Inkább ne hozd ide a nyuédzset! Ott mászkál mindenki az elmult életeiben. Nem hinném, hogy értelme lenne neki. Azt sem hinném, hogy emlékeznénk elmult életünkre, hiszen a felettes énünk, ahogy ti hivjátok, nem azért van, hogy filmszerüen elszorakoztasson minket elözönek vélt történetekkel. Nem is hinném, hogy a felettes énnek emlékezete lenne ilyen formában. Ez belemagyarázás...
"Továbbra se értem, mit akartál közölni az irániakon segítő keresztények említésével."
Az egész onnan indult, hogy valakitől megkérdezted: miért Christian, miért nem Jéus?
A kérdés részben jogos volt, mégis próbáltam valamivel illusztrálni a különbséget a tanításokban.
Azt persze én is vérlázítónak tartom, hogy itthon a hajléktalanok megfagyhatnak, stb... (Remélem, ez még belefér a "filozófia" kategóriába.)
"Azon tűnődöm, amikor önmagamat, illetve a jelenlétemet bizonyos szempontból, köhhöm, szeretném fölismerni egy csinos hölgyben. Mondom: -ben,"
:):):) Huncutkodsz?
Vissza a témára:
Perfe, hogy feretet! Csak a feretet! Mondom! Viszont ez egy érdekes dolog. Mert nem azokat a dolgokat szereted benne ami bensődben a felszínen van, amit úgymond szeretsz. Megpróbálom elmagyarázni. Mondjuk egy jó bulin meglátsz egy léányzót. Még nem beszéltél vele, de a testbeszéde máris ezernyi olyan információt elárult róla, amiről tán maga sem tud. Ezt lehet tudatosan is befogadni, de ha nem megy, akkor elintézi a jó öreg ösztön. Persze a második esetben nem vagy annak tudatában, hogy mi is tetszik benne igazán. Szal' már messziről hatást gyakorol a kislány. Később szóba elegyedtek és kölcsönös a szimpátia, mert a lány is fogja a te jeleidet. Itt lehetne happy end is, de tegyük fel a varázs okulárét és nézzük meg, hogy mi is történt valójában. Tegyük fel pusztán a szemléltetés kedvéért, hogy erősen domináns alkat vagy és ez a párkapcsolataidban is meglátszik. Mit mutat a szemüveg ha ránézel a lányra így messziről? Az egész személyisége szubmisszív. Máris megvan, hogy miért tetszik. "No de hát én nem vagyok az, hülye a példa!" Biztos hogy az? Persze, hogy nem. Szerintem nem is kell már a szemüveg, érted, hogy mit akarok itt rizsázni. A feretet már csak ilyen huncut bigyó!
Zealander
Ui: és hogy lásd a Mestert, belinkelem a képet amint rajta van. Balról az első:)
"Az nem jelent semmit, hogy csendben teszi, mert ott "belül az ego hangicsál"."
Hát persze, még így is "hangicsálhat". Én csak azt szeretném kinyögni, hogy Jézus nem játszott lélekbúvárt "ego" meg "megvilágosodás és társai" fogalmakkal, hanem azt mondta: "Kövess engem!"
Vagyis elég határozottan CSELEKVÉSRE szólította fel az embereket.
(A következő nagy téma persze az lehetne, hogy jó-e mindig a nagy jót akarás, stb...)
Részemről teljesen érdektelen a reinkarnáció léte, mert sem hitben sem a való életben nem oszt nem szoroz számomra. Lényegtelen, hogy előző életem volt-e és én voltam-e Iván Szlapotyin a hős brigádvezető. De a meskete talán arra jó volt, hogy magát a fogalmi rencert összegezzük.:)
Amit leírtál azt a gnoszticizmus vallja. Nagyjából úgy ahogy elmondtad. Már megint Iadbalaoth. Ejnye:)
Azon tűnődöm, amikor önmagamat, illetve a jelenlétemet bizonyos szempontból, köhhöm, szeretném fölismerni egy csinos hölgyben. Mondom: -ben, akkor már az is feretet, Kedves Mester? Mer' én azt mondom a magam hímsovén egodisznóagyammal, hogy az, de még mennyiresőt, de hát... vitatható talán.
Ööö... Hátezkisséhogyismongyam... Imidzs-/imázsromboló... Ehhöm... Nekem a reinkarnáció sose volt emészthető. Szép mese, elismerem, de az ég világon semmi alapját nem látom, főleg amióta ugyebár majd' minden "reinkarnálódott" hölgyismerősöm kurtizán volt vagy Párizsban vagy Velencében... Mér' nem volt senki bicikli vagy teve vagy molnárné? Sajna a tudat kialakulása mögé nem szükségszerűen látok bármiféle felsőbbrendű erőt, de ez, tudom, már az én bajom.
Hacsak... hacsak nem mondjuk azt a régi mesét, hogy van a szuperego, akit nevezzünk mondjuk Istennek. Ez az illető öröklétű és mindentudó. A mindentudás természetesen időtől független, tehát úgy is mondhatnánk: egyszerre ismeri a múltat, a jelent és a jövőt. Ez azt is jelenti, hogy pontosan tudja, milyen érzés Zelandernek meg req999-nek meg AJC-nek lenni, de nem csak a mi jelenlegi életünk szerint, hanem minden más permutációval együtt. Ezt a gondolatmenetet folytatva onnan is nézhető az egész, hogy mi, akik egónak tartjuk magunkat, csupán Isten megfelelő emlékei vagyunk, és csak számunkra tűnik időbeni haladásnak a létezés. Na... nem mintha ezzel bármit is lehetne kezdeni, de ha még belekeverjük a kristályokat meg a csakrákat is és egyúttal dicsérjük kicsit Buddhát ÉS Jézust, szerintem menő vallást lehetne alapítani rá... :]
Hehe, én a szeretetet (és a vonzódást úgy általában) úgy szoktam elképzelni, hogy ilyenkor az ember tulajdonképpen önmagát fedezi fel a másikban, és ezért amikor "jót" cselekszik, törődik a másikkal, saját magának tesz jót, kedvez vele. Szóval naná, hogy egoizmus! :] Aránylag empatikus ember szoktam lenni, vagyis bele tudok érezni mások (akárki) gondjaiba, bajaiba, de a túlélés érdekében kifejlesztettem egy biztonsági kapcsolót, amivel tojni tudok mások bajára. Muszáj. Ignorance is bliss.
Maharshi? Nem hallottam még róla, de az idézet alapján nem hiszem, hogy nekem való. :] Én sokkal megvilágosodottabb vagyok nála, mert még kevésbé akarom/tudom elmondani, hogy milyen az. Hát minek olvassam egy amatőr visszaemlékezéseit? (Titkom: idejekorán [csettint]ettem... ;])
"Nem mernék rá fogadni, hogy ez csak Jézusnak jutott az eszébe."
Hát nem is. Zsidó gyakorlat, hogy a zsinagóga egyik elkülönített részében (kis szobában) pénzt dobnak be egy ládikába, perselybe, akármibe. Vagy akinek szüksége van rá az elvesz belőle. Így az adakozó nem esik a büszkélkedés csapdájába, a rászoruló pedig nem érzi magát megszégyenítve.
Zealander a térdére ülteti Req999-et és elkezd mesélni.
Szal': Ha a reinkarnációt elfogadjuk alapnak, akkor az embör mikor még nem születik le, egyfajta jelleggel bír a valós énjével amit sok néven neveznek a különféle vallások. Hogy egy ismert és tán közös definícióval éljek, ez nem más mint a Crowley féle Akarat vagyis az Őrangyal, aki nem mááás mint a felettes énünk. Ez fontos!
Most képzeld el, hogy megfogansz és egyszer csak, hipp-hopp a szülőcsatornában találod magad. Hosszas kínlódás után a világrajössz és a felettes éned beöltözik afféle álcaruhába, hogy mint Mátyás Király álruhában járja a mundán világot. Miért? Aszongyák azé', hogy így lehetőség legyen mindenféle érdekesség megtanulására. Ez nagyon, nagyon fontos!
Zealander befejezi a mesélést, lerakja Req999-et a földre, majd ad neki egy szép nagy nyalókát.
Menj szépen játszani, de ha meglátom, hogy megint a macskát kínzod!!! Gyerekek...[mosolyog]
Miért nem reklámozza esetleg valaki a karitatív természetét? A természet "szigorú" törvényei alapján kezdek gondolkodni.
Mindennek oka van, és minden azért történik, hogy a cselekvő fennmaradjon, életben maradjon, lehetőleg gyarapodhasson.
Minek megy valaki Iránba segíteni, amikor mehetne a szomszéd faluba is, mert ott is találna kellő számú nyomorultat? Nyilván azért, mert megteheti. Van rá lehetősége, főleg anyagi lehetősége, de természetesen nem érdemes kifelejteni a ráfordított időt, ha valaki személyesen is a tiszteletét akarja ott tenni.
Ha kitudódik valakiről, hogy van pénze, főleg olyan luxusdolgokra, mint az irániakon való segítés, mire hivatkozzon, amikor az adóhivatal vagy a kölcsönért kunyeráló rokonok, barátok felkeresik? Talán jobb az ilyesmiről hallgatni.
Vélhetőleg akik nagyokat nyernek a különféle szerencsejátékokon (mondjuk lottón), azért nem reklámozzák magukat, mert esetleg fölkeresi őket a fúrógépes ember, aki először szépen elkéri a pénzüket, és ha nem adják, esetleg a nála levő fúróval helyes lyukat sikerít az ember térdkalácsába, ami fölöttébb fájdalmas és meggyőző érvelési technika.
A hatalom megtartásához is erő kell, és az egyik lehetőség, hogy szürkébbnek mutatom magam, mint amilyen valójában vagyok.
Persze ideszámíthatjuk még azt a fajta önigazolást, ami a mártírszereplési vággyal társítható. Az ilyen ember félig-meddig mazochista, örömét leli a szenvedésben, lemondásban, és ha elmondaná másnak, csökkenne az "önzetlenségi" faktora, és hát persze Jézus is javasolni merészelte, hogy csöndben adakozzanak a hívei. Nem mernék rá fogadni, hogy ez csak Jézusnak jutott az eszébe.
Őszinte részvétem barátom. Sajnos a hülyeség mindig eléri az embert. A legdühítőbb az, amikor olyanokat szekálnak akiket kedvelünk. Egoizmus mi? Na és ha nem lenne ez? Vállunkat rándítva tojnánk barátaink bajára s gondjára?
Osho: azt nem olvastam, hogy mit írt az öreg a halálról, de bepótolom. Oszt' beszélhetünk róla ha érdekesnek találom. Maharshi bácsi könyvét ismered? Szvsz ő írta le a legjobban az ego mizériát. Róla tudni kell, hogy egész életét egy kis templomban töltötte el, afféle megvilágosodott remete volt. Ő maga soha nem írt könyvet, egy ámerikai cháver jegyezte le mondásait. Remek válaszai vannak a kisöregnek.
Ámerikai: Mester, Mester!!! Mongya má' el, hogy milyen überállat érzés a megvilágosodás!
Maharshi: Hááát..elmondom én fijam! Izé..szóval...nem t'om. Látod! Ilyen a megvilágosodás! Na.
Az nem jelent semmit, hogy csendben teszi, mert ott "belül az ego hangicsál". Most egy klasszikust idéztem, azaz magamat:) Öhm. Beeezonyára vannak mindenféle ilyen és olyan segítőkész emberek, de nehogymá' azon múljon, hogy valaki csendbe' tegye a dolgát. (A hangoskodókat, mellveregetőket én sem szeretem, de ne sarkítsunk.) Szerintem a segítségnyújtás teljesen vallás független. A vallás max hozzáad valamit, de el is vehet.
DE van egy másik fogalmazása is. Az ego a jelen életünk személysége. Az önvalo, vagy selbs, vagy athman az örök életünk "személysége" HA a kettö összeolvad, mindent látunk és tudunk a világrol, és valoban, ha az egot akkorára fujjuk, hogy minden belefér, akkor is mindent látunk a világbol...
Továbbra se értem, mit akartál közölni az irániakon segítő keresztények említésével. Biztos nem azt, hogy aki nem segít, az biztos nem keresztény, mert nem elég irgalmas...
Mi a különbség a jézusi önmegtagadás és a "keleti egóról" való lemondás között? Az én értelmezésemben az ego, a tudat egy független "szemlélőpont" a létezésben, az a valami, amitől az egységből ki tud válni, önállóan létezni tud a "másik" (nézőpont), amivel felfoghatja az önnön létezését, mert van mihez, van máshoz viszonyítania. (Bármi relatív csak legalább két szereplővel képzelhető el.) Amíg ez a "kettősség" vagy "többség" létezik, amíg nincs valódi egységtudat, addig a "korábban" azonosként, egylényegűként létezőket "más"-ként fogja fel. Ahhoz, hogy ne valamiféle jehovatanúja módon szembefordulva a "normális" élettel menjen a "gyűlölködés", szerintem az a felismerés (vagy elismerés) szükséges, hogy az egyén felfogja: azzal, hogy visszaolvad a mindenségbe, nem szűnik meg, csupán a magányosságát veszítheti el, ami innen, a szenvedésteli létezésből nézve nem tűnik rossznak, főleg hogy azokkal a dolgokkal, amiknek a létezése örömet szerez nekünk, "odaát" is találkozunk, sőt, egyek leszünk. Énatiedteazenyém, de ásókapaSE. Az egységgé váláshoz két utat látok: az egyik a mindenről való lemondás, az ego elsorvasztása, a másik pedig ennek az ellenkezője, az ego felpuffasztása, és ekkor jön az a vicc, hogy a semmi azonos a mindennel.
A "meggyűlöli" szó szerintem is rossz, de elég sok kézen-nyelven át olvashatjuk ma a Bibliát, úgyhogy nem tartom kizártnak, hogy az a tanítás "eredetileg" nem is szólt semmiféle gyűlölködésről, hanem inkább valamiféle elhatárolódásról, és egyszerűen csak valamelyik buzgó szövegíró értetlensége miatt alakult át gyűlöletté. Talán ehhez még érdemes hozzátennem, hogy eddigi ismereteim alapján a Biblia (az Ó- és az Újszövetség egyaránt) amolyan "klasszikusok diszkóritmusban" csipegetés a korábbi világnézetekből, és emiatt van ez a nagy trükközés vele, de akkor éppen el tudták adni a gyűjteményt, már meg már ciki volna beismerni, hogy mennyire félrement a szekér.
Ja, és pont az a lényeg az egészben, hogy Iránba menni, meg mindenféle jótékony dolgot cselekedni lehet ám irdatlan nagy egoval is. Kivétel, ha ezt csendben teszi valaki. Na az valóban egotlanság. De még mindig ott van a nagy különbség, hogy a keleti "egotlanság" épp hogy nem cselekvésre ösztönöz. De én sem akarok ebbe mélyebben belemenni.
req999 és Zea: ti nagyon figyelmetlenül olvastatok engem. Én is azt írtam, hogy nem csak keresztények mennek. Szó szerint:
"Az igaz, hogy nem csak keresztények mennek oda segíteni, mégis, aki keresztényként megy oda, az nyilván a saját hitétől vezérelve megy."
Ami pedig az ego-t illeti: naná hogy van szó Jézusnál önmegtagadásról! Csakhogy ez egyáltalán nem ugyanaz, mint a keleti "ego" fogalom.
Ahhoz, hogy valaki megtagadja, vagy "meggyűlölje" saját magát, családját - igen erős ego szükségeltetik. Milyen érdekes, hogy maga a szó is: "meggyűlöli" - elég erős egot feltételez.
Zealander: Valóban lényeges a humorérzék, ebben a legmesszebbmenőkig egyetértünk. Örültem a találó és jópofa szövegnek, főleg hogy nemrég bemutattad IRL is, és már akkor is nagyon tetszett. Most talán azért nem volt érezhető részemről, hogy valóban tetszik a poén, mert a nagyon távoli rokonságom egy hitgyülis tagja még egy hitgyülishez mérten is megdöbbentően és vérlázítóan pondró módon viselkedett egy hozzám közelebb álló rokonommal, és emiatt épp nincs igazán cifra kedvem. De azt hiszem, érdemei elismeréseképp szögesdróttal fogom kikötözni az illetőt egy mindentől távoli erdőben és zsilettpengével fogom szép lassan lenyesegetni róla a különféle darabkáit, amikkel attól kezdve táplálkozni fog. A sebeket természetesen só bedörzsölésével tervezem emlékezetesebbé tenni. Persze nyilván csak viccelek, és nem is gondolom komolyan, elvégre hülye lennék ezt megírni egy publikus fórumra úgy, hogy könnyen visszanyomozható vagyok, hiszen sosem rejtőzködtem. Mindegy, szót sem érdemel, csak kicsit fel vagyok háborodva, és talán nem figyelek mostanában annyira, mint szoktam.
Oshóra visszatérve, ugyan általában kedvelem az öreget, de sokszor elegem is van belőle. Amiket a halálról összehazudozott valamelyik könyvében, az nagyon fölidegesített. Azt hiszem, kábé az volt a tűréshatárom, amit az öreg akkor és ott átlépett. :]
Sophia_: Írod, a keresztényeknél nincs olyan, hogy "ego", és nincs "megvilágosodás", helyette van a "megtérés".
Aszongya a Lukács, hogy:
14,26. Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
[...]
33. Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
34. Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
Ugyan miért olyan tökjó Jézus szerint lemondani mindenről, a javakról és a szeretteinkről is? Állítólag ez a srác hiperjóságos volt, mégis, mifenére gondolhatott ezzel? Hát, talán épp arra, hogy az a bizonyos tudat, ami az istenhez hasonlatosság teszi az embert (vö. Móz1 1,2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. [...] 26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra;), az akár EGY is lehet, tehát az, hogy mi, emberek különállóknak tartjuk magunkat, az a bizonyos szűrő miatt van, amiről itt korábban szó volt. Ha valaki legyőzi ezt a szűrőt, nem ragaszkodik az egyénekhez, még saját magához sem, az visszajut az "egy"-be, ahol eleve mindenki és minden ott van, csak úgy sokkal jobb minden.
Ez az okfejtés valóban annyira távol állna az egótól és a megvilágosodástól?
Azt igazából nem értem, hogy az iráni bajbajutottaknak szóló segítségnyújtáshoz mi köze van Jézusnak. Feltételezem, más vallású emberek is segítenek, ha tehetik, és van olyan "Jézus-hívő", aki nem segít. Na, közben látom, hogy Zealander ugyanezt írta... Vajon mér' kedvelem én ezt a Zembert? :]
Miért ne lenne a keresztényeknél olyan fogalom, hogy ego?? Tudtommal az ego nem vallási, hanem pszichologiai fogalom. Az már más kérdés, hogy a New age kisajátitotta, és néhány? mester? ezzel operál...
Én ilyet nem mondtam, hogy egy guru mellett nyugi van. Szép is lenne:) Azt Christian-ra mondtam. Olvasd csak el újra az Osho idézetet!
Szvsz a Bibliában is megtalálható az egó fogalma, persze máshogy nevezik a kölköt, de felismerhető. Itt főleg az Újszövetségre gondolok, ahol a tudást, okoskodásnak mondják, a bölcselkedést balgaságnak. Farizeuskodás. A "modern" ezo-s ego-t is így szokták magyarázni, Christian is kitért erre, hogy mit se számít mások okoskodása, mert az csak a sajátja, a saját szűrőjém ment át, bla-bla-bla.
Szerintem rengeteg ember megy segíteni, aki meg egyáltalán nem keresztény. Az a keresztény aki meg esetleg nem megy, attól még keresztény marad. Bárki aki segíteni megy az jó ember, de aki nem az sem rossz. Izé. Érted:)
