Nyilván, ha valaki megtalálja az igazit, tartós kapcsolatba kezd, akkor az a normális, ha a laza kapcsolatát feladja. Én biztos így tennék - nem igazán vagyok az a félrelépős alkat.
A férfiak jó részénél viszont szerintem a közelség élmény messze nem annyira fontos, mint amennyire pl neked. És ez gondokat okozhat szerintem egy párkapcsolatnál. Az én párkapcsolatomban is időtlen idők óta volt gond, hogy nem egy szinten voltunk libidó terén az exemmel (pedig aztán én sem vagyok az a fajta, aki nem bír élni napi szex nélkül - mint sokan). Ez is simán gyengíti a kapcsolatot, szóval ha egy leendő kapcsolatomnál ez kiderülne pár hónap után, akkor könnyen lehet, hogy ejteném vagy nem gondolkodnék már hosszú távban, mert tudom, hogy a legnagyobb lelki összhang mellett sem tudnám a durva libidó különbségeket tolerálni egy idő után és konfliktust okozna.
Azt én is vágom, hogy nem rajta múlott, de ha nem is első tali, akkor viszont már én is hasonlóan megszívtam volna a helyében veled, mert én is bepróbálkoztam volna valószínűleg. Nem szexpartnert keresek első sorban, de azért ha valaki 30+ évesen néhány találkozás után még túl korainak érzi az ilyesmit, akkor nekem elmenne a kedvem az egésztől. Azért ebben a korosztályban nem jellemző már a hónapokig udvarolgatás és szűzen oltár elé állás szokása :) ..
Ha többedik találkozásnál kölcsönösnek tűnő szimpátia esetén belekezdenénk pl a vetkőzésbe és egyszer csak bepánikolna a hölgy, akkor én szerintem vakarnám a fejemet és valószínűleg nem keresném többé a bajt magamnak, tehát ejteném örökre, mert problémásnak érezném a hölgyet és nem keresem a bajt magamnak.
Amiről én beszéltem, az egy első tali esete, ahol esetleg férfiként nem bírnék magammal (persze csak elvben, mert ilyen még sosem volt) és ott rémülne meg a nő. Ott azért magamat érezném inkább hibásnak és ha lenne nyitottság a másik oldalról, akkor akár folytatnám a kapcsolatot kissé konszolidáltabb későbbi viselkedés mellett, mert tudom, hogy ez neki korai még.
A viselkedésnél meg nem arról van szó, hogy nem tudok viselkedni. Arról van szó, hogy túl sok kompromisszumra lennék hajlandó már - csak amiatt, mert már a szerszám kezd gondolkodni az agy helyett. Nem gondolnám ezt egyedi esetnek, hiszen régebben férfiak többen is hasonló gondokra hasonló megoldást találtak - erről számoltak itt be a topikban. Akkoriban még nem töltöttem egyedül annyi időt és nem annyira értettem, hogy miről beszélnek, de már értem :) ! Férfiak és nők máshogy gondolkodnak szerintem ilyen téren is és mindig is máshogy fognak gondolkodni.
Megoldas alatt amugy nem is erre kerdeztem ra( hogy hozzam helyre vita utan), hanem hogy egyaltalan...hogy lehetett volna folytatni az este utan, ugy, hogy engem ez igy zavart.
Tehat ez nem igazi tartas, hiszen kozben kieled, levezeted mashol. Ezt se szeretik hallani se a ffiak, se a nok. A szorosan vett szex nekem nem hianyzik, inkabb vmifele kozelseg elmeny...
Mit ertesz ,,tortentek,, alatt jelen esetben? A kiakadasom? Amugy nem elso randi es nem is fekudtunk le, de nem rajta mulott. Ferfikent ha atlendultel...utana mar konnyu. Sztem buddyt tartani picit becsapos(azert, hogy utana massal ,,viselkedni tudj,,), mert ugy igazabol hamisan mutatod magad valamilyennek
Ráírsz és elnézést kérsz :) ! Szerintem ha van az illetőben elég érzelmi intelligencia, akkor ez esetben eltekintett volna a történtektől, de legközelebb nem próbál mindjárt ágyba vinni. Ha pedig nem jön be a próbálkozásod, akkor talán jobb is..
Én férfiként minden első randinál készülök rá fejben, hogy az akár az ágyban is végződhet. Úgy is készülök fel rá. DE! Sosem kezdeményeztem, csak akkor lennék hajlandó belemenni mindjárt, ha a hölgy kifejezetten felajánlja. Miért? Mert én értelmes, normál értékrendű párt keresek és jellemzően ezek a nők rendelkeznek akkora tartással, hogy nem a szex köré építenek egy párkapcsolatot mindjárt az első napon. Én pont ezért nem is szexeltem senkivel első randin még, mert jellemzően olyan nőkkel jutottam el egyáltalán az első találkozásig, akiknek van tartása.
Ugyanakkor megértem azt is így egy év társkeresés után, amit te cselekedtél. Nekem is hasonló a problémám. Lehet az ember akármennyire értelmiségi és intelligens, az ösztönök akkor is ott lapulnak benne. A férfiak és a nők is ösztönösen vágynak a testiségre és ez egy idő után befolyásolja a gondolkodásukat, elveheti az eszüket. Pont ezért léptem szűz területre jómagam is és mentem el életemben először egy örömlányhoz, mert azt vettem észre magamon, hogy "nekem már mindegy" alapon nem is a belső értékek kihámozásával foglalkoztam randinál, hanem szemmel már vetkőztettem a hölgyet. Olyan rég óta nem szexeltem egy jót, hogy már visszafoghatatlan vágyat éreztem rá. És nagyon jól is esett. Ráadásul én szeretem az ilyesminek megadni a módját, szenvedéllyel csinálni és nem önzően - hiába van tele pl a net pornó oldalakkal, ezt a részét a dolognak nem tudja pótolni feeling terén az embereknél. Az embereknek valójában szüksége van a testi kapcsolatra.
Pont ezért van az, amire már férfi oldalról is volt panasz a topikban, hogy normális értékrendűnek tűnő nő eljön első randira és az ágyban végződik sok esetben. Sokan talán nem is akarnak komoly kapcsolatot, de az ösztön , a szex iránti vágy bennük is benne van és elrendezik így. Mások pedig keresik az igazit, de olyannal is elmennek talizni, akivel már előre sejtik, hogy nem illenek össze, de a szexre már vágynak és erre élezik ki a dolgot.
Szerintem az a legjobb megoldás erre, ha az ember tart fent valakivel egy csak szexen (esetleg néha közös program szervezésen is) alapuló laza kapcsolatot társkeresés közben és ezáltal az ösztönöket kordában tudja tartani. Egyik fél sem gondol bele többet, de két emberen segít egy ilyen kapcsolat.
Jómagam pont ezért tinderezgetek Budapesten vidékiként. Tudom, hogy jó ha 1% esélyem van, hogy a fővárosban találok olyan nőt, aki hajlandó lenne egy kapcsolatért -akár csak néhány év múlva- vidékre költözni. Azonban sok nő is azért áll velem egyáltalán szóba szerintem, mert úgy van vele, hogy ha más nem, egy jó szex vagy kötetlen kapcsolat még lehet belőle. Miért is ne? Úgy is járok minden héten a fővárosban, a munkám után van időm akár reggelig is - egy óra alatt otthon vagyok úgy is. Az is belefér nálam, hogy elmenjünk a szexen túl étterembe, moziba, sétálgatni, beszélgessünk stb.. Közben pedig ha van épp kedvem, akkor keresgélem életem párját itt helyben, ha pedig nincs, akkor elég annyi is, amit megkapok a fővárosban. De még az is lehet, hogy egyszer komolyabbra fordul és már hajlandó értem elköltözni az illető 100km-el odébb.
Nyilván nem szeretnék a magánéletedben turkálni, de szerintem érdemes lenne neked is átgondolnod az ismerkedési elveidet és azt, hogy mit vársz egy kapcsolattól, mert könnyen lehet, hogy pont ezzel ejted magadat csapdába és esetleg az eredeti úton tovább haladva minden év szingliség után egyre jobban eltorzul a kapcsolatokról, férfiakról alkotott képed a sok kudarc alapján. Sajnos sokan vannak így (és férfiak is - az is hozzá tartozik az igazsághoz).
Először szerintem a saját fejedben rakj rendet, mert ha úgy a'la nature nem bízol a nőkben, akkor sosem lesz párod ;) ..
Nem azért, mert ezzel a témával túlságosan próbálkoztam volna, de az átlagos nőnek átlagos pasi kell. Se nem az, aki az anyjánál lakik, se nem az, aki mercivel (<5évnél idősebb :D .. ) jár.
Én nem élek átlag alatt -sőt..- de ha ezt kimutatom társkeresőn, akkor jellemzően nem azt találom meg, akit keresek. Ha pedig kimutatom, akkor megtalálnak azok, akik "arra" hajtanak, de amúgy IQ=0, viszont leír elvből legalább ugyanannyi nő, akik között esetleg normális is lenne..
Szerintem az nem túl hangsúlyos szempont párkeresésnél, hogy mennyi vagyonod van, de az viszont lényeges, hogy ne anyukád lakásában az ő pénzéből éljél és ne legyél idegileg labilis. Ezt a témát felesleges túltolni.. Számít - minden számí- de a legtöbb hölgy is hajlandó a kompromisszumra pénz-egyéniség-testiség-romantikusság-EQ-IQ-stb-stb terén ( a férfiak is) ..
Nekem majdnem két évtizedes kapcsolatom ment tönkre. Nincs semmi alapom azt kijelenteni, hogy senki nőben nem bízok ezek után. Sőt.. Pont arra jöttem rá, hogy inkább én fogtam ki..
Rengeteg normális nő van szerintem - csak épp rengeteg nő van széttörve és ezért bizalmatlan.. És rengeteg nem normális nő is van. Ahhoz kell ügyesség, hogy az ember szét tudja választani zsigerből a két csoportot.
Szerintem amíg te úgy érzed minden nőnél, hogy átver téged, addig nincs értelme párt keresni. Ezt inkább érezni kell. Én ránézek arcokra és mindjárt a helyén kezelem a kisugárzásából fakadóan. Ösztönösen tudom, hogy kit tudnék körberajongani páromként és első sorban őket lájkolom- nem agyalom túl a dolgot.
Ha tényleg az igazi párod keresed, akkor ez egy idegölő türelemjáték..
Ott kezdődik a gond, se bmw se egy jó kereső munkám nincs :) És mi kell a nőknek :) ... Én sem tudom, van most egy 32 éves nő akivel beszélgetek, de hát huha... nagyon nehéz a dolog.
Szia! 26-32 év közötti nőket keresek elsősorban! És sok a 18-23 éves és az idősebb. Kicsit le maradtam nagyon a témánál az a gond hogy 8-éves kapcsolatom ment tönkre és nehezen bízok a nőkben :(
Én azon csodálkoztam, hogy a korcsoportomban 4x felnőtt gyerekes anyukák annyira egyforma gondolkodásúak, mintha indigóval másolták volna a tudatukat. Gyereknevelésre elment 20 évük és most szeretnék turbó fokozaton bepótolni az elmaradt kiélős éveket, mert ugye ők huszas éveik elején családot alapítottak. Keresik a hatalmas szerelmet, de olyat amibe nem kellene rakniuk sem időt, sem törődést. A legtöbb persze nem ad magára semmit, 10-20 kiló plusz, ezekről több szó nem is érdemes. Amelyik meg kinéz még valahogy, olyan faszit keres aki külsőre is egzisztenciálisan rendben van, de vagy csak játszópajtinak, vagy elvárná, hogy azért a heti pár óráért cserébe amiben a csaj ráér a faszi egész héten a szerelmét fejezze ki és várjon. Akkora perverzek vannak köztük, hogy csak lestem. De nem találnak nagyon partnert, mert a jól szituált jól kinéző korosztálybeli pasik a fiatalabb csajokat kormolgatják, főleg ha még családot akarnak, és vagy már nem pont a szexet meg az állandó utazásokat hajtó besózott nőket keresnék, hanem a nyugalmat.
Én az utóbbi hetekben kifejezetten a Tinderen egotuningolok már csak :) ..
Hiába megyeszékhely, itt a környékemen egyszerűen elfogytak már a társkereső nők.. Mivel minden héten legalább egyszer járok a fővárosban ezért ott szoktam a napi 50 lájkomat elpazarolni. Emiatt olyankor mindig hirtelen előre dob a progi és kapok egy csomó lájkot. Fel is ugrott a 40-nél beállt lájkolóim száma 70 körülre úgy, hogy egy ilyen délutánon volt, hogy pár órán belül több szuperlájk stb is jött és elég sok a match szép nőkkel.
Kb a felük kezd el beszélgetni -ha rájuk írok- de csak 10-20% az, akinél pár mondatnál túl jut a beszélgetés. Szóval sok értelme nincs, de igazándiból annyita tökéletesítettem már a tinderes adatlapomat, hogy a korábbi ikonok mellett rajta van a lakhelyem és még egy pár mondatos frappáns bemutatkozás is és még az is jelölve van, hogy vannak gyermekeim - tehát aki belájkol, az tájékoztatva van (ha olvassa egyáltalán)..
Sokakkal beszélgetni sem kezdek (vagy csak később), hanem kiválogatom a matchek közül azokat, akik az adott napon a legszimpatikusabbak.
Jelenleg nekem ez így a legkényelmesebb, mert a nem szimpatikus nők nem érnek el, jól esik az egómnak, hogy azért szépnek és értelmesnek tűnő nők is lájkolnak bőven, aztán vagy akad egy, akivel lesz tovább így vidékről tolva a társkeresést vagy nem..
A Badoot is meguntam már, mert nagyon-nagyon sok az elhízott nő rajta. Aki viszont ott szép nőként van fent, az túl sok lájkot kap és nem tűnök ki a tömegből. A szép nők Badoon alig lájkolgatnak.
Állandóan kapom a szívecskéket, aztán meg randik játékban égnek áll a hajam, hogy már megint kitől... "Hoppá! Pedig a vonzalom kölcsönös lett volna! " - Na az soha :)) !
Sziasztok! Olvastam a témát és 100% van egyet értek vele! Saját magam 31- évesen nem találok normális nőt,nincs nagy elvarasom,de azért egy alap tudás szint legyen már. Vagy messze lakik,vagy közel de fiatal vagy túl idős. Vissza sem ír,vagy alig ír találkozni nem akar,vagy csak azt akarja hogy megba... És akkor ők vannak felháborodva.
Igen egyébként hasonlót látok én is a konditeremben beszélgetve pl férfitársaimmal. Rengeteg az elvált, de 45-50+-osok már nagyon depisek, életuntak és a testükkel sem foglalkoznak már annyit és sokan csak fikázzák a nőket, tehát előítéletesek.
Ez nálam is így van. Nem a kezemben van egyelőre, mert sok dolgot kellett pótolnom - most sikerült az elbukott családi autót pl, illetve magamra és a házamra is többet költök és többet járok szórakozni. Az exem viszont rosszabbul él - szemmel láthatóan. És hogy miért van ez? Sokat gondolkodtam. A rezsi egy elég szép részét ő termelte a fázóssága miatt túltolt fűtéssel, órákig zuhany alatt üldögéléssel, túltolt kajavásárlásokkal és még sorolhatnám.. És nem a gyerekek miatt, mert költök rájuk eleget így is - többet, mint a válás előtt.
Igen valahogy én is így vagyok. Jógázó, futó csajok között bizony 40+ évesen is akad sok, aki nagyon jól tartja magát. Én sem várom el tőlük, hogy hamvas, teljesen narancsbőr mentes legyen a bőrük, nem legyen rajtuk egy kiló plusz sem. Ráadásul szokás mondani, hogy sok esetben a kinézetet kárpótolja a tizen-huszon évesekhez képest az ágyban produkált teljesítmény, mert ők -tisztelet persze a létező kivételnek mindkét oldalon - jobban tudják élvezni a szexet, aktívabbak, lazábbak
De ahogy megyek 35-től felfelé húzogatásnál, úgy derül ki egyre többről, hogy idegbeteg, depressziós, gyermeke van és ő már csak szeretőt keres meg kirándulós társat. A megnő az olyan esetek száma is, hogy matchelünk, ráírok, hogy van-e kedve beszélgetni stb - válaszol, hogy persze, aztán többet meg sem szólal..
Számomra a legtöbb pozitív tapasztalatot a 28-33 éves korosztály adja. Ettől függetlenül nyitott vagyok a negyvenes évek elejéig bárkire - csak tapasztalatból már hamar rájövök, hogy most épp milyen agybajban szenved az illető :) ..
Valahogy így, kb. 45 éves kortól rengeteg ffi életunt és/vagy sértődős,hisztis(!) és/vagy kiderül, hogy nem is egyedülálló és/vagy elhanyagolta magát vagy csak az intimitásra megy rá, bár ez kortól független úgyhogy törlöm is.
A kitartásról, érdeklődésről már ne is beszéljünk. Olyan nagyon gyorsan halnak be levelezések, amennyiből még le sem lehet szűrni semmit. (A a ffiak közül is a fiatalabbakkal lehet jobban elbeszélgetni.) Úgy tűnik, nagyon kevesüknek fontos, hogy legyen társa. Természetesen mindenki szabadon dönthet, épp csak fentiek mentén 10-ből 10 kiesik végül, valóban.
"Már egyszerűen félek kapcsolatba lépni is velük és kedvem sincs hozzá, mert tudom előre, hogy ugyanaz lesz, mint mindig."
Igen, ez is ismerős érzés. De magától valahogy nem történt semmi eddig sem, kénytelen leszek kitartani. Napi rutin (munka,vásárlás,otthoni teendők) mellett jobb ötletem egyelőre nincs, maradok társkeresőn - bár már szétnéztem, hogy milyen klubhoz lehetne csatlakozni, ami érdekel. Túl sok lehetőséget viszont nem látok benne. Majd kiderül.
ebben van valami, mióta elváltunk, kb 100e-rel több marad a kasszában hó végén úgy, hogy az ő nem túl magas, 200e körüli fizetése helyett is már csak az enyém van. nincs kedvem forszírozni, hogy tulajdonképp hova is ment el az egész.
hat ez ilyen :)
es a gyerekeknek ugyanugy megvan minden, ami fontos (igaz, faszsagokbol kevesebb)
ebben van valami, mióta elváltunk, kb 100e-rel több marad a kasszában hó végén úgy, hogy az ő nem túl magas, 200e körüli fizetése helyett is már csak az enyém van. nincs kedvem forszírozni, hogy tulajdonképp hova is ment el az egész.
bár olyan is volt, hogy 3 óra nézelődés után kitalálta, hogy nem vesz semmit. na akkor azért kiakadtam, hogy márpedig én innen haza nem megyek míg nem veszünk neki egy kabátot amiért vagy egy hónapja panaszkodott, mert nem azért cs.sztem el az életemből 3 órát, hogy aztán semmi haszna se legyen...
az a baj, hogy én alapból mindig is ilyen tenyeremen hordozós típus voltam, szóval nem nehéz kihasználni. csak mikor ezt ellenem fordítják, az már baj.
"mert elég szarul jött ki, hogy én itthon átvedlettem szakadt mackós csövessé"
Tipikus. A nő egyre több erőforrást igényel a közösből egy kapcsolatban. A férfi egyre többet vállal. A férfi azt hiszi, hogy ha a saját szintjének tartására szánt erőforrást is átengedi a nőnek, akkor a nő hálás lesz ezért. Éppen ellenkezőleg, ez a hozzáállás úgy emeli a nő szintjét, hogy csökkenti a férfiét és a nő számára úgy jön le, hogy a pasas eligénytelenedett. Így a nő más pasik után kezd érdeklődni, miután elérte a kapcsolatból kivehető javak határait.
én sajnos úgy maradtam, komolytalan idealista álmodozóként, az exnejemből játékos kismacskából kibírhatatlan sznob maca lett. el is hagyott emiatt, mert elég szarul jött ki, hogy én itthon átvedlettem szakadt mackós csövessé, ő meg még itthon is elegánskodott.
de az egyik huszas ismerősöm pl szintén túl van egy borzasztó házasságon (legalább csak egy évig szenvedett), de mégis ugyanaz a pozitív cukiság tudott maradni. kicsit zavar, hogy tizenkét éves kora óta ismerem sportból kifolyólag, és bár azóta felnőtt nő lett (eltelt 15 év), azért valahol nekem még mindig ugyanaz a gyerek jut eszembe ha meglátom, mert azok voltak az első közös élményeink. (versenyek, kirándulások, egyesületi bulik) és most már nagyon távol is él és egyikünk sem akar költözni, de azért őt bármikor feleségül venném. :D
szóval biztos akad, aki a sérüléseit le tudja rázni magáról és nem viszi tovább a következő kapcsolatába.
pont ugyanígy voltam vele eleinte 44-nél húztam meg a határt, mert személyesen ismerek jópár olyan csajt, aki ennyi idősen is pozitív (tesóm, unokatesóm), ez plusz 2-3 év lenne. de egy év után azt kell mondjam, ez a korosztály reménytelen. biztos van, aki nem, de ők valószínűleg nem a neten keresgélnek. volt, akivel abszolút pozitívan indult a dolog, aztán szépen lassan jött elő a hölgy valódi énje.
azt én teljesen elfogadom, hogy egy negyvenes már nem néz ki úgy, mint egy huszas, de tény, hogy a huszasokkal jobban megtalálom az összhangot, mert nem kaparom már az első levél után a falat, hogy mi ez a rémálom. nyílván náluk bejön az éretlenség, 23-24 alatt köztük is az értelmesebbek sokszor nagyon befordult személyiségek. talán 28-29 körül lehet az optimális kor.
a harmincasok általában frissen a kapcsolatukból kiugrott álmodozók, enyhén megkeseredve nagy kalandvággyal. volt aki több levél után vallotta be, a férje még azt se tudja, hogy ő fél éve már keresgél.
persze ez általánosítás, előítélet, de van egy évnyi tapasztalatom ami ezt kialakította. az életben is úgy tűnik, ez a sablon kb helyes, amennyire le tudom szűrni azokból az ismerőseimből, akikkel részükről is lehetne valami (kettő huszonéves egy negyven éves). de nyílván létezhet gyémánt is a szemétdombon, csak kérdés, megéri-e annyit kapirgálni érte.
Az idő mulásával mindenki szed össze ezt azt az életben. Rosszat többet (ez többségünkre igaz lehet). Szóval nehéz dolog ez. A fiuk a lányokra, lányok a fiukra mutogatnak:) Senki sem normális, mindnekinek van valami beütése, nagyon kevés aki idősebb korára is .. "úgy" marad.
