Két dolgon is meglepődtem. Egy, hogy a nálam elsődlegesen használt csücsök nincs megemlítve. Kettő, a szeg a köznyelvi. Kiflire vajon melyek vihetők át? Nálam a csücsök mindenféleképpen, a szeget nem tudom.
> A kérdéssel az a baj, hogy ha nem úgy szegik meg a kenyeret, hogy a végét levágják, akkor más és más jelölete lesz a kérdésre adott válasznak.
Valóban, mifelénk 3 kg-os kerek kenyerek voltak: ezt először két egyforma részre vágták, és a két félből belülről kifelé szeltek karajt: a kérdéses kenyérrész maradt meg tehát utolsónak.
A magyar nyelvjárások atlaszának 416. térképlapja nagyjából erről a kérdésről szól. A gyűjtőkérdés így hangzott: Mi az a darab, amit a kenyér megszegésekor a kenyérből levágunk? (Én a kérdést nagyon nem így tettem volna fel, de hát ez van.) Az általuk köznyelvinek tartott válasz a szege volt. Az adatok nagyjából a következőképp néznek ki (a fonetikai variánsoktól eltekintve, rekonstruált köznyelvi kiejtéssel; a birtokos személyjeleket zárójelbe teszem):
Az ausztriai terület legészakibb gyűjtőpontján: sercli, tőle délre: gyűr(e). A Dunántúl nagy részén: szegély, szeg(e), ezen kívül elvétve a következők találhatók: északon: előszegély, gyürke; délen: szegő, kezdet, vég(e), „székönyer”, sarkalat, kenyérkezdés, szinnya. A Duna vonalában, illetve attól keletre a pille, pilis, pipölle, pisle adatok vannak túlnyomó többségeben, bár az Északi-középhegységben és a Felvidék középső és keleti részén a kezdő, kezdés járja; felvidéki egyedi adatok: púp(ja), gyürke, teteje, északi-középhegységi egyedi adat a domó. Kárpátalján a far(a), farakenyér, sarok adatok vannak, illetve még a határon éppen innen egy kis teteje is. Erdélyi adatok: sarok, dúc, fedélkenyér, szél(e), tete(je), fedel(e), fedelecske, kenyérfedél.
A kérdéssel az a baj, hogy ha nem úgy szegik meg a kenyeret, hogy a végét levágják, akkor más és más jelölete lesz a kérdésre adott válasznak.
Én a fővárosban nevelkedtem, és ott a farát, végét és a serclit használtuk, de értettem volna a nyilvánvaló sarkát és csücskét is.
Most Szabolcsban élek, itt két új kifejezést hallottam még hozzá: pilis és púp, de mintha itt sem ismernék a serclit, de a többi általam ismertet igen, már csak azért is, mert sokan járnak innen még mindig Pestre dolgozni.
Valóban, a sinkózás jégen csúszkálás.
A cibakot viszont melléknévként használják a Bódva északi folyásánál, jelentése: meztelen, csupasz. (Pl.: cibakon van a gyerek)
Most, hogy jobban megnéztem, talán nem Móricz idézet, Móricz is csak idézi:
Addig-addig görgedeztek,
Derekukhoz elérkeztek,
Fejökhöz nőtt a derék,
Olyan lett, mint mikor ép.
Derekukat felövezték,
Karjaikat megszerezték,
Lábaikat felkeresték,
Mindenük helyére nőtt,
Egész lettek újra ők.
Fürgék lettek újak, szépek,
Ifjak épek,
S ifjan fürgén, mint a szán,
Sinkóztak egymás nyomán.
"Érdekes, hogy a sinkózik alak viszont a Nyelvtörténeti tárban nincs benne, és a google is negatív eredmént ad"
Hát arra, hogy sinkózik, lehet, hogy negatív eredményt ad, de bizonyos más alakokat ki lehet belőle csiholni: keress rá arra pl., hogy sinkóztak. Erre kiad egy Móricz idézetet.
Sinkó Nincs meg egy etimológiai szótárban sem, viszont sinkózik megvan. Ez a körülmény arra vall, a sikó és a sinkózik szó nem függ össze. A jelentésből is ez következik.
A Nyelvtörténeti tár idézetei szerint ez valamilyen föveg.
Döbrögi vág egyet sinkójával...
Úgy emlékszem, annak idején a középiskolai szöveggyűjteményemben volt egy kép, ahol látható is volt az inkriminált eszköz.
Érdekes, hogy a sinkózik alak viszont a Nyelvtörténeti tárban nincs benne, és a google is negatív eredmént ad (annak ellenére, hogy mind a MTESz, mind az EWUNG ismeri).
Ádám