Hát, leírni szavakkal nem annyira egyszerű....
azért próbálkozom....(bár látszani meg elég jól látszik rajtuk):
na, pl. amikor "nem áll szóba" a családdal, csak azért, mert valaki nem azt/úgy tette, ahogy őmacskasága kigondolta.....
De ez benne van a tekintetében, rá van vésve az "arcára".... Végső sértődöttségében a kedvenc falatoktól is méla undorral fordul el....
De még talán leginkább az első megfogalmazás, ami a legjobb: diplomáciai és egyéb kapcsolatok beszüntetése..... hidegháború (süketté-vakká válik, stb)
Nem. Már olyan "kamasz"korú volt, amikor befogadtuk/befogadtam....
De ő olyan "egyemberes" macska lett (tudom, hogy ez csak a kutyákkal kapcsolatban használt jelző, de ha egyszer így van....)
Ha a család többi tagjától akar elérni valamit - és nem sikerül, mert nem jönnek rá mit akar, vagy mert nem ők meg nem akarják megtenni - akkor meg egyszerűen sértődötten távozik.....más a járása, a az egész macskáról "süt" a sértődöttség....
(bár ha én hívom, akkor azért hozzám visszajön...)
Az én cicám pl. megsértődik, ha nem tőlem kapja a kaját..... Nagy kegyesen hazajön, de amint azt látja, hogy valaki más osztja az eledelt,akkor már megy is....és csak akkor jön elő megint enni, amikor senki sem látja...:-))) vagy hazaérek én...:-)
Vagy
nyáron heverek a kertben aligöltözékben a félárnyékban, jön, és pl. az ölembe akar ülni.... 40 fok árnyékban, hasadat melegítő macska, aki a csupasz combjaidon "dagaszt"... élmény... persze, hogy nem hagyom, leteszem. Azt a pillantást.... na azt nem lehet leírni.....sértődött, lesújtó... és még mi minden van benne....azután nekem háttal leül.... és kb 10 perc után újra próbálkozik...:-))))
Például ha nincs megelégedve a whiskas vagy a sonka minőségével, akkor hátat fordit az élelemnek, néz fölfelé ellenkező irányba és szinte mondja: Ez nektek macskapapi ?
A leghosszabb sértődés kb. 1 hétig tartott.
Hoztunk neki társnak egy uj kiscicát.
Először is nagyot fújt: - Hát én nem vagyok nektek elég jó macska ?
Aztán dérrel-dúrral elvonult a padlástérbe.
Egy hétig nem jött a hivásunkra, ha simogatni akartuk fújt és prüszkölt.
Aztán persze megbékültek és békésen összedurmolnak egymással.
A sztori teljesen hiteles 100%-os infó... A Ti dolgotok tényként kezelni vagy sem...
Volt egyszer két macska!
Az egyik 15 éves volt a másik 14. Perzsa macskák voltak.
A gazdájuk eleinte egy kb 100 négyzetméteres lakásban tartotta Őket, majd az életük utolső kb 5 évét (ebben az egyben nem vagyok biztos) egy 10 négyzetméteres szobába, ahova persze alkalmanként (2 nap) kaja is került és ritkán el is lettek szállítva megnyírni a szőrüket...
A lényeg az, hogy a két macska tudata, tökéletesen "összefonódott" az együtt töltött évek alatt!
Fogta magát az idősebbik, amelyik már egy jó ideje rendesen kornyadozott és elpusztult!
Mire mit csinál az a másik állat?
Egy hétre rá az is megdöglik!!!
A tudata megölte! (Ez pedig nem lehet egy egyszerű folyamat...)
Most félre a komolytalansággal, nyugottan gondolkozzatok el azon, hogy annak a két nyavajás macskesznak mennyire közös volt a valóságuk, ha külön külön már nem is tudtak életben maradni!
Hát ez mekkora?! Hogy lehet valaki ilyen elvetemült? Ilyen topicot nyitni?! Komolyan mondom beszarás... 3 órája folyamatosan csak ezen röhögök. Köszönöm Néked kedves Thoughts, hogy megnevettetél. Háh :))))
na látod, felismerte ő, hogy a gyógyszer-kúrával az ő drága egészségét akartad ápolni.Szerintem ők ezt az adott pillanatban is átlátják, csak mivel érzékeny lelkek, protestálnak egy picit a rideg beavatkozás ellen.
Az én macskám is ilyen, tegnap reggel, amikor ráébredtem a hétvégre, sugárzó tekintettel fogadott a konyhában (saját érdekből persze, édesanya már főzte az ebédet és az illatok gyökeret vetettek lábába)és ez olyan jó esett. Szeretettel üdvözölt és elfelejtette azt a lidércálmot, amikor is allergiától könnyező szemét azelőtt nap hideg kamillás vattával kenegettem...
A cicám csak egyszer volt komolyan megsértődve( amire emlékszem), amikor igen beteg volt, és tablettát kellett legyömöszölnöm a torkán. A többi gyógyszert porrátörve májkrémben adtam, de ezt direkt egyben kellett megennie. Mivel naponta többször is ismétlődött a tortúra, már a végére megfogni sem engedte magát( persze ekkorra már jobban volt..). Na a gyógyulása után alig akart szóbaállni velem, de hogy ez csak sértődés volt azt az bizonyítja, hogy éjszakára mindíg az ágyamhoz jött aludni, és dorombolt,berregett egész éjjel. Jó két hétbe telt mire már nem fordult félre, ha a szemébe néztem, és újra dörgölődzős , követelődzős lett.
Leginkább az tetszett, hogy amikor a munkából megjöttem kivágtázott elém üdvözölni, majd amikor hirtelen eszébejutott, hogy haragban vagyunk, hirtelen lefékezte az üdvözlési ceremóniát és szégyenlősen arrébbhúzódott, tisztán éreztetve velem, hogy na azért nem "bratyizunk"...
Eddig még nem értem rá, hogy leskelődjek utána mit csinál. De nem is egyszerü, mert ez nagyon gyanakvó fajta. Soha nem rohan le az udvarra azonnal, hanem megáll a nyitott ajtóban, a farkát bennhagyva, és hosszasan körülnéz! Nagyon félti az életét!
Úgy,hogy a nem nálunk született macska,amelyik felnőtt korában került hozzánk,gyorsan megtanulja a többitől a jelzéseket,azt,hogy hova nem szabad telepednie,meg ilyesmit.Ezek közt roppant érgekes dolgokat is meg lehet figyelni,hogyan zárkóznak fel a többihez.
ez relativ. Bár pihepuha szivük a miénkével tud igazán együtt tamtamozni, saját érdekeiket mindig is előnyben fogják részesiteni. Külön egyéniségek:-)))
