikat, földjeiket. Volt, hogy elmentek reggel otthonról a földjükre, és este nem engedték haza őket, mert közben odébbtolták és katonákkal védték a belső határokat. A palesztinoknál az utóbbi évtizedekben kiemelt szimbólum lett a kulcs: az ilyen-olyan alkotásaikon rendre megjelenik, meg összegyűjtik, őrzik a különböző méretű, nagyságú, formájú kulcsokat, az elfoglalt, kisajátított, sokszor már lerombolt lakások, házak, kapuk kulcsait, ahova visszamennének...
És évtizedek óta gyűlik a feszültség, a harag, a bosszúszomj, és ez így megy mindkét oldalon. Pedig ugyanannak az éremnek az oldalai, testvérnépek, mindegyiknek szent földje az, amit így megszentségtelenítenek. (Tegyük hozzá, szent föld ez a keresztényeknek is, és ők is megszentégtelenítették és utódaik, ha kereszények, ha nem, politikai, hatalmi, gazdasági játszmáikkal megszentségtelenítik ma is...)
Lehetséges, hogy félreértettem, ez esetben a múlt idő és a kijelentő mód vezetett meg: "nem az jut eszembe, hogy mi vagyunk az összefogó ... néptípus legjobb példája, hogy még a dolgot is *rólunk nevezték el*." Ez azért - talán belátható - elég határozott állításnak tűnt.:-)
Akkor viszont fennáll az, amit korábban írtam: "Pedig... Vannak erre is példák, csak nem mindegy, hogy mire fókuszálunk.:-)"
Hozzáfűzném ehhez, hogy az ember működése sajnos olyan, hogy hajlamosabb a rosszra, a kirívóra, felháborítóra, ijesztőre felfigyelni, mint az 'unalmasan' rendbenlévő dolgokra. Elég csak a hírfogyasztási szokásainkra gondolni. A szenzáció a lényeg, és főleg a negatív szenzációk ötlenek a szemünkbe. Szóval az, hogy a történelmünk során hányszor fogtunk össze, a legkisebb dolgoktól, ösztönös odafordulásoktól, természetes segítségnyújtásoktól kezdve a legnagyobb áldozatokig, - az simán elsikkad a kirívó pártoskodások, összeugrások vagy árulások mellett...
"Hogyan lehet táplálkozási és egészségügyi szabályok betartásával szellemi előnyre szert tenni?"
Két dolognak kell ilyenkor érvényesülnie szerintem, hogy eredményes legyen. Olyan valaki alkossa meg ezeket a szabályokat, aki tisztában van e szabályok következményeivel. Ezután szükséges egy csoport vagy egyén, aki ezeket a szabályokat következetesen be is tartja sok generáción keresztül. (Az most itt lényegtelen, hogy félelemből vagy saját akaratból történik.)
"...ha az a tíz okos gonosz is betartotta a táplálkozási és egészségügyi szabályt, (feltételezzük!) akkor hogyan történhet meg az, hogy ők nem a békére, hanem a rombolásra törekednek?"
Az értelmi képességek magasabb foka (magyarul az, hogy okosabb, azaz gyorsabban és alaposabban látja át a dolgokat) nem azt jelenti, hogy elveszti a döntési szabadságát (szabad akaratát) valaki. Az, hogy valaki okosabb másoknál, azt lehet jó és gonosz dolgokra is használni egyaránt, mert a döntését, nem te és én hozzuk meg, hanem ő maga. És hogy kinek mi a fontos, az egyénenként változó.
"az évezredekig tartó Bibliában is leírt táplálkozási és egészségügyi szabályok betartása azt eredményezte a vérszerinti zsidóságnál, hogy szellemi előnyre tettek szert e szabályokat be nem tartó többi népekkel szemben." - ennél a mondatodnál megálltam.
És ha nem bánod, megkérdezem: Hogyan lehet táplálkozási és egészségügyi szabályok betartásával szellemi előnyre szert tenni?
"És hiába törekszik ezer okos, de jólelkű zsidó a békére, ha tíz okos gonosz ellenük van, hiszen rombolni sokkal könnyebb, mint építeni." - Várj! Várj! Várj! Valami az agyamba feljött, szeretném leírni, ha nem bánod.
Ha az az évezredekig tartó táplálkozási és egészségügyi szabály betartása azt eredményezi, hogy szellemi előnyre tesz szert, aki mindezt betartja, (gondolom itt a tudatosságra gondolsz, ami persze morálíisan párosul a jólelkűséggel, békére való törekvéssel)... Tehát ha az a tíz okos gonosz is betartotta a táplálkozási és egészségügyi szabályt,(feltételezzük!) akkor hogyan történhet meg az, hogy ők nem a békére, hanem a rombolásra törekednek?
Tudod, igyekszem én a történéseket ebben az embervilágban LOGIKUSAN megérteni, de úgy tűnik, hogy itt minden lehetséges már, csak ép ésszel felfogott normalitás nem. Mindegy, hogy melyik oldalát nézzük a történéseknek, mindíg az erő az, ami számít. Az uralkodni akarás, az erő demonstráció. Ahol a kisember mindíg csak veszít. Ezt régebben nem láttam. Most meg beleszörnyűlködök és azt kérdezem magamtól, hogy minek jöttem én e világra. Persze, persze, tanulni, megtanulni. De belül mélyen tudnom kellett ezeket. Most meg annyira kiéleződnek a helyzetek, hogy aki eddig nem tudta, vagy nem akarta, az is kell, hogy szembesüljön, méghozzá nap mint nap.
"Valószínűleg tájékozatlan vagyok, de nem tudom, mit neveztek el rólunk..."
félreértetted:
Nem az jut eszembe, hogy mi vagyunk az összefogó, vállvetve együtt küzdő, és úgy mindent megoldó néptípus legjobb példája, és végképp nem az, hogy ez rólunk lenne elnevezve.
Tudom, hogy nem engem kérdeztél azzal kapcsolatban, hogy mi történik ma a régen elvesztett zsidó ország területén, de kikívánkozik belőlem a véleményen, és ezért le is írom. Szerintem a történet ott kezdődik, hogy a vérszerinti izraeli nép, amikor kimenekült Egyiptomból, akkor erőszakkal elfoglalta az arabok lakhelyének egy részét. (Kb. időszámításunk elött 1400 évvel. A dolog érdekessége, hogy Hunor és Magor legendáját tekintve az első magyarok Kárpát-medencébe kerülése kb. 600 évvel előtte megtörtént a Biblia kronológiája szerint.) Az új ország székhelye Jeruzsálem lett. Azt az országot a Római Birodalom szétzúzta (időszámításunk kezdete után kb. 70 évvel, azaz 70-ben), és az ott élő vérszerinti zsidóság elmenekülve onnan szétszóródott a világban.
Mindeközben és ezután sokan felvették a zsidó vallást, de ők nincsenek genetikai kapcsolatban a zsidó néppel (pl. a kazár zsidók). A második világháború alatt nagyon sok zsidó vallású embert aljasul megöltek, de ezt a háborút az a pénzvilági elit finanszírozta és alkotta meg, akik között igen sok a vérszerinti, de vallását már nem gyakorló zsidó. Ez a réteg ekkor már láthatóan a globális hatalom megszerzése miatt súlyos lépéseket tett meg. A Holokauszt erejét' felhasználva ma már olyan védettséget élvez ez a réteg, ami alapot teremt törekvései számára. De ez kevés volt a globális uralomhoz, ezért 1948-ban ismét létrehozták mesterségesen (főleg nem vérszerinti, hanem csak vallásilag zsidó emberek betelepítésével) az új Izraeli államot az arab világ közepében. A terv egyszerű, ha az arab világ ezt nem fogja tűrni és elpusztítja az új Izraeli államot, akkor a világ végleg meghajol az üldözött zsidóság globális hatalomhoz való jogai elött, hiszen megint ők az áldozatok, akik "mindig csak a békét pártolták".
Szerintem ennek a forgatókönyvnek most egy olyan részéhez érkeztünk, amikor az arabok már nem akarják elpusztítani az izraeli államot, mert már ők is átlátják a tervet. De a pénzvilági elitnek nem elég az, hogy csak a háttérből irányíthatnak, hanem a nyílt színre lépve is mindenkivel el akarják fogadtatni azt, hogy ők a legméltóbbak arra, hogy minden és mindenki felett jogos uramat gyakorolhassanak. Ezért olyan fontos, hogy Izrael állama olyan lépéseket tegyen, ami kiválthatja az arab világ bosszúját. Itt tartunk most, de természetesen lehet, hogy szavaim csak logikára alapozott kitalációk. Mindezekhez hozzá kell tennem, hogy szerintem a vérszerinti és a csak vallása alapján zsidó emberek között is pont úgy vannak jó és gonosz emberek, mint bármely más nép tagjai között. A különbség csak annyi, hogy az évezredekig tartó Bibliában is leírt táplálkozási és egészségügyi szabályok betartása azt eredményezte a vérszerinti zsidóságnál, hogy szellemi előnyre tettek szert e szabályokat be nem tartó többi népekkel szemben. És hiába törekszik ezer okos, de jólelkű zsidó a békére, ha tíz okos gonosz ellenük van, hiszen rombolni sokkal könnyebb, mint építeni.
'Nem a magyar nép az pont, aki önmaga legnagyobb ellensége?'
Nem gondolnám, hogy az lenne...
Minden népen belül vannak szembenálló csoportok, torzsalkodások, hatalmi-politikai villongások, összecsapások. A franciáknál, az angoloknál, Amerikában, Afrikában... Hadd ne soroljam. (Na jó, Bhután lehet, hogy kivétel.:-)
'Gondolom csinálja más is, de azért elég jellemző ez a mém ránk.'
Az emberre jellemző ez... Általánosan, sajnos. Márpedig a magyar is az (hacsak nem földönkívüli;-). Amúgy addig jó, amíg ez 'mém' és nem véres valóság. Viszont... Egyrészt egyfajta eredendő néplélekről, alapvető magatartásmintáról van/lehet szó, ami még az adott népek mitológiájában is megjelent, méghozzá a gyökereknél. Káin és Ábel, Romulus és Remus, Hunor és Magor az adott népcsoport meghatározó őse. Már ha eljutott odáig, hogy ős legyen, és nem nyírta ki a testvére. És valahol itt lenne a lényeg, hogy nem mindegy, ki milyen mintát örökít, illetve őriz... Másrészt több dolog ronthatta meg a századok során a testvéri, mellérendelő, szövetségi hozzáállást. Pl. az (ami szerintem jóval erősebb 'mém'), hogy a Kárpát-medence egy 'olvasztótégely' volt: rengeteg népet, nemzetiséget befogadó. És ez nemcsak másféle embereket, kultúrákat, szokásokat, nyelvet, de más mentalitást, vérmérsékletet és erkölcsöt is ötvözött a meglévő 'anyagba'. Ennek megvolt a jó oldala, tanultunk, gazdagodtunk is általa és megvoltak a negatívumai, hígultak is az értékeink. Aztán sokat rontott az is, hogy erre a természetes sokszínűségre többen, többször ráerősítettek a maguk önös és tudatosan megosztó törekvéseivel. És ez az 'oszd meg és uralkodj' a mai napig beválik, vissza is élnek vele az ilyen mentalitású népek (vagy politikusaik) rendesen.
'Nem az jut eszembe, hogy mi vagyunk az összefogó, vállvetve együtt küzdő, és úgy mindent megoldó néptípus legjobb példája'
Pedig... Vannak erre is példák, csak nem mindegy, hogy mire fókuszálunk.:-)
Mindenesetre én határozottan értékelem, hogy az elmúlt ezeregynehány évben alapvetően (ahogy Hajós írta) védekező és jellemzően nem támadó politikát folytattunk. Hogy nem fűződik a nevünkhöz népirtás, gyarmatosítás, nem raboltunk ki kultúrákat, se direktben, se alattomos, rejtett módon. Nem jelentkeznek nálunk országok, hogy szolgáltassuk már vissza ezt meg azt, kérjünk már bocsánatot ezért meg azért...
Szóval lehet, hogy megosztottak vagyunk, a belső, természetes sokszínűség és a külső, tudatos ráhatások okán, de még érezhetően maradt valami abból a 'vállt vállnak vetve' működésből is.
'hogy még a dolgot is rólunk nevezték el. :)'
Valószínűleg tájékozatlan vagyok, de nem tudom, mit neveztek el rólunk...
Ha arra gondolsz, hogy "A magyarnak mindenkori s most is legnagyobb ellensége a magyar." - akkor ez egy meglehetősen keserű Széchenyi-mondat, nem pedig az 'elnevezésünk'. Ha pedig mémet vagy egyszerűen csak közhelyt keresel, az valóban forog a neten, hogy az ember legnagyobb ellensége ő maga...
Neked Hajós teljesen igazságod van. Az a szellemi erő létezik amivel te találkoztál, és az az erő pontosan tudja, hogy mit akar elérni és jó úton van, hogy elérje.
És miért?
Az emberek szabad akarata miatt. Mert az emberek nem tudatosan élnek és arra használják a szabad akaratukat, hogy behalámolják mindazt, amit ez a bizonyos szellemi erő áraszt feléjük. Amivel el van árasztva ez az embervilág az által a bizonyos szellemi erő által.
Csak emlékezz Te is, évek óta itt beszéljük, hogy hogyan válhatnánk tudatossá, hogyan emeljük magunkat és másokat. Ekkoriban is létezett ez a szellemi erő, el is volt bizonyos fokig árasztva a világ e szellemi erő által. És mi lett mára?
Aláírom, nem kell rémeket látni, nem kell remegni a félelemtől. De a tények azok tények. E szellemi erő ránkzuhogtatta a technológia mindenféle kütyüjét. Te dolgozol a computerrel. Az emberek szórakoznak vele, nem mindíg a legerkölcsösebb módon. Vagy itt az "okostelefon". Már ott tartunk, hogy az emberek kizárólag a virtualitásban élnek. Elcsökevényesedett a kommunikáció, megszüntek alap emberi készségek, a kényelem rátelepedett a földi emberre.
Te még mindíg dolgozol, teszel, értesz számtalan dologhoz és kedved is van csinálni. Tudod, ha végigtekintek mindezen, a lelkem szorul el, csak érzem, hogy ennek nem lesz jó vége. 1-2 újabb generáció már ki is esett - hogy úgy mondjam - a normalitásból.
Hogy a világ változik, ezzel részben értek egyet. A világ csak attól változik, hogy az emberek megváltoztatják. Tehát az emberek változnak meg és megváltoztatják a világot. Ami meg egy előző generációnak volt a normalitása, egy következőnek biztosan hogy más lesz. Megértem, nincs gond ezzel. A gond azzal van, hogy úgy tűnik, hogy az ember nem tanul semmiből. Nem emeli a tudatosságát, és a szabad akaratát nem jól használja.
Mondhatod azt, hogy mit aggódom én másokért, magamra figyeljek és kész. Ebben is igazad volna, de nekem újra kellene születnem ahhoz, hogy ne figyeljek az embertársaimra. :-)
Cscs, megtennéd nekem, hogy leírod, hogy mi a fene zajlik ott Gáza, Izrael területen? Sok helyen belefolynak, sokat, nagyon sokat dumálnak róla, részletek részletek hátán. Nem látom ki, hogy mi a fene folyik ott. És hogy miért. Csak mint a kisökör, rákattintok, oszt a végén nem jutottam ötről a hatra.
A több ezer éves történelmüket tudom mert utána néztem. A 20. század közepe óta - nagy vonalakban - elvesztettem a fonalat... Előre is megköszönöm a fáradságodat.
Olvasva a hozzászólásaidat, számból szeded ki a szót... De egy hatalmas kérdés nyalábol az égig itt bennem. Várj, még nem a kérdést írom.
Tudod, évek óta a tesszük amit tenni kell. Vagyunk néhányan, egymást segítjük, de azokat is, akik "véletlenül" nyitottak rá.
Ám ahogy most írok, - hasonlóan mint te ... - megváltozott. Persze persze, mi is változtunk, a világ is, a Föld emberisége is. De mégis... Inkább írok a virágaimról, a fizikai munkáról amit végzek, a kutyámról, szinte minden másról ... kivéve az embert. (Régen meg az volt a legfontosabb!)
Nem akarom leírni a kérdésemet. Láttál már ilyet? Sem a földön két lábbal állva, sem spirituálisan. Az ember számomra mindíg is k@rva fontos volt. Volt?
Tudod, amikor Neked írok, akkor a legmélyebb jönne. Mert tudom, hogy jó helyre írom. És most mégse írom. Jó volna, ha kitalálnád, mit nem írok le!!!
"Számomra ez, ami ott történik, végtelenül aljas és cinikus területfoglalás, néppusztítás. És jele nincs a békés egymás mellett élés szándékának."
"Ez egy nagyon szép üzenet és útmutatás. Azoknak, akik ezt figyelembe akarnák venni. De a háborúk logikája (?) és az ember fondorlatossága felülírja az ilyen tiszta megoldásokat. Az egyik oldal visszaélne vele (mint ahogy már minden háborúban gyerekek, nők, betegek mögé bújnak a harcosok), és a másik oldal k$ra lesz§ná a kék lámpásokat (ahogy, a 'célzott csapásai' során nem veszi figyelembe a menekülttáborokat, segélyszervezeteket, külföldieket, ennivalóért gyülekezőket, stb.)...
Bocs. Nem az álommal, a benne foglalt törekvéssel van baj. Az emberrel.
Erre mondom, hogy Káin-Ábel mentalitás. Meg ószövetségi, törzsi. Szemet szemért, meg hetedíziglen is. Akár ha rámegy az emberiség is. Lásd Ukrajna világháborús kezdeményei."
Na! Ezek miatt! Csak bemásoltam oszt a torkomat szorítja. Írtam Furaminakhogy megyek, látlak, milyen jó lesz. De nem, és nem. Ezek miatt. És ez az egéz nem azért, hogy vigasztalj. Hiszen ahogy én, úgy te is. Csak hogy beszélgessünk. Csak úgy csendesen, mint régen.
Nézzed! Mi ez? Már megint csak írok és sírok. Mint régen.
Emlékszel? Egyszer egy másik néven jöttél be és írtál nekem. Ahogy elolvastam, akkor is ... Később elárultad, hogy te vagy. Nekem csak Te tudsz így írni.
Nem tudom hogy van az az "így". Csak ÍGY. És miért van ez így, nem tudom. Lehet te sem.
Ezen most el fogok gondúkodni..
Basszus! És a kérdésemet még mindíg nem írtam le. De most inkább el is tűnök, tisztára összekutyultam itt mindent.
Csak akartam írni, hogy örülök hogy "látlak" :-) hogy NEKED ÍRHATOK ... ....
A neten az AI ezt írja: (ne olvasd el, az egész egy felületes butaság!)
"Az intuíció, vagyis a belső hang, egy belső megérzés, egyfajta belső tudás, ami a megfigyeléseken, tapasztalatokon és érzelmi reakciókon alapul. Mindenkinek van, de nem mindenkinek egyformán fejlett vagy tudatos. Fejleszthető és tudatosan is használható.Az intuíció és a belső hang kapcsolata:
Belső hang:A belső hang az a hang, amit a fejedben hallasz, miközben gondolkodsz, vagy döntéseket hozol.
Intuíció:Az intuíció egyfajta belső tudás, egy megérzés, ami nem racionális gondolkodáson alapul, hanem ösztönös megérzésen.
Kapcsolat:A belső hang és az intuíció gyakran összefonódik, a belső hangunkon keresztül hallhatjuk meg az intuíciónkat.
Az intuíció fejlesztése:
Kapcsolódás önmagunkhoz:Meditáció, csendes elvonulás, jóga, vagy bármilyen tevékenység, ami segít a belső csend megtalálásában és az önmagunkra való odafigyelésben.
Belső jelzések felismerése:Figyelj a testi reakcióidra, az érzéseidre, a képekre, melyek felmerülnek, mert ezek is az intuíció jelei lehetnek.
Türelmesnek lenni:Hagyd, hogy az intuíció spontán módon fejlődjön, ne erőltesd.
Korábbi tapasztalatok feldolgozása:Engedd, hogy a múltbéli tapasztalataid formálják a jelenlegi megérzéseidet.
Az intuíció használata:
Döntéshozatal:Az intuíció segíthet a nehéz helyzetekben, a legjobb döntések meghozatalában, ha hallgatsz a belső hangodra.
Kapcsolatok:Az intuíció segíthet jobban megérteni másokat és a saját kapcsolatainkat is.
Kreativitás:Az intuíció forrása lehet a kreatív ötleteknek, inspirációnak.
Fontos megjegyzés: Az intuíció nem misztikus képesség, hanem mindenki számára elérhető belső tudás, amit fejleszteni és használni is lehet."
Tömény butaság. Csak ezért néztem utána a neten, mert hogy kérdezted, hogy esetleg az intuícióra gondoltam e. :-)
" shilajit, a Himalaja titkos gyógyítója, a Himalája magashegyi területein található növényi anyagok lebomlásából, a sziklák között képződik, mely elképesztő erőket birtokol magában. Több mint 6000 különböző ősi növény, maradványából származik. Számos ásványi anyag, nyomelem, aminosav és antioxidáns otthona. Elképesztő energiákat ébreszt fel a szervezetben. Tanulmányok is alátámasztják, hogy segíti az energiatermelésben szerepet játszó sejtek működését. Ezáltal csökkentve a fáradságot és növelve az energiát. Krónikus fáradtság ellen hatásos (a HPA-tengelyre gyakorolt kiegyensúlyozó hatás révén)."
Az a helyzet, hogy ezek a fészkek csak kezdetben ilyen kicsik, később óriásira nőhetnek, láttam a neten medicinlabda-méretűt is, meg még nagyobbat is. Nyilván, az én kerti fiókom belsejének mérete meghatározta volna a maximális méretet, de pont azon ücsörögtem jódolgomban, szóval egy idő után a sok darázs biztosan zavaró lett volna.
Tegnap este, hogy így beszéltünk róla, az jutott eszembe, hogy talán át lehetett volna telepíteni ezt a kis fészket máshová, mondjuk pillanatragasztóval felragasztani valami védett helyre valahogyan, de nem tudom jól elmondani, mennyire törékeny volt ez a kis teniszlabda méretű, hártyás képződmény. Szerintem áthelyezés közben mindenképpen összetört volna. :(
Nem tudom, meddig "növesztik" a fészkeket. Nem aggódsz, hogy nagyobbra növeszthetik később, mint amit el tudsz még fogadni szomszédságnak?
Hű, derekas munkát végeztél, becsülettel válaszoltál, az már biztos...:-)
Próbálok én is.
'egyes darázsfajok, sokkal békésebb szinten vannak, mint az emberek.'
Ez egy igen jó tanulság, és nagy valószínűséggel az állatok többségéről is elmondhatnánk ezt. Azon túl, hogy az életben maradáshoz szükséges mértékben pusztítanak más fajokat, jellemzően képesek megvalósítani a békés egymás mellett élést. Persze vannak kivételek, de többnyire tudnak összhangban élni egymással. Ha meg nem, az már a természetes kiválasztódás, meg az evolúció kategóriája, azt hiszem.:-)
'Ha az országok/nemzetek/régiók is ugyanígy tiszteletben tartanák egymás életterét és nem provokálnák egymást, akkor soha többé nem lenne háború.'
Pontosan. Az ember a legnagyobb rabló és rablógyilkos a Földön, akár a természetet, akár az embertársait tekintve. Közben persze rablópandúrt játszik, mintha a gondolkodás képességének egyedüli birtokosaként (?) erkölcsi felhatalmazása lenne a rémtettekre.
'nem szabad összemosni a "katona/harcoló fél" fogalmát, az "ártatlan civil/lakosság" fogalmával.'
Persze. De ahogy Babi utalt rá veled példálózva, ha most berángatják, lásd Ukrajna, az életerős férfiakat, aztán az időseket, meg a kamaszokat, no meg az egészségügyieket, patikusokat, orvosokat, aztán terv szerint a nőket meg a gyerekeket, a végén mindenki katona vagy harcoló fél lesz... Nem civil és nem lakos. Pedig...
Tetszik vagy sem, a nagyapád is katona volt, ha jól is cselekedett és jól is imádkozott... És ha nem jött volna haza, ártatlan katonaáldozat lett volna, mint annyian, esetleg még hős... És hogy hazajött, így is katonaáldozat lett lelkileg, mint annyian, esetleg még hős...
Én inkább valahol ott vonnám meg a határt, hogy ki az, aki *akar* katona lenni, aki ezt *választja* hivatásának, illetve ki az, aki *hajlandó* valóban behülyülni, aki *élvezi* az ölést és pusztítást.
'Ez semmi földihez nem hasonlítható, minden, amit róla mondanak, vagy ahogyan ábrázolják, az gyerekmese a valódi szellemi lényéhez, "kisugárzásához" képest, beleértve Jung archetípus-elméletét is. Mindez egészen ismeretlen az emberiség számára, és teljesen más, mint amit az emberek gondoltak, vagy a vallások tanítanak róla.'
Lehet. Nem látom át és nem is szeretném.
'elutasított vele bármilyen együttműködést, melynek lényege ez volt: távozz tőlem, nincs dolgom veled.'
Azt hiszem, ez az egyetlen jó megoldás minden, akármilyen aprócska vagy monumentális negatív 'dologgal' szemben. Tehát a lehúzó gondolatokkal, ártalmas emberekkel, romboló tendenciákkal, vagy ennél jóval nagyobb erőkkel, hatásokkal szemben. A harccal szemben is...
'soha nem fogom elfogadni azt, hogy akár csak egyetlen ártatlan zsidó kisembert/civilt szándékosan elpusztítsanak emiatt. Ahogyan azt sem fogadom el, hogy viszonzásul, bosszúból egyetlen palesztin kisembert/civilt szándékosan elpusztítsanak emiatt.'
Igen, ez jogos. A probléma most már ott van, hogy ha csak a halottakat tekintjük, már tízszeres-húszszoros bosszút álltak a palesztinokon. És akkor nem volt szó a sebesültekről. Eltűntekről. Az otthonukból elzavartakról. Az akár hetente-havonta odébb és odébb kergetett otthontalanokról. A céltalanul (?) megsemmisített otthonukat siratókról. A lelki sérültekről. Az éhezőkről, mert fessék most épp bármilyen színűre a dolgot, éhezés van, lehet, hogy nem üti meg egyesek ingerküszöbét, de hogy ott emberek tíz- vagy százezrei nem jutnak minőségi ételhez és élethez, az biztos.
Számomra ez, ami ott történik, végtelenül aljas és cinikus területfoglalás, néppusztítás. És jele nincs a békés egymás mellett élés szándékának. Lásd darazsak.
'ahol kihelyezésre kerül a kék lámpás, oda tilos lőni és oda tilos fegyvereket bevinni, mert ott ártatlan civilek vannak!'
Ez egy nagyon szép üzenet és útmutatás. Azoknak, akik ezt figyelembe akarnák venni. De a háborúk logikája (?) és az ember fondorlatossága felülírja az ilyen tiszta megoldásokat. Az egyik oldal visszaélne vele (mint ahogy már minden háborúban gyerekek, nők, betegek mögé bújnak a harcosok), és a másik oldal k$ra lesz§ná a kék lámpásokat (ahogy, a 'célzott csapásai' során nem veszi figyelembe a menekülttáborokat, segélyszervezeteket, külföldieket, ennivalóért gyülekezőket, stb.)...
Bocs. Nem az álommal, a benne foglalt törekvéssel van baj. Az emberrel.
Erre mondom, hogy Káin-Ábel mentalitás. Meg ószövetségi, törzsi. Szemet szemért, meg hetedíziglen is. Akár ha rámegy az emberiség is. Lásd Ukrajna világháborús kezdeményei.
Igen, az állatok világa békésebb. 'Emberségesebb'.
"Főként a növényi és ásványi anyagok lebomlásával keletkezik. A mumio, más néven shilajit, évszázadok alatt képződik."
Bocs, de erről nekem a kőolaj jutott eszembe.:-) Eszerint aki mumiót eszik, az kezdetleges, 'bébiállapotú' kőolajat fogyaszt?:-) (Mondjuk kőolajszármazékokkal már tele a világ, csak ezek valahogy kevésbé tűnnek egészségesnek, fogyasztásra alkalmasnak...
Ettől függetlenül, lehet benne ráció, bomlás ide, meg oda, ez már egy erősen letisztult és eszenciális, gazdag anyag lehet.
Azon túl, hogy mást értettetek a belső hangon, mondjuk te inkább belső hangokról beszéltél, nem 'A' belső hangról, szóval azon túl, mindaz, amit leírtál, pontos és fontos.
Bár... Tényleg sokrétű ez a kifejezés... A belső monológok, dialógusok jelentésen túl, önmagában kóstolgatva a kifejezést, gondolhatnánk még akár a test belső neszeire, gyomorkorgásra, nyelés zajára, csontropogásra, stb. is.
József Attila jut eszembe, milyen szépen írt a belső univerzumunkról:
Vérköreid, miként a rózsabokrok, reszketnek szüntelen. Viszik az örök áramot, hogy orcádon nyíljon ki a szerelem s méhednek áldott gyümölcse legyen. Gyomrod érzékeny talaját a sok gyökerecske át meg át hímezi, finom fonalát csomóba szőve, bontva bogját - hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját s lombos tüdőd szép cserjéi saját dicsőségüket susogják!
Az örök anyag boldogan halad benned a belek alagútjain és gazdag életet nyer a salak a buzgó vesék forró kútjain!
Hullámzó dombok emelkednek, csillagképek rezegnek benned, tavak mozdulnak, munkálnak gyárak, sürög millió élő állat, bogár, hinár, a kegyetlenség és a jóság; nap süt, homályló északi fény borong - tartalmaidban ott bolyong az öntudatlan örökkévalóság.
Ő Ash (Ása) kislány :-)
Ő Lili a cicám, de ő már nincs velem. 
