nah várj, az interkommunikáció egyáltalán nem egyenlő az interperszonális kommunikációval.
a belső beszéd meg megint egy külön téma.
a nickek csak egyfajta leképződései a személyiségek bizonys aspektusainak. nagyon-nagyon sokminden bnnefoglaltatik, de előfeltételezni bármilyen kombinációs tartalmat nem célszerű.
ráadásul a Metában vagyunk, ahol a játéktéren mindenfajta kommunikációs, és személyiségtartalmi szabály megdől. főleg a régi motorosok részéről. az újak pedig vagy megértik, vagy megértetik velük. általában ez utóbbit csak én szorgalmazom, a többiek nagyívben tesznek arra, hogy bárki is értse őket.
ezért -is - írtam alant le azt, amit..
a stílus mögé feltételezett viselkedésmotivációkkal nagyon kell vigyázni. itt pláne...
Na, jó!
Előzetes definíciód szerint a fórum és chat kommunkáció interkommunikáció. Egyes kommukációelméleti felfogások azonban a személyközi kommunikációtárgyalásakor sem mellőzik az interperszonális kommunikáció folyamatainak elemzését, ezt belső beszéddel( és a belsőképlátással)azonosítják.
Segít a dogmatizált dilemma feloldásában az ha megkülönböztetjük a komplementer kommunikációt a szimmetrikus kommunikációtól.
A nick nevek mögött emberek léteznek és a személységük, egyéniségük, kreativításuk. A kreatívitáson belül megmutatkozik a fluenciájuk, flexibilitásuk, organilitásuk, szenzibilitásuk,elaborációjuk és még nem beszéltünk a redefinícióról.:)
a jelentéstartalom szubjektivitása még a face to face helyzetekben is erősen szubjektív, de psuzta írott szövegben - fórum és chat esetén legfőképpen -, még inkább az. a fórumközeg pedig erősen torzít ezen, még a nick személyiségstílusa is torzít ezen.. nicket írok, mert nem az egyedet tükrözi a nickje..
a jelentéstartalom mindig szubjektív. én írok valamit, te értesz valamit, arra reagálsz, én abból értek valami, stb, de ezek nem biztos hogy a szándékokat, motivációkat tükrözik, sőt! a metakommunikáció hiány - mi a kommunikáció 92%!-át teszi ki face to face helyzetben -, nem tudja ezt a hátteret pontosítani..
csak azzal szembesítettél, amit _Számodra_ a szavaim jelentettek..
Nem, nem ez történt. Nem manipuláltalak a szavaimmal Téged.Én egy verbális tükröt tartottam eléd,amit most is megtehetnék mert nem értettél meg.A saját szavaid jelentéstartalmával szembesítettelek.
van az írásos kommunikációnak egy pszichoanalitikus értelmezése a Fórumok, és chatek esetén:
Primitív elhárító mechanizmus egy formája: projektív identifikációnak hívják.
Az inger - amit a másik ír, kivált bennem egyfajta régen berögzült - konfliktus esetén csak! - frusztrációt önmagamról, a személyemről, stb. Ez a frusztráció kivált belőlem egyfajta énképet önmagamról, amit kellemetlennek élek meg, ezért a másikra vetítem - projektálom - a képet. Pl. ha megalázottnak érzem magamat, úgy viselkedek, mintha a másik megalázott volna - azt is észlelem az írásából -, és ennek megfelelően megalázkodva írok vissza neki. Ő erre nem tud mit lépni sokszor: jönnek a magyarázatok, értelmezések, stb. A kommunikció megszakad, és átterelődik a téma adott ember fusztrációjára. Terápiában a szemfüles terapeuta észleli, hogy mi történik, és úgy viselkedik - vannak erre technikák -, hogy az adott illető egy pozitív énképet lásson önmagáról, amelyet el tud fogadni, és azt magába integrálja, indentifikálja. Innen az elnevezés..
So, a neten zajló folyamatoknak, konfliktusoknak van egyfajta természetes tudati viselkedési alapja - ez a projektív identifikáció -, amit kisgyerekkorban a saját egyéniségünk kialakításához használunk, ezen keresztül alakul ki az énképünk. A mechanizmus maga továbbfejlődik egy úton, másikon megmarad vészeszköznek, ha olyan jellegű sérelem ér bennünket, amely a saját énképünket sérti, megingatja - ez regressziót hív létre, kvázi olyan tudati állapot áll elő, mint mikor még nem volt stabil énképünk magunkról -, így az eszköz is ehhez igazodik..
Ez egy oldalról lehet valakinek tudatos játéka, hogyan próbálja be ez által a másik stabilitását, önképét, viselkedését, lehet vele finomítani a kifejezéskészletet - sok konfliktus automatikusan életrehívja a finomításokat -, és lehet tudattalan folyamat is..
Most valami hasonló zajlott volna, csak nem ugrottam be, hehe...
Szociálpszichológiai szempontból is van erre pár kifejezés, de abba most nem mennék bele;o)
a szavakat sokszor úgy használjuk, mint megunt ruháinkat, nem figyelünk rájuk,jelentésüket saját nyelvhasználatunk alapján mi értjük de a kommunikáció értelme az információk cseréje lenne,a másik értsen meg bennünket és erre nem ügyelünk, nem magunknak írunk, beszélünk
őszintén én értettem, hogy mit írtál,de tettem egy absztrakt kísérletet, hogy reagálod le,ha félreértenek :-)
nem kell új lappal indítani, úgy érzem értjük egymást:-)
nem Rád utaltam a naívval, de megfogtalak..hm;oP
egy csomó dolgot úgy reagáltál le - én is;o) -, ami tanulságos volt. valóban élvezetes volt. de ha a továbbiakban _kommunikálni_ akarok Veled, akkor új lappal kell indítanunk;o)) mert így nekem nem megy..
A hsz.:-ból a nesze semmi fogd meg jól, jutott az eszembe. Olyan szépen hangzó dolog volt, a semmiről.:-)
Sajnálom. A konstruktív fájdalomkezelést szívesen megtanultam volna Tőled.Köszönöm tanácsod ,addig is megpróbálom az érzéseimet nem keverni.:-)
Helyeslem, hogy szót emelsz az absztrakt gondolkodás mellett. Félek, hogy (naivságom miatt) az absztrakt gondolkodás fogalmát nem jól értelmezem. Leköteleznél, ha elmagyaraznád a Te értelmezésed. Ha már a Metában vagyunk.:-)
Igazad van , a semmiről való fecsegést napi szinten meg lehet tenni.:-)
Nem kioktatásnak szántam. A semmiről való fecsegést napi szinten meg lehet tenni. Csak azért emeltem szót, ami képviselhetne egy absztrakt gondolkodásmódot, ha már a Metában vagyunk. Semmi többről nincs szó..
Nem kell meghalnia annak, akit elveszítesz ahhoz, hogy nagyon fájni tudjon, de ez mellékes.
S magunknál jobban szinte senkit nem szeretünk, ez az egoval jár, az ego a létezssel és alkalmazkodással. Egyszerű kauzalitás.
A fájdalom konstruktív kezelésére majd egyszer visszatérek, alapvetően egy a lényege, nem szabad keverni semmilyen érzéssel. Egyikkel sem.
Sajnálom. Tőlem csak ilyen szépen hangzó semmiket várhatsz.
Nagyon naiv vagyok, de tanulékony.:-) Igazad van az a sok film megártott.
A konstruktív fájdalomkezelést azt szívesen megtanulnám Tőled.
Hisz’ mestere lehetsz ennek a témakörnek. Határozott szavaid, kioktató stílusod,
erre utal. De én szeretek tanulni. S a valós élet talaján maradva (semmi filmélmény)
szeretném, ha egy gondolatkísérlet keretén belül a konstruktív fájdalomkezelést elmagyaráznád nekem. Van egy ember akit magadnál is jobban szeretsz( remélem van ilyen, mert csak akkor lehetsz a mesterem) és hirtelen meghal. Megtudod . Eltemeted. Fáj a hiánya.
Itt szeretnék utalni arra a szépen hangzó semmikre, hogy a fájdalmat adott „térben „ és „időben” ” embermódra „ elviselni nehéz. A fájdalom , a bánat mivé változtatja régi személyiségét. Hogyan lehet túlélni?
Ha megtisztelsz a válaszadással csak egyszerű szavakkal tedd!:-)
erről a nesze semmi fogd meg jól jut eszembe, mikor a kislányok azt hiszik, hogy az életben is úgy zajanak a dolgok, ahogyan a filmeken. nem tudom, miért, de ez ugrott be...
ez olyan szépen hangzó dolog volt a semmiről.. ezen valahogy túl kellene lépni, és konstruktívan kezelni, akár a fájdalmat is..
a közhelyesekkel semmi gond, ha van mögötte konstruktivitás.
A fájdalmat ,az legyen testi vagy lelki jellegű, az adott időben és "térben" embermódra elviselni nehéz.Az idő múlásával válik el, hogy személyégünkben mivé növekedik.
Vajon találunk egyáltalán olyan megnyilatkozást, amely annyira eredeti, hogy soha más által nem hangzott el?...
Ez a közhelydolog attól függ hogy az ami, vagy majmolás csupán.....
Nem akarom a http-t bánani, de mennyi közHELYES megnyilatkozása volt már ..
Gyűjtse, persze gyűjtse.. jó kis foglalatosság, de a sajátját is csatolja hozzá.
Jó szolgálatot tesz egyébként...
mert tanulunk belőle így fejlődünk.
Erről szól ez a topic..
Minden "meghalásban" benne csírázik valami új.
Úgyhogy akik esetleg beléd rúgnak, vagy belém, nem is tudják micsoda csapokat nyitogatnak meg.
Milyen nagyszerű dolgok fakadnak a fájdalomból...
Élni jó!
A legszebbek a "szürke, megszokott" hétköznapok.
Nem, ez nem egyhangúságot jelent, csak megszokott rendben mennek az életünk történései.
A hétköznapok teremtik meg az ünnepnapok örömeit.
