Nem biztos, hogy örül a Fehér Krisztina, hogy te próbálod népszerűsíteni eszméit, mert ő igyekezett nem szamárságokat beszélni.
Informális érvelés. Feltételezem, Fehér Krisztinának sincs szüksége fogadatlan prókátorra.
Ez ugyan nem sikerült neki teljesen, de ahogy te próbálod visszaadni a mondandóját, az durva, torzító karikatúra. Te frázismorzsákat sorjázol egymás után véletlenszerűen, amelyeket nyelvi tényekre nem tudsz vonatkoztatni.
Ekként terelés, alaptalan vád. Tessék EGYÉRTELMŰ adatot hozni a "torzításra", "frázismorzsára" stb, ugyanígy a Fehér-i ellenpéldára.
Mégis miivel magyarázod a germán nyelvek nagyfokú hasonlóságát, ha nem azzal, hogy e beszédközösségek ősei nem is olyan régen még közös nyelvet beszéltek?
Mert mondjuk a JIDDISt mivel lehet magyarázni ? a MÁLTAit mivel lehet magyarázni ? Az AFRIKAANSt mivel lehet magyarázni ?
Egyáltalán milyen bizonyíték van arra, a GERMÁNnak mennyiben van a ma elgondolt SZIKLASZILÁRD alapja ? Van-e egyáltalán sziklaszilárd alapja ? Ez csak az indogermán (ÜBERMENSCH) - amit ugye NEVÉBEN !! egy csöppet finomítottak indo-európaira---- szemlélet előfeltevése alapján láttatódik.
Természetesen a spontán divergencián túl sok más is történt ezekkel a nyelvekkel, egyebek mellett standardizálták őket, ami sokkal inkább felelős azért, hogy diszkrét egységek lettek, mint a családfamodell.
Bármennyi is legyen az idegen szakszó, ettől még kiviláglik a SZEMLÉLET egyoldalúsága, hibája.
Az egyik legnagyobb ilyen: a "diszkrét" egység, hiszen olyan ELKÜLÖNÜLÉSt ír le, amely nem sajátja az általunk vizsgált nyelveknek. A bennük elválasztó határok önkényes választások.....
Érdekes egy dolog ez az ősi lényeg, mert az ember az ősi lényeglátástól elvárná, hogy pontos legyen. De az egy láb átmérőjű kör kerülete sajnos nem egy méter, hanem kevesebb mint 96 centi. De akárhogy is állunk az ősi lényeggel, a méter hosszmértékegységnek bármi más neve is lehetne, semmi szükségszerű nincs abban, hogy az ógörög metron szóról nevezték el, ami mértéket, mértékegységet jelent.
Hát persze. A MA ISMERT adatok SZÁMOLÁSával.
Egyrészt ha visszalépnél az abdüszi egyszeri láb pontos méretéhez: 63,82 / 2 = 31,915 cm. Rendszerint ugyanakkor a 31,5 értékkel számoltak. Egyiptomban a PI értéke 3,1605 volt.
Számolások:
31,915 * 3,1605 = 100,8673575 cm ( 99,9133394 %-os PONTOSSÁG !!!, vagyis +8,6 MILLIMÉTER eltérés...)
a gyakoribbal:
31,5 * 3,1605 = 99,55575 cm (99,55575 % -os PONTOSSÁG , vagyis -4,4 MILLIMÉTER eltérés....)
Többször leírtam: a múlt emberét egyáltalán nem szabad lebecsülni TUDÁS tekintetében ! Jóval nagyobb és összetettebb tudása volt, mint a mai kor emberének.
Azt sem ártana PSZICHOLINGVISZTIKAi értelemben megvizsgálni, vajon a magyarban puszta véletlen lenne a MÉR - MÉRET szavak használata , a MÉR ige és a belőle képzett sokféle szó ?????
( Szanszkritban is: MÁ és MASZ , de mintha ALINEI is említett volna ETRUSZK kapcsolódást is...)
A megyének meg semmi köze a megy igéhez, a mezsgyével egyetemben szláv jövevényszó, egy olyan szó átvétele, amelynek többek között folytatása az orosz mezsdu.
Nos ha átvettük, akkor talán tényleg nem. De EGZAKT igazolása megvan-e az átvételnek ?
Egyébként is: etimológiájában a MEZSGYE-t BOLGÁR jövevényszónak tartják ! Tehát elég ingoványos területre csúszott......
Mélyebb avagy rövidebb? Barlang l(j,y)uk, avagy csak lék. Ne nyissunk hangtani vitát arról, hogy é-nek és í-nek van e """fonomorfológiai""" köze egymáshoz! Amikor tájnyelvi dolgokra hivatkozol egy szóval kapcsolatban, akkor kicsit fugrabugrálsz, hisz a finnugor nyelvcsalád van ezen a téren a legjobban kikutakodva. A likat és a lukat is értem őssugalmazásos jelentéstanilag. Irreleváns a tájnyelvisége, avagy nem. Mert a tájnyelvben is ezen a bázison születhetett. Az egyik kicsi és rövid (lik, lék), a másik nagyobb és mély. Az egyik mélyhangrendű a másik magas. Egyelőre maradjunk ennyiben! Jó!? Az hogy tájnyelvi, totál nem számít, hisz mindkét, sőt (l-ly miatt) négy verzió minden magyar anyanyelvűnek azonnal közérthető.
Ismerem ezt a fizikai magyarázatot a hang hullámhossz szerint eltérő terjedési szokásáról.
Csak éppen nem magyaráz általános értelemben, csak néhány hangutánzó példát.
De például a köröm-karom párhoz nem illeszthető. A köröm kicsi, a karom nagy.
A szalu nagyot farag a fából, a szelet meg kicsi.
A fordulat nagy irányváltás, a ferdülés meg csak rendellenes állás.
Szóval ez a hullámhossz egy alkalmi ötletelés. Szerintem egyértelműen idegrendszeri fix rendszer gyártja ezeket a magas-mély párokat, és nem külső jellegzetességek hatnak.
Az ikerszavak egyébként valóban ezt jelzik, de vannak szópár példáink is erre a jelenségre.
Pl.
lik (az kicsi) likad
luk (az nagy) lukad
Sok ilyen van mellesleg, de ki a fene vizsgálja ezt? Gondolom van ilyen kutató, de egyet biztosan állíthatok. A fúrrealisztikusok tutti, hogy leszarják, hisz ugyan mi a fene közük van ezekhez? Elvannak ők az egyre szűkülő (szűkölnek is manapság rendesen) ""bölcs""bagoly várukban. Mit tudunk a baglyokról?
"A megyének meg semmi köze a megy igéhez, a mezsgyével egyetemben szláv jövevényszó, egy olyan szó átvétele, amelynek többek között folytatása az orosz mezsdu."
Jesszusom!! Tehát semmi zéró a valószínűsége ennek a megoldásnak?
Jó! Fogadja ezt mindenki el! Mész el, vagy mászol? FUra egy járhatatlan mezsgyéken jársz, az is biztos. :-(((
Van ilyen részjelenség más nyelvcsalárdokban is. Pl. érdemes tanulmányozni a germán típusú nyelvek ősibb ún. erős ragozású igéit. Ott a tőhangváltásoknál (flektálás) figyelhető meg, az idővel kapcsolatban hasonló jelenség. Múlt idő, általában mély hangrendű lesz, míg a jelenidő magasb. Azaz mély ami időben távolabb a múltban, magas ami időben közelb itt.
Van még egy érdekesség, ami tisztán fizika is. Ami nagyobb, az mélyebben szól a saját hangján. Ami hang messzebbről érkezik az is. Nem mindegy, hogy a villám melléd, vagy tőled 2 km-re csap be. Tehát ennek teremtészetnyelvi magyarázata az, hogy a magas hangfrekvenciák előbb halnak, csillapulnak el, mint a mélyek. Jó de ez mióta lehet így? Amióta a világ világ. A nyelv úgy indult hódító útjára, hogy a valló világot kellett visszatükröznie.
Az tényleg nagy durranás lenne, ha a kognitiv pszichológusoknak sikerülne bebizonyitaniuk, hogy a jelentés és a hangalak között összefüggés van.
Meglepő, hogy ez kérdés. A magyarban például közismert, hogy szópárok keletkeznek, amelyek magas- és mélyhangrendű tagjai mennyiséget is hordoznak. A magas hangrend közelebbit, kisebbet, rövidebbet jelent, mint az ellentétes tag.
Itt-ott, dirib-darab, pici-paca, zime-zum.
Ebből aztán további érdekességek keletkeznek, pl. szíre-szóra - a bejárandó logikai egység alsó és felső határainak rögzítéséhez műszavak születnek, mivel a szí nem szó, csak azt akarja mondani valaki, hogy állandóan, feleslegesen, szükségtelenül, analógul ától zéig.
A Cornell Egyetem felesleges munkát végez, a csöben van lyuk, tudjuk. :D
Nem biztos, hogy örül a Fehér Krisztina, hogy te próbálod népszerűsíteni eszméit, mert ő igyekezett nem szamárságokat beszélni. Ez ugyan nem sikerült neki teljesen, de ahogy te próbálod visszaadni a mondandóját, az durva, torzító karikatúra. Te frázismorzsákat sorjázol egymás után véletlenszerűen, amelyeket nyelvi tényekre nem tudsz vonatkoztatni.
Mégis miivel magyarázod a germán nyelvek nagyfokú hasonlóságát, ha nem azzal, hogy e beszédközösségek ősei nem is olyan régen még közös nyelvet beszéltek? Természetesen a spontán divergencián túl sok más is történt ezekkel a nyelvekkel, egyebek mellett standardizálták őket, ami sokkal inkább felelős azért, hogy diszkrét egységek lettek, mint a családfamodell.
Érdekes egy dolog ez az ősi lényeg, mert az ember az ősi lényeglátástól elvárná, hogy pontos legyen. De az egy láb átmérőjű kör kerülete sajnos nem egy méter, hanem kevesebb
mint 96 centi. De akárhogy is állunk az ősi lényeggel, a méter hosszmértékegységnek bármi más neve is lehetne, semmi szükségszerű nincs abban, hogy az ógörög metron szóról nevezték el, ami mértéket, mértékegységet jelent.
A megyének meg semmi köze a megy igéhez, a mezsgyével egyetemben szláv jövevényszó, egy olyan szó átvétele, amelynek többek között folytatása az orosz mezsdu.
Különben 3x3-asban 4.85 sec (emlékeim szerint) a világrekord, de abban a szakágban, ahol 1 percet kapnak a versenyzők, hogy átlássák a problémát. Különben matematikailag bizonyított, hogy bármilyen rendezetlenségű állapotból rendezhető a kocka (3x3-as) max. 3x3+1=10 forgatásból. Csak át kell látni az optimumus-manust. Az ördögöt!! ;-) (devil??)
"Az ő angyalaik még beszélgetnek az én atyám angyalaival."
"Ha olyanok nem maradtok, mint ez a gyermek itt, sosem juthattok be a mennyek(a tudás)országába."
Fej vagy írás kísérlet. Egy nagy érmével. Ezüst. Meg akartam neki mutatni a valószínűség számítás alapjait. 8 éves fiamnak. Eredmény: 20 kísérlet 13 fej, 7 írás. Na még egy sorozat. 12 fej 8 írás. Ajajj, de azért elmondtam neki a tételt, hogy azért 40 kísérletből már én fele-felebb eredményt vártam volna. Jó de miért nem a fele? Kérdezi. És megszólalt belőle az az angyalka, aki még más angyallal is beszélget. Nem lehet az apa, hogy mert a fej oldalon több a kidomborodás és az a nehezebb fele? (Elgondolom a difegyenleteket és azonnal rájövök, hogy bizony időben többet tartózkodik a nehezebb fej fele felfele, mint az írás) Igaza van. Meglepődök. De te ezt miből gondoltad? Hát onnan hogy ezt sokat gurigattam az élén és általában a fej felére dőlt el és az írás volt felfele.
"méghozzá úgy, hogy mindenki a maga nyelvén beszél, de amit a másiktól hall, az a maga saját nyelvén szól, vagyis az idegen nyelvet érzékeli-fogja fel (percipiál), az agy azonosítja-lefordítja (vagy még lefordítani sem kell-- ez kutatás tárgya !!) és a választ a saját anyanyelvén adja, amit a partner ugyanezen az elven érzékel...."
Kezdő szinkrontolmácsok. ;-))
Az meg miközben hallja, már mondja. Éppen mondja és már a következő gondolatot, mondatot, szent enciát hallja.
Kíváncsi vagyok arra népcsoportra. Sajna van nyelvi kiegyenlítődés is a világon. Azt értem, hogy ez lehet egy amolyan kultúrális szokáshagyomány is. Családon belül pláne működik. Van egy ismerős család. Apa magyar és nagyon jól beszél angolul. Anya kanadai francia, tehát ő is perfekt angol. Egy fiuk és egy lányuk van. Családon belül apa-anya angol és csak az, anya-gyerekek francia, apa-gyerekek magyar. Kezdtek két-háromnyelvűsödni, bár voltak kavarodások gyerekeknél. Francia szóra magyar helyrag. A folyamat akkor tört meg, mikor elkezdődött az ovi. A franciát úgy próbálják fenntartani, hogy 2 hónapra kiviszik őket a nagyszülőkhöz Kanadába, majd a nagyszülők hozzák őket haza és ők is itt maradnak egy hónapra. Szerintem teljesen természetes dolog egy kétnyelvű családban, hogy valamennyire elsajátítják egymás anyanyelvét. Apa is tud már frankón franciául. Mellesleg az apa elméleti nyelvészetből szerzett doktorátust, de jelenleg informatikusként dolgozik. (egyszer odaadta a doktori disszertációját, ami angolul íródott - angol szakos is volt - a nyelvi jelentés rendszer (mondat) fa-, avagy evolvens, avagy a kettő kombinációja-e a jobb modell.
"Amit egy tizenkét éves gyerek átlát, az általában nincs úgy. Ha egy felnőtt tizenkét éves gyerekek köztudomására hivatkozik, akkor az a felnőtt hülye."
Minden ember egy természetmegfigyelő önálló halló-látó-érző-érzékelő beszélő nód, egy hatalmas hallóhálózatban, mely a nyelv és a nyelvek rendszere egymás mellett. (nincs alá-fölé (most ez van szerintem), csak mellérendelés) Két inputja van a szóalkotásnak. Az egyik a külső környezet, a teremtészet és ezek receptálása, érzékelése és annak minnél pontosabb visszatükrözése másoknak kommunikációs közérthető formában (ezek mind a legősíbb gyökerek, melyek utánzásokon alapulnak), a másik fontos bemenet, a már ezen ősi rendszeren alapuló nyelvi rendszer.
Minden nyelv az adott közösségek generációkon átívelő utánzásai.
WADE DAVIS antropológus egyik kutatott népénél például az a különlegesség, hogy házasulnia csakis két eltérő nyelvet beszélőnek lehet. Ezáltal gyakorlatilag egy többnyelvű család-nagycsalád jön létre, 4-5 nyelvvel. A legérdekesebb viszont az: egyik ember sem tanítja a nyugati fogalmak szerint a másikat a nyelvre, egész egyszerűen BELETANULnak, méghozzá úgy, hogy mindenki a maga nyelvén beszél, de amit a másiktól hall, az a maga saját nyelvén szól, vagyis az idegen nyelvet érzékeli-fogja fel (percipiál), az agy azonosítja-lefordítja (vagy még lefordítani sem kell-- ez kutatás tárgya !!) és a választ a saját anyanyelvén adja, amit a partner ugyanezen az elven érzékel....
A következő gondot látom. Van tehát az ősi rendszer. És van már az areális egymásrahatós keverék. (ilyen ugye a legfiatalabb mai európai nyelv, melynek neve az angol) Ezek ősi magja struktúrája szétesik. Van egy nyelv mely szilárdan őrzi a kezdetek kezdetétől ezt az ősiséget. Na melyik is ez? Ez pedig elvileg feltételezné azt is, hogy nem változott kialakulásának helyszíne azóta sem, és egy adott területen mindig is többségi és túlnyomó elnyomó szerepben létezhetett. Szerintem.
Az ABSZOLUTISTÁK ( innentől ők a családfaelméletű történeti összehasonlító nyelvkutatók) szerint a SZÓkészlet aránylag hamar cserélődhet, a NYELVTAN azonban nagyon mereven megmarad, és őrzi az ősi formáit.
(Csak megjegyzem: ehhez képest ha az érdekük azt kívánta, akkor mindig találtak érvet arra, hogy ezt az alaptézisüket valamely KIVÉTEL-vel gyengítsék, amely egyébként nem lett volna képes elgondolásaiknak megfelelni.)
Elég lenne akár a nyelvi NEMEK kérdését fölhoznom az IE alakulásában....
A változásokat úgy tudnám érzékeltetni, mint amikor egy fehér színű folyadékba fokozatosan beleengednénk egy vele azonos, vagy csekélyen eltérő fajsúlyú piros folyadékot.... Az ott zajló folyamatok, áramlások térhatásúak, amik a nyelvre is jellemzőek.
Aztán ha valamelyik NAGYOBB FAJSÚLYÚ, akkor leülepszik, és "alapját" adja egy új "keveréknek".
Szót kell ejtenem - valahol már megtettem - a VEGYÜLÉS és a KEVEREDÉS közötti különbségről. ( Egyébként már a pszicholingvisztika is foglalkozott ezzel) A kérdés ugyanez az OLDÓDÁS és az OLVADÁS között...
Tudniillik erősen NEM mindegy.
A VEGYÜLÉS ( a fentiek közül OLVADÁS) annyit tesz: maradéktalanul és hátrahagyott ismérvek nélkül eltűnik a fogadó közegben, vagyis a "felolvadó" a fogadó közeg minden ismérvét fölveszi AAB + BBBB ----> BBBBB ( például a jégcsap ELOLVAD..)
A KEVEREDÉS ( a fentiek közül az OLDÓDÁS) anyit tesz: hozzáad a maga ismérvei közül a fogadó közeghez, így a fogadó közeg is tartalmazni fogja a belé KEVEREDŐ ismérvek némelyikét AAB + BBBB ---> BBBBaB vagy akár BBBBaa
( Ez utóbbira nagyon jó SZEMLÉLTETÉS az OLT-VÁNY: egy almafát BEOLTják egy körtevesszővel, így a beOLTás helyén körteág nő. No de az emberek kórokozók elleni OLTása sem egyéb...)
Az OLDÓDÁSnak van előzménye: a KÖTÉS.... mint ahogy a FEJTÉSnek a REJTVÉNY...
Amit azonban csak ÉRTELMEZni lehet, annak nincs előzetesen se kötése, se kibogozni való szabályrendszere.....
"hogy nagy számú pont (ember, vasútállomás, idegsejt, stb.) kapcsolódik egymáshoz úgy, hogy nem kapcsolódik mindegyik mindegyikhez, sőt a legtöbb csak néhány másikhoz, mégis bármelyik elérhető pár lépésen belül."
Nagyon szépek és naturálisak (természetesek) a képeid, és köszönjük mind-nyája(sa)n, hogy alkotlottál itt!! ;-)
Minden ember egy természetmegfigyelő önálló halló-látó-érző-érzékelő beszélő nód, egy hatalmas hallóhálózatban, mely a nyelv és a nyelvek rendszere egymás mellett. (nincs alá-fölé (most ez van szerintem), csak mellérendelés) Két inputja van a szóalkotásnak. Az egyik a külső környezet, a teremtészet és ezek receptálása, érzékelése és annak minnél pontosabb visszatükrözése másoknak kommunikációs közérthető formában (ezek mind a legősíbb gyökerek, melyek utánzásokon alapulnak), a másik fontos bemenet, a már ezen ősi rendszeren alapuló nyelvi rendszer. A szavak, azok értelme, a grammatikai elemek, és egyéb nyelvi eszközök, legyenek azok akár szórendek, akár képzők, toldalékok, elöljárók és ugye ne grammozzuk grammatikailag szét ezt az egészet!!
A következő gondot látom. Van tehát az ősi rendszer. És van már az areális egymásrahatós keverék. (ilyen ugye a legfiatalabb mai európai nyelv, melynek neve az angol) Ezek ősi magja struktúrája szétesik. Van egy nyelv mely szilárdan őrzi a kezdetek kezdetétől ezt az ősiséget. Na melyik is ez? Ez pedig elvileg feltételezné azt is, hogy nem változott kialakulásának helyszíne azóta sem, és egy adott területen mindig is többségi és túlnyomó elnyomó szerepben létezhetett. Szerintem.
A Caenorhabditis elegans nevű fonálféreg 1 milliméter hosszú, többnyire hímnős, és megtalálható például tárgyadombokon, ahol rövid de egyszerű, 2-3 hetes életét baktériumok fogyasztásával tölti. Ha a körülmények túl kedvezőtlenek, akkor "hibernálódik"; ilyen állapotban sok mindent kibír, továbbá nem öregszik.
A hálózatkutatók és érdeklődők számára azonban más miatt érdekes ez az apró féreg. Az egyik legegyszerűbb idegrendszerrel rendelkező élőlény, "agya" 302 neuronból áll. Ezt az ideghálózatotsikerült feltérképezni, és kiderült, hogy elrendezése ugyanolyan, mint a vasút- vagylégiközlekedési hálózaté, az interneté vagy az emberi társadalomé, vagyis ún. "kisvilág" struktúra.
A kisvilág struktúra azt jelenti, hogy nagy számú pont (ember, vasútállomás, idegsejt, stb.) kapcsolódik egymáshoz úgy, hogy nem kapcsolódik mindegyik mindegyikhez, sőt a legtöbb csak néhány másikhoz, mégis bármelyik elérhető pár lépésen belül. Ez úgy lehetséges, hogy ugyan a pontok túlnyomó többsége csak pár másikhoz kapcsolódik, van néhány olyan, ami rengeteg másikhoz (ezek a gócpontok). Egy ilyen gócponton át bármelyik pont könnyen elérhető.
Ilyen alapon azt is mondhatjuk: a 25 éves Budenz vagy a 20 éves Reguly tapasztalata vajon hogyan érne föl CZUCZOR Gergelyével ( unokatestvére az a JEDLIK ISTVÁN, akinek a szerzetesrendi neve ÁNYOS lesz...) vagy akár FOGARASI JÁNOSéval ?
Aztán mondhatnám HUMBOLDT -ot is..
Vajon BUDENZ milyen hátszéllel is juthatott egy gimnáziumi pozícióból 26 évesen az Akadémia könyvtárosi állásába ? Tudása, vagy inkább a "kiszemeltsége" révén ? Sajnos a történelmi adatok alapján ez utóbbinak van létjogosultsága....
Olyan ember, aki még 1970-ben is ezt írja: „Az ember könnyen elveszíti a kedvét Magyarországon, ha olyan haszontalan dolgokkal foglalkozik, mint a magyar nemzet nyelvének kutatása.”
Pszichológiai értelemben csak az szólja le a munkáját / munkájának tárgyát, akinek szakmai tudása nem elég megalapozott, KÖZÉPSZERŰ, de nagyravágyását az előző környezetében nem képes kielégíteni, így egy idegen környezetet választ a KITŰNÉSre, előremenetelének zavartalan biztosítása érdekében.
hát alapból nincs kizárva semmi, tehát elvileg bármelyik lehetne rokon,
ha megfelelő számú közös szót ki lehetne mutatni,
pl. ha tényleg az ún. ősnyelvben és más, pl. az eurázsiai, nyelvekben is megvannak az uráli nyelvcsaládi alapszavak, akkor azzal is rokonok lehetnének.
Olyat ép ésszel és elemi ismeretek birtokában nem lehet állítani, hogy nincsenek nyelvcsaládok.
Kár is ábrándozni arról, a paradigmaváltó RELATIVISTA nyelvkutatás meg fogja hagyni éppen a nyelvcsaládi besorolást, ami éppen a kerékkötője a kutatásoknak. Az is csak (remélem) ábránd marad, hogy az ABSZOLUTISTÁK be tudják kebelezni a relativista nézeteket, és a maguk "képére" formálják azokat....
Éppenhogy ÉP ésszel lehet olyat állítani: ahogy a nyelvcsaládokat fölállították és mibenlétét mindmáig jellemzik, úgy a valóságban SOHA NEM léteztek és NEM is léteznek, fölépítése egyáltalán NEM a valóságnak megfelelő modellezés.
AMI FA , az nem HÁLÓZAT. Jó volna már ezt BE-VÉS-NI egyszer a TUD-atba......
Tudom hogy nehéz egy megkövesedett BÁLVÁNYt egyik napról a másikra kidobni ( az Ószövetség szerint az ottani népnek sem sikerült......), de majd segítünk.......
Természetesen a latinnak vannak leánynyelvei, germán nyelvek is vannak, szláv nyelvek is.
Ez már csak a fastruktúrából adódó levezetés. Sajnos HIBÁS......Mert ha az alap hibás, akkor a folyománya is az...
Tágabb nyelvcsaládok érvényességét nehezebb ugyan belátni, de a faék működési elvét sem érti meg mindenki.
Se tágabb, se közelibb nyelvcsaládok nem léteznek. Ezek VÍZIÓi vannak. De a víziók kora lejárt.
Nem szükséges FIZIKAI példázat, mert NEM passzol. Egyébként is: a faék működési elvét a világban nagyon sokan nem értik, ennek ellenére nem gátolja meg őket abban, hogy nap-mint-nap alkalmazzák......
Az egy másik kérdés, hogy a családfamodell kimerítően írja-e le a nyelvi változás dinamikáját és természetét. Nyilván nem, hiszen a nyelveknek nemcsak öröklött tulajdonságaik, genetikai kapcsolataik vannak, hanem másfajta kapcsolatai is.
Sajnos a LÉNYEGET sem írja le....
De nehéz belátni, hogy mitől hibája az a genetikai kapcsolatok illusztrálására szolgáló családfamodellnek, ha nem ábrázolja azt, amitől elvonatkoztat.
Többször is le lett írva. / De úgy látszik egyesek retináján ezek a dolgok már nem képesek áthatolni..../
Hát akkor újra: Mert időben egy LINEÁRIS és EGYSZERI, VISSZAFORDÍTHATATLAN KAPCSOLATOKat ír le. A nyelvek nem ilyenek. MAximum azok, amikról nincs is tudomásunk, mert olyan elszigeteltek, vagy mert éppen ezek miatt kihaltak művelőikkel együtt.
De akkor lenne csak sírás-rívás, fogaknak csikorgatása, ha még nagyobb súllyal szerepelne a tankönyvekben, hogy a megye a magyarban szláv jövevényszó.
Nem elég meggyőző érvek állnak mellette. Egy kis kultúrtörténeti kanyarral szeretném megvilágítani: a mai közvélemény például azt hiszi, a MÉTER hosszmérték. Pedig egyáltalában NEM. (Átvitt értelemben persze igen, mert bármilyen görbe két pontjának távolsága is hossza alapján láttatik a számunkra), csakhogy az ŐSI LÉNYEG ott van: a MÉTER mint fogalom a KÖR KERÜLETÉT jelentette. Méghozzá az EGY LÁB átmérőjű kör kerülete 1 méter. A 2 lábé 2 méter.... Ezáltal a PI értékére nem volt szükség, nem kellett vele számolni. Ez a KÖRMÉRET már Egyiptomtól a francia forradalom koráig elkísérte a tudományt....
A MEGYE (megyés) a JÁRÁS-sal együtt inkább magyar eredetű szó. A szláv etimologizálás, a maga történelmi alátámasztásával sajnos rendkívül gyenge !
Mi a "megye" és a "járás" közt a különbség ? A "járás" általában egy dolog KÖRBE-menését jelenti ( CIKLIKUS) , amit 1 nap leforgása alatt meg lehet tenni ( nepkeltétől napnyugtáig. ez kb. egy 10-12 km átmérőjű terület) A megye pedig egy adott terület központjától megtett 1 napi járóföld ( = 1 napi JÁRÁSra) a következő megye határáig. (durván 35-45 km., Egy megye kb. 4-5 JÁRÁSt tartalmazott)
Amit egy tizenkét éves gyerek átlát, az általában nincs úgy. Ha egy felnőtt tizenkét éves gyerekek köztudomására hivatkozik, akkor az a felnőtt hülye. Ha ezt egy elvileg tudományos vitában teszi, akkor jelentkezzen poster boy-nak a preventív euthanázia -- Tajgetosz, abortusz -- reklámozására.
Olyat ép ésszel és elemi ismeretek birtokában nem lehet állítani, hogy nincsenek nyelvcsaládok. Természetesen a latinnak vannak leánynyelvei, germán nyelvek is vannak, szláv nyelvek is. Tágabb nyelvcsaládok érvényességét nehezebb ugyan belátni, de a faék működési elvét sem érti meg mindenki.
Az egy másik kérdés, hogy a családfamodell kimerítően írja-e le a nyelvi változás dinamikáját és természetét. Nyilván nem, hiszen a nyelveknek nemcsak öröklött tulajdonságaik, genetikai kapcsolataik vannak, hanem másfajta kapcsolatai is. De nehéz belátni, hogy mitől hibája az a genetikai kapcsolatok illusztrálására szolgáló családfamodellnek, ha nem ábrázolja azt, amitől elvonatkoztat.
Ha egy kukkot is megértettél volna Fehér Krisztina mondandójából (azon túl, hogy valami baja van a családfamodellel), akkor nem tanácsolnál el az evolúciós példák használatától.
Természetesen az összehasonlító módszernek vannak korlátai, és Szilágyi szellemes példát konstruált ennek illusztrálására. Felőlem abban is igaza lehet, hogy másként kellene prezentálni a magyar nyelvtörténetet, előtérbe helyezve azokat a külső hatásokat, amelyek a magyar nyelvet története során érték. De akkor lenne csak sírás-rívás, fogaknak csikorgatása, ha még nagyobb súllyal szerepelne a tankönyvekben, hogy a megye a magyarban szláv jövevényszó.
Az tényleg nagy durranás lenne, ha a kognitiv pszichológusoknak sikerülne bebizonyitaniuk, hogy a jelentés és a hangalak között összefüggés van. De a nyest cikk csak arról tudósít, hogy megjelent egy cikk, amiben nem tudni, mi van, de a szerzője azt állítja, hogy az van benne, lehet összefüggés. Hadd maradhassak már nagyon szkeptikus.
