A vonatot egyrészt azért használtuk, mert (ahogy az előzményekben említettem) az autónk nem tökéletesen üzembiztos és nem akartuk feleslegesen kínozni/kockáztatni a hegyi utakon. Másrészt csomó időt spóroltunk vele, a vonat 10 perc alatt átmegy az alagúton, fölötte a hágón átkelni autóval ennek többszöröse lenne. Harmadrészt tök buli volt (ülsz a vezetőülésben és végre bámészkodhatsz jobbra-balra!) bár azon jókat röhögtünk, hogy benéztem a tükörbe és közöltem, hogy az a hülye milyen közel jön mögöttünk, meg fékeztem, mikor úgy éreztem, hogy túl gyorsan megyünk. Hiába, ez egy kicsit tudathasadásos állapot...
Odafönt meglepően hűvös volt! Mindenfelé sífelvonók vannak, első ránézésre kopár kőhalom az egész, de ebben valószínűleg a rohanás is benne van, hogy nem volt sok időnk nézelődni. A kilátás nem csúnya, de pont két szikla között van a végállomás, így ha valaki többet szeretne látni, feljebb kell mászni (ez nekünk most nem fért bele) Ami félelmetesen jó, az maga az épület, ahogy magasodik a nagy semmi fölé :)
Akkor hamar a folytatást. Erről a helyről még nem hallottam azt hiszem.
Amúgy a mi tervünk eddig nagyjából: Júliai-Alpok Bled, Bohinj meg a környék, még nincsenek konkrét infóim, de körben ezen a részen az út állítólag szép.
Aztán Skocjan barlang, talán Postojna is, bár most már így jobban izgat Skocjan, aztán tengerpartozni is jó lenne, de csak a homokos partot kedveljük, úhogy át Olaszország, Trieszt, aztán Gradoig a homokos part miatt.
Azt hiszem nagyjából így lenne.
De nagyon várom a további utatokat. Mi kempingezni fogunk.
Szerintem nem vagyok túl nagy igényű... Lehet, hogy a körülmények, lehet, hogy a túlzó felvezetés okozta. A vár látványa tényleg nagyon jó, de a vártnál kisebb és lényegében nem berendezett. Azért valószínűleg még egyszer elmegyek oda megnézni a barlangi részt is, mert erre akkor nem volt lehetőségünk.
Könnyen megtaláltuk, figyeltük a táblákat, csak egy picit szaladtunk túl. Óriási mázlink volt, éppen elcsíptük az utolsó kört. 4-kor megy fel, 5-kor jön le, kb. 30 perc az utazás. Ebből a szempontból nagyon megéri az árát! Maga a kabin érzésre egy kis lélekvesztő, 4 személyes, de mocorogni nagyon nem jó benne, mert inog. Először olyan, mint a libegő, fák és fű van alatta, később emelkedik és onnan szép magashegyi út. Van indulás után 2 köztes állomása, az elsőnél ki is lehet szállni. A végállomás 2204 méteren van.
5. nap (vasánap) – Ami nem megy, azt nem kell erőltetni
Ezt a napot pihenésre szántuk, így kényelmesen megreggeliztünk, majd elkezdtük nézegetni, hogy hova menjünk (ennyit az ágyban fekvős pihenésről) Cerkno városka csak 4 km a szállásunktól, ennek közelében van egy aragonitbarlang és egy partizánkórház, gondoltuk, ezek elég közeli és pihentető programok. Így beültünk az autóba és 10 perc múlva már ott is voltunk. Elsőként a barlanghoz igyekeztünk, ez egy faluval feljebb van egy hegytetőn. Szűk, 1-1,5 sávos út vezet odáig, 10-14% közötti emelkedőkkel tarkítva. A hegy tetején láttuk me végre az első táblát, mely a barlangot jelölte, csakhogy mindjárt oda is volt írva, hogy zárva (sejtettük, de mivel ellentmondásos információkat találtunk, megpróbáltuk). Nem tudom, hogy ezt miért nem lehetett volna lent, a főútnál kiírni… A bejáratát végül meg sem találtuk, csak azért nem voltunk nagyon csalódottak, mert a kilátás a faluból csodaszép.
Innen visszagurultunk Cerkno-ba és elindultunk a partizánkórház felé. A városközpontban volt egy iránytábla, azt követtük. Turistatérképen nem láttunk parkolót jelölve, így kinéztünk egy pár házas falut, hogy majd otthagyjuk az autót és turistaúton sétálunk tovább. A faluba a már leírtnál keskenyebb és meredekebb út vezetett, a kocsit úgy megviselte, hogy a 2 perces úton egyes sebességben haladva majdnem felforrt a vize. Kiderült, hogy a falu és utcái olyan kicsik, hogy nincs annyi hely, hogy félreálljunk az autóval (ez nem vicc!) Így nagy tornászmutatványokkal kénytelenek voltunk megfordulni (kicsit izgultam azért az épségünkért közben) és újra lemenni a főúthoz. Itt már kicsit elegem lett, úgyhogy mikor megláttunk egy lezárt parkolót és a pirossal áthúzott, múzeumot jelölő táblát (alatta pirossal: Zaprto 10.07-20.08.), bepipultam és azonmód az út szélén megálltam. Kiszálltunk és gyalog indultunk felfelé. Felérve egy büfét találtunk iszogató helyi vagány csávókkal. Ők szóltak utánunk, hogy ne is igyekezzünk, mert zárva a kórház; persze a miért kérdésre nem tudtak válaszolni, így mégis elsétáltunk a bejáratig. Itt 4 nyelvű tábla tájékoztatta a turistákat, hogy (figyeljétek a dátumokat!) „A március 17-én történt sziklaomlást követően a létesítmény július 10-től augusztus 20-ig zárva tart, mert nem tudják a turisták biztonságát garantálni”
„Kicsit” voltam ideges és jópár kérdés motoszkált a fejemben. 1. március 17 és július 10 közt mi történt? 2. a város honlapjára miért nem került ez az info fel? (kb. 5 perces munka) 3. miért nincs az út szélén kiírva, csak a közvetlen bejáratánál, ami nem túl egyszerűen megközelíthető (a zaprto szócska nem túl közérthető) Utóbb kiderült, hogy a városban az egyetlen táblát vettük észre, amit nem húztak át pirossal :(
Úgy gondoltuk, hogy így bosszulta meg magát, hogy a pihenőnapunkon sem bírtunk nyugton maradni, így a Cerknoban (nem tett rám túl mély benyomást) tett rövid sétát követően hazamentünk és a nap vacsoráig hátralevő részét alvással, pihenéssel, tehenek nézésével és medencében úszkálással töltöttük.
Vacsi (Zöldségkrém leves, hússzelet szósszal, rizzsel és párolt zöldséggel, tiramisú) után még felsétáltunk a felettünk levő domb tetején levő templomhoz. A turistaút jó meredek, helyenként bozótos, vicces módon két farmnak nemes egyszerűséggel a kellős közepén vezet keresztül. (Az egyiknél levő kutya békésen nézegetett minket, úgy látszik, ott sokkal toleránsabbak, nálunk már rég sorompót tettek volna és lekaparják a jelzést.) Már szürkületben értünk fel, de még kicsit élvezhettük a kilátást, mielőtt besötétedett. Lámpánkat elővéve szépen visszasétáltunk és nyugovóra tértünk.
Pár hozzászólással lejjebb említettem, hogy Lenti és Maribor között a 3-as út rettenetes. Építik, fél pályás útlezárások, több kilométeres kamionsorok. Egyáltalán nem javaslom!!! Muraszombatnál van egy rövidke autópálya, de ezért nem éri meg...
Maribor után már jó, a forgalom nem vészes, a közlekedési morál jobb, mint nálunk.
Postojna-Rupa közti közlekedésről nincs tapasztalatom.
Mi 27-én hajnalban indulunk kedvesemmel kb 8 éjszakát sátrazva a környéken.
Olvastam a GPS használatát, és mivel én is használom ezt az eszközt, segítségemre lehetne, ha a már összegyűjtött pontok mellé csatolhatnám a Ti általatok elmentetteket is. A wpt-k mellett a trackek is jól használhatóak, azokat sem bánnám. :)
Sziasztok!
Szombathelyről Rijeka mellé szeretnénk menni nyaralni! Lenne pár kérdésem..
Fel merült bennem hogy Szlovénián keresztül menjünk Lenti-Maribor-Jubljana-Rupa szakaszon.
Kérdések:
-Mennyi vagy mennyivel olcsóbb, mint Horvátországon keresztül?
-Van-e autópálya a Lenti-Maribor ill. Postojna-Rupa közti szakaszon, ha nincs akkor milyenek az útviszonyok?
-Milyen a forgalom hétköznap autópályán? Kevesebben vannak mint horvátban?
Előre is köszi a válaszokat!
Úgy terveztük, hogy átvonatozunk a Bohinji tóhoz, majd innen a Hét tó völgyében mászunk felfelé egy picit és időnk függvényében választunk vissza utat az autónkhoz, majd autóvonattal haza. Előző este a szálláshelyen reggeli helyett hidegcsomagot rendeltünk (fejenként egy sajtos, egy szalámis szendvicset, két almát és fél liter narancslét kaptunk) Hajnali 4-kor ébredtünk, hogy elérjük az 5.25-ös vonatot és a kelő nap éppen csak derengésbe vonta a tájat, mikor útnak indultunk. Kicsit szűkre volt szabva az időnk, így tövig nyomtam a gázt az egyre ismerősebb kacskaringós úton. 5.17-kor álltunk fel a rámpára, ahol döbbenten tapasztaltuk, hogy vonatunk már 3 vágánnyal odébb áll és éppen indulni készül! Fel van tüntetve ugyan a menetrendben, hogy 10 perccel indulás előtt kéretik megjelenni, de tapasztalataink alapján az indulási idő azt jelzi, amikor a rámpától eltolják, de itt már ez rég megtörtént (biztos megvolt a szokásos hajnali két autójuk, nem gondolták, hogy jön még valami barom turista ilyen hajnali órán). Nézegettek ugyan felénk, mikor toporzékolni kezdtem, de vissza már nem álltak. Nem kicsit voltunk idegesek :(( Nem maradt más megoldás, mint felhajtani Podbro állomásra és ott megpróbálni elcsípni a vonatot (még így is az alagúton át megspórolunk egy csomó utat)
Nyomtam szerencsétlen autónak, mint aki megveszett, az út távban nem sok, de szintben igen és nagyon kanyargós, ráadásul teljesen ismeretlen... Hamarosan meghallottuk hogy utólért a vonat és versenyre keltünk vele (utólag visszagondolva igen mókás volt, mint a rajzfilmekben, a vonat csak megy egyenesen, mi meg az autóval hol alatta, hol felette kóválygunk - akkor azonban elég idegbeteg voltam és nem tudtam átérezni a helyzet komikumát…) Folyamatosan nézegettem a vízhőfokot, az időt és a vonat hátulját, erre egyszercsak az út közepén keresztben egy korlát behajtani tilos táblával és egy szlovén nyelvű felirattal! Megálltunk, nézegettük, mi lehet, de mivel szemből éppen jött valaki, gyorsan elindultunk és áthajtottunk a lezárt szakaszon (utólag megtudtuk, sziklaomlás miatt életveszélyes volt az út, egyáltalán nem is szabadott volna járni rajta, persze senki nem foglalkozott a tiltással). Már azt hittük, nem fog sikerülni, mikor megérkeztünk Podbro-ba. Nem volt nehéz megtalálni az állomást, így a vonattal egy időben álltunk meg.
A jegyvásárlásnál igyekeztem lenyelni a méltatlankodásomat (így észre sem vettem, hogy a honlapon feltüntetetthez képest 1 euróval többet fizettünk), de mikor már fent álltunk a vonaton, szóba elegyedtem egy helyi emberrel. Ő mondta, hogy látott minket már a lenti állomáson is, erre elpanaszoltam, hogy nem tartották be az időket és ott hagytak. Elmesélte, hogy ez a nap különleges, mert pont 100 éve indult meg a közlekedés ezen a vonalon! (bár a menetrend nem betartása nem értem, hogyan függ ezzel össze) Ennek örömére mindhárom állomáson ünnepséget tartanak, Bohinska Bistricán pedig egész napos programokkal szórakoztatják az érdeklődőket. Ennek megnézése sajnos nem fért bele az időnkbe :(
Az alagúton átkelést nagyon élveztük, közben elfogyasztottuk a reggelinket is :) A túloldalon kiérve megdöbbentő volt a sűrű ködszitálás, ami fogadott. Voltak tapasztalataim a Bohinj környéki időjárásról, így sejtettem, hogy nem fog sokáig tartani. Olyan korán értünk át, hogy még a benzinkút sem volt nyitva, így a tankolást délutánra halasztottuk. Úton a Savica vízesés felé megálltunk körülnézni a Vogel felvonónál. Néhány autó már ekkor is parkolt, jópár bakancsos turista készülődött, hogy az első kabinnal (reggel 7-kor indul) felmenjenek a hegyre. Hamar továbbálltunk és a Savica vízesés parkolójáig hajtottunk. Itt már 7-kor is posztolt a szorgalmas parkolóőr és irányított, hogy hova álljunk. Kicsit nosztalgikus érzések kerítettek hatalmukba, mikor megláttam a házat, ahol tavaly megszálltunk (ha valaki ott magyar nyelvű étlapot kap, azt a mi társaságunk fordította :))
Összekészülődtünk és felballagtunk a vízeséshez (a jegyárus még nem volt nyitva) Itt szerencsére egy lélek sem járt még ilyen korai órán, így a méltóságteljes vízesés és a felhőbe burkolózó tó csodás látványán kívül semmi másra nem kellett figyelnünk. Jó félórát töltöttünk el odafönt, mielőtt tényleges túránkat megkezdtük volna.
Ez a Savica háztól a Crno Jezero (Fekete tóhoz vezetett) a térképen pontozott az útvonal, de szerintem ha valaki nem extrém tériszonyos, akkor semmi gond nincs vele. Szintben viszont meredeken emelkedik, 2 óra alatt alig 2 km-t, de 6-700 m szintet tettünk meg. Útközben rengeteg, talán a Triglavra tartó helyi turista hagyott le minket (hiába, ők egy hegyi zerge nép :)), egy idő után már gépiesen ’Dan-oztunk mindenkinek. A tóhoz felérve (ami a nevével ellentétben a reggeli fényben nem fekete, hanem zöld volt) picit megpihentünk és megreggeliztünk és néztük, hogy a terhes nőtől, a gyereket hátihordóban cipelő apukán át a nyugdíjasokig mindenki túrázik arrafelé.
Átgondoltuk az útitervünket és úgy döntöttünk, hogy mégsem megyünk tovább a tavakhoz, hanem a Komna-ház felé vesszük az irányt és onnan ereszkedünk vissza a Savicához. Jó döntésnek bizonyult, ugyanis az útvonal a vízesés feletti sziklafal tetején vezet körbe, néhol gyönyörű kilátás nyílik a Bohinji tó völgyére. A sík, erdei szakaszokon igyekeztünk kilépni, hogy több időnk legyen nézelődni a kilátóhelyeken, ez olyannyira sikerült, hogy egy idősebb szlovén turista tört németséggel meg is dícsérte a gyorsaságunkat (aki látta már a szlovéneket a hegyek közt, tudja, hogy ez milyen nagy szó! :)) Hamar elértük a házat, ahonnan csodás kilátás nyílik a hegyekre. Nem tudok a látványukkal betelni, akár órákig elbámészkodtam volna, de sajnos az időnk szűkre szabott volt, így nem sokáig tehettem.
A lefele út kissé megviselt, hiába van nagyrészt kiépítve, elég sziklás. Kisebb térd problémáim vannak, ezért túrabot és térdvédő nélkül el sem indulok, most viszont ezek sem tudtak segíteni, mert most főleg a bokámat terheltem túl. Az út nagyon nem akart fogyni, GPS-en követtük, hogy mennyit haladtunk, de siralmas adatokat mutatott. Mikor a nagy bukdácsolásom közepette könnyed zerge módjára futottak el mellettünk kisgyerekes családok, akkor az önbecsülésem igen mélyre zuhant, szegény párom csak hallgatta, amint minden nagyobb kőnél szitkozódok. Végül a tervezettnél fél órával később, de szerencsére még bőven a „biztonsági tartalékon” belül értük el az autót. Ledöbbentünk, mert a reggeli kihalt parkoló helyén óriási tömeget találtunk, alig leltük a kivezető utat. Folyamatos autóforgalomban haladtunk Bohinska Bistricáig, ahol a gyors tankolást és bevásárlást követően bőven a vonat érkezése előtt kiértünk az állomásra.
A meglepetés akkor ért, mikor megjött a vonat és nem ott állt meg, ahol reggel leszálltunk róla. Szerencsére a kalauz integetett, hogy merre kell majd felszállnunk, így bepattantunk az autóba és átrobogtunk egy másik állomásépülethez, ahol egy hosszú kocsisor végére álltunk be. Körülöttünk népviseletbe öltözött táncosok, zenészek járkáltak és hallottuk a „vonat születésnapját” ünneplők zsibongását. Nem tudom, hogy az ünnepi alkalomnak köszönhető, vagy csak a véletlennek, de rengetegen akartak ezzel a vonattal utazni. Elkezdődött a felhajtás, ám a vonat megtelt és mi még legalább 10 másik autóval együtt lent álltunk. Szabály szerint vannak a „korlátos” és a „rámpás” kocsik, a rámpásra nem állítanak autókat. Ezt most gyorsan felülbírálták, összesűrítették a kocsikat, így mi is felfértünk, ám utánunk még mindig vagy 4-5 autó lemaradt. Nagy fejvakargatások közepette (talán még ők sem láttak ennyi utast:)) a vasutasok még jobban összesűrítettek minket, majd előre-hátra tolták a vonatot (talán kerítettek még vagont, nem láttuk jól, mi történik hátul) Végül még azt is sikerült felpaszírozniuk, aki a hivatalos indulási idő UTÁN érkezett!!! Ezen a reggeli események fényében kicsit morcogtunk.
Közben megvettük a jegyet, most észrevettem, hogy már megint 1 euroval több lett a kiírt árnál és szóvá is tettem. A vasutas megmutatta a kis "puskáját", ahova fel vannak írva az árak azzal a megjegyzéssel, hogy a honlapon a banki árfolyamon számolt van, de mivel ők nem bank, nem tudnak azzal számolni... Jó kis késéssel, de elindultunk, szerencsére Podbron senki nem akart le/felszállni, így majdnem pontosan érkeztünk Most na Sociba. Itt két feldíszített gőzmozdonyt nézegethettünk, amíg betoltak, majd némi ügyeskedés után sikerült mindenkinek lehajtania.
Este farkaséhesen kezdtünk a vacsorának (Krumplis hagymaleves, sült csirkecomb, kocka burgonyával, rizskoch)
Napi költségek: Autóvonat Podbro – Bohiska Bistrica: 1700 SIT/8 EUR Parkolás Slap Savica: 600 SIT/2,5 EUR Autóvonat Bohinska Bistrica – Most na Soci: 2600 SIT/12 EUR
Megjegyzés: mivel mindkét barlangnál elég sebtében váltottunk jegyet, sajnos nem jegyeztük meg az árát tolárban, csak azt tudjuk, mi mennyit fizettünk.
Reggel a szállásunkról dél felé indultunk, Spodnja Idrija faluban bevásároltuk a napi betevőt. Természetesen euroval akartunk fizetni, de az 50-es, mint mindenhol, rettenetesen nagy címletnek bizonyult. A kellemetlen az volt, hogy a pénztáros arra sem volt hajlandó, hogy tolárban adjon vissza. (Állítólag nem szabad, de más üzletekben gond nélkül megtették. A párom ezen még fél napig puffogott…) Szerencsére minden Mercator-ban lehet kártyával fizetni, így ezt a megoldást választottuk.
A vásárlás után egy kamion és egy busz mögött ballagtunk fel a hegyi szerpentinen, árgus szemekkel figyeltem a hűtővíz mutatóját, de úgy látszik, megijedt tőlem, mert a pirost éppen csak megközelítette :) Az autópályát kerültük, inkább a mellékutakat választottuk, így elhajtottunk a Planina völgy mellett, mely egy időszakos tó. A térkép alapján elég izgalmasnak tűnt, hogy utak, meg vasút halad át rajta, de mostani állapotában egy szép nagy rét, csak egy kis patak kanyarog benne.
Viszonylag hamar elértük a Postojnai barlangot, ahol rutinosan előkaptuk polár felsőinket (a barlangban jöttem rá, hogy a lábamon viszont a túraszandálom maradt, a váltócipőm a kocsiban, no comment…) és elballagtunk jegyet venni, ahol elfogadták a magyar diákigazolványomat, ráadásul mindjárt két 50-est is sikerült felváltanunk! Ügyesen időzítettünk, éppen sikerült a 11 órás turnus végét elkapni, utánunk zárták a kaput. A kisvonat bevitt egy nagy csarnokba, ahol különféle nyelveket beszélő csoportok gyülekeztek. Kicsit filóztunk, hogy melyikbe álljunk, de végül az olasz lett a nyerő, szemmel láthatólag ők voltak a legkevesebben :)) Mint utóbb kiderült, még egy magyar család is volt ott, tetszett, hogy óvatosan mellénk álltak fülelni, mikor fordítottam a páromnak ;) Mivel én másodszor jártam, így már nem volt újdonság és a tudnivalókat is szinte emlékezetből meséltem, de azért nem bántam meg a látogatást.
A barlang után az árnyas parkolóban kényelmesen megebédeltünk, majd Skocjan felé vettük utunkat. (Predjamát úgy döntöttünk, kihagyjuk, nekem anno csalódás volt és az időnkbe se nagyon fért volna bele) Mikor odaértük, éppen 14 óra volt és indult a csoport. Lélekszakadva rohantunk jegyet venni (itt is elfogadták a diákot), majd elindultunk a utánuk (szerencsére itt is másodjára jártam, így tudtam, hogy merre kell gyalogolni a bejárathoz és gyorsléptűek lévén beértük őket) Éppen ismét a nyelveken filóztunk, mikor a két vezető bemutatkozott. Az egyikük szlovén-angol nyelven, a másik olasz-németül beszélt, kérték, hogy mindenki sorakozzon fel a megfelelő helyre. Mikor a csapat 90%-a beállt a szlovén-angol vezető mögé, gyorsan eldöntöttük, hogy az olasz-német lesz a megfelelő :)) Mivel összesen heten voltunk, így tökéletesen meg lehetett mindent érteni, (még a németet is egész jól fogtam, pedig azt tényleg csak gagyogom!) bőven volt lehetőségünk beszélgetni, kérdezgetni a vezetőnket.
A barlang számomra újra egy döbbenet volt, szinte felfoghatatlan az a mélység a föld alatt, lent pedig, bár kicsi, mégis dübörög a folyó, kiabálni kellett, hogy értsük egymást. A nagy rohanásban természetesen ismét a kocsiban maradt a váltócipőm, így néha érdekes népitánc elemeket mutattam be a síkos járdán. (tavasszal állítólag iszapbeömlés volt, többek közt emiatt is csúszott - ez Postojnával ellentétben sokkal élőbb, vadabb) A barlang után még felsétáltunk egy kilátóponthoz, ahonnan le lehet tekinteni egy beszakadásra, mely hajdan ugyanolyan barlangüreg lehetett, mint amit megnéztünk. Szép a kilátás, megéri a pár perc sétát, sokáig merengtünk itt.
Egy kis körutat téve a Sezana-Stanjel-Nova Gorica-Tolmin útvonalon mentünk haza. Nova Goricáig kifejezetten kis forgalmú, ám annál érdekesebb út vezet. Szőlők, a falvak a dombok tetején, lapos cseréptetős házak, kőfalak, még egy-egy olajfát is láttunk! Az útra azért oda kellett figyelni, mert néha érhetik meglepetések a turistát. Kedvencem az volt, amikor az út felezővonala egyszerűen nekivezetett a ház sarkának és egy tükör segítségével lehetett a szembe sávban megkerülni :)) Nova Gorica után szélesebb, kevésbé kanyargós, ám nagyon forgalmas út vezet a Soca/Isonzo völgyében. A folyó színe gyönyörű zöld (mikor először láttam, úgy nézett ki, mintha tej folyna a mederben!), de sajnos délről észak felé haladva kevés a kiállási lehetőség, hogy bámészkodni lehessen. Tolmin előtt kissé elhagytuk a folyóvölgyet, kiszélesedett az út és előttünk magasodtak a Júliai Alpok hegyei. Megcsodáltuk őket, majd az autóba ülve, alig egy óra múltán vacsorához láthattunk (Erőleves burgonyával, Spenóttal, tojással rakott hús, vajas tagliatelle, gyümölcs)
Napi költségek: Postojna belépő: Felnőtt kb. 17 EUR, diák kb. 13 EUR Postojna parkoló: 600 SIT/2,5 EUR Skocjan belépő: Felnőtt kb. 10 EUR, diák kb. 8 EUR
Mindenképpen célszerű foglalni, ha nem szeretnétek a társalgó asztalain aludni (bár nem tudom, melyik házra gondolsz, de az Aljazev és a Triglavski is elég népszerűek...) Sajnos kontaktot most így nem tudok mondani, de ha körülnézel a Hegyek topikban, ott lehet, hogy találsz.
