Nem ő lőtte le, mert tudtotokon kivül Rachela nevű informátorom tájékoztatott a dologról. Szóval már csak az a kérdés, hogy mivel megyünk, merthogy oda asszem vonat nem jár. Segitséget kérek a megoldáshoz. Amúgy ez is egy hotel lesz, vagy valami újítást vettek be? Pl. egy kis elő-kempingezés sátorokban, hogy elég edzettek legyenek a leendő hermonos madrichok, meg azok is akik nem akarnak hermonba menni.
Várom a segitséget, remélem rálelek a helyes megoldásra.
Nos nem birom tovább és felfedem a titkot. A márciusi képzés Galyatetőn lesz. Szarvasra nem mehetünk mert nincs elég füthető hely mig Zamárdit sajnos bezárták végleg :( Tehát keresett a Frici egy új helyet ami állítólag nagyon jó.
Az ujakról vagy jót vagy semmit:) Én nagyon jól éreztem magam és remélhetőleg ök is így gondolják. Vannak köztük biztató egyedek, de még sokat kell rajtuk csiszolni.
Nos mára ennyi.
bANYUS! Ha telefonálnál, hívj fel engem, mert mindenre tudom a válszt! abban az esetben ha a számítógépsegítségét kéred, akkor fordulj rov- hoz, ha pedig a közönségre vagy kiváncsi, akkor menj el az oktogonra, és kérdezz mindenkit végig
Információim szerint egyik sem. Tippelsz vagy tudod? Segítséget is igénybe vehetsz: számítógép elvesz 2 rossz választ (tehát 1 sem marad), kérheted a közönség segítségét, vagy telefonálhatsz. Nos?
Nyugi Carrie, nem haragszunk rád, úgy sem irogatnak mostanában az emberek ide, szóval szinte fel sem tűnt, hogy te ritkábba nirsz a többieknél. Szóval hahhhóóóóó irjatok!!! Kik jelentkeztek kezdőknek? tudom hamarosan kiderül a rendes képzésen. Az hol lesz? Zamárdiban, vagy Szarvason?
Hiányoztam???? el tudom képzelni! ne haragudjatok, hogy íly sokáig nem tudtam hozzászólni a dolgokhoz . /addig is megúsztatok/ Engem is ugyan az kötött le mint Rachelát és Banyust, csak nem vizsgaként, hanem normális középiskolai lezárások. Srácok! nem haragszotok?
Rachela azert nem kell felteni oket:) szokjak csak a kikepzes:) persze nem kell teljesen megijedniuk mert nem vagyok en olyan verengzofenevad csak szeretek jokat szorakozni:)
kulonben is ez nekik csak jo mert most felkeszulhetnek a taborban felmerulo gondokra bajokra:)
sajnos a marciusi kepzesen nem leszek ott:( mert bokros teendoim egy francia siparadicsomba szolitanak:)
na mara ennyi
udv Kenny
Kenny, ha egy kezdő beleolvas ebbe a topicba, le sem mer menni képzésre!:) Amúgy én a magam részéről tényleg várom már a képzést, de sajnos nekünk még odébb van :(.
Akkor elmesélek egy nem-Szarvasi sztorit (ha megengeditek). 99-ben sajnos nem láthattum a teljes napfogytkozást, mert úgy alakult, hogy szinte ingyen 45-en három hetet tölthetünk Izraelben. Azt meg nem lehetett kihagyni. Jeruzsálemben 85%-os volt a napfogyi, de nekünk épp a Knesszetben volt jelenésünk (azt hiszam csak a Somereseknek, a többiek ekkor mást csináltak), és körbevezetés majd egy Merec-es képviselőnő előadása volt a progi. Mi meg kukkoltuk az óráinkat, szökdöstünk kifelé, sőt az Ákosék néhányan kint is maradtak. Végül lezavartak mindannyiunkat egy föld alatti előadóba, ahol nyújtogattok a nyakunkat, az ajtóhoz legközelebb ültünk, nem figyeltünk, majd egy olasz srác kiszalatt, erre nagy káosz, utánafutottak, elfogták, de addigra lesett nekik, hogy mi történik a földön, és rövid úton felszíni programra váltottak :) mindenesetre ott lehetett a napba nézni, csak nem láttál semmit szabadszemmel, de például egy kerek luknak félhold árnyéka volt :) összességében poén volt.
Mad-Rich
U.I. Ne sértegess te portás!! :) Azt a gyerekek madrich-hal éneklik nem pedig Mad-Rich-hal!!!
Hmm...éljen a demokrácia!
A napfogyatkozásról még az jutott eszembe, hogy mi a Beit Dávidból vittük a Negevet kajálni, és hogy ne nézzenek a napba, "átvonatoztattuk" őket: az egyik madrich ment elöl, mögötte egymásba kapaszkodva a kicsik, és mindenkinek a földet kellett néznie. Még azt is mondtuk, hogy huhúúúúúú! :)
Nahát, banjuskám, nem mondod komolyan? A vizsgaidőszak nekem is közeli jóbarátom, de azért aki netfüggő, az netfüggő :). Ami a napfogyit illeti, asszem kissé eltúloztuk az óvatosságot, szegény Negeveseket annyira megijesztettük (pedig mi csak a veszélyekre hivtuk fel a figyelmüket-néhányszor...), hogy teljesen begyulladtak, és ki se dugták az orrukat a Beit Dávidból. Mi madrichok persze tizpercenként kiosontunk gyönyörködni :). Az egerekről csak annyit, legelső évemben volt egy a szobánkban, mindig vittünk neki sajtot a kajáldából...
Szia Rachela, meg többiek. Tudod édesem van egy olzan is itthon, hogy vizsgaidőszak, amikor az ember azt sem tudja, hogy fiú-é vagy lány annyit tanul. Bár ez utóbbi nem igazán jellemző rám, de eltűnésem összefüggésbehozható a mondat első felében emlitett eseménnyel. Szóval ami a békákat illeti nem emléxem arra, hogy valaki igy kakrta elnyerni szive hölgyének kegyeit, de ha te mondod, akkor biztos igy történt. Nekem csak olyen emkékeim vannak '91-ről, hogy a zuhanyzóban is brekuszkák voltak. Egyébként én is imádom őket, mind a mai napig odébb tessékelem őket puszta kézzel, ha úgy itélem meg,hogy számuktűra veszélyes helyen tartózkodnak az adott pillanatban.Viszont a csótányokat ki nem állhatom. Nem tudom miért de az utóbbi években igen csak elszaporodtak.
Eszembe jutott egy másik történet. Ez '99-ben a napfogyatkozás napján történt, amikor is annyira féltettek minket, hogy egész nap bent ültünk a kupolában, nehogy megvakuljon valaki. Este, amikor mentünk vacsizni, már vége volt a dolognak, de a Nap még nem volt teljhesen egész. Ráadásul sok hiszékeny chanikot még avval is megetettek a madrichok meg a korcsok, hogy nem csak a napba nem szabad puszta szemmel nézni, de máshova sem lehet, mert akkor megvakulsz. Mi már bent ültünk a kajáldában a helyünkön, az ablak mellett, amikor láttuk, hogy jön egy asszem orosz kislány a kajálda felé úgy, hogy befogja egyik kezével mindkét szemét, a másikkal meg tapogatózik. Azonban enyhén eltájolta magát, igy sajna nem a bejárat felé vette az irányt, hanem a hátrább lévő napernyőt tartó oszlopok felé tartott nyil egyenesen. A vége persze az lett, hogy teljes erejéből, merthogy biztos volt benne, hogy nem érheti semmi baj, neki ment az oszlopnak. Ezután már persze nyitott szemmel jött kajálni...
Hát ennyi a sztori, látni nagyon viztes volt, bár nem lettem volna a leányzó helyében, mert bizony nagyot koppant.
Banjus
Történt 1999-ben, hogy a 4. és az un. UJS tábor között egy háromnapos tanárkonferencia zajlott, többek között pedagógiumos hallgatók részvételével. Ennek következtében a UJS tábor előkészítő csapata néhány lelkes, mindkét eseményen résztvevő segítő kézzel gyarapodott.
Köztük volt H.R., aki ugyan nagyon lelkes volt, de az aktív segítség nem éppen rá volt jellemző. Az időt mindenféle jópofa szórakozással múlatta. Történt egyszer csak, hogy egy béka ügetett be a Bét Dávid azon szobájába, ahol a főhadiszállást rendeztük be. H.R.-nek nem volt más dolga, úgyhogy kis mélázás után valahonnan egy lapátot kerített és ráimádkozta szegény sorsú békánkat. Ezt követően az ablak irányába hosszasan lóbálásba kezdett, imitálva, hogy a brekit most bizony az említett irányon keresztül távozásra bírja. Mi próbáltunk neki szólni, hogy nem fog menni, mert szúnyogháló van az ablakon... Nem hallgatott ránk... Placcs!
(P.S.: Az állatvédők kedvéért megjegyzem, hogy bár kissé dramatizáltam a végkifejletet, a béka épségben elhagyta az épületet, másodszorra az ajtón keresztül, ami nyitva volt.)
99-ben meg szárazság volt, ezért aztán egerek jöttek... Nem semmi, amikor épp a cipődből bújik ki, vagy a fiókban szaladgál. És az egércsapda, amit kaptunk bizony az állatkínzás csúcsa. Én az egy hét alatt 7 egeret fogtam, de volt, aki azzal töltötte szabadidejét, hogy a csapdába ragadt egereket kiszabadította :-)
vegre beigazolodott a gyerekek altal is egyre tobbet enekelt dal miszerint minden Mad-Rich pedofil :)
na jo en azon kivetelek koze tartozom akik nem hodolnak ennek a szenvedelynek:)
a bekakal kapcsolatban nekem is eszembejut egy igen kedves tortenet de mivel mar tobben emlegettek itt ezert eltekintek a leirasatol.
en a lustak taboraba tartozom!!!
az legalabb nem buntetendo:)
Imádom a tábori békákat!
Elsőéves korcsoportvezetőként Frici meghívott az oktatói hétvégére. Mi jól elvoltunk, de cseppet uncsi volt a progi, közben viszont felszedtem magamnak unaloműző társul egy fantasztikusan édes 5 éves forma kislányt (valamelyik tanárnő lánya volt, ő még többet unatkozott egyedül), és az lett kedvenc elfoglaltságunk, hogy békákat fogtunk, és különböző kiscsoportokban dolgozó tanár és madrich-körök közepén engedtük őket szabadon. Iszonyú vicces volt! (na jó, bevallom, hintáztunk is sokat)
Gyerekek, mi ez a lazsálás? Irgum-burgum, ezért még számolunk! Hoppá, előtört belőlem a madricha...látszik, már elvonási tüneteim vannak :)).Azért hogy a madrichok mikre rá nem veszik a gyerekeket! Első szarvasi táborozásomkor rengeteget esett az eső, és az egész tábor teli volt békákkal (még mindig jobb, mint mostanában a csótánynak látszó bogarak...brr). Az egyik fiúmacit gyengéd érzelmeket táplált hármunk (banjus, Jidele és jómagam) madrichája iránt, és úgy gondolta, ennek kimutatására mi sem alkalmasabb, mint egy zsák béka ajándékba. Ahhoz persze gyáva volt, hogy ő adja át a csomagot, és ugyebár a negeves kislányok meg nagyon szófogadóak, egy jó kis csinyben meg szivesen benne vannak... Sajnos a brekik nem váltottak ki nagy lelkesedést Zs-ből, visitva utasitott ki minket a szobájából...nem is tudom, miért.
Banjus, eszembe sem jutott, hogy elegedetlen lennel a kicsikkel. Csak arra probaltam felhivni a figyelmedet, amit a sajat peldadon is lathatsz, Szarvas egy folyamat, ugy is erdemes gondolni ra es foleg ugy erdemes osszeallitani a programokat.
En is vegigjartam Szarvas minden lepcsofokat (-chanich), voltam madrich parban, madrich egyedul, korcsopvez. es taborszintu vezeto is. Sajnos most mar nem tudok lejarni Szarvasra, mert azt a keves szabadsagomat, ami van, szeretnem a felesegemmel tolteni. Viszont, amit irtam a felnottek kotelessegerol, komolyan gondoltam :) Mi is fogunk negeves chanichokat gyartani, ugyhogy Szarvas visszajon majd az eletembe, csak eppen szulonapi elmenykent :) De ez meg odebb van :)
köszi Tzal a biztatást!
Szóval kedjük a legeljén. 1991 nyarán lemnt Szarvasra 3 kislány, név szerint Rachela, Jidele, meg én, úgy, hogy szinte semmit sem tudtak arról, legalábbis részemről, hogy mit jelent zsidónak lenni, milyen szokások vanna, milyen imák... Viszont nagyon tetszett a hangulat, az ottani légkör, az emberek. Hogy hogy nem odaszoktam, minden nyáron alig vártam, hogy már a Szarvas felé tartó buszon üljek. Szóval ezek alatt a turnusok alatt szép lassan megtanultam a mode ánit, a smát meg a birkát hámázont, nagyjából mostmár azt is tudom, hogy holt tarthatunk egy péntek esti imán...
Ilyen folyamatra gondoltál Tzal? Szóval én nem bántani akartam a kicsiket, meg nem vagyok elgégedetlen, mert tényleg tetszett nekik a dolog, hogy mutogathatták a szöveget, és a 2. hét végére már azt is tudták, hogy merre járunk. Ez is eredmény, igaz? Ha esetleg valaki azt hinné, hogy nekem negativ a hozzáállásom ehhez az egészhez, akkor lehet hogy az a probléma, hogy rosszul fejeztem ki magam a múltkor. Én imádtam mind a 11 kislányt a csopimban, tudom tudom minden madrich:))) meg az egész neveget Dávcsistul, Palikástul, mindenestül:)))
Remélem a kicsik is visszjönnek, és annyira várják már a nyarat, ahogy én vártam, és várom mind a mai napig.
"Ezt most nem azért irtam le, hogy veled vitatkozzak, hanem azért, hogy akik kivülállóként (lásd Kilroy) olvassák a topicot, ne azt a következtetést szűrjék le, hogy a táborban elmondott áldások és imák a "kötelező rossz" kategóriába tartoznak. "
Ha már én vagyok a példa (:-D), megjegyezném: részemről egyáltalán nem gondoltam ilyesmire banjus hozzászólását olvasván, magam is arra gondoltam, amit te is válaszoltál neki, miszerint ezeknek az emberkéknek inkább olvasási problémát jelenthettek ezek a (gondolom) héber szövegek.
el fogok pirulni...cserébe itt egy másik sztori, csak, hogy milyen is volt a csoportom. A diszkó eséje volt, 10előtt vm-vel elindultam összeterelni a jónépet. A 2 lányszobát gyorsan le is tudtam, ellenben a fiúkat sehol se tláltam. Végigjártam minden lehető és lehetetlen helyet, 5x voltam a discóüban is, de mintha a föld nyelte volna el őket. Hívom a párpmat, segítsen már 1/4 11, és a 4 fiunak nyoma veszett. El is indul a keresésükre, én 10x rohanok ki a fűzfához, hátha kiszöktek. Ott talált meg a párom, és mesélte nagy vihogva, hogy a fiuk 1 órán át a zuhanyoztak, fröcskölték egymást. Máskor meg úgy kellett őket beimádkozni a zuhany alá.
Na pá
Ha már anekdotázunk, és a Negev csatakiáltásról is esett szó mostanában, elmesélek egy tavalyi sztorit. Igaz, nem velem esett meg, hanem a húgommal, de remélem, azért nem fogja leharapni a fejemet.
Jidelének ez volt élete első csoportja. Elmondása szerint elég nehéz eset volt némelyik gyerek (melyik nem az :)), de alapjában véve aranyosak voltak, és a Negev csatakiáltást lelkesen üvöltötték, ha madrichájuk megadta hozzá a kezdő taktusokat. Egyik ebédnél odament az asztalukhoz Verő Tomi, elkurjantotta magát, hogy: echád, stájim, shalosh, árbá!!!!, majd várta a gyerekek reakcióját, de semmi -mintha meg se hallották volna. Tomi újra próbálkozott, de az egyik kisfiú leállitotta; ragyogó szemekkel közölte vele: "Mi csak a Jidelének üvöltünk!" Hát nem aranyos?
Banyus! aranyos kis történet :-) tudsz még ilyeneket?
Ami a tavalyi turnusban story volt a golánban talán az, amikor a Mihály leitta magát a sárga földig! /a folytatást már tudod. Ha nem, akkor majd elmesélem :-)/
Szerintem valami ilyesmi lenne ennek a "chatnek" aq lényege, hogy régi szarvasi történeteket elevenítsünk fel! Mindenki jót nevet rajta, és ráadásul valakinek még új is
