IGe: Egyszer van egy személyes névmás, az „Ő”. Tehát mintha „Isten” egy személy lenne. Másrészt a „kezdet” az mindig kötődik valamihez, itt pedig csak lóg a levegőben. Minek a kezdetétől? Mikor voltak a kezdetek? Mert ugye az idő kezdete az megint csak egy ilyen boci, boci tarka, se füle, se farka.
10. def.: Istenre semmilyen szabály nem vonatkozik.
IGe: SZ = „Istenre semmilyen szabály nem vonatkozik” 1) SZ egy szabály 2) SZ Istenre vonatkozó szabály 3) ha SZ igaz, akkor Istenre semmilyen szabály nem vonatkozik, tehát SZ sem, tehát SZ hamis, tehát SZ nem lehet igaz.
7. def.: A legérthetőbb meghatározást talán Weöres Sándor adja: „Az Isten: Az ember, akit jönni-menni látsz: zárt, egyéni; s az emberalkat legmélyebb rétege nem zárt, nem egyéni, mindennel összefüggő, azonos a minden alakzat mélyén rejlő egyetlen létezéssel. Az időbeli véges személyiség mögül kibontakozó időtlen végtelenség: a lélek. A kibontakozásra nem szoruló időtlen végtelenség: az Isten. Külön-külön határok csak a térben és időben vannak; ami tértelen, időtlen: bontatlan. A személyiség burkából kiemelkedő emberi lélek azonos az Istennel; és mégsem az Isten. Nem úgy azonos az Istennel, mint a csönd a csönddel, hanem mint a zaj megszűnése a csönddel. Az ember, mikor zártságából megszabadul, háromféleképpen látja Istent: mint „van”-on túli, vonatkozás-nélküli lényeget; mint a mindenséget beburkoló és telesugárzó szerelmet: s mint a véges személyiség leomlása után felragyogó végtelen lelket. Az Istenbe-olvadó ember számára nincs többé kívánatos és nemkívánatos, nincs többé semmiféle fokozat; mindent végtelenül és kívánság nélkül szeret. Számára minden ugyanegy: minden a Teljes-Változatlan, melyből a számtalan változó jelenség árad. Isten tartalmazza a mindenséget, s a felszabadult lélek Istenben tartalmazza a mindenséget” (Weöres Sándor: A teljesség felé). Én csak egyetérteni tudok vele, legalábbis a fizikailag kimondható fogalmakkal, meghatározásokkal. Mellesleg soha nem fogod megtalálni a megoldást, amíg intellektuálisan keresed. Ha nincsenek meg a megfelelő logikai alapok sem, akkor pedig végképp nem. Mindez azért van, mert az elme nem képes polaritás, dualitás nélkül gondolkozni. Nem ismeri és nem is fogja fel az abszolút dolgokat.
IGe: Ez szerinted értelmes? Véleményem szerint Weöres Sándor „Isten”-es írásai nagyon jól beillenének egy brazil szappanoperába.
Ilyen Isten is van. Mi magunk választottuk. A karmikus rendszer automatikusra van állítva. Nem kell végignéznie az Istennek, hogy a sok istentelen mit művel....
A karmikus rendszert azért rakja teremtéskor az anyagi világba Isten, mert azért hozza létre a teremtett világot, hogy akik ott nem akarnak élni, valahol mégis tudjanak...
Egyébként az Atya/Brahmá estére az pont úgy vonatkozik, ha rossz döntést hoz, akkor nem a lelki világba jut onnan vissza, hanem lentebb esik... neki is van erre esélye...
Ha az Atya/Brahmá járult ahhoz hozzá, amit Jézus is művelt, akkor együtt esnek le...
Ha a mennybe elég szűk az az ösvény, akkor képzeld el, hogy a mennyből a lelkivilágba milyen hajszálvékony...
A szenvedés mindig jelen volt a világban. Isten pedig tanújelét adta, hogy a legnagyobb szenvedések közepette is a lényekkel van, és együttérez. Neked kéne egy olyan Isten, aki a szenvedőkkel szemben közömbös, ki, hogyha kell értük halni nem mer, kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete?
...a senkinek nem jó az a versenyhelyzet, amibe a vallásokat ezzel kényszerítik...
Ha valaki szeretettel szeretne Istenhez és a valláshoz viszonyulni, nem adhat igazat olyasmiben, amiben az nincs is jelen... vagy vak marad(direkt), vagy alamuszivá válik... (mind a két esetben sérül az igazságban élés, és energiaveszteséget okoz) ... fájdalomban fájni lehet, szeretni nem... Napjainkban az Igazság csak fájdalmat okoz...ahol nem, ott nem elég magas az igazságban élés energetikai szintje... és erről csak ők tehetnek, nem Isten, vagy bárki más...
