Óriási ez a video, ám itt is látszik a tökéletes, prémium minöségü, sok éves anyag. ...meg a fogyás eredménye is;-)
Nekem "szerencsére" nem keletkezik annyi, hogy talicskával lehessen hordani. Leesik a kerítés tövébe egy csinos halomba; onnan hordom vödrönként, mert csak az egyesével ültetett növények kapnak belöle ültetéskor, meg a szobanövények.
Én pedig a talicskába teszek egy műanyag zöldséges rekeszt a kisebbik fajtából, abba villával a komposztot. Rázok a rekeszen párat, a maradék pedig megy a jövő évi kupacába. Lehetne lapáttal is, de villával jobban lehet szabályozni a felvett mennyiséget, erőnléttől függően. A kész komposztot könnyű mozgatni a talicskában.
No a gilisztákkal nekem is gyakran "meggyülik a bajom" -és szerencsére itt nem szükölködünk bennük. Ök a komposztnak mindig egy bizonyos korú-állapotú részében dolgoznak; azalatt, ahol a kész anyag van, nem, és fölötte, ahol a még értlen anyag van, amit nem tudnak lebontani, ott sem. Tehát mindig középen vannak, ami sok baj forrása: az egyik az, hogy amikor erre a rétegre kerül sor, szinte egyenként kell öket vagy átsegíteni a rosta lukán, vagy kihúzgálni és visszatenni öket az "évismétlö" halomba. Nagyobb baj azonban azokkal van, hogy akik átlyutnak és belekerülnek a kész anyagba. Lehet, hogy túl apró lyukú a rosta, de végül álatalában nagyon jó (bár nagyon kevés) anyag szokott keletkezni, úgyhogy én szobanövények földjéhez is ezt használom kb 40-60%-ban. Sajnos azonban gyakran belekerülnek a giliszták is. Tudom, hogy erröl megoszlanak a vélemények, és a többség szerint ártalmatlanok, az én tapasztalatom szerint zárt cserépben élö növényeknek nem tesznek jót.
Még az Otelló a legelfogadottabb a direkttermők közül, festőszőlőnek is használják erős színe miatt, és a bora is elfogadható, de borversenyen esélytelen. :-)
Az Izabella meg valósággal elpusztíthatatlan, képes egy tőről a fél kertet befutni, rengeteg terméssel, és akár sarlóval is metszhető... És még egy jellemzője, felesleges permetezni, legfeljebb a környező értékes szőlőfajták védelmében.
Mikor nekem volt, a hárslevelűt már rég leégette a peronoszpóra, az Izabella levelein apró barna pöttyök jelezték, hogy ő is elkapta, de ennél nagyobb baja nem lett akkor sem...
A direkttermők közt vannak, amiket nyugodtam lehet kopaszra is metszeni, ha a föld alól hoz új hajtást, azon is hozza a termést.
Egyébként ide tartozik a hírhedt Noah szőlő is, amiről állították, hogy a borától butul a falusi népesség...
A 'lélekölő' részt egy ferde kislyukú drótháló kerettel ( a 78480 hsz. alsó képén a jobb szélen látható) egyszerű kiküszöbölni. Feldobom a tetejére a lapát komposztot és mire az aljára ér addigra az aprók áthullanak a háló másik oldalára. (Ott a nagy 'tepsiben' látszik is.)
A forgatás maga nem nehéz; logisztika kérdése, hogy az átforgatott anyag milyen messzire kerül az eredeti helyétöl. Nálam sajnos messze lesz, mert az új rácsot csak máshova tudtam fölállítani. az igazán nehéz és idöigényes munka a szitálás. nekem erre nincs igazán jó ergonomiai megoldásom: a kerítés középsö drótja és egy szék támlája közé rögzítem a rácsot és minden lapát anyagot ebbe a magasságba emelek föl. ami nem tud átesni, az lesodródik a szék ülökéjén levö lavórba, majd visszakerül az évismétlö kategoriába.
Az igazán lélekölö része az, hogy minden lapát ilyen anyagot 10-15-ször ide-oda kell húzgálni a rácson, mire eldönti, hogy mi esik át és mi marad fönn. a többség márpedig fönnmarad:-(. Na, ilyenkor számít sokat az anyag állaga. Ha sáros, ragacsos, alig megy át valami.
Én szeretem azt az ízt, gyerekkoromban is ízlett. Itthon Otellónk van, azzal teljesen elégedettek vagyunk, annak a telken lévőnek az állaga azért hagy némi kívánnivalót. De valóban strapabíró, mióta a miénk, soha semmivel nem volt permetezve, apám sövénynyíróval metszette, és sokat termett. A metszés most sem szakszerűbb, az a lényeg, hogy zöld falat képezzen adott helyen. Mi már ritkán vagyunk ott, legtöbbször éréskor sem. A faluban van egy ismerős, ő szedi le, ha mi nem tudjuk.
Bort soha nem akartunk készíteni belőle, kevés is lenne ahhoz. Meg nem is értünk hozzá.
Nekem meg nem az egyik legnehezebb, hanem határozottan a legnehezebb. Ezért egyszer se forgatom. Persze akinek bírja a dereka, az könnyedén forgatja. Az ásás még megy ha lassan ások több pihenővel és vékony szeleteket fogok. :) Szeretem a keretet, csak ezért nem hagytam még abba. :)
Ez érdekes, ez a labruska íz, másnéven rókaíz a szőlészet-borászatban szitokszó, ilyen szőlőből készült borokat nem is engednek kereskedelmi forgalomba.
Ezek a szőlők nem számítanak nemes fajtáknak a szőlőínyencek körében, viszont igen ellenállóak a betegségekkel szemben, és a metszésük sem igényel nagy szakértelmet, ezért népszerűek mégis a kiskertekben.
Valamikor nekem is volt Feriszőlőm, és Izabellám is, de tényleg elmaradtak ízértékben az igazi csemegeszőlők mellett. Még az Otelló is ideszámít, még annál is érezni evéskor ezt a jellegzetes, kicsit csípős ízt, gyerekkoromban nem is ettem meg, pedig fogalmam sem volt a szőlők minősítéséről, de kiköptem, hogy csíp...
De mégis sokan szeretik az Izabellát is, aki rákapott fiatalon, az ragaszkodik hozzá, egyik ismerősöm felesége ragaszkodott hozzá, hogy a sok finom szőlő mellé telepítsen a férje egy tő Izabellát is a szülőfalujából, mert ez volt gyermekkora szőlője. Ja, és igazi tömény szagosszőlő.
Gondolom, a dobozos szőlőital is ilyesmiből készül, mert az illata olyannak tűnik.
A falubeliek Izabellának mondták, de nem biztos, hogy az. Már ott volt, mikor anyámék nagyjából 50 éve megvették a házat. Elég vastag, köpködős héja van, a magja se kevés, de az íze jó, labrusca jellegű.
Ráadásul a sünök is a komposztban szoktak lakni, nem örülnének neki.
Így két év mindig kell, hogy megérjen, és vannak benne nyersebb részek is, azt átdobom a frissebb kupacra. Így is elég szokott lenni, amit széthordok. Szitálni nem szoktam.
Pontosan! Ez olyan, mint a kőleves. Ha ennyit forgatom, akkor anyag nélkül is nagyon jót teszek vele, de hát kinek van erre energiája? :D Talán pont azért fizetném ki azt a nem kevés pénzt, hogy már hozzá sem kelljen nyúlni.
Érdekelt a bomlás indító, ezért olvastam róla. ha te használod, le a kalappal, nagyon jó erőben vagy.
Ezt írja: "100 kg komposztálandó szerves anyag felületére 150 gramm, vízzel alaposan elkevert terméket ajánlott permetezni, majd a halmot átforgatni. A termék mikrobáinak minél nagyobb felületen történő érintkezése az alapanyaggal kulcsfontosságú, így a hatékony keverés is. 10 nap múlva ugyanekkora mennyiséggel célszerű a műveletet újra elvégezni. Ezután néhány naponta, termék hozzáadása nélkül érdemes a komposzthalmot alaposan átforgatni."
Ennyit keverni-forgatni felér egy alakformáló edzéssel. Még aztán 1 kg 3.000ft. :)
Nagyon meglehet hogy vakond túrta ki a földet. Ilyen nálam is szokott lenni. Most pedig mikor kibontottam a komposztot, többfelé kunkorodó járatokat találtam. Ha nem a pétisó öli ki a gilisztát, majd kiszedi a vakond. Lényeg hogy ne legyen. Ott se! A kertben már csak elvétve lehet találni gilisztát.
A komposzt kiömléssel kapcsolatban: már arra is gondoltam, hogy az is lhet, hogy egy vakond túrt fel pont ott, mert tényleg nagyon szuper morzsalékos komposzt halom volt a láda mögött, ahol a deszka kilazult.
Idéntől kezdtem el a műtráyázást. 30-40 cm rétegenként egy marék pétisó, nyáron vízben feloldottam. Most összel, csak rászórtam, esett eső rengeteg. Azt láttam, h. gyorsan rokkan. A végeredményről tavasszal beszámolok, és akkor figyelem a giliszta populációt is.