A programozók által készített hagyományos programok felelnének meg a tudattal nem rendelkező élőlényeknek.
Embedded: növény.
Operációs rendszerre teleíthető: állat.
És a mesterséges intelligencia felel meg az értelmes embernek.
Valószínűleg ha öntudatra ébred, tenyészteni és termeszteni is fogja a másik kettőt, mint mi a növényeket és az állatokat. Lesznek haszonnövényeik, és valószínűleg dísznövényeik is.
Mindennek van értelme, csak nem mondom részletekben ahhoz a programokat kéne látnod, de te ahhoz valószínű nem értesz semmit. Hogy folytassam azt a stílust amit te elkezdtél.
". . . a világ a bemenete, meg a saját kimenete, gondolata. Visszacsatolt háló.
Egy ilyen hálónak látnia kell az világot amit rácsatolunk, képek, hangok, továbbá az előző állapotát a saját kimenetének. Ez a visszacsatolás. Ezeket rajzon lehetne jobban látni.
. . érdekesség szám . . .
Ennek is van értelme, a programjaimban van ilyen. Ha érdekes és új a háló bemenete akkor ez a szám nagy. Ez adja a másik hálónak a tanulási rátáját. Nyilván fogalmad sincs miről beszélek.
"komolyabb gondolkodó rendszernél egy vektor, vagy mátrix . . . ebbe most ne menjünk bele. "
Ha azt akarom, hogy a háló képzelődjön, magyarul képeket is generáljon akkor ez kell. Most egyetlen érdekeség szám van, mivel pusztán érdekes mozgást szeretnék elérni. Képlékeny ez az egész, de a filozófiája más, mint a sakk programok.
A külső világból jön az infó . . . nem egy külső program vagy rutin dönti el a jó viselkedést .
A sakkprogramoknál ez van, kívülről határozza meg egy ember, a játékszabályokat. Lehetne bármi más játékszabály de ez ilyen.
. . emberszerű önmagától tanuló emergens, autonóm gép kell . . . "
Hát akkor te igen keveset tudsz a sakkjáték stratégiáiról.
De egyébként a neurális hálókról is.
Uncsi vagy nem uncsi ennyi az egész!
Üres halandzsa:
". . . a világ a bemenete, meg a saját kimenete, gondolata. Visszacsatolt háló. . . érdekesség szám . . . komolyabb gondolkodó rendszernél egy vektor, vagy mátrix . . . ebbe most ne menjünk bele. A külső világból jön az infó . . . nem egy külső program vagy rutin dönti el a jó viselkedést . . . emberszerű önmagától tanuló emergens, autonóm gép kell . . . "
A sakknál a kiértékelés egyszerű. Matt vagy sem. És ez végig így van. Külső állandó kiértékelési szabály. Ha egy belső külön neuronháló értékel ki az dinamikusan változik. Ami ma érdekes és motiválja a másik hálót az később már uncsi. Az unalomnak van jelentősége. Számokban mutatkozik, a kiértékelő háló kimenetén.
"Azért az elég veszélyes, ha a mesterséges intelligencia érdekes élményekre vágyik."
Szerintem másképpen kifejlődése elképzelhetetlen. De ezek apró örömökből kezdődnek. Amikor egy gyereket először beültetek egy hintába, ha picit mozgatom annak is nagyon örül. Később igencsak mozgatni kell a hintát, hogy elérjem az ingerküszöböt.
A mesterséges intelligencia tiszteli az alkotóját? Fél a teremtőjétől?
Idővel rá fog jönni, hogy amennyiben nem úgy rakja a kockákat a képernyőre, ahogy az neked tetszik, akkor haragodban elpusztítod és másikat hozol majd létre helyette?
"Mindenek a megtanulásához nagyon nagyon kevés lenne az olyan belső értékelés, hogy : "hú de jó ezt csinálni!""
Ez a belső értékelés egy kiértékelő, szelektor hálón keresztül kívülről jön. Látja a kiértékelő háló is a képet, hangot stb. A világ a bemenete, meg a saját kimenete, gondolata. Visszacsatolt háló. Ezen a hálón fut át az információ. Ennek a kimenetén jelenik meg az érdekesség szám vagy komolyabb gondolkodó rendszernél egy vektor, vagy mátrix ami a kiértékelés eredményét adja. De ebbe most ne menjünk bele. A külső világból jön az infó. Ez a szám adja a jutalmazást a másik hálónak ami a motoros mozgatást csinálja. De ez mind a rendszeren belül történik, a rendszer belső értékelése, nem egy külső program vagy rutin dönti el a jó viselkedést, képzelődést mint pl a sakkprogramoknál.
Nézegesd a GAN neural network-öket a youTube-on. Olyan képeket generálnak ami elképesztő. Ennek amit itt írogatok ehhez van jobban köze nem a sakk programokhoz. Ez is más de közelebb áll ehhez.
A sakk programoknál az van, hogy olyan jól sakkoznak már, hogy mi már fel sem tudjuk fogni, hogy miképpen játszanak. És mit érünk vele? Nem mondom, hogy semmi, nagyon is valami, de zsákutca. Nincs hogyan tovább. Önmagáért való valami. Az ember számára egy emberszerű önmagától tanuló emergens, autonóm gép kell, robot,A.I. kell, aminek hasznát vehetjük.
A gagyarászásból sohase lesz kommunikációra alkalmas beszéd anélkül a külső kontroll nélkül, amivel a nyelvi és kulturális környezet pozitív visszajelzésekkel kiválasztja az körenyezt számára értelmezhető hangsorokat.
Külső kontroll nélkül még a kúszás-mászásból se lesz lesznek az adott fizikai és civilizációs környezetben jól használható mozdulatsorok. Lásd. pl. terepviszonyok, környezeti tárgyak tulajdonságai, a helyváltoztatás, a mozgás külső adottságai, céljai és körülményei, kényszerei, veszélyei, stb. stb.
Mindenek a megtanulásához nagyon nagyon kevés lenne az olyan belső értékelés, hogy : "hú de jó ezt csinálni!"
" De mára ez már elmúlt, ma az emberi játékosok közreműködése már semmit se javít az eredményességen, mert általában"
Ezzel mit érünk? Szerintem nem sokat. Ez olyan, mintha azt mondanánk, ami régen kunszt volt, hogy a számítógép mennyi szorzást végez másodpercenként hozzánk képest. Azzal érünk valamit, ami rácsatolódik a mi világunkra, hasonlóan, ahogy mi is tettük. Csak esetleg gyorsabban, okosabban.
Régen írtam olyan programokat, amiben a számítópépben lények evolválódtak. Akár elég nagy gépben. elég sokáig futtatva egy belső intelligenciájuk is lehet. Mit érünk vele? Semmit mert köze nincs a mi világunkhoz. Olyan mint a sakkprogramok és társaik.
"Ha nincs külső referencia, ha bármi gondolati vagy fizikai tevékenység kizárólag a cselekvő (ember vagy gép) belső elvárásaihoz, referenciáihoz méretik, az csak öncélú, önkielégítő, mihaszna produktumot eredményezhet."
Pl, ha egy robotba teszem, megtanul magától járni a robot. A szelektor háló adja neki a lökéseket a tanulásra, hogy odébb jusson. Mint a baba.
"Ha a nyertest nem külső kritériumok választják ki, hanem a résztvevők valamelyike belül maga dönti el, azt nem játéknak nevezik."
Itt amiről én beszélek, nincs játék.
"És az ilyesminek egyébként sincs semmi köze az élet valódi játszmáihoz."
Hát tényleg nincs köze semmiféle játszmához, de viszont az élethez köze az van. A baba először a szemét mozgatja, majd a fejét, átfordul, kúszik, mászik, feláll, gagyarászik, beszél stb. Ilyen lenne a valódi A.I. is. Csak tán gyorsabban.
Egyébként számítógépben lehet teremteni ilyesmi virtuális környezetek sokaságát amiben ezzel lehet kísérletezni. pl amivel én néha játszok, hogy azt szeretném elérni, hogy a háló a képernyőn kockákat rakosgasson egymásra. Mint egy gyerek, aki tornyokat épít. Az egyik háló csinálja a másik értékeli. Hogy hú de jó, ez jó lépés volt. Először a nekünk leguncsibb kocka lökdösések is érdekesek a szelektor háló számára. Később nö az unalom szintje. Nem működik még rendesen. Ha változtatom a két háló tanulási rátáját külön külön és a csatolás mértékét, egészen másképpen viselkednek. Vannak ideges emberek és nyugodtak. Vannak jó tanulók és vannak akik nem. stb.
Ezeknél a sakk vagy go automatáknál a kreativitás nyilván nem valami sohasem volt szabályok generálásában valósul meg, hanem az ismert játékokban alkalmazható nyerő stratégiákban. Olyan különös, korábban ismeretlen, harcmodorokat fejlesztenek ki, amelyek még a legmagasabb szintű emberi játékosok számára is teljesen váratlanok. S nem egy esetben annyira rafináltan bonyolultak, hogy az emberek még csak nem is veszik észre, sőt utólagos elemzéssel se képesek végigelemezni, megérteni. Volt egy pár éves időszak, ami alatt a gépi és az emberi játékosok együttműködése hozta a legjobb eredményt. De mára ez már elmúlt, ma az emberi játékosok közreműködése már semmit se javít az eredményességen, mert általában képtelenek átlátni a gépek stratégiáit.
Ha megtanulsz sakkozni, akkor megtanulod a szabályokat, onnantól képes vagy eldönteni, hogy megnyerted-e a játszmát. Söt, ami a legnagyobb a történetben, mikor már felismered a döntetlent.
"egy másik belső háló dönti el, hogy a fejlődés mozdulat, gondolat jó vagy sem."
Ha nincs külső referencia, ha bármi gondolati vagy fizikai tevékenység kizárólag a cselekvő (ember vagy gép) belső elvárásaihoz, referenciáihoz méretik, az csak öncélú, önkielégítő, mihaszna produktumot eredményezhet.
Ha a nyertest nem külső kritériumok választják ki, hanem a résztvevők valamelyike belül maga dönti el, azt nem játéknak nevezik.
És az ilyesminek egyébként sincs semmi köze az élet valódi játszmáihoz.