Lehet, hogy nem túnt fel, de én is "mi" vagyok :-)
Persze, tudjuk, hogy mit és miképp vétkezünk, de nekem van emlékem családorvosról, aki Ednytet és Renitecet is adott ugyanannak a betegnek... az egyiket ő adta, a másikat a kórházban adták... ő pont nem tudta, mit s miképp...
a tudás ez esetben ugyanúgy nem abszolút módon meghatározható kategória, mint az "elvárható gondosság elve", nem vizsgáztathatod le az orvosokat minden beavatkozás előtt. és ha vizsgához is kötnél minden újabb tevékenységet, a tévedést ez biztosan nem szűrné ki.
vannak dolgok, amik nem mérhetők. különben határiozd meg a szerencse, az isteni közbenjárás és az orvosi beavatkozás hatásának pontos, számszerű arányát egy gyors felgyógyulásban.
az orvost ne hasonlítsuk a szerszámkészítőhöz, aki pontos technológiai leírás alapján előállítja a kért munkadarabot, amit aztán hozzá lehet mérni az etalonhoz.
De ha a módszer nem szignifikáns, akkor honnan tudod, hogy a módszer volt-e az eredményes és nem a jó isten segített?
Volt itt egy főorvos, aki szerette a számítógépeket. Elég sok időt eltöltött a számítástechnikán. Egyszer megkérdeztem, hogy nem hiányolják-e a betegek. Erre azt mondta, hogy egy esélyt mindenkinek adni kell. A dolgok egyébként is vagy javulnak, vagy rosszabbodnak, az emberi beavatkozás legfeljebb gyorsítja a dolgokat.
A tréfát félretéve: Mi alapján itélhető meg szerinted az orvosi munka minősége?
Az orvosi "szakma" abban különbözik sok más szakmától, hogy nem képes eredményt garantálni. Ebből a szempontból rokon a jogászokéval. Az orvos azt igéri a betegnek, hogy legjobb tudása szerint fog eljárni. A munka minősége az eredményből nem itélhető meg.
Ennek a következménye az:
1. Az orvoslás bizalmi viszony
2. Az orvoslást szigorúan végzettséghez kötik
Amikor az orvos munkáját megitélik, elsősorban azt lehet vizsgálni, hogy mennyire tartotta be a bevett orvosi gyakorlatot, a protokollokat.
Mivel az orvos is ember, a betegenek joga van tudni, hogy az illető milyen képességekkel rendelkezik. Az, hogy az orvos gyógyítani akar nem elég. A betegnek tudásra van szüksége.
menjünk már vissza az alapokhoz! az orvos-beteg viszonyhoz. köztük érdekközösség van. a beteg gyógyulni akar, az orvos gyógyítani. aztán itt a bizalom kérdése, amivel a topik indult. a beteg megbízik az orvosban, az orvos meg bízik abban, hogy tapasztalata, tudása és megérzései hozzásegítik ahhoz, hogy megtalálja a betegség okát, és megszüntesse azt. ha a gyógyítás ma is erről szólna, nem pedig arról amit sokan képzelnek, mármint, hogy szolgáltatást kapok a pénzemért, jogom van a gyógyuláshoz - leegyszerűsítve pénzen veszem az egészséget - akkor sokkal kevesebb lenne a per.
mert elnézést kérek, de milyen közvetlen érdeke fűződik itt bárki másnak a fentiekhez? az ügyvéd a kártérítési pénz megítélésében érdekelt, a szerkesztő a példányszámban, az újságíró a hírnévben, a munkáltató a legkevesebb elvesztegetett munkaidőben, a finanszírozó az "üzemszerű" és "hatékony" kórházműködésben, a gyógyszergyár az eladások növekedésében, a kórház igazgatója a botrányok elkerülésében, a közönség a cirkuszban. mondjátok már meg, hogy ezek után kit érdekel az igazság? kit fog érdekelni, hogy az orvos azon a héten a harmadik 24-órás műszakját nyomta túlórapótlék nélkül? hogy azért azt a gyógyszert adta és nem a másikat, mert a főorvosa ezzel a gyógyszergyárral állapodot meg és nem másikkal? hogy aznap egyetlen nővér volt az egész belosztályra, mert a kettőből a másik beteget jelentett? hogy milyen kevés biztosat lehetett tudni a vizsgálatok eredményéből? hogy a másik esetet kizáró vizsgálatra csak egy másik kórházban kerülhett volna sor, mert így "hatékonyabb"?
a fent felsoroltak csak akkor érdekelnek bárkit is, ha 1., már megtörtént a baj, 2., ha jó színesen, véresen, vagy esetleg szívszaggatóan tálalja a média.
ezért nem hiszek a "harmadik személyek" elfogulatlanságában, jóhiszeműségében, és hiteles tájékoztatásában.
Hogy a topic erdekeben ujra provokaljak:
Mit szoltok a tolem beharangozott (lasd alabb) eklso miniszteri lepesekre a gyogyszeripar korumpalasi akcioi miatt ?
nem is tételezem fel, hogy direkt úgy megy be az orvos, hogy jól kicsesszen a beteggel. Nekem az fáj, hogy 1. nem ismeri el ha hibázott, 2. játssza az eszét akkor is, ha gőze sincs róla mi a baj 3. nem vállalja a felelősségrevonást, és a társai segitenek neki ebben, falaznak, stb. Egyébként a hozzászólásod alapján te lehetnél az a "kemény mag" aki kitakaritja közületek a szakmailag és emberileg nyikhaj kollegáid. Szvsz - mint már leirtam - kicsit is hosszabb távon a kontárok távozása miatt javulna 1. a fizetésed 2. a munkakedved 3. a mi hangulatunk 4. a bulvársajtó megitélése. De ezt csak Ti tudjátok megcsinálni sajnos, csak úgy ha következetesen kivágjátok magatok közül az általad már jellemzetteket.
Azt is elhiszem, hogy mostanában mindennaposak a perek, és azt is, hogy ez nem épp épitőleg hat az orvosokra. De szerinted akkor mit kéne tennie a betegnek? Teljesen természetesnek venni, hogy hiba történt, beletörődni, és élni tovább ? Ugye egyértelmű hogy ez mihez vezetne? Az az orvos aki eddig is hanyagul és fásultan végezte a munkáját, az ezután úgy fogja gondolni: hoppá, mostmár nem perelhetnek be, azt csinálok amit akarok...s mivel nincs fölötte kontroll, még hanyagabbul végezne a munkáját. Tehát akármennyire is rossz ez a pereskedő rendszer mindkét félnek, -úgy gondolom- szükség van rá.
Kedves Kheiron,
ha nem vétesz, akkor miért csapnak le rád a már emlitett kollégáid és a bulvársajtó? (Csak kiváncsiságból kérdem, mert tényleg nem tudom mire gondolhatsz itt.)
Szakma nem egyenlő hivatás. Ebben én is teljesen egyetértek. (Szóismétlés elkerülése végett használtam a szinonimákat.) Azt irod : "Amit én szeretnék művelni, az hivatás, azonban minden abba az irányba tol, hogy szakma, és szolgáltatás legyen..." Azt hiszem a személyiségen múlik, hogy te vagy az erősebb vagy a körülmények.
"... Ha a hegedűstől elveszik a Stradivarit, utána ne kérjék számon a hangzást... (tudom, kissé rossz a hasonlat)"
Tényleg rossz :-))) Mert egy Yehudi Menuhin egy nem Stradivarin is olyan katartikus élményt fog neked nyújtani, amit egy életre nem felejtesz el.
"Kende nem ír a körülményekről, a hulló vakolatról, a hiányzó gyógyszerekről, ilyesmikről." Tudom hogy ez is egy nagy probléma a mai egészségügyben, de ne mondd, hogy a hulló vakolat miatt felejtették a 80 éves bácsiban az 50 cm-es kendőt, a hulló vakolat miatt cserélték össze a vércsoportot, a hulló vakolat miatt vágták le ezt+azt a testrészt...
stb. stb.
"ő hibázott. odajön, azt mondja, sajnálom, figyelmetlenségből, vagy mert megzavartak, az ön leleteit rosszul értelmeztem, és téves diagnózis alapján rosszul kezeltem. mondom én, drága doktor úr, én ebbe kis híjján belehaltam. mondja ő - tényleg nagyon restellem, de amikor vizsgáltam úgy látszott, hogy... Ha ez minden orvosnál így működne, nem lenne ez a könyv sem.
az ember nagy naívan azt gondolná, a kezelés, mégha hibás is, az orvosra meg a betegére tartozik. attól a pillanattól kezdve, hogy ebbe külső szereplők keverednek - családtagok, újságírók, ügyvédek, más orvosok - a dolog már nem ugyanaz.
én vagyok a beteg, rábíztam magam egy orvosra, ő hibázott. odajön, azt mondja, sajnálom, figyelmetlenségből, vagy mert megzavartak, az ön leleteit rosszul értelmeztem, és téves diagnózis alapján rosszul kezeltem. mondom én, drága doktor úr, én ebbe kis híjján belehaltam. mondja ő - tényleg nagyon restellem, de amikor vizsgáltam úgy látszott, hogy...
most, hogy jön ebbe a beszélgetésbe bele az újságíró, az ügyvéd, a családtag? bűnözőt keresnek, büntetést akarnak. minimum pellengérre állítani valakit.
visszakanyarodunk oda, hogy abban a társadalomban, ahol az orvosok mindenhatók, ha egyikük hibázik, az már egyenesen ördög, gazember, bűnöző. és mert így kezelik, elkerülendő ezt a helyzetet, természetesen megpróbál kibújni a helyzetből. na innentől nagyon gennyes a történet, innentől van szükség másik orvosszakértőre, ügyvédre meg újságíróra. és hát ezért haragszom a leplet lerántókra, és a dolgot elkendőzőkre egyformán.
Illetve még rosszabb, ha nem is vétesz, és "keselyű módjára csapnak le rád szakmailag és emberileg nyikhaj kollegáid és az egész undorító bulvársajtó."...
Kedves misked!
Szakma =/= hivatás. Amit én szeretnék művelni, az hivatás, azonban minden abba az irányba tol, hogy szakma, és szolgáltatás legyen... Ha a hegedűstől elveszik a Stradivarit, utána ne kérjék számon a hangzást... (tudom, kissé rossz a hasonlat)
"Csak a problémák": Kende nem ír a körülményekről, a hulló vakolatról, a hiányzó gyógyszerekről, ilyesmikről.
Lehet hogy provokációnak szántad, de én úgy érzem, hogy nagyon is volt annak a kijelentésednek öszinte, valós alapja. Az ember nem tesz csak úgy provokativ megjegyzéseket szakmai dolgait illetöen, pláne olyat nem, amit késöbb egy nem-szakmabeli szószerint vehet, vagy félreérthet. Aki a szakmáját valamennyire is komolyan veszi, az nem tesz olyan kijelentéseket, amiket mások félreérthetnek, ami ráadásul teljesen ellentétes azzal a hivatással aminek életét szentelte. S ha te ezt utólag provokációnak titulálod, én ezt nem tudom elfogadni, mert nem érzem hitelesnek. Mert az ember szakmai dolgokkal nem szokott viccelödni, nem teszi ki azokat provokáció tárgyának. Ha igen, nem szereti a munkáját szvsz.
A Kende könyvről. Szerintem egyáltalán nem Fókusz és Blikk stilus - ezek valóban szenzációhajhász médiák. Teljesen normálisan elsorolja az eseteket, amiket a végén a birósági tárgyalás eredményével egészit ki. Hiszen igy kerek a történet. Talán azért érzitek szubjektivnek mert fáj az igazság? Nem tudom.
"És csak a problémák bemutatása. Másé nem."
Minek kéne még lennie?
Az orvos ugye a társadalom krémjéhez tartozik, akárcsak a politikus vagy az ügyvéd, hiszen fontos ügyet képvisel. Egyértelmű. Akkor miért nem természetes, hogy ha a politikusról, ügyvédről leránthatják a leplet botlás esetén, az orvosról is lerántsák? Az ilyen könyv billenti helyre az átlagemberben az orvosról kialakult képet, ezért szerintem a társadalom inkább csak hálás lehet Kende Péternek, hogy volt bátorsága megirni, és hogy közelebb vezetett minket az igazság megismeréséhez.
No én is beleolvastam, és pont ez vele a bajom, ugyanis NEM objektív. Hatésvadász és ítélkezik...
Blikk, Fókusz stb...
Különben még anno az átkosban megjelent könyv az orvosi műhibákról (talán a gyakorló orvos zsebkönyvtárában v. valami ilyesmi). Abban lényegében a büntetőeljárás és a bírósági tárgyalás kivonata volt. Szerintem izgalmasabb és lényegesen tárgyilagosabb. Persze a kiadásával nemlehet annyi pénzt keresni...
A Kende-könyvvel (amit volt szerencsém olvasni, amikor megjelent) nem az a baj, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy milyen dolgok történhetnek meg bármelyikünkkel, ha saját kezünkbe kerülünk :-), hanem az, hogy szépen beleillik abba a vonulatba, ami leginkább a Fókusz és a Blikk szintje: igen hatásvadász tálalásban valódi problémák bemutatása. És csak a problémák bemutatása, másé nem.
Azonban mi marad meg az átlagemberben a könyv(ek) után? "Jézus Mária, hát ezek gyilkosok, le velük, ki kell rúgni az összeset azonnal, megvonni a diplomájukat és egyáltalán, bolond az, aki ezek után orvoshoz fordul!" ...s mint ki jól végezte dolgát, betelefonál Gyurcsók műsorába.
S végül erősíti azt az évek óta egyre érzékelhetőbb egészségügy- és orvosellenes hangulatot, aminek egy a célja: a változtatáshoz szükséges pénz megspórolása, hisz "akik ilyen rosszul dolgoznak, azok örüljenek, hogy nem veszünk el tőlük, ahelyett, hogy adnánk".
Orulok hogy igy latod.Persze meg kell tartsuk az objektivitasubkat is.Mint minden mestersegben lehetnek muhibak,sajnos.De itt a hiba egyenlo a halalal vagy nyomoreksaggal,ez a baj.
Kedves Mumu,
én Kende elsö könyvét olvastam "csak" (kb. 2 éve), de az az igazság, hogy az is éppen elég volt. Teljesen egyetértek a szerzövel, az ilyen eseteket nyilvánosságra kell hozni, mert akivel még nem történt ilyen szerencsétlen eset, az el sem tudja képzelni, hogy ilyen megtörténhet. Nem érzem úgy hogy ez szenzációhajhászás lenne, vagy utca emberének hergelése. Szvsz mindenkinek joga van megtudni, hogy néha bizony ilyenek is történnek, hogy tanulhasson belöle, hogy legközelebb ha orvoshoz kerül figyelmes és körültekintö legyen. Én nagyon sok gondolattal és elhatározással lettem gazdagabb Kende Péter könyvének elolvasása után. ;-)
aki vevő a fekete humorra, mindjárt reklámot is csinálhat belőle a prosztataráknak:
válassza a prosztatarákot! minden más ismert ráknál kedvezőbb mutatók! harmincszror valószínűbb, hogy nem a rák, hanem más nyavalya viszi el, mintha tüdőrákja lenne! kisnyugdíjasoknak külön kedvezmény a kórházi menzán!
orvosi prognozis. jó. a jó diagnózis mellett ezzel is foglalkoznak. statisztikailag.
Egy isteni idezetem van egy nemregen olvasott konyvbol (ket magyar orvos szerzo , ha kell kikeresem a nevuket es a tobbi datumot)a prostatarakrol (hja az ember a korban kezd erdeklodni...) ami igy hangzik:
A prostatarak PROGNOZISA JO,mert a betegek eletkoruktol fogva a prostatarak vegfejlodeseig mas betegsegben hunynak el...
. . .
Ebben az allitasba megtalaltam a statisztika minden baromsagat es a beszukult ezen alapulo gondolkozas nevetsegeseget is.Termeszetesen az allitas helyes,de a hozzaallas..
Egyaltalan nem akarom a konyvet sem vedeni sem tamadni csajk jelentettem Nektek.
Kulonbben vannak informacioim hogy egy sor itt megjelent hibakal kapcsolatba (hogy azert mert esetleg olvassak vagy egyszeruen anyira nyilvanvalo hogy masok is fontosnak tartjak) az uj miniszter egy akciotervet tervez.A kozeli jovobben publikalja is.Akkor aztan meglatjuk mennyit tartannak a tolunk is emlitett jelensegekbol hivatalosan is fontosnak es milyenek lesznek azzok a lepesek.
