Két fiatalnak külön gratula a góljukhoz,főleg a Kristófnak,akinek élete első felnőtt meccsen elért góljának örülhettünk.
A csapatról talán mindent elárul,hogyha azt mondom,hogy bárcsak most kezdődne a bajnokság,és szerintem biztos dobogós helyezésre lenne esélyes a gárda!Csak így tovább...!
Paksi FC- Tamási 2009 FC (0-1)0-1
Gólszerző: Aschermann.
A hazai csapat kihagyott egy büntetőt,a mieink több helyzetet is kidolgoztak,de egy szabadrúgás után lecsorgó labdát sikerült "csak" értékesíteni.
Szép volt fiúk!
Hajrá Tamási!
Tegnap megjártam Kárpátalját,más néven Ukrajna keleti részét.Szerda hajnal fél háromkor indultam,és ma hajnal fél háromkor értem haza az 1100 km-s útról,úgyhogy végig én vezettem,és kb. egy órát aludtam hazafelé az autópálya mellett.Pesten még egy autó csatlakozott,de azt már az induláskor tudtuk,hogy csak az én autómmal fogjuk átlépni az ukrán határt,mivel csak az én autóm volt a saját autóm,a másik más személy nevén volt.A terv az volt,hogy gyalog átjönnek a másik kocsi utasai a záhonyi határon,és onnan taxival jönnek Ungvárra.Három óra alatt értünk le Pestről a benzincsempészet fellegvárába,ahol már a híradásokból megismert 6 km hosszú kamionos sor fogadott,de szerencsére ez a személyautó forgalmat nem érintette.Viszonylag hamar átértünk az ukrán oldalra,miután a egy helyi autós kioktatott,hogy melyik ablaknál mit és hogyan illetve hová tegyek!:)A határhídon való áthaladáskor viszont már eldöntöttem a több tucat belépésre váró autót látva,hogy visszafelé egy másik,kis határátkelőn fogok megpróbálni hazajönni,ahol remélhetőleg kisebb a benzinturizmus.Viszont ekkor jött a hidegzuhany,ugyanis a másik autó utasait nem engedték be gyalog a határátkelő területére,így kénytelenek voltunk egy kocsival elindulni Ukrajna belseje felé,hogy legalább mi támogathassuk a nagy Honvédet az ukránok elleni küzdelemben.Innentől kezdve döbbenet volt tapasztalni,hogy itt mintha megállt volna az idő 30 éve a kommunizmusban,és Kamazok,Zilek,UAZ-k,Volgák,valamint szinte az elenyészetig lepusztult lakóházak váltogatták egymást.Ungvár közelében tudtuk meg,hogy Ungvártól 10 km-re lévő faluban lesz az edzőmeccs,és innen kezdődtek számunkra is a bonyodalmak.Beérve Ungvárra sehol semmilyen közlekedési tábla nem utalt az általunk keresett településre,keresztül-kasul bolyongtunk a városban,kb.20 embert kérdeztünk meg magyarul,de kb.4-n tudtak csak magyarul,de az általuk megadott irányok sem mindig voltak a legvalósabbak,de legalább segítőkészek voltak.Az egyik hölgy ráadásul úgy köszönt el tőlünk,hogy:”Nézzük ám a Valóvilágot!Az Alekosz a kedvencünk!”Nagy nehezen megtaláltuk a helyes utat és az egyórányi időeltolódásnak megfelelően a meccs ottani 13 óra szerinti kezdése előtt egy órával ott voltunk a festői környezetben ,egy magyar várrom alatti erdő tövében elhelyezkedő fullextrás,középkori bútorzattal ellátott,minden igényt kielégítő hotelnál,amely egyben a csapat szállása is volt,és a komplexumhoz tartozott egy műfüves nagypálya,kültéri medence és egy szintén műfüves tengőpálya.Az iszonyatos szegénységben érdekes volt ezzel a luxus környezettel találkozni.De nem ez volt az egyetlen meglepetésünk,hanem az,amikor negyed órável a meccs kezdése előtt kiszállt egy lesötétített,neve sincs,műszakilag igen kockázatos „fekete” taxiból,gépjárműből kiszállt a határon marasztalt négy társunk,akiket kitörő örömmel fogadtunk.Italoztunk még egyet a hotel éttermében,majd kikerültek a zászlóink a pálya melletti kerítésre,és addigra összegyűlt mintegy 150 fociszerető is,akik közül többen is magyarajkú,ukrán állampolgárok voltak,akik nagy örömmel fogadták Puskás egykori csapatát.A mérkőzést 2:1-re sikerült megnyernünk,a kárpátaljai erdőkbe pedig fel-felhangzott jó néhány magyar rígmus ,majd a mérkőzés után elindultunk Munkács érintéséve Beregszász felé.A munkácsi vár közelében iszonyatosan kellemes érzés töltött el,felidézve őseink emlékét,de sajna az ukrán utak milliónyi gödre,harckocsiakadálya hamar visszazökkentett bennünket a rideg és hideg valóságba.Beregszászra érve szintén nagyon tetszett,hogy itt mindenki beszélt magyarul,betértünk egy marketbe elkölteni maradék hrivnyánkat,majd besoroltunk a kis határátkelőn előttünk álló,mintegy tíz autó mögé.A határon kb.másfél óra alatt értünk át,ahol a magyarajkú ukrán határőrök érdeklődéssel vették,hogy miért vagyunk képesek ide elutazni egy edzőmérkőzés erejéért,valamint remélték,hogy nem soká Beregszászon is vendégszerepel a Kispest.
Tamásiba szinte percre pontosan 24 óra utazás után értem haza egy kissé(nagyon) fáradtan,de mindenképp ismét egy óriási élménnyel gazdagodva!
Holnap pedig irány Szombathely,ahol egy szurkolói focin veszünk részt!
Kedd este hazaértem Barcelonából,ahol próbáltam két Barca játékost leigazolni,de sajnos ingyen nem akarnak focizniJ))
Szombat reggel 6 órakor tizenöten indultunk el a brigádból egy Wizzair géppel,és délelőtt 11 órakor már a 4 csillagos hotelben(Hotel Amister) voltunk,amely kb.500 méterre volt a főpályaudvartól.Szombat délután felvettük a meccsjegyeinket,amely a legfelső szektorba szólt,amely tériszonyban szenvedőknek nem ajánlottJ)!Délután résztvettünk egy stadiontúrán,amely egy életre szóló élmény,és láthattuk a megnyert kupákat,század eleji cipőket,ruhákat,digitális asztalokon pedig végig lehet követni video és fényképfelvételeken keresztül az FCBarcelona teljes történelmét.A gyep mellett a kispadoknál fantasztikus érzés volt állni,és nézni az iszonyatos magasságokba emelkedő tribünöket,valamint beleélni magát az embernek,hogy milyen sztárok mentek végig azon a játékoskijárón,ahol mi is végigsétálhattunk.Készült egy közös képem a Messivel,majd a múzeum előtt megcsodálhattuk Kubala szobrát,akinek szobrával a Csokoládé múzeumban is találkoztunk két nap múlva.Este 6 órakor még ketten a Levivel elmentünk a meccséhségünket csillapítandó egy Barca „B”-Rayo Vallecano meccsre,majd este három negyed nyolckor már Messiéket néztük a Nou Camp tribünjéről.A második számú csapat meccsére járnak helyi „vadak”,és kb.200 fős mag szinte folyamatosan danolászott,valamint sűrűn szidták a kb.hasonló létszámban jelen lévő vendégeket.A stadion a nagy stadion és a sportcsarnok mellett volt található,és kb. 5000 néző volt jelen a hazai viszonylatban fullos „kis” stadionban.Itt teljes motozás volt(a biztonsági főnök ezután a biztonságunk érdekében átvezetett bennünket a főtribünre),míg a Nou Camp-ban semmilyen motozás nem volt.A Racing Santander nem volt komoly falat a Barcelona számára,és a második félidőt már a régen szebb időket élő Boixos Nois helyén tekintettük meg,és kb.20 méterre volt tőlünk a Valdez kapuja.A hangulat szurkolói szemmel katasztrofális volt,kb.25-n szólaltak meg tizenöt percenként,és a hivatalos himnuszt énekelte egyedül több ezer ember,illetve akkor amikor a Messit,Xavit,Iniestát és a Pedrot éltették.Az tuti,hogy nem érdemlik meg ezt a csapatot a katalán szurkolók,ha nekünk lenne ilyen futballtudással rendelkező csapatunk,akkor a csillagot lehoznánk értük az égboltról! Másnap reggel elmentünk először az Espanyol stadionba,ahová nagy szerencsénkre be is tudtunk menni,mivel egy gyerektorna volt a helyszínen,és a főpályán folytak a meccsek,így itt is teljesen be tudtuk járni a stadiont,és a gyepre is rámehettünk,valamint a tribünön egy olyan csócsóval állt módunkban játszani,amelynek a figurái faragottak volt,külön lábakkal és kezekkel,valamint az Espanyol és a Barcelona mezeiben tündököltek a játékosok.Magáról a stadionról még annyit,hogy a hivatalos barcelonai útleírásokban meg sincs említve az Espanyol stadion,és mi is nem kis kutatómunka után találtuk meg a stadiont,amely ráadásul egy vadonatúj stadion,amelyet 2009-ben adtak át.Ezután megkerestük a Barcelona edzőközpontját,ahol a felnőttek részlege hermetikusan el van szeparálva,de meccsnap lévén meg tudtuk nézni a női csapat,és az egyik ificsapat meccsét!Természetesen itt is minden pálya fullextrás volt.
Eddig tartott a futballturizmus,ezután pedig éltük a normál turisták életét,és az összes látványosságot megkerestük,végiglátogattuk.Vasárnap és hétfő este is reggel nyolctól este nyolcig róttuk az utcákat,utaztunk vonattal,metróval,villamossal,libegővel a tenger felett,fogaskerekűvel,hegyi busszal,városi busszal.A teljesség igénye nélkül a következő nevezetességeket néztük meg:
La Boqueria piac La Sagrada Familia Güell Park Csokoládé múzeum Casa Mila Gaudi ház Casa Batllo Katedrális Parc de la Ciutadella Állatkert Tibidabo-Vidámpark Diadalív(Arc de Triomf) La Rambla Aquarium Torre Agbar Font Magica Montjuic
Olimpiai park és stadion Libegő Homokos tengerpart
Összeségében egy valóban gyönyörű várost nézhettünk meg,amely egy igazi turistaparadicsom,nagyon profi tömegközlekedéssel,magas árakkal.Aki teheti,annak mindenképp ajánlom a várost,a stadionokat,és hogy egyszer az életben jusson el ide,de mégegyszer nem mennék vissza!Jövőre,ha minden igaz,irány Madrid!
