Ó, hála neked, könnyek Istene:hogy adtál nekem két síró szemet,és fájdalmat, és bánatot is hozzá,s egy lelket, aki sohasem nevet.Te tettél az ősz rokonává engem,adtál magától omló könnyket,hogy megsirassak minden hantra hulló,reszketve hulló őszi levelet.Ó, hála neked könnyek Istene,hogy annyi bús mosolyt adtál nekem,s megengedéd, hogy mindent eldaloljakegyetlen húrra hangolt lelkemen.Tudom, ha egyszer kedvem kerekedne,hogy húromat másra hangoljam át,hálátlan voltomon haragra kelve,Isten-kezeddel leszakítanád.(Wass Albert)
Nagyon szeretem J.A.-t! Azonban éppen ő volt egy beszélgetés tárgya a 'Magányosság az irodalomban" című topikban. Mindegy. Ha rám kattintasz, megtalálod.
Elméletileg és gyakorlatilag nem lehetne J.A-tól idéznünk, mert biz következményekkel jár.
József Attila: törölve
Az interneten sincs béke. József Attila műveit például törölték az Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárából. Makai Ádám, a költő nővérének a fia hatott oda, hogy eltüntessék a számára nem kívánatos tartalmat. Hasonló lépésre szánta el magát Örkény István özvegye, Radnóti Zsuzsa. Ő egy magánhonlapról szedette le a legendás egyperceseket. Valamivel azért engedékenyebbnek bizonyult, mint Makai vagy a Bartók család; bizonyos részletek közlésébe belement.
"- S amíg lelkemmel káprázatok játsznak S jövendő tüzek délibábja von, Amelyek távol ég alján cikáznak - Valamikor - beomlott síromon, Itt ülök némán, magamba rogyva, Míg száll az óra, mint egy pillanat, És félig ébren és félig álomba' Piszkálgatom a húnyó parazsat."
"Az én mezőmön nem értek kalászok Az én aratásom egy marék virág, Az én gyönyöröm az álomlátások Az én világom egy álomvilág. Kialvó álmok pernyéje szitálva Szürkén, szomorún csak esik, esik, Félek, hogy álmaim összezilálja S elhagynak, mire beesteledik."